ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928
1928-09-08 / 69. szám
XXXIII- évfolyam, 69 szám. Ára 20 fillér Szombat, 1928. szeptember 8. ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel* vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Súlyos gond és baj a vízvezeték körül Mem hagyják jóvá a szabályrendeletet? Már-már lecsillapodtak a vízvezeték létesítésével, bevezetési nehézségeivel és a vizdijfizetéssel járó izgal mak, már-már a józan belátás lett úrrá a szenvedélyek felett és fokozatosan terjedt a megnyugvás a megváltoztathatatlanba és a vigasztalódás avval a tudattal, hogy a vízmű mégis csak a város fejlődését és jobb jövőjét szolgálja, már-már a város lakóinak legegyszerűbb eleme sem tusakodott a vízvezeték ellen és inkább csak a vízdíjat drágállotta, amelynek méltányosabb elosztásáról folytak is a tárgyalások, — szóval már-már megnyugodtunk és a vízmű fejlődésével a velejáró teherviselési viszonyok javulásában reménykedtünk, — amikor váratlanul ismét betört a gond és a baj a városházára és ellepte a város vezetőségének, felelős képviselőtestületének és mindazoknak a lelkét, akik a vízvezetéki művön keresztül a város sorsával, jövőjével törődnek. A képviselőtestület és a vármegye törvényhatósági bizottsága által elfogadott szabályrendeletet a minisztérium nem hagyta jóvá és visszaküldte a városnak. Ennek hátterét és az ezzel kapcsolatos eseményeket az alábbiakban ismertetjak : Esztergom. Eger, Nagykanizsa, Szekszárd, Gyöngyös és Vác a Speyerkölcsönböl építette fel a vízmüvét, aminek tetemes törlesztéses részleteiről ós a rezsiköltségről a vízdíjak bevételéből kell gondoskodniok. Ez az összeg olyan jelentékeny, hogy a mai költségvetési keretek között ennek más módon való törlesztésére nem áll fedezet rendelkezésre. Példával illusztrálva, oly kis városban, mint Vác, ahol az 50% pótadó összege mintegy 120.000 pengőre rúg, a vízszolgáltatás összes évi kiadása 300.000 pengőt tesz ki. Igv tehát a mai pótadón kivül még 125 e /o külön pótadót kellene kivetni, ha a pótadó erre egyáltalán alkalmas lenne. A helyzet Esztergomban sincs másként. Addig, mig a közüzemi költségeket a házbéren kivül a lakók h zetik, nincs is sok baj ezeknek a beszedésével. Azonban megjelent a lakásügy korlátozásáról szóló legutóbbi miniszteri rendelet. Ez a háztulajdonosok oly nagymérvű megterhelését jelenti, ami valóságos válságot idézne elő a háztulajdonosok körében és rendkívül igazságtalan is volna ez a megterhelés, mert igy tulaj donképea a lakók ellenszolgáltatás nélkül élveznék a vízvezeték minden előnyét. A dolog ugyanis úgy áll. hogy az emiitett városokban — mint Esztergomban is — a lakbér alapjául szolgáló 19l7. évi lakbér annak idejében — nem lévén még akkor ezek ben a városokban vizvezeték — a vízdíjak nélkül szabatott meg. Igy az igazság az volna, hogy miután időkőiben vízvezeték létesült s ezáltal a lakók egy kedvezményhez jutottak, ennélfogva ennek az ellenszolgáltatását csak úgy téríthetik meg, ha a hivatkozott lakásrendelet kivételt tesz azokra a városokra, amelyek 1917 után, illetve az utóbbi években építették vízvezetékeiket és kimondja, hogy ezekben a városokban a lakók a rendes lakbéren kivül ezeket a vizdij akat is tartoznak megtéríteni. Miután az emiitett városok most fonák helyzetben vannak, ezért Trak Géza egri polgármester kezdeményezésére az érdekelt városok polgármesterei augusztus 28-án a Városok Kongresszusának a helyiségében értekezletre jöttek össze ós megtárgyalván a dolgot, megállapodtak, hogy másnap Vass József népjóléti miniszternél küldöttségileg jelennek meg ós kérik a lakásrendelet megfelelő megváltoztatását. A küldöttségben jelen voltak : Trak Gréza egri polgármester, Franck Tivadar egri tanácsnok, Krakker Kálmán váci polgármester, Krátky István nagykanizsai helyettes polgármester, Antóny Béla dr. esztergomi polgármester és Mátéffy Viktor kormányfőtanácsos, Esztergom város országgyűlési képviselője, valamint Vendel István szekszárdi polgármester, akikhez Várhidy Lajos igazgató is csatlakozott. A miniszter akadályozva lévén a küldöttség fogadásában, helyettese, Dróhr Imre államtitkár fogadta a küldöttséget. A helyzet ismertetése után Dréhr államtitkár és a Jsüldöttség tagjai között hosszabb eszmecsere indult meg, azonban az államtitkár hajthatatlan maradt és kijelentette, hogy nincs módjában teljesíteni a kérést, mert erről a kérdésről a 8888/1927. szám alatt kiadott, a lakásügyi korlátozások fokozatos megszüntetéséről szóló miniszterei aöki rendelet 10. §-a intézkedik. E szakasz szerint a közüzemi költségeket alakóknak nem kellene megtériteniök a háziúr számára s ezt a rendelkezést megváltoztatni a népjóléti miniszternek nincs módjában, annál kevósbbé, minthogy ez csak törvényhozási úton történhetne. A mai gazdasági helyzetben, mikor a lakókat és a kisegzisztenciákat fokozottabb mértékben kell a kormánynak védenie, teljességgel lehetetlennek tartja a miniszter, hogy ezt a módosítást a parlament előtt keresztül lehessen vinni. Azért sem óhajt a népjóléti miniszter változtatni ezen a rendeleten, mert annakidején az volt a cél, hogy könnyítéseket nyújtsanak a lakóknak, hiszen a házbérek emelkedésével a telkek és házak értéke úgyis ismét 100 százalékra emelkedik. A hosszas tárgyalás azzal ért véget, hogy a polgármesterek Dróhr államtitkárnak Kijelentették, hogy sajnálattal látják, hogy nem sikerült meggyőzni őt a kérésükről, de viszont kijelentették, hogy az államtitkár sem győzte meg őket álláspontjának helyességéről. Az érdekelt városok most elhatározták, hogy legközelebb Bud pénzügyminiszterhez fordulnak orvoslás végett, akitől annál inkább remélik, hogy érdekükben a minisztertanács előtt sikraszáll, mert ellenkező esetben ezek a városok teljesen képtelenek lesznek a Speyer-kölcsön törlesztésére és ez a magyar hiteléletre oly szomorú jelenség lenne, aminek elhárítására épen a pénzügyminiszternek mindent el kell követnie, A rendkívül fontos és minden esztergomi polgárt közelről érintő ügyÄz „Eszißpgom" tárcája Kutassy János hagyatéka az esztergomi kincstárban Kutassy János 1577—1592. esztergomi kanonok, 1587—1592. mint kinevezett pécsi püspök megtartja kanonoki stallumát és adminisztrálja az esztergomi érsekséget, 1592—1597. győri püspök, 1597—1701. esztergomi érsek és primás. Végrendelete az esztergomi káptalan Országos levéltárában fekszik. De abban Katassy nem sorolja föl a káptalanra hagyományozott tárgyait, hanem csak annyit említ, hogy végakaratát közölte Goszttoni Pál püspökkel, aki halála után intézkedni fog. A kincstár 1610. évi leltárának van egy függeléke, amelynek cime a következő: Clenodia per Iilmum quondam Joannem Kutassy Archieppum Capitulo Strigoniensi legete et data. (A néhai Kutassy János érsek által az esztergomi káptalannak hagyott és ajándékozott drágaságok) Ebben a jegyzékben szerepel a bizánci bókecsóktábla, egy kehely, egy aranyozott ezüst pásztorbot 12 különféle színű cseh kővel diszitve, egy gyöngyöd ós dngaköves infula, 4 ezüst kandeláber, egy ezüst szenteltvíztartó, ezüst füstölő, 8 drb drága kazula, antipendium, 3 pár dalmatika, 5 pluviale, 2 tunicella, 3 gremiale, 1 misekönyv, 1 pontifikáló, 3 szőnyeg, 8 flandriai gobelin ószövetségi képekkel. Egyik miseruháról azt állítja a jegyzék, hogy sz. István ruhájából készült. A ma meglevő régi miseruhák közül egyiknek a szövete sem lehet régibb a XV. század első felénél. Ha Kutassynak tényleg volt miseruhája sz. István ruhájából, úgy az elveszett. Valószínűleg az akkori hiedelem hamis volt. Egy meglevő miseruha viseü Kutassynak címerét. Szövete a XV. század első feleben Floreneben készü t. Himezése magyar munka ugyancsak a XV. századból. S/űz Mária, sz. István, sz. László, sz. Imre, sz. Jeromos ós szent Adalbert képét adja. Az 1610. évi jegyzék o'yan szűk szavakkal írja le az egyes Kutassy-fóle miseruhákat, hogy a most meglevő miseruhák közül egyetlen egy sem azonosítható, még a Kutassy címerét viselő sem. Valószínűleg a második helyen említett „casula gemmata ex auro et argento intertexto ornata, albos rosas argenteas habens" azonos a kincstárban Kutassy címerével ellátott miseruhával, ha föltesszük, hogy a gyöngyök idővel elvesztek róla. Igen valószínű, hogy a XV. századi gyöngyös miseruhák közül egyik-másik, azonkívül a XV. századi fekete miseruha az aranyhímzésű feszülettel, esetleg a gyöngyös és drágaköves koronázási infula Kutassyé lehetett. Megvan a kincstárban Kutassy misekönyve ós a pontifikáléja. A misekönyv az 1509—1511 között Velencében nyomott zágrábi misekönyv, amelynek fametszetű fekete képeit magyarországi miniatorok színesen kifestették. Ez a misekönyv két példányban látható a kincstár vitrinjében. Egyik Kutassy Jánosé volt, a másik Csereődy Jánosé. Kutassy példányán Telegdy János kalocsai érsek ós Kutassy címere világosan fölismerhető. A pontifikáló 1548-ban a velencei Giunta-fóle nyomdában készült. Azonos az Oláh Miklósóval. A vörös bársony kötés előlapjin Kutassy ezüst címere. Bizonyosra kell vennünk, hogy az esztergomi kincstárnak a Mátyás-kálvária mellett a legértékesebb darabja a bizánci bókecsóktábla, mint Kutassy János ajándéka került a kincstárba. Ezt a műkincset az 1609. és 1610. évből származó leltárak Katassy halála után 8—9 esztendővel világosan Kutassy ajándékának mondják s eléggé részletesen leírják: „Tabula quadrata argentais laminis obducta iconibusque Goustantini et Helenae ac characteribus graecis signata, in qua porticula crucis Dni inserta est. Qaae tabula A. D.* 1190 est fecta. a Későbbi kéz még hozzájegyezte : „quae in sex locis mutilata et excsa est." Mindenesetre téved Kutassy hagyatékának leltározója, mikor azt állítja, hogy a tábla ll90-ben készült, mert az kétségtelenül a XI. századból való bizánci munka. Ugyanabban az időben és ugyanavval a technikával készült, mint a Dukasz császár által I. Gézának adott korona. De abban nem tévedhetett, hogy a békecsóktáblát Kutassy primás szerezte. Hogyan ós honnan szerezte, azt kikutatni nem sikerült. A hársfalapot, amelyre az aranyozott ezüstlapot rászegezték, barnaszinű palmettás diszű XV. századi olasz damasztszövet borítja. Kutassy tehát a bókecsóktáblát valószínűleg már a mostani falappal együ't birtokolta s semmit nem csináltatott rajta. Dankó József volt az első, aki észrevette, hogy a kincstárban Kutassy
