ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-12-08 / 95. szám

MII. évfolyam, 95. szám. Ára 2# filler • Szombat, 1928. december 8. ESZTERGOM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TARSáDALMI LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 20 P. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. A szegények ebédjéhez kívánunk ma jó étvágyat, és mennyei örömet, karácsonyi vigaszt kérünk a jó Istentől jutal­mul mindazok részére, akik az ebédeket osz­togatják, akik a szegéöyeket ebédre hívják és akiknek a szegényekről való gondoskodás az első adventi gondjuk. A felebaráti szeretet, az irgalmasság testi cselekedeteinek gyakorlására hívjuk fel Esztergom város nemesen érző kö­zönségét abból az alkalomból, hogy a Nép­konyha ma délben megnyílik. Terítsünk nagy asztalt a szegényeknek, mert igen nagy a sze génység ebben a városban ! Legyen ez az asz­tal Isten nevében mindig teritett! A vizdij ügyében bizonyos mérséklést határoztak el a legutóbbi városi közgyűlésen. 1929-től kezdve ugyanis az egyszobakonyhás házak után csak mérsékelt vizdijat kell fizetni, illetőleg itt egyéni elbírálás alapján vetik ki a vizdijat. Az állatok után 1929. januártól nincs vizdij. Ez főképen föld­míves lakosságunk érdekében történt és szoci­ális szempontból is dicséretes intézkedés. Kulturális szempontból azonban ugyancsak föidmives népünk érdeké­ben szorongó érzéssel vesszük tudomásul, hogy e Kossuth Lajos-utcai iskola helyett építendő új elemi iskola ügye még nem került erre a közgyűlésre. Ne sokat vitázzunk a helyen, ne­hogy a 60.000 pengő elússzon. Erre az isko­lára pedig mindenekelőtt szükség van. Äz „Esztergom" teája | Esztergomi kanonokok emléke a székesegyházban. Egri Imre (1614—1630.) ajándéka a kincs­tár tgyik legszebb műtárgya, az a tojasdadaiakú hegyikristály ereklyetartó, amelyben az 1659. lel­tár szerint egy ideig Pázmánynak hires ereklyéjét, Krisztus köpenyének részecskéjét őrizték. A Kris­tálytojás középen nyilik. Nyilasa mentén rubinok­kal ékített aranyozott ezüstszalag fut körül. Talpa aranyozott ezüst. Kerek alapból csonkaágas fatörzs emelkedik, amelynek tövénél rongyos ruhájú me­zitlábos pásztor ül fölfelé nézve s éhes száját ki­tátva. Körüiötte kutya, kecske, 3 bárányka, ku­lacs és bot. Bock : Der Schatz der Metropolitan­kirche zu Gran 1859. c. munkája szerint a kristály­tartó eredetileg ostyatarló volt s a pásztor az élet vándorát jelképezi, aki vágyakozva áhítozik az élet kenyere után. Magassága 135, talpa 6 cm. széles. Csányi Károly szerint német ötvösmunka 1500. tájai ól s a német Krug ötvös modorára emlékeztet. Kőrösy Márk (1616—1619.) vértanú, akit az egyház boldoggá avatott. Csontjai az esztergomi kincstárban, abban a díszes ereklyeszekrényben őriztetnek, amelyet Mária Terézia sz. István jobbja számára csináltatott. A főszékesegyházban a sz. István király oltáron áll fehórmárvány szobra, Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Annavölgy régi bányaműveinek romjai között Annavölgyön ma nincs külszíni munka, a szenet a föld alatt szállítják és így fölösle­gessé váltak a földfeletti üzemek. Ezzel óriási megtakarítást ér el a bánya, de egyúttal a mo­dern bányaüzem központosított munkájáról is tanúskodik: a mai berendezés. Természetesen Tria­non is hozzásegített, hogy a bánya az üzemhe­lyeket redukálja. Az annavölgyi állomásról keskeny út vezet fel a hegynek. Az állomás egészen eltörpül, amint feljebb ós feljebb jutunk. A környék a késő ősz szürke csöndjé­ben pihen. Nagynehezen felérünk a hegyre. An­navöigy előttünk látszik lenn a völgyben. Régi bányászhásak húzódnak egymás mellett, fekete, füstös, régi világból v<Jó kolónia fekszik oda­lent. Ég a helni. Óriási salakhegy nyújtózkodik a túlsó hegy­től az innenső hegyig. Helni-nek hívják bá­nyásznyelven ezt a fekete hegyet. Oldalán sűrű és mély erek futnak le, sárga gőz tekerődzik be­lőlük, itt-ott egész gomolyok. Olyan a helni, mintha egy nagy sárkány lenne. Szüntelenül fújja a kékes-sárga gőzt. A völgy peremén is, meg az aljában is mindenféle kis bányászházak látszanak. A kö­zépen sporttelep. Balra kocsma, kantinfóle. A kolónia néptelen. A helni mellett fölfelé kanyarodik a kocsiút. Lasgan egy kereszt tűnik elő a hegy mögül. Kisebb dombon fatornyos kápolna, Anna­völgy temploma. A régi főtárna. Nagy szakadókhoz érünk. Főtárna volt itt valamikor. A kövek és téglák még látszanak az I amelyet a főkáptalan rendeletére Kiss György I szobrászművész készített. Kőszobra — Meixuer •János műve — a bazilika térdn, a parkos tér al­ján áll vörös márvány talapzaton. A székesegyház sekrestyéjében egy XVII. századi kép Kőrösy vór­íanuságát ábrázolja. Kőszeghy János (1617—1641.) 2 ezüst kan­delábert ós szőnyeget; Érsekújvári Farkas 3 ara­nyozott ezüst poharat s aranyozott ezüst feszületet, 1 ezüst mosdókész letet ; Babóthy JjFerenc (1624— 1632.) 2 ezüst mosdótálat és az esztergomi kano­nokokról írt munkájának kéziratát; Baghy József (1630—42.) egy fehér infulát, Apáthy Mártoi. (1631—42.) török szőnyeget hagyott az egyháznak. liójthe Miklós (1631—1640.) zománcos arany mell keresztje a kincstár egyik legfőbb ékessége. A hat négyszögű is 3 háromszögű gyémántból alko­tolt, aranyfoglalatú keresztet csigás ós gyümölcs­köteges zománcdisz és zománcozott állatalakok ékí­tik : fent zöldbéka és két fekvő fehérkutya, a szárakon két sárga fekvő oroszlán, az alsószáron két fehér ló, közben oroszlánfej. A foglalat lejtős oldalát fekete alapon arany arabeszkek díszítik. Szárairól 3 gyöngy csüng alá. Domború hátlap­ját szines yománcos groteszkdisz élénkíti, benne herma, két páva ós két ugró szarvas alakjaival. Mag. 75 cm. szól. 53 cm. Magyar munka a XVII. század első feléből. Bőjthe Miklósnak kincseit az 1667. leltár­ban „Credentia Rssmi Bőithe" cim alatt külön fe­jezet sorolja föl. A megmaradt mellkereszten ki­vül a templom Bőjthe hagyatékából kapott egy aranyláncot, aranyozott ezüst kelyhet, áldoztató Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések fel­vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. egyik oldalon. Föld, kőtörmelék és salak dugja el a tárna száját. Itt körös-körül gyárkémények állottak és az üzemek messze túlhaladták a dorogi bánya üzemét. Volt idő, amikor Annavölgy volt a centrum és Dorog még színét sem látta a szén­nek. A gyárkéményeket öt évvel ezelőtt lerom­bolták és lakóházakat építettek belőlük. Bányászleventék otthona. A hatalmas gépházat leventeotthonná ala­kították át ós most vasárnaponkint Annavölgy leventéi jönnek össze a nagy épületben. Valóban, itt otthonban érzik magukat a bányászifjak. A gazdag felszerelés, a berende­zés és a gondos nevelés kedves környezetet te­remt a leventék között. Az otthon érzetét nem a szokás és a fegyelem adja. hanem az össze­jövetel közvetlensége, a barátságos szó, a szoba melege és az — összetartozás. A kis templommal szemben újra hegyre vissz az út. A Kakukhegy az ott. Sűrű akácok bontják s a házacskák szanaszét kapaszkodnak fel rajta. Annavölgyiesen Kukukhegynek hívják ezt a részt. A Samuakna A Kakukhegy oldalában egy akna marad­ványai meredeznek ki a földből. Az út jobbol­dalán, a kőfalor, vörösmárványkő látszik. — Itt vot a Samuakna — mondja egy bá­nyászfiú. A vörös kő azelőtt a Samuakna fölött volt és még most is rajta van az irás, az akna neve. Az irást nem látjuk, mert a követ meg­fordították. Elnézzük a kiálló falakat, a töredező, málló téglákat . . . Szél kerekedik Por és le­velek táncra kelnek, körül-körül jár a szél a Samu akna szélén. Mindig közelebb ós közelebb ér a gödörhöz. Aztán beleesik ... A levelek peregve hullanak le. Igy tűnik el lassan-lassan a régi Anna­völgy utolsó maradványa . . . kelyhet, aranyozott ezüst szentvízedéuyt hintővel ezüst füstölőt ós naviculát, két ezüst kande­lábert, aranyozott ezüst tálcát ós két ampolnát, belül aranyozott ezüst poharat, ezüst feszületet óbenfatalapzaton, aranyozott ezüst ostyatartó szelencét, ezüst csengetyűt és perzsaszőnyeget. Mihályi István (1632—51.) ajándéka volt egy csöneretyű, viola kazula ósvelum; Pálfalvai Jánosé (1632—56) egy velum; Senkviczy Márké (1636— 49.) 2 miseruha, misekönyv, velum és szőnyeg; Gyöngyössy Mihályé (1638—) egy misekönyv; Lu^sónszky Joakimé (1638—7 5.) egy fehér ós egy viola autipendium. Hoffmann Pálé (1642—58.) egy török szőnyeg; Radossónyi Mártoné (1645.) egy misekönyv ; Zongor Zsigmondé (1645—1656.) egy gobelin. Bartók Istvánt (1647—1666.) külön kiemeli az 1667. évi leltár, mint a templom ki­váló jótevőjót. Pluviale, igen sok alba és egyéb fehérnemű, valamint szőnyegek maradtak utána. Cziráky György (1649—52.) misekönyvet, Kőrössy Zsigmond. (1649—54.) szintén miseköny­vet. Kőszeghy Menyhért (1654—55.) albát és mi­sekönyvet, Eszterházy György (1654—63.) kazu­iát ós veiumot, Gubasóczy János (1655—79.) mi­seruhákat és dálmatikákat adott az egyháznak, amelyeket a leltárak, mint kiváló műdarabokat so­káig emlegetnek. Radossányi Miklós (1656—1660.) után a saját címerével ellátott kehely maradt, Pongrácz György báró után (1657—76.) baldachin, pluviale, kazula, antipendium, pontifikáló, infula ós pásztorbot (1687. leltár.) (Folytatjuk.) Dr. Lepold Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom