ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-08-26 / 65. szám

XXXIII. évfolyam, 65. szám. Ára* »O fillér Vasárnap, 1928. augusztus 26 ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos­utca 30. szám alá küldendők. Hirdetésekkel* vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Magyar Vandervoort káplánok Irta: DR. TOM A IMRE. Nevezzük őket csak igy, mert egye­lőre nincsen más nevük. De miért ne­vezzük őket épen igy? Zichy Ernő gróf dr. után, aki a „Nemzeti Újság" egyik ápiilisi számában ilyen nevű flamand káplánról irt vezércikket. E derék belgiumi pap, aki a magyar szót is töri, gondozója, ápoló tanács­adója, irányitója, szóval igazi atyja és papja bányász véreinknek, a vinter­slagi óriási széntelepekre szakadt ma­gyar testvéreinknek. Az ő érdeme, hogy annyi káros befolyás ellenében is megmaradtak jó magyaroknak és buzgó katholikusoknak. Lelkesen buz­dit a cikk, hogy a magyar papság tekintsen végre e mezőkre is, ahol oly sok gaz ós dudva nő s az egész világon messze kivilágló magyar pap­ságot hivja fel, hogy vegye végre ke­zébe a magyar munkás lelkének irá­nyítását, hisz. könnyebb a dolga, mint Vandervoort káplánnak volt s találja meg módját, hogy a flamand pap pél­dájára, itthon saját véreit elrántsa az ámitásnak, az internacionalizmusnak és az istentelenségnek bűnös és ká­ros befolyása alól. Imával végződik a cikk, hogy az Isten Vandervoort káp­lánokkal áldja meg e szegény hazát. Oh már megáldotta! Megáldotta magyar Vandervoort káplánokkal. Adott már nekünk olyan magyar Vandervoort káplánt is, aki apostoli és magyar lelkével bezarándokolta idegen országok tájait, hogy felkeres­vén a külföldön szétszórt magyar bányamunkás-családok százait, a lelki erőt ós a hit vigaszát édes nyelvün­kön vigye szét nekik. Van magyar Vandervoort káplán, aki szerény anyagi ós gazdag lelki kincseit áldozza, hogy fáradhatatlan lábakkal járja be a hazai bányavidékeket, ahol minden távolságon és megyei kereteken túl, munkás-lelkipásztor testvéreit egy­mást-támogató s a munkás-hivek telki­üdvét mentő testvérületbe hozza össze. Volt és van magyar Vandervoort káp­lán, aki a nehéz napokban nyájához hűen ragaszkodva testi életet nem féltette, de családi örökét áldozta fel a reábizott lelkek mentésére. Van magyar Vandervoort káplán, aki szent Mártonként testi köntösét nyújtja ós szájától elvont falattal nevelteti a munkásgyermeket az Úrnak szolga latára. Oh van magyar Vandervoort káplán, aki. .., de minek folytatnám ? Hála Isten, már sokan vannak, akik átérzik, hogy a rájukbizott nagy munkástömeg az ország fontos ténye­zője s oszlop, mely igen-igen sokat hozdoz ós hogy csak egészséges osz­lop birhat el terhet; ha korhad ozó ez oszlop, vele a nemzet is összeomlik. Átérzik, hogy nemcsak isteni külde­tést, de fontos államfenntartó muukát végez az, aki a magyar munkás lel­két ápolja, őt megelégedetté, boldoggá s egészségessé teszi. Tudják, hogy nem élheti az ő egyéni életét a ma­gyar Vandervoort káplán, mert az ő útja : az abszolút Önfeláldozás, a mun­kában fáradhatatlan odaadás, szerető megértés, nagy önfegyelmezés ós a viszonyokhoz való szigorúan alkal­mazkodni tudás. Mert ne feledjük, hogy hazánkban a nagytőke nem belga ós nem is keresztény s hogy vajmi ritkák ám a nagystilű s még­nagyobbszivti, nagy hatalmi körrel biró, hitvallóan áldott bányaigazgatók. De nem-e pro domo beszól e cikk irója, lévén ő maga is pap. sőt a ma­gyar Vandervoort káplánok nehéz munkájának osztályosa ? Nem ! Igaz­ságosan s meleg szivvel csak az iihat róluk, aki nem az eredményeket szem­léli csupán, de erőfeszítésüket ós ál­dozatukat is tapasztalta. Hisz itt nemcsak papokról, sőt nemcsak né­hány lelkes egyénről, vagy az ő áldo­zatos, krisztusi szeretettel hódító­gyógyító életükről s a velük működő isteni kegyelmekről esik szó csupán, mert a magyar Vandervoort káplá­nok, mint mondottam, már sokan van­nak. A legfőbb magyar Vandervoort káplán az ország legelső papja, a hercegprimás, aki legendás munkás­ságú férfikor virágában, a hitnek és szeretetnek gazdag ajándékával jöit először is Tokod- ós Tatabányán át a magyar munkás-hivei közé. Apostoli áldó kezével hivta le oltárukra a Leg­szentebbet s nyújtotta oda a munká­sok, a gyermekek s a munkásifjak szá­zainak a dorogi nagy bányásznapon, arra tanítván őket, hogy ezt az Is­tent, aki önmaga is műhelyben dolgo­zott, az összeomlás veszélye nélkül önmagából egy társadalom sem szám­űzheti. Ott is térdelt a Legszentebbet­osztó pásztor körül, a hitvalló vez-e tőséggel élén, a munkáitömeg, nem mint gazdagok ós szegények, nem mint urak és szolgák, nem mint elöljárók és alattvalók, hanem mint az Úr Jé­zusban testvérek, Anyaszentegyházunk nagy családjának a tagjai. Isten áldja meg érte a legfőbb magyar Vander­voort káplánt! Áldja meg a másik magyar Vandervoort káplánt is, a hit valló s atyai szivű bányaigazgatót, aki mindezt létesíthette ! Vandervoort káplán egy másik szentéletű bánya­igazgatóné is, aki mindig ott térdel a munkások ós asszonyaik százai kö­zött s gyermekeiket saját kezével ve­zeti az Úr oltára elé. Magyar Vender­voort káplán a könnyeket törlő jósá­gos édesanya, a „bányászok nagy asszonya", a már előbb áldott bánya­igazgatónak hitvese, akit gyenge lá­baival, de erős és meleg szivvel, mérföldeket láttam gyalog vonulni bányászsorban a tavalyi kath. nagy­gyűlési hitvallás alkalmából. Áldja meg az Isten azt a vitéz magyar Vandervoort káplánt is, aki mérnök és felügyelő, de krisztusiszivű tanító­mester, évek óta lelkesítő s oktató vezére az aranyos bányász-ifj óságnak. Magyar Vandervvort káplánunk ne­künk minden tisztviselő, altiszt és munkás, aki szerető szivvel ós hit­valló példával ültet átvághatatlan sö­vényt minden istentelen ós káro3 be­folyás ellen. Mindnyájunk szivének óhajtása szökött lombba, az ő lelkűk­nek imája nyílott virággá az eszter­gomi szénmedence első, országosmóretű dorogi bányásznapján. A boldogabb új nemzedék majd csókolja meg az ő áldott lábuk nyomát! Az esztergomi tűzoltótestület jubileumi ünnepe országos keretek között Pestszeiitlörinc, Süttő és Csév vitte el az első verseny dij akat Augusztus 18-án reggel zenés éb­resztő vezette be azokat a szépen si­került nagyszabású ünnepségeket, amelyeket az Esztergomi Önkéntes Tűzoltótestület hatvanéves fennállá­sának emlékére rendeztek. Délelőtt 8 órakor a Széchenyi-téren zászlók alatt gyülekeztek a tűzoltó­csapatok, közel 800 tűzoltó és 180 tüzoltótiszt, 55 tűzoltótestület jött Esztergomba az ünnepségekre. Nagy lelkesedéssel fogadták József főherce­get, aki fél kilenc órakor érkezett a térre. Rövid díszszemle után ünnepi szentmise volt a belvárosi plébánia­templomban, amelyet Mátéffy Viktor prépost-plébános tartott. Lélekemelő jelenet volt a jubiláns testület zász­lajának megáldása, megkoszorúzása^és a vidéki zászlók felszalagozása. A zászlóanyai tisztet özv. Frey Ferencné úrasszony töltötte be. A templomból a tűzőrségi épület elé vonult az ünneplők serege, ahol József főherceg lelkes, hazafias be­széd keretében leleplezte a világhá­borúban hősi halált halt esztergomi tűzoltók emléktábláját. Délelőtt 11 órára előkelő közönség gyülekezett egybe a vármegyeház dísztermében, ahol az esztergomi tűz­oltótestület jubiláris díszközgyűlését tartotta. Pontban ll órakor lépett a terembe József főherceg és dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás, aki­ket lelkes éljenzés fogadott. A Tu­rista Dalárda a magyar Hiszekegyet énekelte, amely után dr. Antóny Béla polgármester klasszikus szépségű be­széddel nyitotta meg a díszközgyű­lést. Ezután nagy lelkesedés köze­pette emelkedett szólásra József fő­herceg, aki elmondotta, hogy édes­atyjától hallotta először e szavakat, amelyek igazságáról később sokszor meggyőződött az életben, hogy : nincs a világon jobb katona, jobb tűzoltó, mint a magyar katona, a magyar tűzoltó. Nagy figyelmet keltett dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegpri­más felszólalása is, aki beszédében tűzoltói munka lelki alapjául a fele" baráti szeretetet jelölte meg, amelyet a modern felfogás emberi szolidari­tásnak hiv. Beszéde végén az isten áldását kérte a biboros főpásztor az ünneplő tűzoltótestület áldásos műkö­désére. Dr. Huszár Aladár főispán dr. Vass József népjóléti miniszter üd­vözletét és jókívánságait adta át a jubiláló tüzoltótestületnek lelkes ha­zafias beszéd kíséretében. Nagy figyelemmel hallgatta a dísz­közgyűlés a hatvanéves esztergomi tűzoltótestület történetét, amelyet ez alkalomra dr. Etter Jenő városi fő­ügyész írt ós olvasott fel. Dr. Marinovich Imre h. államtitkár, szövetségi alelnök az Országos Tűz­oltó Szövetség üdvözletét adta át ós kiosztotta a jubileumi érmeket, ame­lyek elsejét Pelczmann László tűzoltó­parancsnok kapta, aki már 25 éves tagja az esztergomi tűzoltótestület­nek Ötéves jubileumi érmet kaptak : Dallos János szakaszparancsnok, Sztahovits Jenő s. tiszt, Torma János hiv. raj vezető (15 év), Meszes János hiv. tűzoltó, Kis Imre önk. őrvezető, Kif­fer Jenő, Sovány József, Újvári Fe­renc őrv., Trexler Ferenc őrvezető és Juhász József. A díszközgyűlés után délután fél kettőkor 200 teritékes díszebéd volt a Fürdő vendéglőben. Itt dr. Huszár Aladár főispán a kormányzó úr öfőmól­tóságára, Palkovics László alispán József főherceg Őfenségére, dr. An­tóny Béla polgármester a kormány kiküldötteire és az Országos Szövet­ség tagjaira, dr. Marinovich Imre h. államtitkár a jubiláló testület tag­jaira, Mátéffy Viktor országgyűlési képviselő pedig a működő tűzoltókra mondott felköszöntőt. Felszólalt az ebéden József főherceg is, aki együtt­működésre buzdító, szép hazafias be­szédet mondott. Különben az ünnep­ségeken elhangzott összes beszédeket magyar irredentx tűz járta át. Délután a versenyzsüri alakult meg, este vacsora után diszelőadás volt a színházban. Radó Béla társu­lata a „Cigánykirály" c. operettet adta elő és az esztergomi műkedvelő gárda hat szép élőképet mutatott be. Igen tetszett a Kőhalmi László által előadott ünnepi prológ. F. hó 19 én, vasárnap folytak le a versenyek a Primás-szigeten és a szomszédos fatelepen. Az érdekes ver­senyek a következő eredménnyel zá­rultak : 3 csoportban versenyeztek a tűz­oltók. Ax első csoportban volt a városi csapatok versenye. Erre benevezett: Dorog, Komárom önkéntes csapat, Komáromi Lengyár, továbbá Gyön­gyös, Tokodbánya, Bánhida és rest­szentlőrinc. E csoportban I. Pestszentlőrinc nyerte a vár­megye serlegét. II. Gyöngyös nyerte a tatai járás serlegét. III. Bánhida nyerte Seltenhof­fer Győző serlegét. Polhiwilll/ O m t 07Ülnl/ fim/űlmnt fa ogy bármelyik intézet előírásának legjobban megfelelő intézeti ruhaanyagok, a legdúsabb reilllVJUK a III. L ö£UIUI\ llgyCIIIICl, választékban Vermes divatüzletélien kaphatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom