ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-09-08 / 69. szám

ről megkérdeztük dr. Antóny Béla polgármestert, aki a következőképen nyilatkozott a vizvezetékkel kapcsolatos válságos helyzetről: Smith Jeremiás, a Csonkamagyarország pénzügyi és gazdasági viszonyainak ellenőrzésére kiküldött népszövetségi főbiztos a legnagyobbfokú takarékosság keresztülvitelére utasi totta pénzügyi köreinket az állam háztartás egyensúlyának biztositása céljából. Ilyen körülmények között természetesen semmiféle közmunka, állami befektetés nem volt, a magánvállalkozás megakadt, a kereseti lehetőségek megszűntek, nagymérvű munkahiány lépett fel, úgy Hogy ebbe a kényszerű passzivitásba csaknem belefulladt a magyar gazdasági élet és a fellépett súlyos megélhetési viszonyok közepette csaknem óhenpusztultak az emberek. Sürgősen tenni kellett valamit és az államhatalom maga kereste a módját annak, hogy a szánalmas gazdasági helyzetből ós az ezzel kapcsolatosan fenyegető szociális viszonyokból hogyan menekülhetnénk. Kétségtelen, bogy a Speyer-kölcsön létrehozásának ez volt az alapja. Ezért volt maga az állam a közvetítő, amikor az egyes városok, igy Esztergom is részt kért a Speyer-kölcsönből és kétség*elen, hogy Esztergom város is elsősorban azzal a tudattal vette fel a kölcsönt, hogy a halódó gazdasági életen ós a növekvő munkanélküliségen segitsen. A Speyer-kölcsön igen drága volt, mégis az akkori pénzviszonyokhoz mérten elfogadható és kedvező. A többi várossal együtt Esztergom is örömmel vette fel a kölcsönt, amelyet mindenekelőtt olyan közérdekű intézmény létesitósére kellett forditani, amely a költségeket illetően önmagát amortizálj kölcsöntörlesztést és a kamatok fizetését illetően a kellő garanciát tartalmazza. Ilyen volt Esztergomban a vízvezeték, amelynek létesitésére tagadhatatlanul nagy szükség volt nemcsak azért, mert Esztergomban aránylag kevés jó vizű kút volt, hanem mert a vízvezeték a modern városfejlődés alapja-, és nemcsak azért, mert a.kultúrpásztorbotjaként őrzött pásztorbot, amelynek gótikus görbéje a XV. feZ

ázadból, szára a XVI. századbó]

? szárának gombja pedig a XVII. századból való, nem azonos avval a pásztorbottaí, amelyet Kutassy hagyott a káptalannak. Kutassy pásztorbotján öntött angyalfejek és Kutassy öntött cimere volt. A^ meglevő pásztorboton pedig sem angyal fejeknek, sem a Kutassy-fóle címernek nyoma nincs. Két tárgy van a kincstárban, amelyek az 1609. ós 1610. leltárakban Kutassy hagyatéka jegyzékében nem ' említtetnek, pedig kétségtelenül Kutassy tulajdonai voltak. A szent családot ábrázoló 19 cm szóles ós 24 cm magas réz apra festett olajfestmény Kutassy címeré vei. A XVI. század végéről olasz mester műve. Azonkívül egy 1597-ben szövetplasztikával készült passió-címer, amely 42'6 cm szóles és 545 cm magas négyszögű tokba van mélyítve. Cimertartók az evangélisták. A pajzsban Krisztus Urunk szenvedésének eszközei és főpapi jelvények vannak. Himzett fekete betűkkel a ke"vetkező ajánló sorok állnak a cimer alján : Illssmo ac R^SÜJG» in Christo Patri Dno Joanni Kutasi, electo Arcbiepiscopo Strigonieu Lociqne ejusdem comiti Perpetuo, Primati Hungáriáé, S. Sedis Apostolicae Legato nato: Archi abba ti S. Martini S acri Montis Pannóniáé: Sunomo Secretario Cancellario et per Regnum Hungáriáé LocumteneDti Hoc opus summa observantia Dono dedit Stanislaus Thurzó de Belhlehemfalva, Comes Perpetuus Terrae Scepusiensis. Anno 1597. Dr. Lepold Antal. ember igényei megkövetelik a vízvezetéket, hanem azért is, mert a vízvezeték létesitési és fenntartási költségei a vízdíjban fedezetet nyernek sigy a kölc3ön amortizációja biztosítva van. A vízvezeték olyan előnyöket biztosított a közönségnél:, amelyek legtöbb helyen nem is állanak arányban a vízdíjjal. Ahol azelőtt a jó vizet cseléddel kellett hordatni, vagy saját teste fáradságával (különösen a szenttamásiaknak a 3

A órára eső Szent János kútról) és egészsége veszélyeztetésével kényszerült előteremteni és otthonába vinni akár mosáshoz, akár fürdéshez, ott jóval drágább volt a viz azelőtt, mint ma, — nem is szólva a vízvezeték nagy egészségi, tisztasági és praktikus előnyeiről. A város vezetőségét természetesen a vízvezetéki előnyök nyújtásánál az az alapgondolat vezette, hogy azok ellenértéke is meg fog térülni. Amikor a város vezetősége a vízvezetéket létesítette, azon egyedül helyes polgári gazdasági elv alapján állott, hogy nagy költséggel és áldozattal javakat termel, amelyeket a város polgárságának, mint a kultúrjavakat igénylő kultúrembereknek rendelkezésére bocsátja — kellő ellenérték fejében. Azaz mindenki abban az arányban fizet a vízért, amennyiben a vízvezetéket igénybe veszi. Ezen elv alkalmazásának egyenes következménye, hogy a vízdíjat nemcsak a háziúrnak, hanem a lakónak is fizetnie kell a fogyasztás arányában. Arra igazán nem gondolt senki a vízmű létesítésének tervezésénél, hogy a vizdij ősupán a háziurakat terhelje, annál inkább sem, mert hiszen az 1917-es házbérek úgy lettek kalku lálva, hogy akkor még vízdíj, vízvezeték nem volt. A háziurakat nem lehet megterhelni a lakók vizdijával. A kormány a háziúrnak a lakók javára szolgáló költségeire közüzemi dijat engedélyezett, amelyet most eltöröl. Igy most a helyzet az, hogy a háziúr a lakó modern lakásigényeit a saját költségén elégítse ki. Ha a javarészt háztulajdonosokból álló városi képviselőtestület tudta volna.^hogj az állam a vízdíjat nem engedélyezi és hogy a házakra ilyen kibírhatatlan megterhelés vár, dehogy szavazta volna meg a vízvezeték létesítését. A háziúr töboé-kevésbbé átmentette vagyonát a háborús válságokon,- ez igaz, de ezen az alapon nem terhelhetjük a végletekig a házakat mások terheivel, már csak azért sem, mert a polgári társadalom etikája nem tűri a hadisarc elméletét. Az is igaz, hogy a beépített vízvezetéki felszereléssel a ház értéke növekedett, de a mai kö rülmények között ezen az alapon sem jogos a megterhelés, mert a beépített érték a háziúr számára idegen tőke marad, amelynek gyümölcseit nem ő élvezi és az ő házában mások által élvezett előnyök ellenértékét sohasem kapja meg. A polgári társadalom rendjének sza bályai szerint élünk és ezek közé tartozik az is, hogy a szorgalmas munka és takarékosság révén előállott tőkét, esetleg egy élet küzdelmei árán termett kis vagyonokat ne tegyük tönkre nem megillető terhekkel. Ne gyűjts vagyont, ne épits házat, mert a nagy megterhelés folytán úgysem lesz a tied: ilyen elvet nem szabad érvényesítenünk, mert akkor megszűnik a vagyongyűjtés szorgalmas munkája, megbénul a gazdasági élet ós boldogulás, amely a polgári társadalmi lét alapja. Akkor inkább csak a házak teljes kommunizálása lenne hátra, mint Bécsben. A vízvezeték közszükséglet, közös kultúrérték, közkincs, vagy csináltassa maga az állam és vegye egészen állami gondozásba, vagy ha a városra bizta a mű létesítését, akkor engedje meg a költségekről való gondoskodást, engedje meg a kölcsöntőke és kamatjainak előteremtését, engedje meg a vizdijak igazságos kivetését és beszedését és gndezt bízza a felelős városi képviselőtestületre, amely mégis csak az élet testülete és a helyi körülmények legalaposabb ismerője. Nem lehet igazi szocializmus az, amely tisztán a lakók érdekét tartja szem előtt a vízdíjak kiszabásánál és amely a becsületes munkával szerzett kis vagyonok — mert Esztergomban csak ilyenek vannak — méltánytalan és igazságtalan agyonterhelésével a tőkegyűjtéstől elijeszti az embereket Az igazi szocializmus az egész polpolgári társadalom boldogulását akarja, a tőke ós a munka megbecsüléséért, a javak igazságos megoszlásáért küzd és elősegíti a tőkeképződést, amely munkaalkalmat, kenyérkeresetet, haladást jelent. A marxista szocializmus csődje pedig épen itt világlik ki, mert vagy megalkuszik ezzel a polgári gazdasági elvvel és akkor niacs értelme, vagy a bolseviki világot teremti meg. amely az állami és kultúréletnek halálát jelenti. Ez dr. Antóny Béla polgármesternek és vele együtt a város felelős képviselőtestületének felfogása a válságos helyzetről, amelybe Esztergom város vízvezetéke révén, illetőleg a kormány kapcsolatos állásfoglalása folytán került. A város másik vezéregyéniségének, Mátéffy Viktor kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselőnek véleményét, aki a vízvezetéki ügyben szintén a minisztériumban járt, ismerjük az ügyben. O a reális viszonyokkal számoló közférfiú, aki tudja azt, hogy a kölcsönamortizáció és kamatfizetés adott dolog, amelynek kötaleze'tsége elől, a vízvezetéket létesített város ki nem térhet, mégis a szabályrendeletnek a vizdijfizetésre vonatkozó részét — i amennyire csak lehetséges — arányosítani akarná a polgárság teherviselő képességéhez és a teljesen szegény ember javára bizonyos eltolások keresztülvitelét is lehetségesnek tartja. Az adott lehetőségeken belül tehát bizonyos emberbaráti, szociás intézkedésekre is kész a szabályrendeletben, amelyet azután a kormánynak el kellene fogadnia. Bizonyos, hogy a vízvezeték kérdését nem szabad sem pusztán financiális, sem pusztán szociális kérdésnek tartani, hanem a kétféle szempont összeegyeztetésével a mai bizonytalan helyzetből ki kell menteni és megoldani mint a modern kor követelményének, a kultúrember szükségletének kérdését, mint a sokat küzködő trianoni határváros élniakarásának, mint a modern városfejlődés alapjának, Esztergom jobb jövőjének, ügyét amely megérdemli az áldozatot és a jóakaratot. A pénzügyminiszter találhatna módot a Speyer-kölcsönből létesített közüzemek költségeinek amortizációjára, de ez csak a közüzemi szolgáltatások kérdésétől függetlenül történhetne. Értesülésünk szerint a vízvezeték ügyében Mátéffy Viktor országgyűlési képviselő dr. Antóny Béla polgármesterrel együtt ismét eljárt Vass József miniszternél, aki valószínűleg engedni fog általános álláspontjából és Esztergom ügyében a legjobb belátással fog intezkedui. A kedvező megoldás esetén is itt j marad a vizvezetékes Esztergomon a fájó seb, hogy a jövőt szolgáló ezt az óriási kölcsönt ennek a sokat szenvedett háborús nemzedéknek kell aránylag rövid idő alatt letörleszteni. Itt van a legnagyobb igazságtalanság és nagy jótevője lesz a városnak az a férfiú, aki a Speyerköicsöut egy olcsóbb, hosszabblejáratú kölcsönnel tudja felcseréltetni. (ff.) HÍREK A hercegprímás köszönete. A hercegprimási iroda közli : Dr. Serédi Jusztinián biborook- hercegprímás, esztergomi érsek ezúton mond hálác köszönetet mindazoknak, akik névnapja alkalmával a hercegprimási palotábau kitett íven jókivánataikat szívesek voltak nyilvánítani. Az esztergomi szeminárium új rektora. Dr. Serédi Jusztinián bihoroshercegprimás dr. Halmos Ignác prelátus-kanonokot a szeminárium vezetése alól ismételt kérésére felmentette és legteljesebb elismerését fejezte ki azon áldozatos munkásságáért, amelyet Halmos dr. a háború ós az azt követő nehéz években az intézet érdekében kifejtett. Utódjául a biborosfőpásztor Dr. Breyer István prelátus kanonok, kultuszminisztériumi h. államtitkárt nevezte ki, akinek jelenlegi minisztériumi alkalmaztatása alól való felmentése érdekébea a m. kir. kor mánynál a szükséges lépéseket előzetesen megtette. Esküvő. Ékesy Klári városi tanítónőt f. hó 11-én déli fél 1 órakor vezeti oltárhoz Kőry József főhercegi uradalmi gazdatiszt a belvárosi plébániatemp' ómban. Szentsógimádás A helybeli Oltáregyesület f. hó 9-én, vasárnap tartj i havi szentség^madásál a vízivárosi zárdatemplomban. Szentmisék d. <\ fél 7, 8, 9 és 10 órakor. D. u. 5 órakor szentbeszéd és áldás. A hercegprímás körlevele a sydneyi eucharisztikus kongresszus alkalmából. Szeptember 5 ón kezdődött meg Sydneyben, Ausztrália fővárosában az eucharisztikus világkongresszus, amelv alkalomból Dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás emelkedett hangú körlevélben fordult papságához és híveihez a legméltóságosabb Oltáriszentség tiszteletének, mint a hitélet központjának érdekében. Tekintettel a sydney-i eucharisztikus ünnepségekre és a magyar fővárosban október 5—9. napjain tartandó Nemzeti Eucharisztikus Kongresszusra, a főpásztor a következőket rendelte el: Szeptember 9-ón, a Sydney-i eucharisztikus kör menet napján a délutáni litániáva! kapcsolatban egy órai szentségimádá-^ tartassék, mely a vasárnap délelőtti istentiszteleten kihirdetendő. Szeptern ber 23-án hívják fel a lelkészek a szószékről a hivek figyelmét a Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus ünnepségeire s buzdítsák őket a részvételre. Az otthon maradókat pedig szólítsák fel, hogy október 7-ón mennél többen járuljanak a szentáldozáshoz. Október 4-én, a Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus megnyitása alkalmából a szokásos esti harangozás után félórán át, továbbá október 7-én, a fővárosi eucharisztikus körmenet idején, délután 4—5 óra között a templomok összes harangjai szóljanak. Október 7-én a plébániai nagymise a főegyházmegye Összes templomaiban az Oltáriszentség kitételévei tartandó s a direktóriumban előirt szentmise ! mondandó. A szentbeszéd tárgyát képezze az Oltáriszentség tiszteletének előmozdítása és történjók hivatkozás a Nemzeti Eucharisztikus Kongreszszusra.