ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928
1928-02-01 / 9. szám
XXXIII évfolyam, 9. sxám. Áru 30 Aller Szerda, 1928. február t. RGOM MHMMMl Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdaválialatnál. óm Dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás elfoglalta érseki székét! A tiz nap óta tartott országos ünneplés Esztergomban érte el tetőpontját Ami fényt megcsonkított hazánk kifejteni képes volt, ami díszt határvárossá sülyedt, tengődő városunk magára ölthetett, az mind együtt volt azon a felejthetetlen két napon, amelyen dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprimás bevonult székvárosába és elfoglalta érseki székét az esztergomi bazilikában. Nekünk, mint a helyi sajtó munkásainak, szinte emberfeletti a feladatunk, amidőn a rendelkezésünkre álló keretek között kell elmondanunk mindazt, ami Esztergomot e napokban nemcsak az ország, hanem az egész katholikus világ érdeklődésének központjába állította. Tekintve, bogy a fővárosi lapok az országos érdekű mozzanatokat a legnagyobb részletességgel írták meg, nekünk azoknak a mozzanatoknak megörökítése válik kötelességünkké, amelyeket a fővárosi sajtótudősitók mellőztek, de amelyek nekünk, esztergomiaknak mégis kedvesek, felejthetetlenek. Ennélfogva ez alkalommal rövidebben emlékezünk meg magáról a i székfoglalásról is, amelyet az orszá!gos lapok minden mozzanatában ! megírtak s igy több helyet szentelI hetünk az elsősorban a mi csaláj dias körünket érdeklő, de a lefolyt eseményekbe szervesen beletartozó ünnepi epizódoknak. A diadalát Budapesttől — Esztergttinls olyan rajongó lelkesedés közepette folyt le, mint amidőn a hercegprimás a haza határaitól Pannonhalmáig utazott. Vonata Leányvár—Csév állomáson állt meg először annak a vármegyének területén, amelynek ő magas méltóságánál fogva örökös főispánja. Itt Reviczky Elemér főszolgabíró és dr. Frey Vilmos, a kerület országgyűlési képviselője üdvözölték. Dorogon a bányászzenekar a Himnus hangjaival fogadta a vonatot. Mig a mozdonyt egy szépen feldíszített mozdonnyal kicserélték, a vármegye nevében Palkovics László alispán, a dorogi hivek nevében dr. Trinkl Kálmán plébános, a bányatársulat nevében pedig Chorin Ferenc felsőházi tag, elnökigazgató a bánya tisztviselői és munkásai ólén üdvözölte a hercegprímást. A hercegprimás válaszában kijelentette, hogy teljes életében a munka embere volt és a munkát meg is tudja becsülni. A kenyérmezői állomáson, ahol a vonat Esztergom területére jutott, a szomszédos Tokod, Tokodaltáró ós Tokod üveggyár bánya- és ipartelepeinek munkássága mutatta be hódolatát. A tokodaltárói ós tokoii Credo egyesület 200 bányamunkás tagja égő bányászlámpákkal, az Oltáregyesület, kongregációk, ifj. egyesületek égő gyertyákkal térdeltek a vonat befutásakor. A tokodi zenekar a pápai himnnst játszotta s a pár perces üdvözlést Csanááy László tokodaltárói bányaigazgató mondotta. Az Esztergomi-Tábornál, ahol a hercegprimás katonalelkész korában mindennap megfordult, a Szent József fiúnevelő-otthon növendékei állottak sorfalat s az* egyházfejedelmet dr. Ozuczor János igazgató üdvözölte. A város utcái a fogadtatás előtt tündéri képet nyújtottak. A lobogódísz festői szinpoinpája ós w kivilágítás, amely a korai sötétedés miatt már öt óra felé gyönyörűen érvényesült, emelte annak az óriási néptömegnek örömteljes hangulatát, amely ekkor a város utcáin hullámzott Lelkesedéssel szemlélte a város aprajansgyja a Hősök szobrának dekorációját ós kivilágítását. A szobor tetején levő kandeláberből hatalmas lángnyelvek csaptak fel, az oroszlán kitátott szájában vörös láng égett, és az egész szobrot apró villanyfények százai övezték. A kerektemplom előtt diadalkapu állott „Isten hozott* felírással. A Bibliotéka előtt egy másik gyönyörű diszkapu állott, amelyen „Justitia et pax" ragyogott villanyfényben. Csodaszép látvány volt a bazilika ormán levő hatalmas kereszt kivilágítása, amely messzire ragyogott be a Duna túlsó partján elterülő megszállott Esztergom és Hont megyék figyelő magyarjai felé ezen a reménytelje', szép magyar estén .., Gyülekezés a pályaudvaron. Jóval 4 óra előtt kezdődött meg a gyülekezés a magyar címerrel és lo bogókkal dúsan díszített, pályaudvaron. A váróterem átjáróján keresztül a harmadik vasúti vágányig biborszinnel szegett futószőnyeget borítottak le. A téren rendezők tömege szorgoskodott. A baloldalon a cserkészzenekar, a jobboldalon a leventék csapata állott fel festői msgyarcimeres egyenruhájában. Középen gyülekeztek a megyei és városi hatóságok fejei, a városi ós megyei képviselők, dr. baráti Huszár Aladár főispán, dr. Antóny Béla polgármester, Mátéffy Viktor prépost-plébános, országgyűlési képviselő, a helyi bencések képviselői és mások, akik a perronra bejuthattak. Az állomás körül óriási nép tömeg szorongott. A primás vonatának megérkezése. Egynegyed hat lehetett, amikor az izgatottan figyelő ünnepi közönség előtt feltűnt a hercegprimás vonatának mozdonyát ékesítő kettős kereszt. Dobogó szívvel szemlélte mindenki a leírhatatlanul szép és felemelő látványt, amint a már besötétedett pályán előrevetette fényét a kettős kereszt és mind közelebb jőve, a virágbaborult vonat lassú méltósággal beérkezett. . . A fogadás az állomáson Lelkes éljenzés tört fel a várakozó, tömeg ajkáról, a cserkészek zenekara a Himnust játszotta, dr. Serédi Jusztinián, Magyarország biboros hercegprímása pedig kilépett a kocsi ajtaján és arannyal szegett bíborában ott állott a szőnyegen és kedvesen mosolygott Esztergom népére. Szem nem maradt szárazon ennél a fenséges találkozásnál, viszontlátásnál . . . Üdvözlő beszédek az állomásnál. A Himnus elhangzása után dr. baráti Huszár Aladár főispán üdvözölte a biboros hercegprímást Komárom-Esztergomegyelőre egyesitett vármegyék nevében a következő beszéddel : Baráti dr Huszár Aladár főispán beszéde: Főmagasságú Bíboros Hercegprimás Úr ! Eminenciás Uram ! \ Mélységes tisztelettel, szeretettel és nagy-nagy reménységgel eltelve üdvözlöm Eminenciádat, midőn mint Magyarország biboros hercegprímása először lépi át Szent István városának küszöbét. Eminenciád az örök városból, ahol az egyetemes kereszténység évezredes tradíciói élnek, jön ebbe a magyar városba, ahol a magyar kereszténység évszázados tradíciói élnek. Amikor Eminenciád Rómába ment, mint egyszerű, szer§ny szerze tes, nem vi ve magával semmit, csak lelke és szive gazdag kincseit, dehogy is hitte, hogy bíborral övezve, hercegi koronával a fején fog egykor bevonulni a magyar. Sionba, mint egy sokat szenvedett nép,vigasztalója, reménysége és vezére. Tudom, hogy Eminenciád nem kereste ezt a díszes, de oly felelősségteljes megbízatást, de mint férfi és mint Istennek bölcs rendeléseiben megnyugvó hivő lélek, nem tért ki a kötelességek elől, hanem érezte, hogy az Úr Jézus Krisztus küldi, ő hivja ós ő lesz vele nehéz munkájában. Mi alázatos lélekkel csak azt mondjuk erre, hogy áldott legyen az, aki a/. Úr nevében jön. Ezekkel az érzésekkel köszöntöm ón, mint a magyar kormány képviselője nemcsak a kormányzat, de a kormányzatomra bizott egyesitett vármegyék nevében is Eminenciádat. Erezze Eminenciád, hogy itt tisztelet és szeretat veszi körül, érezze Eminenciád, hogy itt magyar szivek melege és reménysége kiséri, érezze Eminenciád, hogy . hűséges hivő tábor környezi, amely " vezéri szóra vár és amely hivségesen fogja követni azon az úton, amelyet Eminenciád kijelöl. Én bevallom Eminenciádnak, hogy mi Eminenciádtól f?okat, nagyon sokat, csodákat várunk. Nem csak abban, hogy mint a magyar katholikus egyháznak a feje és vezetője egyházát újból régi dicsőségének, fényének magaslatára emeli, de abban is, hogy áldásos tevékenységével az erkölcsi integritás oly magas fokára fogja ezt a magyar népet emelni, hogy ez a nép mindazon feladatokat és kötelességeket, amelyeket az isteni Gondviselés számára kijelölt, e gy igazán nagy nemzethez méltó állhatatossággal, erővel és elszántsággal fogja megoldani. Eminenciád címerének jelszavául az igazságot választotta a béke előtt. Tudom, hogy ezen nemes elhatározását magyar lelkének fájó sugallata váltotta ki. Legyen béke, de ha nines igazság, .akkor legyen harc, ha kell, ez* az, amit Eminenciád férfias bátorsággal véres csatákban hősként harcoló dicső elődeihez méltón nekünk kijelentett. Mi aat megértjük, hiszen akit meggyaláztak, kifosztottak, az mindannyiunk édes anyja, a drága magyar haza. Ez a martirkoszorús, drága magyar haza, ez a martirkoszorús drága szent, ez az édes anya öleli most keblére hazatérő nagy fiát. Nem ad neki ugyan olyan vagyont, fényt, pompát, mint boldogabb időben elődjeinek, de ad határtalan bizalmat, szívbéli szeretetet és hitet és erős mély hitet, hogy az igazság a mi igazságunk, mégis csak győzni fog. Ebben, a meggyőződésben mólysóges hódolattal üdvözlöm Eminenciádat, Az Isten hozta, az Isten éltesse! Utána dr. Antóny Béla polgármester Esztergom szab. kir. kir. város közönsége nevében a következő beszédet intézte a főpásztorhoz : Főmagasságú és Főtisztelendő Bibornok Érsek úr ! Magyarország Hercegprímása! Harangozás, zászlódisz, * borostyán zöldje, fenyőág, ragyogó szemű, kipirult arcú gyermekek, bizalommal, hittel megtelt, az élet gondjának barázdáival végigszántott emberek veszik Eminenciádat körül, amidőn székvárosának, a magyar Sionnak történelmi földjére lép. Mélységes tisztelet és hódolat, bensőséges öröm, lelkesedés és igaz szeretet tör ki a primási székváros, Esztergom szab. kir. város nemes közönségéből, amidőn először köszönti az ország első zászlósurát, az egyházmegye Főpásztorát, a város első polgárát. Az isteni gondviselés, a Szentatya elhatározása a legválságosabb és egyben leggyászosab időben küldte nekünk Eminenciádat ós pedig egyenesen Rómából, az örök városból, ahonnan államiságunk bölcsőjéhez Asztrik pannonhalmi apát hozta a Szent Koronát, ahonnan nemzetünk az ezerév viharában, valahányszor a csüggedés, a pusztulás vett rajta erőt, mindig vigaszt, hitet kapott a megújhodásra, a feltámadásra. Egy testvérnemzet fővárosából jött Eminenciád, mely nemzet a világégésből győztesen kerülve ki, a tiszta erkölcsö't, a munkát, az önfeláldozó hazaszeretet emelte trónra s feledve a háború borzalmait, baráti segitő kezet nyújtott felénk, nemzeti létünkért életét, vagyonát, mindenét feláldozó magyaroknak, akiket a világ szégyenére megcsonkítottak, megaláztak.