ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-10-24 / 82. szám

ESZTERGOM Megjelenik hetenkint [kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetésifáraegy hónapra 1 P 20f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos­utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Az iparosság égető kérdései az esztergomi iparos­nagygyűlésen Magy vita a kézműves kain aráról. y Mep gyözödésem, hogy az Iparosság ügye min­den áldozatot megérdemel!" Az esztergomi iparosság minden­kori becsületes munkásságával és komoly magatartásával általános tiszteletet és megbecsülést vivott ki magának. Az iparosság össze van nőve a város minden társadalmi osz­tályával nemcsak hivatása érdeké­nél fogva, hanem azért is, mert hi­szen sok iparos származik földműves­osaládből és intelligenciánk nagy része tisztes iparososaládban élte le gyermekkorát. Nagyrészt innen ma­gyarázható az iparosság iránt érzett általános rokonszenv és ezért kiséri meleg érdeklődéssel az iparosság megmozdulását e város minden egyes! polgára. Az iparosság zöme nehéz, testet­lelket fárasztó munkával kereste kenyerét már a boldog békevilágban is, és istenadta egészség s éjt is nappallá tevő kitartó munka kellett hozzá, hogy az iparos egziszten­ciája fenntartásán kivül öreg nap­jaira vagyont szerezhessen. Ismerjük a többség szomorú sorsát, amelynek a vagyonszerzés szerencséje nem ada­tott meg. A határvárossá lett Esz­tergom iparosainak még százszor ne­hezebb a sorsa. Kellő piac hiján egyes iparágak a legnagyobb nyomor ban sinylődnek. Ha valahol igaz, megrázó az iparosságnak az életért való kiáltása, úgy Esztergomban, elsősorban az ! A becsületes munka jogán a tisztes megélhetés lehetősé­geért folytatott komoly, nehéz küz­delmének útján jutott el a magyar kisiparosság az esztergomi nagygyű­léshez, amelynek lezajlása után a harcot nem szabad abbahagyni és minden hathatós tényezőnek szá­molnia kell a gyűlésen tárgyalt iparoskérdések mielőbbi komoly meg­oldásával, mert amint Mátéffy Vik­tor országgyűlési képviselő is mon dotta: a magyar iparosság ügye minden áldozatot megérdemel. A nagygyűlésről a következők­ben számolunk be: Vasárnap reggel 9 órakor zász­laja alatt hosszú sorban vonult fel az iparosság a városi kegyúri tem­plomba, ahof Mátéffy Viktor prépost­plébános, országgyűlési képviselő ünnepi szentmisét celebrált, mely alatt Ammer József karnagy vezetése mellett a templomi énekkar szép szereplése emelte az áhitatot. A szentmise után a Kath. Legényegylet nagy­termébe gyülekezett össze az iparosság. Itt folyt le a szépen sikerült nagygyűlés, amelyen a helyi ipartestület tagjain kivül több ipar­testület küldöttsége is résztvett, megjelent továbbá a gyűlésen Früh­wirth Mátyás, Mátéffy Viktor és dr. Frey Vilmos országgyűlési kép­viselő, továbbá dr. Antóny Belá polgármester, aki Palkovics László alispánt is képviselte, dr. Brenner Antal városi főjegyző, dr. Etter Jenő városi főügyész, ipaihatósági biztos és még többen az esztergomi intelligencia köréből is. Természete­sen a győri iparkamara is képvisel­tette magát dr. Karikó Imre titkár személyében. Dóczy Ferenc elnök lelkes sza­vakkal nyitotta meg az iparosnagy­gyűlést, hangsúlyozva az iparosság összetartásának, egyetértésének szük-. ségességét. Frühwirt Mátyás nagy beszéde a kézmüiparkamaráról. Utána Frühwirth Mátyás ország gyűlési képviselő előadása követke­zett, aki beszéde elején a régi magyar iparosság nagy tekintélyének ós bol­dogulásának okát fejtegette nagy ér deklődós közepette és kimutatta, hogy a boldogulás és hatalom nyitja abban a kitűnő egységben és szervezettség­ben keresendő, amely abban a világ­ban a céhrendszerben nyilvánult. A céhrendszer megszűnése után a mo­dern kor szabadversenyelmóletének érvényesülése tönkretette a kisiparos­ságot. A kisiparosság a szabadver­seny prédája lett. A nagy gazdasági szervezetek ós vállalatok, amelyek az ipari és kereskedelmi életben lehe­tőkké váltak, nem kivánták az állam védő, segitő kezét, mert ezek tényleg jobban érvényesültek szabadon, ellen­őrzés nélkül. A kisiparosság pedig, amelynek épen a szabadverseny ide­jén van szüksége segitségre, érdek­szervezetekre, lassan szótzüllött, el vesztette régi tekintélyét és meg­élhetését is. Igaz, hogy később meg­alakultak az ipartestületek, amelyek kellő vezetés mellett az iparosság érdekszervezetei lehetnek, de ami jó volt huszonöt évvel ezelőtt, az a gazdasági élet rohanó fejlődésében nem lehet jó ma ós igy van az, hogy az ipartestületek ma már nem képesek az iparos érdekek kellő védelmére. Ma a helyzet az, hogyha a kisipa­rosság valamit ki akar vivni a saját érdekében, akkor az ipartestületeket egymás ellen játsszák ki. A mai kereskedelmi ós iparkama­rák sem megfelelők ma "már a kis­iparosság érdekeinek védelmére. A kereskedelem és ipar érdekei az élet­kérdésekben sokszor ellentétesek, sőt a nagyiparnak az érdekei sem azo­nosak a kisiparóval és mivel a hata­lom ós befolyás mindig a nagyipar! és a nagykereskedelem kezében van, természetes, hogy csak ott juthat a kisiparosság bizonyos előnyökhöz, ahol ez nem ütközik az erősebbek* érdek­körébe. Igy van az, hogy a kereskedelmi és iparkamara sem a kisiparosság ipari érdekszervezete. Ezért égetően sürgős problémája a kisiparosságnak — folytatta Früh­wirt — annak az országos központi szervnek a felállitása. amely meg­felelő munkakörrel ós hatáskörrel fel­ruházva, a kisiparosság érdekeinek hathatós ügyvivője lenne. Ezért szükséges a kézmüveskamara felállitása, amely a modern gazdasági életben méltóképen felvehetne a harcot azo­kért a kisiparosügyekórt, amelyek ma is szőnyegen vannak ugyan, de sor­suk nagyrészt néhány államférfiú, országgyűlési képviselő ; ós lelkes em­ber jóakaratától s munkájától, to­vábbá a politika játékától függ. Néhány aktuális iparosügyről szó­lott még Frühwirt Mátyás, amelynek során bizonyította, hogy a kisiparos­ság mai gyengesége ós hátraszoritott­sága folytán milyen előnyöktől, illető­leg méltányos ós igazságos járulékok­tól esik el pl. a nagyiparral szemben. Ilyen a hitel kérdése is. Amig a gyáriparra — az alkalmazottakat is számitva — szemólyenkint 65 pengő jut az állami olcsó hitelből, addig a kisiparosságra szemólyenkint csak ,2 pengő. A nagygyűlés ói deklődéssel hall­gatta az alapos érvekkel és élénk ok­fejtéssel felépitett beszédet és lelke­sen ünnepelte Frühwirt Mátyást. Dr. Karikó Imre iparkamarai titkár szólalt fel ezután, aki a kereskedelmi és ipar­kamara tisztes működését védte és szorgos igyekezetét bizonyitotta, amely sokszor a hatósági nemtörődömségen szenved hajótörést. A kézműveskamara létesítését határo­zottan ellenezte. Hosszabb vita keletkezett ezután, amelyen többek között Müller József kisbéri ipartestületi elnök szólalt fel nagy hatással. Nagy érdeklődést ós lelkesedést keltett Mátéffy Viktor kormányfötanácsos, országgyűlési képviselő felszólalása, aki hangsúlyozta, hogy az iparos­reformokat már a tanoncnevelósnél kell elkezdeni, mert a művelt és kép­zett magyar iparos fogja elérni azt a boldogulást és tekintélyt, ami pld. a német iparnak a sajátja. Kijelentette továbbá, hogy az iparosság ügye minden áldozatot megérdemel, és megigérte, hogy iparosokat ér­deklő aktuális országos kérdésekről szivesén tart bármikor előadást, csak az iparosságnak a saját ügyei iránt való nagyob érdeklődésére és összmunkálá­sára van szükség. Dr. Antóny Béla polgármester szép beszéde is, amelyben a Trianon miatt nagy nyomorba jutott Esztergom iparosságának küzdelmét festette, nagy hatást keltett az iparosság körében. Toldi János az iparosoknak beteg­segélyzői gondozását, Jakobek Jenő i a vasárnapi munkaszünet általános ; behozatalát követelte felszólalásában. Több panasz hangzott még el, ame­lyek orvoslását részint az ipartestü­let, részint az iparkamara próbálja meg. A Himnus éneklésével J délután 2 órakor ért véget a tartalmas nagygyűlés, amely után bankett volt a Fürdő­szállodában. Itt szintén több értékes felköszöntő hangzott el. A nagygyűlésen felvetődött több érdekes kérdéssel helyszűke miatt csak legközelebb foglalkozhatunk. Iparosleventéink lőversenyi győzelme. F. hő 21-én délután 2 órától a Move rendezésében megtartott lóversenyen mind a csapat, mind az egyéni szá­mokban az esztergomi iparos leventék kerültek ki elsőnek. Eredmény csa­patversenyben 50 találat 4340 egység­gel. A legutóbbi járási lövészverseny óta 460 egységgel javitottak. Egyéni számokban Jülich György 91 egy­séggel első lett. A kegyeleti stafétában az ESC A) csapata szerepelt valamennyi egyesület között a legjobban. Ideje 3380 m.-en. 7. 35.6 mp. Kegyeleti staféta F. hó 21-én (vasárnap) d. e. tar­tott a az „Esztergomi Levente Egye­sület" a vidéki leventék a helybeli honvédség ós a középiskolák növen­dékeivel a világháborúban elesett Hősök tiszteletére rendezett kegye­leti stafétafutását. Már a korai reggeli órákban gyász­szalagos leventék iparkodtak város­szerte gyülekező helyeikre és 10 óra­kor fehérselyem zászló alatt levente­zenekar vezetése mellett felvonultak a Hősiszobor elé. Pontban 11 órakor nagyszámú ün­neplő közönség részvétele mellett 5 perces időközönként starthelyeikről megindultak a versenyző csapatok, melyek azután a győzni akarás min­den erejével küzdöttek elleneikkel szemben. Az első csoportban a csendőrisk«la futói jutottak heves küzdelem után az elsők helyére, akik azután elsők­nek is helyezték el koszorúikat a Hősi szobor talapzatára. Második csoportban az érseki ta­nitóképző növendékeinek koszorúja ért be elsőnek s méltán nevezhették e nap győztesseinek, mert az ő gyö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom