ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-11-25 / 91. szám

XXXIII. évfolyam, 91. szám. J±m 20 fillér Vasárnap, 1928. aoVembcr 25 ESZTERGOM Megjelenik hetenkint [kétszer: szerdán és KerBSZténV politikai és társadalmi lap Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajosvasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. J M utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felNévtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A mai ifjúság Esztergom, 1928. nov. 25. Általában vesztébe rohan a mai ifjúság. Nem arról az ifjúságról szólunk, amely még az iskola nevelői hatása alatt van, és szerencsés körülményeinél fogva nagyrészt a szülői gondoskodás folytán nyugodt tanulással és tervszerű önképzéssel készül az életre, hanem arról az ifjúságról, amely hivatása és mostoha életviszonyai következtében korán kikerül az életbe és sokszor mint kenyérkereső, éretlenül sem tűri a szü tói és nevelői irányítást, óvást. Lelkiismeretes megfigyelés alapján köteteket lehetne irni ennek az ifjúságnak mai életéről, lélektanáról és jövőjéről. Ez azonban a pedagógusok dolga, akiknek érdeklődését ezúton is felhívjuk erre az ifjúságra, hogy keresse és jelölje meg a módokat, amelyek egy megtévedt ifjú generációnak a jövő számára való megmentését céloznák — és akceptálják a módokat és éljenek az eszközökkel mindazon tényezők és hatóságok, akik erre az ifjúságra még valamilyen hatással lehetnek. Fontos probléma ez, és elsősorban pedagógiai kérdés, amely azonban súlyosan esik a latba más szempontból is. A mi feladatunk a figyelmeztető Az „Esztergom" tárcája Esztergomi kanonokok emléke i székesegyházban. A főszékesegyházi kripta falában a főbejárattól jobbra vörösmárványbóí egy gótikus és két reneszánsz síremléket látunk, amelyeket 1821-ben Szent István vértanú ősrégi templomának altemplomában találtak s 1823-ban az új székesegyház sírboltjába hoztak át. Mindhárom négyszögű sirfödőlap. Az elsőnek szegélyén gótbetűs latin irásszalag. Szövege {.magyarra fordítva ez: Itt nyugszik tisztelendő és nagyságos Sxúnthói Ambrus úr, váci egyházmegyei, Szent István első vértanú ezen társaskáptalani egyházának prépostja és esztergomi kanonok. Meghalt 1483. ápril. 21. Szent István első vértanú temploma már a magyarok bejövetele előtt állott az esztergomi várhegyen Géza fejedelem a romokból újjáépíttette. Benne keresztelték Szent István királyt. Kanizsai János primás megújította és társaskáp talant alapított benne 1391-ben 6 taggal. Szánthói Ambrus a maga vagyonából kiegészítette a társaskáptalan javadalmát s a tagok számának hatról nyolcra emelését lehetővé tette. Szánthói Ambrus 1453—1483. volt prépost. A második márványlap csomaházai Uosxtony András Szent István-i prószó hangoztatása és ezt a feladatunkat teljesítjük, amikor belezúgjuk mindenki fülébe, akit illet, hogy igenis, ez az ifjúság a vesztébe rohan ! Ennek az ifjúságnak nincs ideálja, — hacsak be nem sorozzuk az ideálok közé a birkózó- és futóbajnokokat, a jasszfiúkat és a soffórokét. Ezt az ifjúságot nemes ambíciók nem fűtik

í hacsak ide nem számítjuk azt a divatos sportőrületet, amely már nem a testet edzi és ügyesiti a lélek eszközévé, hanem a lelket alacsonyítja le a test durvaságaihoz Ez az ifjúság nem rakja össze keresményét, hogy — ha iparos — valamikor önálló üzletet nyithasson és családot alapíthasson, — ha pedig földmives, később földet, házacskát vehessen, — mint az a régi békevilágban volt, — hanem ez az ifjúság egyrészt igényeit felcsigázva lakkcipőre, selyemnyakkendőre pazarolja pénzét, másrészt oéda örömökre, mulatozásokra költi keresményét, — ha van. Ez az ifjúság tombol és ordítozik egy futbálmeoosen, de a blazírt nézelődők közé áll a március 15-iki ünnepségen. Ez az ifjúság lelkendezve tanulja meg a futógépek és úszófenomének neveit, de Aranyt, Petőfit nem ismeri, Széchenyiről, Kossuthról nem tud semmit, a világpost (L484—1499.) síremléke a Gosztony-cimerrel, gyöoyörü reneszánsz arabeszkekkel és a következő fölírassál: Goston András, e templom prépostja, jámborságáról ós honszeretetéről, övéi iránt áldozatkészségéről, minden tudós és derék ember iránt jótékonyságáról hires. Mindenkitől megsiratva meghalt 1499. október 22-én. A harmadik lapot három darabra törve s sok hiánnyal találták. Mesterségesen van kiegészítve. Qaráxda Péter, Janus Pannonius pécsi püspök unokatestvére, prépost siremlóke. Fölirata igy hangzik: „Ama Janusnak rokona, aki Helikonból először hozta a Dunavidókére a babért hordó múzsákat, itt e sírban fekszem ón Péter a Garárda nemzetségből, aki joggal voltam a múzsák másik dicsősége". Garázda Péter 1476—1507. esztergomi kanonok. Nem soroljuk föl azoknak az esztergomi kanonokoknak sírköveit, akiknek hamvai 1823-ban a Bakács-kápolna sírboltjából átvitettek a székesegyház kriptájába, vagy akik 1823. után nyertek a kriptában nyugvóhelyet. Kol lányi Ferenc „Esztergomi kanonokok 1100—1900." c művének 105. lapján említi Mátyás nógrádi főesperest, aki 1459—1460. volt esztergomi kanonok. Valószínűleg ez a Mátyás az a Mathias Litteratus, akinek gazdag filigrán-diszű aranyozott ezüst kelyhe a 15. század közepéről a székesegyházi kincstárban van. Szegedi Mihály kanonok (1558— 1562.) arany kapcsos misekönyvet ajánháború szenvedő hőseit pedig csendes gúnnyal emlegeti. Egy-egy őrült motorbiciklista bravúrjaira lelkesedéssel csoportosul, de semmiféle nemes mozgalomra össze nem gyűjthető ez a cigarettázó, krakélereskedő, tiszteletlenkedő ifjúság — talán a saját, talán a más hibájából. Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete f. hó 23-án délután 4 órakor dr. Antóny Béla polgármester elnöklete mellett közgyűlést tartott, amelyen tárgysorozat előtt vitéz SZÍVÓSWaldvogel József bizottsági tag ünnepi beszéd keretében adta át a város közönségének a Polgári Egyesület neyóben Vaszary Kolos volt biboros-hercegprimás arcképét, amely Bayer Ágoston festőművész szép alkotása ós amely ez alkalommal babérral volt díszítve. Élénk érdeklődés közben tárgyalta a képviselőtestület azt a tanácsi javaslatot, amely a vármegye alispánjának az önkormányzati igazgatás folytonosságának biztosításáról szóló törvény végrehajtása ügyében küldött értesítésével kapcsolatos. A városi tanács a törvóuynek megfelelően az dékozott a székesegyháznak (1609. évi leltár.) Ma már nincs meg. llosvai István nagyprépostról (1559.) a Liber Lectoralis II. f. 27. azt írja: „Igen szép ezüst kelyhet, két ampolnát, rubinokkal ékített pacificálót, ezüst kapcsokhal és véretekkel pontificálót és misekönyvet, zöld bársonykötósű pontificálót és fekete bársonyfedelű misekönyvet hagyományozott." llosvai azelőtt nagyváradi kanonoK, kolozsmonostori apát, Fráter György helynöke és segédpüspöke volt. János Zsigmond 1556ban visszatért Erdélybe. llosvai helyzete politikai okokból s János Zsigmondnak a hitújitókhoz pártolása folytán veszedelmessé vált. Ugyanazért llosvai Magyarországba menekült, ahol 1559. október 1-ón az esztergomi főkáptalan nagyprépostja lett. Alig foglalta el nagypréposti stall urnát, már fél hónapra, október 15-én meghalt. Értékes egyházi fölszerelését tehát nem Nagyszombatban szerezte, hanem Erdélyből magával hozta. A veszélyeztetett egyházi kincsekből Erdélyben bizonyára csak a nagyórtékűeket igyekezett megmenteni. A gyulafehérvári egyház nagy kincse volt a Suky Bsnedek erdélyi nemes által 1450. körül ajándékozott művészi aranyozott ezüst kehely. A kehely a gyulafehérvári egyház leltárai szerint az 1530-as években még Gyulafehérvárott volt. Tehát előbb nem kerülhetett Nagyszombatba, mint 1530. után. Az 1528-as nagyszombati leltárbau szereplő „aranyozott ezüst és zománcozott uagy ós drága, Azt a jövőt egyáltalán nem ki" vánjuk, amely ennek az ifjúságnak folytatása lenne! Ez az ifjúság a vesztébe rohan, ezt az ifjúságot meg kell mentenünk és ettől az ifjúságtól meg kell mentenünk a magyar jövőt! új képviselőtestületi választásokat ki fogja irni ós a választásokhoz szükséges előzetes intézkedéseket megteszi. Elsősorban az új választói névjegyzéket kell megcsinálni ós ennek véghezvitelére az összeíró bizottságban a hivatalos tagokon kivül Nádler Istvánt és vitéz SZÍVÓSWaldvogel Józsefet, az igazoló küldöttség tagjaiul Mátéffy Viktort ós dr. Mike Lajost javasolta kiküldeni a tanács. Dr. Zwillinger Ferenc bizottsági tag indítványára az említett bizottságok tagjait névszerinti szavazással választotta meg a közgyűlés, azonban a szavazás eredménye a tanácsi javaslattal,' megegyezett. A választások előtt uj kerületi beosztást is kell csinálni, mert a régi beosztás már nem felel meg a választók számának. mindennünen valódi virágokkal díszített kehely, amely nagypénteken az úrkoporsónál használtatik" nem lehet a Suky-kehely, bár a leírás eléggé illik rá. Más érv is bizonyítja, hogy az 1528-as leltárban leirt diszes és zománcozott kehely nem azonos a Sakykehellyel. Egyik leltár a kincstár ezen rógi nagy kelyhét Stibor vajda ajándékának mondja. Ilyen tévedés a Sukykehelynél nem eshetettt, mert az ajándékozó neve bele van vésve. A nagyszombati leltárak egészen a 18. századig nem emiitik a Suky (Zuck) nevet. De már az 1659. évi leltár olyan részletesen írja le a Suky-kelyhet, hogy arra ráismerünk. Azt mondja a sok apró szobrocskával díszített kehelyről, hogy patenájával együtt az olajszentelósnél használják. Ugyanezt szűkszavúan már megállapítja egy nagy kehelyről az 1609. leltár. 1609. előtt tehát a kehely már a székesegyház kincstárában volt. 1530. ós 1609. között kellett a Suky-kehelynek Gyulafehérvárról Nagyszombatba kerülnie. Alig lehet valószínűbb föltevést elképzelni, mint hogy a kelyhet llosvai István hozta, aki mint kolozsmonostori apát a kolos- megyei Suky-családot ismerhette s Gyulafehérvárott is sokat megfordult. (Folytatjuk.) . Dr. Lepold Antal. A vármegye közegészségügyi kívánságai és a város közönsége A város előkészületei az űj képviselőtestületi választásra —Izgalmas felszólalások a városi közgyűlésen