ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-09-30 / 75. szám

seregszemle, melyet 1809. december 10.-én Sirchich, vezérkari kapitány tartott meg báró Davidovits had­kerületi generális helyett. A szoká­sos mise után a városház előtt állt föl a katonaság és teljes megelége­dést aratott. A másik esemény a zászlószente­lési üanep volt 1811. szeptember 8-án, melynek ily későre való halasztása a zászlóanya kérdésén múlott. 1810-ben ugyanis küldöttségileg fölkérték gr. Cziráky Antal főispáni helytartó fe­leségét gr. Illóshizy Juliannát a tiszt­ségre, amit az a legnagyobb készség­gel el is vállalt. Kérőbb férje elfog­laltsága miatt, ki szintén jelen óhaj­tott lenni, helyettest kért, mig ő w „ga szalagot igért ésküMöttisa zászlóra. Helyettesül sikerült Wiklósffy Imre kir. biztos feleségét szül. Szentgály Juliannát megnyerni. Az ünnepség a Szentháromság téren folyt le, s meg­hiHák rá Davidovits generálist, a különféle egyházi és világi előkelő­ségeket, kiket a város megvendégelt; gondoskodtak azonkívül a katonaság szórakozásáról is. A város a zászlóra aranycsipkét (214 ft) gombot (60 ft) és aranycafrangot vásárolt. Az ünnepi fény emelésére meghívták az érsek­vizivárosi zenekart is. A zenekarról szólva meg kell je­gyeznem, hogy könyveink muzsikus­nak (hangásznak) nevezik a század­kürtösöket és dobost is. Rendes zene­karról csak a későbbi években olvas­hatunk, ak&or is kisebb méretűről, me yet alighanem török mintára való megszervezése miatt török muzsikának hivtak. Annak dacára, hogy a katonaság célja nemes volt, a lakosság mégsem tudta, vagy akarta e kötelességét tel­jesíteni. Kiki talált valami ürügyet, hogy kibújhasson alóla. Hosszadalmas volna elősorolni, kik és mi cimen tet­ték ezt, csak egyet említek fel példa­ként. Mindjárt a megalakulás után Krakovitzer Ferenc patikus kérte fölmentését azon a cimen, hogy mint ilyen a városban egyedül van. S bár kórelmét Pudelkó József orvos is tá­mogatta, a tanács mégis elutasitotta őt, mert a fölmentendők között a patikus nem szerepelt, másrészt pedig oly erős és egészséges volt, hogy föl­mentése botrányt okozott volna. Ha­nem iz nem tágított, elment a hely­tartótanácsig ós sikerült elérnie cél­ját, oly föltétellel, ha maga helyett valakit állit. Bár pénzébe került, kész örömmel sietett a föltételnek eleget tenni. A fölmentós iránti kérelmeket vé­leményezésre minllig a tisztikarnak adták ki és — ritka esetet kivéve — annak javaslata szerint döntött a ta­nács is. 1811-ben a molnárokat men­tik fel oly kikötéssel, hogy szükség esetén kötelesek szolgálatra jelent­kezni. 1813-ban új összeirást rendelnek el. A város azonban a fölveendőket illetőleg bizonytalanságban volt,*azért csak akkor teljesítette azt, mikor pre­cíz választ kapott, hogy a polgáro­kon és háztulajdonosokon kivül az egyéb, ingatlannal biró polgárokat is fel kell venni. A polgári katonáskodás tisztes kö­telesség lévén, zsoldot, vagy fizetést nem kaptak. Ezért 1814-ben a hely­tartótanács megengedi, hogy rendki­vüli kiküldetés esetén a tiszt 3 ft. a közkatona 24 kr. napidijat kap 'on. Minthogy azonban nem kötelezően rendelte el, ajánlja a városoknak, hogy a kiküldetéseknél lehetőleg a módo­sabbakat használják fel. Az 1811-ben megalakult tisztikar sokáig ugyanaz marad. A kiöregedők és elhaltak helyét előléptetéssel töltik be. Igy 1819 ben Endés János, az I. német század kapitánya öregségére hivatkozva lemond, helyébe Deininger Jakab kerül, ki a megalakuláskor még csak őrmester volt, mig ennek utódja 1833-ban Bleszl Albert lesz. 1826 ban a századkapitányok Juhász mellé egy második kérnek öregsége miatt, de Juhász szükségtelennek tartja, tehát a kérést nem teljesitik. 1827-ben azonban meg­hal Juhász, helyére Krakovitzer Fe­renc (az emiitett) kerül, aki azonban látva a bomladozó szellemet, melynek megváltoztatására gyengének érzi ma­gát, két izben is lemond. De csak másodízben fogadják el, s helyét Hor­váth Imre tanácsbelivel töltik be, aki auditorul maga mellé kéri Kiss Mi­hály tiszti ügyészt. Endér Imre másodkapitány is az az ellene emelt panasz miatt lemond és magával viszi a századdobokat. Utódja Sinkovits Ignác hiába kéri vissza, ellenkövetelést támaszt az ál­tala beszerzett dobosok forgói, csákói és ruhái fejében. A tanács a még tényleg fönnálló 14 ft. 21 ós */ 5 kraj­cárt kiutalja részére, mire a dobokat visszaadja. (Folyt, köv.) "^n»<ir»mil 11 n—Illír l uti [ il 'i i Történelmi emiékeink gondozása Nagy érdeklődéssel olvastam Ray­mann dr. úr cikkét a Szulejmán táblá­ról. Bevallom, — bár itt születtem és élek már jó néhány éve — magam sem láttam még eddig soha az emii­tett érdekes feliratot, mert csak az Esztergom Evlapjainak legutóbbi fü­zetéből szereztem annak létezéséről tudomást. Természetesen a cikk meg­jelenése után siettem megtekinteni az érdekes történelmi emléket. Mi esztergomiak szeretünk „ősrégi, történelmi városunkéról beszólni, azonban vajmi keveset törődünk az­zal, hogy a város történelmi neveze­teségü pontjai valamiképen megjelöl­tessenek. Tudomásom szerint kiváló történettudósunk, Balogh Albin dr. egy memorandumban összefoglalta azon történelmi nevezeteségű helye­ket, amelyeket megfelelő emléktáblá­val kellene megjelelni. Jómagam is indítványoztam ós a képviselőtestület el is határozta, hogy a város egyik érdekessége, a Botyán-palota (a mai városháza) emléktáblákkal láttassék el, de még eddig nem akadt: régészeink közül senki, aki a feliratokat meg­szövegezte volna. Rendkívül örvendetesnek tartom, hogy az említett cikk rámutatott egy el­hanyagolt történelmi érdekességünkre. Mindenben osztom a cikkíró nézeteit; az illetékes tényezők (elsősorban a Történelmi Társulat) bevonásával a Szulejmán-tábla környéke rendbeho­zandó volna. A rendezésnek elenged­hetlen kelléke az, hogy a vasgyár toldalékát képező, közterületre épite^ félszerek sürgősen lebontassanak ós az igy nyert Dunáranéző kis tér ter­rasszerüleg kiképeztessék és a sé­tányra levezető Szulejmán-lépcső styl­szerűen megépíttessék. Kivánatos volna, hogy a megmaradt dunamenti várfalakról az odanemillő rút házikók fokozatosan eltávolíttatnának s a vár­falak lőrésszerű mellvéddel restau­ráltatnának. Ugy a dunaparti dzsungel, mint a várhegynek a Dunára néző oldala megfelően fásítandó ós parkozandó lenne. Ez a gyönyörű partié a mai szégyenletes gondozatlanságában sem­miképen sem válik díszére a váro­sunknak, mig kellő átalakitás után a legpompásabb látványoságunk lehetne, amit sok város megirigyelne tőlünk. Hátra van még a feketeleves : váj­jon miből csináltassuk meg mindezt ? A város, amely olyan dicséretes ál­dozatkészséggel igyekszik évtizedek mulasztásait pótolni, aligha van ab­ban a helyzetben, hogy a rendezés­sel járó költségeket magára vállal­hassa. Azonban vannak nekünk mű­értő ós szépérzékkel rendelkező fő­papjaink ós áldozatkész polgársá­gunk s ha ehhez hozzáadjuk még a hatósági segítséget is, rövidesen meg­teremthetjük a Nagydunaparton a tör­ténelmi miliőjü pompás — Serédi sétányt. Vitéz SZÍVÓS Waldvogel József. HÍREK A hercegprímás befejezte bérmaútját. Serédi Jusztinián dr. biboros herceg­prímás, szeptember 21-e óta a győri püspökvárnak volt a vendége és in­nen naponként valamelyik közeli fa­luba szállt ki a bérmálás szentségé­kek kiosztására, szerdán, a kora reg­geli órákban elbúcsúzott vendéglátó házigazdájától, Fetser Antal megyés­püspöktől és Ásvány községbe ment bérmálni. Majd Alsóvámosra ment, hol már 500 év*óta nem bérmált primás, igy tehát a törekvő község Pomothy Gábor plébános, Derzsi Gyula közjegyző ós a községi elöljáróság vezetésével nagy­arányú ünnepséggel fogadta a főpász­tort, akit a győri főkáptalan, mint kegyúr képviseletében Dr. Zalka László prelátus-kanonok üdvözölt. A primás itt közel 500 hivőt részesí­tett a bérmálás szentségében. Innen este Hédervárra érkezett a biboros főpásztor, aki a községben csütörtö­kön bérmált. Ehelyütt Khuen-Héder váry Károly gróf látta vendégül a biboros főpásztort, akinek tiszteletére ebédet is adott. Pénteken Mosondarnón, szombaton Dunakilitin volt bérmálás. A főpásztor ezzel be is fejelte bérma­körútját, melyről ma, vasárnap este­felé érkezik vissza esztergomi palo­tájába. buda­Püspöki konferencia. A magyar püs­pöki kar dr. Serédi Jusztinián bibo­ros-hercegprimás meghívására az Or­szágos Katholikus Nagygyűlés befeje­föstrázsainpstert-ecf se után október hó 10-én tartja szokásos őszi konferenciáit a vári hercegprimási palotában. Kitüntető áthelyezés. Dr. Magos Lajos járásbirót, városunk fiát, aki eddig a kecskeméti kir. törvényszék­nél volt beosztva, a m. kir. igazságügy­miniszter a budapesti kir. ítélőtáblá­hoz helyezte át elnöki előadói mirö­ségben. Összeírás a városban. Hétfőn kezdik meg a városi kiküldöttek házról-házra járva a mezőgazdasági népesség öreg­ségi, rokkantsági, özvegységi ós árva­sági biztosításának előkészítéséhez szükséges egyéni adatok összegyűjté­sét, amely a megfelelő törvényterve­zet előkészítéséhez szükséges. Az ada­tokat az 1928. október 1-i állapot szerint kell bemondani. Szüreti mulatság a Kath. Legényegy­letben. Az Esztergomi Kath. Legény­egylet székbáza összes termeiben tánc­cal egybekötött, műsoros szüreti mu latságot rendez október hó 7-én (va­sárnap) este 8 órai kezdettel, amelyen 3 vígjáték kerül színre. A pulyka, Bajta, rajta, és a Göre Gábor biró úr fürdóuti iapasztalattyai. Ezenkívül az pgylet dalárdája 5 énekszámmal sze repel Ammer József karnagy vezetése mellett. Belépődij szemólyenkint 1 50P, családjegy (3 személyre) 3*20 P. éte­lekről, italokról ós jókedvről már előre gondoskodott a rendezőség. A meghí­vók hétfőn mennek szét, de akik té­vedésből nem kapnának de igényt tar tanak, forduljanak az egylet elnöksé­géhez. A legényegylet mulatságai vá­rosunkban mindig a legsikerültebbek közé tartoznak. Ezúttal is kéri az egylet elnöksége városunk nemesen gondolkodó közönségét, hogy pártfo­golják a mi derék iparosifjaink buzgó fáradozását. Egy világkörüli utazó Esztergomban. Szeptember 26-án, szerdán egy világ­körüli utazó járt nagy feltűnést keltve Esztergomban. A világ körüli utazó Steppinger Károly, magyar származású és már 1924. június 8. óta járja a világot. Ugyanis Brüsselben 350,000 frankot tűztek ki annak a részére, aki a világot a legrövidebb idő alatt gyalog körüljárja és összegyűjti az országok, illetve a városok aláírásait, Steppinger Károlynak 62 országot kell bejárnia. 39 országot már bejárt, te­hát még 23 ország hátra van. Az ed­digi megtett út 32,000 km. Steppin­ger Károly egy 18 kgr.-os albumban gyűjti össze az igazoló Írásokat. Az albumban egy lépésmérő óra van be­illesztve, amely pontosan méri a meg­tett utat. Az albumban rengeteg alá • irást, fényképet, bélyeget és pecsétet találunk. Ott láttuk a magyar királyi családot, Zita királynét Ottót és a többi királyi gyermeket. Mussolini­tól kezdve számos államférfiú, politi­kus, tudós ós művész aláírását olvas­hatjuk. Miniatűr kézimunkák, festmé­nyek ós rajzok teszik változatossá a könyvet. Ott találjuk már a magyar városokat is Budapest mellett Esz­tergom városa kapott helyet. Az üre­sen hagyott lapra Farkas Dezső, a mérnöki hivatal tisztviselője megraj­zolta a város cimerót, mely alá An­tóny Béla dr. polgármester ezt a szö­veget irattá: A trianoni határon, a magyar Duna partján, régi fényében tündökölve, méltóságosan áll őrt a jövő törhetetlen hitével Esztergom szab. kir város. A magyar állami­ságnak, ^a szent-koronának szülővá­rosa, mely még tegnap az ország szíve volt, mely népek ós nemzetek kultú­rájáért oly sokszor és oly sokat vér­zett, dacosan hirdeti: „Nem ! Nem ! Soha ! Vérünk ! Hirdesd utadon, hogy itt egy nagy nemzet él, mely — ha a sors időlegesen kicsire is szabta — fiainak mélységes hazaszeretetével és áldozatkész munkájával ismét naggyá ós hatalmassá lesz. Esztergom, 1928. szeptember 26-án. Antóny Béla pol­gármester. A világjáró csütörtökön folytatta útját. A Kolos kórház ügye a népjóléti ^mi­nisztériumban. Csütörtökön : Antóny Béla dr. polgármester Mátéffy Viktor országgyűlési képviselő és Gönczy Béla dr. kórházigazgató főorvos Bu­dapesten járt a népjóléti minisztérium­ban. Vass József népjóléti miniszter távollétében Scholtz államtitkár adott felvilágosítást. E szerint a Csikós­féle ház berendezésére 30.000 P-őt fog a kórház kapni, a kórház túlha­ladott költségeinek fedezésére pedig segélyt fog juttatni ^a népjóléti mi­nisztérium. Egy 70 ágyas pavilion és a járványkórház felépítése a jövő évben kerül komoly megtárgyalásra és remélhető, hogy ez a kérdés meg fog valósulni. Népmozgalmi adatok. Esztergomban 1928. szept. 16-tól—szept. 28-ig be­jelentett születések: Khéli Erzsébet rk. máv. altiszt leánya. — Kis Szöl­gyémi István rk. földm. fia. — Ma­gyar Anna rk. bányamunkás leánya. — Szrogong Anna rk. egészséged leánya. — Gerendás Margit rk. vo­natkísérő leánya. —• Szabórácz Er­zsébet rk. földm. leánya. — Hédi Vilmos rk. üvegfúvómester fia. — Tölgyessy JZoltán rk. kéményseprőse­gód fia. — Tóth Mária ref. házicse­léd leánya. — Havetta Ágnes rk. szerelősegéd leánya. — Mandusic Katalin rk. kőművessegéd leánya. — Faragó Erzsébet rk. kőmüvessegéd leánya. — Czifra Sándor rk. pékta­nonc fia. — Hurai Katalin rk. üz­leti szolga leánya. — Biró Bálint rk. katonai mérnök fia. — Házasságkö­tések : Schalla Ernő gépkocsivezető rk. és Pap Ilona rk. — Szaller Ferenc honvédőrvezetö rk. és Koselák Erzsó­bet rk. — Halálozások: Papanecz Béla rk. 17 éves. — Góra Imre rk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom