ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-09-16 / 71. szám

XXXIII évfolyam, 71 szám. °Ára* SO Alléi* Vasárnap, 1928. szeptember 16. ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kézjratok és előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A n esztergomi kereszténypárt foglalása a wizvezetékügybeii Erélyes hozzászólások az új városi költségvetéshez Az Esztergomi Keresztény Gazdasági Városi Párt csütörtökön este vitéz Szivós-Waldvogel József nyug. tábornok elnöklésével választmányi ülést tartott a városháza kis tanácstermében, amelyen több aktuális városi kérdés került tárgyalásra és több fontos, a polgárságot közelről érintő ügyben történt erélyes állásfoglalás. Először a legközelebbi közgyűlésen elfogadásra bemutatandó új költségvetés került szóba. Vitéz SZÍVÓS Waldvogel József pártelnök felhatalmazást kapott arra nézve, hogv a városi közgyűlésen a költségvetési vita során a párt nevében felszólaljon és a párt nézeteit kifejtse és kívánalmait előadja. Az általános részen kivül különösen a városra kirótt 30.000 pengős rendőrségi hozzájárulás ügyében a városi pártnak többek között Adorján János konkrét esetet is tárgyaló hozzászólása után kialakult nézete és követelménye az, hogy —, ugyan alig elképze'hető, bogy honnan fogja az aránylag hatalmas összeget az amúgy is agyonterhelt város és polgárság előteremteni, — ha már mindenképen viselni kell a csaknem kibírhatatlan terhet, akkor feltétlenül érezni lehessen a rendőrség '.műköüéséből Esztergom város és polgárai iráni a becsülést, szeretetet és lelkiismeretességet, miközben a város rendjének, közbiztonságának megóvása érdekében rendel, tilt, felügyel, tárgyal és it ál. A költségvetési viti serán Jármy István dr. két fontos megjegyzése is a képviselőtestület szine elé kerül a párt szónoka révén, mint amelynek megszivlelése a város és a közönség érdekében való. Az egyik az, hogy a városi párt elismeréssel van a város vezetőségének a városgazdaság fellendítése érdekében kifejtett munkája ii ánt, amelynek kétségtelen eredményei már is mutatkoznak. Vigyázzon azonban a város vezetősége arra, hogy H polgárság adójából fenntartott gazdasági üzem termeivényeit ne akarja túl drágán a fogyasztó nyal? ába varrni, illetőleg a helyi piacon ne olyan árakat szabjon a városi zöldségnek, hogy határozottan drágulást idéz elő vele. A városi búzát, rozsot, kukoricát értékesítse minél drágábban, de az esztergomi napi fogyasztóközönséggel szemben a piacon tartsa be azt a tendenciát, amellyel tulajdonképen létesült a városi üzem : hogy a piacon az olcsóság felé szabjon irányt és szabályozza az árakat. A másik kívánság az, hogy a városgazdáig mutasson példát a fajtaés a tömegtermelésre, különösen a gyümölcs- és bortermelésben, mert csak igy tudunk kellő piacot szerezni termelőink számára. A vízvezeték kérdése is szőnyegre került a pártértekezleten. A párt álláspontja úgy alakult ki, mint ahogyan mult vasárnapi cikkünkben ezt a rendkívül fontos és aktuális kérdést részletesen kifejtettük. A vízdíjat fizetnie kell mindenkinek abban az arányban, amennyiben a vizet fogyasztja. Minden egyenesen és igazságosan gondolkozó esztergomi embernek ezt kell vallania Hogy azután egyes méltányossági és szociális irányú változtatások lesznek a szabályrendeletben, elz mellókkérdés, a fődolog az, hogy mindnyájan, akik a vizet élvezzük, nagy egészségi, tisztasági és kultúremberi előnyökhöz jutunk, amelyért bizony ki-ki az igénybevétel arányában becsületesen fizet. Itt csak a kezdet nehézségeivel járó esetleges méltánytalanságok kiküszöböléséről és majd a jövőben — amint a mű fejlődik, vagy amint olcsóbb kölcsönhöz lehet jutni, — a költségek és terhek könnyítéséről, a vizdij majdani leszállításáról lehet FZÓ. Tiltakozásra készül a városi párt a városi vadászbérletek jelenlegi állapota ellen. A dúvadak sok kárt okoznak a gazdáknak. A vadászbérletet helyi vállalkozónak követeli kiadni, aki városa gazdaközönségónek érdekeit inkább respektálja. Az értekezlet este 8 óra után ért véget. Képek a régi Esztergomról A városi levéltár adatai nyomán közli • Kemény Miklós, levéltárnok A polgári katonaság Amikor Bonaparte Napoleon egész Európát vazallusává tette, s amikor a gőgös német császárból osztrák császárrá kicsmyült Habsburgokat porig alázta, ellenségeinek mindjobban a végleszámolásra kellett gondolniok és felkészülniök ; ezért minden épkézláb embert, minden haderőt felvonultatlak ellene, a helyőrségeken is alig egy pár embert hagyva. A magyar országgyűlésnek is gondoskodnia kellett tehát egy belső rendfönntartó szervről, mely — ha nem is teljesen, de némileg mégis — pótolta a sorkatonaságot. Az 1807—1808-iki országgyűlés intézkedett arról, hogy a szabad királyi városok egy úgynevezett „belső bátorságra nézve felállított seregről" saját kebelükben gondoskodjanak. Esztergom városa nem sietett ennek a felállitásával, miért is a nádor 1808 december 6-án kelt leiratában meghagyja, hogy mielőbb szervezzék meg itt is a polgári katonaságot (cohors civilis), mely mindenkire nézve tisztes kötelesség (honorifica obligatio). Äz „Esztergom" tárcája Károly Ambrus prímás hagyatéka és az esztergomi kincstár. A győri és a wagrami csata után nagy aggodalmak idején vette az esztergomi főkáptalan Nagyszombatban a hírt, hogy Károly Ambrus főherceg ós estei herceg 1809. szept. 2.-áD Tatán elhunyt. Ragyogó remények hiúsultak meg a még nem is 24 éves, kiválóan tehetséges prímás halálával, aki rövid másfél eves érseksége alatt nagy energiát mutatott éo sok áldozatot hozott a nemesi fölkelés szervezése és az egyházi kormányzás terén. Mélységes gyász borult az esztergomi egyházra, amely akkor súlyos gondokkal küzdött. 1809. június 29.-én tárgyalta a főkáptalan a királyi kancellária átiratát, amelyben újra sürgette az egyház minden aranyának ós ezüstjének beszolgáltatását, amely Dem okvetlenül szükséges az istentiszteletnél s régiségénél, vagy művészi munkájánál fogva nem érdemli meg a kíméletet. Már 1793-ban beszolgáltatott a káptalan 449 márka és 11 uncia (112 kgr.) ezüstöt 8689 forint ós 37 kr. értékben. A káptalan hites becsüse Satzlauer Mátyás nagyszombati ötvös volt. Ennek az ötvösnek neve nyomra vezet, ki az az M. S. nagyszombati mester, aki az esztergomi kincstárnak most meglevő ezüst Szeplőtelen Szűz Mária szobrát 1781-ben készítette. Majdnem biztosra vehetjük, hogy az M. S. mester Mathias Satzlauer. Az 1793. évi jegyzék szerint a megbecsült és elszállított ezüst tárgyak volUk Sz. Péter, Sz. Pál, Sz. Adalbert és Sz. István nagy szobrai, amelyeket a káptalan oltárdíszül 1773ban régi szőnyegek árából csináltatott, Révay Pál nagy Mária szobra (1769), Tóth László Szent László szobra (1774), Galgóczy János két szobra — Ev. ós Nep. Sz. János szobra — (1778), a Föltámadt Krisztus szobra és 6 nagy gyertyatartó. Visszatartotta akkor a káptalan még Sz. István, Sz. Adalbert, Szűz Mária, sz. Balázs püspök, sz. Borbála, sz. Maigit vértanú régi ereklyós szobrait, amelyeknek díszes koronáik is voltak, valamint a két karalakú régi gótikus ereklyetartót. Ezek az ereklyetartók később szintén a háború áldozatai lettek. Csak a bennök volt ereklyék maradtak meg, amelyek ma mind más ereklyetartókban őriztetnek. (Kápt. jegyzőkönyv 1793. jún. 5. III. kötet). A kincstár megmaradt része nem volt Nagyszombatban. Már 1797. ápr. 24-én utasítást adott a káptalan a custos-nak, hogy a kincstárt csomagolja be s újabb parancsra kisérje személyesen Garamszentbenedekre. 1797. júl. 16-án a káptalan Batthyány prímás óhajára lemondott a hadikincstárral szemben minden igényéről s a 8639 f. 37 kr. hadikölesönkötvényt visszaadta. 1799. a káptalan újra 2000 forint értékű egyházi fölszerelést adott a kincstárnak. Még pedig báró Perónyi Károly subcustos 1799. júl. 4-én kelt jegyzéke szerint a Szentlélek ezüstgalambját sugarakkal, egy körmeneti keresztet szárral, 4 kandelábert, 3 pásztorbotot, 3 pacifikálét, 2 csengetyűt, 3 kelyhet paténával, egy kézmosó tálat kannával, 3 ezüst keretet, 2 ostya tartót, sok ezüsttörmeléket. Aranyban beszolgáltattak egy 45 cs. aranyat nyomó aranyláncot ós 2 arany súlyú gyűrűt. 1805. nov. 17-én Nedeczky prefektus jelenti a káptalannak, hogy a kincstár Szentbenedekre megérkezett és a templomban nyert elhelyezést. Ugyanezen óv dec. 4-én a kincstárt Szentbenedekről átvitték Garamszentkeresztre, mert a franciák Nagyszombatba is bevonultak. Görgey Márton Szentkereszten leltározta a kincstárt s igen sok hiányt állapított meg. Leltárát 1806. okt. 2-án a káptalan kiadta Tarkó Béla és Rudnay Sándor kanonokoknak fölülvizsgálásra, akik a hiányok konstatálása mellett annak a reménynek adtak kifejezést, hogy sok tárgy megkerülhet még, mert bizalmi embereknél is elhelyeztek kincseket, amelyekről most elismervónyek nincsenek. A hiányzók közt szerepelt Mátyás kálváriája és a bókecsóktábla is, amelyek előkerültek. 1809. aug. 24-én a káptalan fölajánlja a található közös ércpénzkószletet s szept. 8-án Alagovich Sándor útján Bécsben újabb aranyat ós ezüstöt ad át. Erről a szolgáltatásról leltárunk, vagy elismervényünk nincs. Valószínűleg akkor ajánlották föl a régi ereklyetartókat. A kir. kancellária folytonos újabb követelésével szemben a káptalan hangoztatja, hogy az istentisztelet móltóságának sérelme nélkül és a műtörtóneti kincsek kímélete mellett több aranyat ós ezüstöt nem adhat. Hosszabb tárgyalások után 1810. február 10-ón Perónyi leire nagyprépost kezéhez kifizet a káptalan hadicélokra 30,000 forint pénzt, 10,000 forintot, mint a visszatartott egyházi kincsek váltságát, 10,000 forintot az egyházmegyei templomok arany- ós ezüsttárgyainak váltsága fejében. Megjegyzendő, hogy a káptalan a háború kezdetétől stallu. Felhívjuk a m. t. szülök figyelmét Ugyanitt hogy bármelyik intézet előírásának legjobban megfelelő intézeti ruhaanyagok a legdúsabb j választékban Vermes divatüzletében kaphatók. ========== intézeti ruhák mérték után a legszebben készülnek.