ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928
1928-11-11 / 87. szám
2 ESZT E RGOM 1938. november 11. munkaerővel ós facsemetékkel járultak hozzá a megkezdett műhöz. A Szt. Tamáshegy rendezési munkálatainak költségeire a kővetkező adomáayok érkeztek : Dr. Machovich Gyula 500 P, Esztergomi Takarókpénztár r.-t. 200 P, dr. Lepold Antal, Esztergomi Keresk. és Iparbank r.-t., Esztergom-Vidéki Hitelbank r.-t., Esztergomi Közüzemi r.-t. 100—100 P, Báthy László, Mayer János, Schrank Ödön, v. SzivósWaldvogel József 50—50 P, Philipp Ha már most azt kutatjuk, mi okozta a szétzüllést, nehéz volna biztos választ kapnunk, mert többféle oka is volt. A szolgálati nyelv és szabályzat német volt, melyet már 1809-ben megkaptak s bár a nádor több izben is megígérte, hogy magyar fordításban megküldi, mégsem történt meg, mint később még látni fogjuk. A magyar századok tehát kénytelenek voltak idegen vezényszóra gyakorlatozni s mivel akkor még nem létezett az általános katonakötelezettség, a k. k, szolgálati nyelvet igen sokan nem értették. A különböző nyelvű századok és a ruházat különbözősége csak fokozták a magyar és német közt a polgári életben is fennálló ellentétet, mert legtöbbször tovább mentek a nemes versengésnél. — A tisztek, mint olvastuk, maguk is több izben fegyelmetlensóget és engedetlenséget tanúsítottak. Ilyen példaadás után a legénységtől sem lehetett egyebet várni. —- A fölszerelés hiánya és annak is saját költségen való beszerzése a törvény által tett határozott igéret dacára sok szegényebb sorsúnak nehezére esett és visszatetszést keltett, valamint az is, hogy egyesek pénzért megválthatták magukat, mig a szegényebb sorsúak kénytelenek voltak szolgálni. — A tisztek katonásdinak tekintették és sokszor hiúsági kérdést vittek bele; Juhász eltávolitása is ebből eredt, hanem a tanács keresztül húzta számításukat. — Nagy baj volt (s ma is megvan ez), hogy, mert mindenki adófizető, tehát magánál nagyobb urat senki nem akart elismerni. Volt a közkatonák között olyan, ki a közteherviselésben jól maga mögött hagyott rangban nagyobbakat s ezért .nem volt Ínyére, hogy az neki parancsoljon. — Végül legnagyobb baj az volt, hogy a legfelsőbb szerv, a helytartótanács mit sem törődött az ügygyei : a fegyverzet hiánya az ő rovására megy. A tisztek említett panaszfelirata mindvégig válaszolatlanul maA „Szövetség" budapesti müvésztársaság rendezésével és a Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság művészeti szakosztályának támogatásával létesült esztergomi egyházművészeti kiállítás ünnepélyes megnyitása ma, vasárnap d. e. fél 11 órakor lesz a Kath. Legényegyesület nagytermében. Lapunk mult vasárnapi számában már részletesen szóltunk a nagyjelentőt égű művészeti esemény tervéről, amely a rendelkezésre álló helyen a legkörültekintőbb rendezői munkával mutatja be az esztergomiaknak és a nagy környék érdeklődő közönségének a modern egyházművészet terveit ós értékes alkotásait. Minden művészet iránt érdeklődő gyönyörűségét találja a kiállított változatos Konrád 30 P, dr. Polner Zoltán, Schlaraffia Budapestia 25—25 P, dr. Antóny Béla 20 P, Takács István 10 P. usszesen : 1410 P. Kiadás : napszámokra 1227 P, facsemetékre 200 P, 9 drb betonpad 275 P 40 f. Összesen: 1702 P 40 f. Fedezetlen : 292 P 40 f. A Szt. Tamáshegyi szépitési munkálatokra szánt szives adományokat a cél megjelölésével a Szépitő Egyesület pénztárnoka, Brutsy Pál úr címére kérjük eljuttatni. v. SZÍVÓS Waldvogel József. radt. Így a helyi vezető szervek minden felső támasz ós irányítás nélkül a züllést megakadályozni nem tudták. Pedig egy idejében megtett intézkedéssel az eleinte csak kisebb és meg szüntethető bajokon segíteni, illetve azokat megszüntetni könnyű lett volna. II. korszak. 1839—1848. Ennek a megírásánál nagy köaynyebbsógemre volt, hogy az új polgári katonaság jegyzőkönyvei is rendelkezésemre állottak. Innen tudjuk meg azt, hogy a katonaság talpraállitásán legtöbbet Bleszl Albert, a régi sereg egyik kapitánya fáradozott, Őt tisztán az a cél vezette, hogy a városnak legyen egy disz-százada, mely az ünnepségek fényét emeli. Kellő alkalmul szolgált erre Kopácsy hercegprimás bevonulási és beiktatási ünnepsége. Már az év elején sikerül megnyernie az eszmének a kereskedőket, csatlakoznak hozzá az iparosok is. A föidmives polgárságból csak néhány komolyabb jelentkező volt, igy számukra külön századot nem alkothattak, hanem beosztották volna őket a már meglévő századba; igy azonban nem voltak hajlandók szolgálni és visszaléptek. Az 1839. március 18-i alakuló gyűlésen elsősorban a tisztikart választják meg: 1. és kormányzó kapitány-. Bleszl Albert, II. kapitány: Doczl József, főhadnagy: Leipolder József — ki azonban lemond és helyébe lép — Nitter Ferenc, alhadnagyok: Leffter Sándor és Staudt ner Imre, zászlótartó : Viola Imre, strázsamesterek : Hell Péter és Melichár Márton (ez utóbbi számvevő őrmester), káplárok: Thausz József. Paulovics János. Schenek Mihály, Szboril Márton, Taxner Ferenc, Frey Vilmos, Leffter Mihály, Sztrika Imre és Hell Antal. (Folytatjuk.) anyagban, melyben magyar festők, szobrászok és iparművészek értékes alkotásaikkal szerepelnek. A kalocsai bemutató után, mellyel a „Szövetség" országos figyelmet keltett, most Esztergomban mutatja be ezt a felemelő és tanulságos kollekciót. A kiállítás fővédnöki tisztét dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás, védnöki tisztségeit pedig több egyházi előkelőségünk és közéletünk számos kiválósága vállalta. A közönség figyelmét annál is inkáob felhivjuk a ritka és nagybecsű kiállításra, mert Esztergom egyházművészeti kincsei világhírűek, de Esztergom közönsége még mindig nem tudja azokat — kellő iskolázottság hiján — megfelelő módon értékelni. A kiállítás nemcsak gyönyörködtető, de tani tó-célzatú is, amennyiben a kiállítás folyamán több ismeretterjesztő előadást is tart a rendezőség egyházművészeti kérdésekről és magyarázó sétákat rendez a j kiállításon. Igy az érdeklődő ízlésében ós ismereteiben egyaránt gyarapodik. Aktuális megjegyzések A Magyar Hót forgalma nagyot lendülne, ba a kormány emberi és] szociális igehirdetését követve felemelné a nélkülöző kistisztviselők fizetését ós a családi pótlékot. Mennyi vászon, fehérnemű, gyermekcipő harisnya, ruha és tólikabátka fogyna mindjárt a magyar üzletekben í Igy azonban a szükségletek hiján tovább roügyoskodnak a tisztviselői családok, a Magyar Hót forgalma pedig bizony nem valami fényes, mert nagy a szegénység ós pénztelenség. Hu.ozonötéves jubileumát ünnepli ma, vasárnap a Szenttamási ós Vizivárosi Kath. Kör, — és ebből az alkalomból eszünkbe jut, hogy Esztergomban azelőtt milyen szép, virágzó köri élet volt. Az élet nehézségei, a nehéz küzdelmek és a trianoni nyomorúság szétütött közöttünk és a régi meghittség, melegség, nyugalom hiányzik a körök mai életéből. Ezért és sok más oknál fogva ma igen nehéz az embereket összetartani és a körök, egyesületek egészséges prosperitását növelni. Ha eddig arról panaszkodtunk, hogy nincs Esztergomban emléktábla, amely e város történelmi múltjára figyelmeztetné az idegent és lelkesítené a mult nagyságára a jövő nemzedéket, most éppen az ellenkezőjót panaszolhatjuk fel. Van most már emléktábla is elég, jut minden nevezetesebb helyre és sok oly helyet jelöl meg a kíváncsi utókornak, amelynek nevezetessége eddig nem volt köztudomású. Panaszkodunk, nem azért, mert sok az emléktábla (bárcsak még több lenne), hanem, mert ezekben is megnyilvánult az a kapkodás és tervszerűtlenség, amelyről nemrég egyik cikkünk ugyancsak erős hangon panaszkodott. Panaszkodunk előfzör a táblák szövege ellen. Ezek bántóan rövidek s nem egy helyen félreértésre adhatnak okot. Évszámokat pl. sehol nem látunk. Pedig „nevek és évszámok nélkül dajkamese az egész történelem" mondotta egykori nagyhírű történelemprofesszorunk. Legalább az évszázadot illett volna kitüntetni, ehol pontos évszámra nem hivatkozhatunk. Ez az ifjúság hazafias történelmi nevelése szempontjából is szükséges lenne, nem is szólva az idejövő idegenekről, akiknek egy hatalmas százaléka ugyancsak a magyar ifjúság köréből telik ki. Panaszkodunk a táblák elhelyezése ellen is. Egyik igen alacsonyra, a másik igen magasra helyeztetett. A Rákóczi-téren a Központi Kávéház mellett levő ház kapuja fölé pl. a táblát úgy helyezték el, mint egy rosszul felragasztott plakátot. Itt illett volna a kapubejárat homlokának közepére helyezni s a házszám kerül hetett volna oldalt. A különben szép és emelkedett gondolatból fakadt akció megérdemel gondosabb, körültekintőbb előkészítő munkát. Őseink csontjai. A Batthyány Lajosutcában most ássák a csatornázás árkait. Miként a vízvezetéki csövek elhelyezésekor, most is tömegesen kerülnek elő embercsontok, sötét, szomorú tekintetű barna koponyák. Régi temető volt itt, őseink csontjai kerülnek évszázados pihenés után napvilágra. A munkások nem viseltethetnek irántuk oly kegyelettel, mint kellene akkor, ha a munka kevésbbé volna sürgős. Be azt minden jóérzésű ember joggal megkövetelheti a munI kálatok vezetőségétől, hogy a csontokat ne engedjék oda éretlen gyerekek játékául, a gyerekek a koponyákkal ne futballozhassanak, a lábszár- és karcsontokkal ne csatázzanak. Talán akad kegyeletes lélek, aki összeszedi és tisztességesen elhantolja az ősök csontjait. Felhivjuk erre különösen a helyi hitbuzgalmi társulatok tagjainak figyelmét. Asztalos Béla temetése. Kedden délután temették el Komáromban Asztalos Bélát, Komárom-vármegye ezidöszerinti utolsó alispánját. Ami melegséget a kegyelet ki tud fejteni, az mind megvolt ezen a megható temetésen. A holttest a ref. templomban volt felravatalozva. A koporsót Komárom vármegye zászlaja borította, rengeteg koszorú vette körül, köztük a vármegye, Esztergom város, és a megszállott Komárom 'koszorúi. A vármegyei tisztikar testületileg vonult ki dr. Huszár Aladár főispán és Palkovics László alispán vezetésével. Esztergom város részéről dr. Antóny Béla polgármester, László. István tanácsnokon kivül többen is resztvettek az elhunyt tisztelői és barátai közül. A református egyház szertartása szerint a temetés zsoltár éneklésével kezdődött, majd Antal Gábor dr. szuperintendens a környék ref. papsága élén könnyekig megindító gyászbeszéddel vett búcsút az elköltöző ttöl. A komáromi ref. dalárda szép éneke után megindult a hosszú gyászmenet a temetőbe, ahol ismét több búcsúztató beszéd hangzott el. A vármegye közönsége nevében Palkovics László alispán mondott mólyen átérzett búcsúszavakat. A gyászének elhangzása után elhantolták a koporsót a gyászbaborult hozzátartozók és jóbarátok sűrű könnyei között. Huszonötéves évforduló. Az Esztergomi Szenttamási és Vizivárosi Kath. Polgári Kör ma, vasárnap t ünnepli fennállásának 25 éves évfordulóját. Ez alkalomból d. e. 11 órakor a kör nagytermében kegyeletes emlékünnepély, este 8 órakor pedig tánccal egybekötött szinelőadás lesz, amelyen a kör műkedvelői „A cseperkekalap" c. 3 felvonásos népszínművet adják elő. A Bakács-kápolnai női kongregáció tagjait és jelöltjeit f. hó 18-i közgyűlésre szeretettel meghívja a Vezetőség. A Tanult Férfiak Kongregációja hétfőn, f. hó 12-én este % 7 órakor ülést tart a gimnázium zenetermében. Előadó : dr. Lepold Antal prelátus-kanoKépek a régi Esztergomról — A városi levéltár adatai nyomán közli: Kemény Miklós levéltárnok — A polgári katonaság Az esztergomi egyházművészeti kiállítás ma nyilik meg HÍREK Szeretnék!. . . Szeretnék fáklyát vinni. Nagyot, hogy lánggal égjen Se lélek-útvesztőből Kivezetni a népem I Szent hittel énekelni •« A kelő Nap elébe, S szent hitet énekelni Mindenkinek szivébe. Finom kezet szeretnék, Amely cirógat áld ón, Ha sebet érek véle, Hogy az többé ne fájjon. És öklöt is erősét, Bátrat, mely ütni merjen S ez átkozott világban, Ha kell, hát üssön, verjen! Simándi Béla.
