ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-08-19 / 64. szám

Délután: Athletikai mutatványok, football­match ÍZ üveggyári és dorogi foot­ball-csapat kö/ött, este tánc. A katholikus napon áldozni óhajtók a szent gyónást szombaton délután végezhetik el a plébánia-templomban 4 órától fél 8 óráig, avagy vasárnap reggel a kórház kápolnájában 7 órá­tól fél 9 óráig." Á dorogi bányász-katholikus napot, amely a keresztény magyar bánya­munkásmozgalom korszakot jelentő eseménye les*, az esztergomiak meleg figyelmébe ajánljuk. Ktressék fel mi­nél többen ez a^alommal Dorogot, lássanak ós épüljenek a bányatisztvi­selők, altisztek és munkások jó pél­dáján s legyen Esztergom egész kör­nyékével együtt Csonka-hazánk hit­életének követésreméltó középpontja ós erőssége ! A tizedik stációnál A lourdesi kálvária tizedik stációjánál a magyar zarándokokhoz intézte dr. Lepold Antal prelátus-kanonok a zarándoklat lelki vezetője 1928. jul. 8-án. Ahol kálvária van a nagyvilágon Magyarországnak ott helye van, mert egész történelme szomorú keresztút, s Magyarország a világhírű lourdesi kál­várián is megjelölte a maga helyét. A tizedik stációt a magyar katholikusok csináltatták: Jézust megfosztják ru­háitól. Mikor a gyönyörű szoborcsoport ké­szült, mikor az emlékkőre ráírták a magyarok áldozatkészségét ós az an­gyalos magyar címert, akkor Magyar­országot csak az el muH tragédiák fáj­dalma lengte körül. Most, amikor az or­szág roskadásig viszi a szenvedés ke­resztjét, mi magyar zarándokok külö­nös megértéssel sírunk föl a lourdesi kálvária magyar stációjára. P'ófetai ihlet választotta ki a tizedik állomást a magyarok számára. Az ország leg­újabb sorsa tűnik elénk megrázó szim­bólumban. Magyarország testét is meg­tépték s megfosztották minden ékessé­gétől . . . Magyar testvéreim ! E'felejtjük, hogy idegen földön állunk. Otthonos érzések áramlanak szivünkben a bronzba öntött ós kőbe vésett magyar fájdalom előtt. Virágokat szórunk Krisztus ós az ő Fájdalmas Anyja lábai elé, megkoszo­rúzzuk a kövön a magyar szót. Bána­tosan is jólesik itt megállni ós elmél­kedni. Krisztus megostorozott testéről leté­pik a ruhát. Durva kegyetlenséggel megnyitják ós föltárják minden sebét. A testén nincsen egyéb, mint seb. Szűztiszta testére az emberi gonoszság a vérző sebek ós a szörnyű szégyen palástját vetette. Krisztus szeme ránk szegeződik : „Mindnyájan, akik által­mentek, figyelmezzetek és lássátok, ha van-e fájdalom, mint az ón fajdamam." A testnek bŰDei itt megítéltetnek. Ok Krisztusnak hóhérai. Boldog, aki Krisztus meggyötört teste előtt érzi a test ösztöneinek, a lázadó vér kívánságának megállását; aki a fájdalmak férfiának szégyene előtt látja a szemérmetlenség szörnyű munkáját s divatot ós korszellemet fölényesen meg­vetve szégyenlősen ós fázva összébb húzza a Krisztusi szemérem üdvös gyász­rubáját. Krisztus testének minden seb­helye egy-egy jajkiáltás a mezítelen­ségre. A szenvedő Krisztusnak vádoló tekintetét soha el ne felejtsük. Amikór a pokol szítja a szenvedélyek tűzét, amikor a pokol fejedelmének minden csatlósa csábit ennek a romlott világ­nak mindenütt hivalkodó bűnére, néz­zünk a tizedik stáció Krisztusának ar­cára ós sebekkel borított testére. A tizedik stációtól menjünk el tisz­tán, szentül, szűzies lelkülettel. Vessük le a bfinös földre húzó szenvedélyek nehézkedési törvényét s kapcsolódjunk az égnek fölfelé vonzó körébe. Akkor könnyen megyünk tovább fölfelé a ke­resztúton a dic>ősóg stációjáig. Magyarország tisztuljon meg a tize­dik stációnál, amelyet önmagának is épített s új nemzedékének szárnyaló lelkű étével megéri föltámadásának várva-várt reggelét. Tűz a völgyben. ő fent lakott a zord hegyekben, én lenn laktam a völgyi lápon ós szóltam egyszer: látni vágyom. Azontúl mindig énekeltem. A zord hegy zengve visszaverte: — s hiába vártam minden este. Tín kérdte néha: ki énekel? Fürkészve nézte tán a lápot, de meg se látott! Meg se látott! S én szőltam akkor: látnia kell! Almoktól terhes éjszakákon máglyát gyűjtöttem lenn, a lápon. S felgyújtottam egy éjszakán. Nem égett még ily órjás máglya! Hittem, hogy égig ér a lángja. Szólhatott Ő ott fenn tétován : Mily furcsa kis tűz! Ej, ni: látom, lidércláng leng ott lenn, a lápon. Nem jött a völgybe. 0, szép tüzem reggelre széthullt, hűlt üszőkké. S nem gyúlt a lápon máglya többé. Walter Margit. HWH'llilllttlII Óriási néptömeg kísérte a bazili­kába a Szent István-ereklyét és a magyar szent korona szobrát A biboros hercegprímás nagy boldogasszony napi beszéde Az esztergomi nagyboldogasszony­napí ünnepségek, mint a körültekintő rendezésből előrelátható volt, a nagy nap jelentőségéhez méltóan szépen sikerültek. Rendkívül sok idegen járt a városban. E napon a délelőtti órákban 3 997 utas érkezett az esz­tergomi vasútállomásra. Ezek nagy része a dorogi bányatelepekről ke­rült ki. A bazilikában, ahol e na­pon búcsú volt, rengeteg nép tolon­gott. Rendben, sorrend szerint folyt le az ünnepség, amelynek főrendező­jét, Sinka Ferenc Pált, a legszebb elismerés illeti. Nagyboldogasszony ünnepe előestéjén augusztus 14-én este az ö?szes tem­plomok harangjai félórai liarnngzúgás­sal hirdették az ünnep beköszöntését. Este 8-tól 9 óráig Szent István születéshelye volt megvilágítva, majd Szűz Mária fényes alakja, az apostoli kettős kereszt és a magyar szent ko­rina ragyogtak fel a várfokon, hol a tokodüveggyári fúvószenekar játszott. Lenn a Primás-téren az Esztergomi Turista Dalárda szép irredenta dalo­kat énekelt a tőlük megszokott finom­sággal. Az ének végeztével a biboros főpásztor megjelent az ablaknál s éljenzéssel fejezte ki tetszését a dalárdának. Harangzúgás ébresztette a város lakóit az ünnepre. A Széchenyi téren 8 órakor volt a gyülekezés zászlók alatt a dorogi bá­ny ászzenek ir és a cserkószzenekar hangjai mellett. Fél 10 óra tájban in­dult el a gyönyörűen felfejlődött Óriási körmecet, amelyben Esztergom város és környékének népe és az ösz­szes hatóságok, egyesületek, testüle­tek zászlók alatt vettek részt. Disz­ruhás leventék vitték a Szent István­ereklyét és a magyar szent korona szobrát, amely lJörül régi magyar viseletben őiök haladtak. B*jos jelen­ség volt a magybrruhás, pártás leá­nyok sora, akik szintén az ereklye^és a szent korona körül haladtak. A festői szépségű, impozáns méretű körmenetet, amelynek népe régi ma­gyar szent énekeket énekelt áhítattal, Mátéffy Viktor prépost-plébános ve­zette. Alig helyezkedtek el a zsúfolásig megtelt bazilikában a körmenet részt­vevői, amikor pont 10 órakor meg­érkezett Dr. Serédi Jusztinján biboros hercegprímás, aki ünnepi nagymisét pontifikált. Utána a szószékre ment a biboros főpásztor ós ünnepi szentbeszédet mondott. A hercegprímás beszéde. A biboros hercegprímás nagyboldog­asszony ünnepének jelentőségéről be­szólt, amely az esztergomiaknak külö­nösen nagv ünnepük a bazilika révén, amelynek főoltárát Szűz Mária menny­bemenetelének batatas képe disziti. Ha elismerjük, hogy a Szűz Mária­kultusznak köszönhető 900 éves fenn­állásunk, akkor fejlesszük tovább mi is a Mária—tiszteletet. Vigyázzunk különösen tiszta erkölcseinkre, ame­lyek ellen legtöbb vétség esik a mo­dern világban. A biboros hercegprí­más beszéde végén imát mondott és a Nagyboldogasszony közbenjárását kér­te Istennél minden Máriatisztelő jó magyar ember javára. Délután 3 órakor körmenet indult a vaskapui Mária­szoborhoz, amelyet dr. Lepőd Antal prelátus-kanonok vezetett, aki a szé­pen díszített szobor előtt litániát tar­tott és szentbeszédet mondott a régi magyarok Mária-tiszteletéről. Az áhítatot a Turista Dalárda gyönyörű éneke emelte. Lampionos csónakfelvonulással végződött az ünnepség f. hó l5-én este 8—y2l0 óra között a Kisdunán. A nép sűrű csoportokban állt a Lőrinc-hidon, a kisdunaparton végig és. a Kolos-hidon. Szebbnél-szebb ki* világított csónakok jöttek egymás után a belvárosi templom felől. Kü­lönösen a bárkák mutattak szép lát­ványt. A felvonulás szépségét itt-ott fellobbanó görögtüzek emelték. A lampionokkal díszített nagy dereglyén leereszkedő kath. legényegyleti da­lárda szebbnél-szebb énekekkel gyö­nyörködtette a Kisduna mentén sétáló nagyszámú közönséget, majd a Kolos­iadnál partra szálltak a dalos legé­nyek és a Primás-téren Ammer Jó­zsef karnagy vezetésével szép sze­renáddal hódoltak dr. Serédi Jusztinián biboros hercegprímásnak. Fenn a vár­fokon, a Szent István-kápolna szikla­falán, a kettőskereszt és a magyar korona ragyogott villanyfényben. A szélkakas mellett, az őrtorony alatt SAÜZ Mária képe volt fényesen kivi­lágítva. A korona ós a kettőskereszt ragyogását a megszállt területen is látták. Hirt kaptunk, hogy a meg­szállt terület népe imával szemlélte a gyönyörű látványt és itt ott a Boldogasszony Anyánk is felhangzott csendben, titokban. A Legényegylet szerenádja után dr. Sorédi Jusztinián hercegprímás megjelent az ablakban. A nép han­gos éljenzéssel fejezte ki örömét. HÍREK Lapunk legközelebbi száma Szent István ünnepre valö" tekintettel nem kedden, hanem szombaton a rendes időben jelenik meg. A hercegprímás Dorogon és Buda­pesten. Dr. Serédi Jusztinián biboros­hercegprimás vasárnap Dorogon részt­vesz a katholikus bányászgyűlósen, innen Budapastre utazik, ahol a Szent István napi körmenetet fogja vezetni. Főszékesegyházi ének- és zenekar műsora. Szent István napján. Introitus és Communio korál.$|GroÍler: Lorettoi mise. Mitterer- Graduale. Goller Of fer­tőn, um. Mise végén Laudate Dominum korál. „Ah hol vagy magyarok 14 ős­régi ének és Himnusz. D. u. Vespera Felsobordoni. A tűzoltóünnepségek verseny- és emléktárgyai. A tűzoltóünnepségekre sokan dijakat és emléktárgyakat küld­tek. Komárom és Esztergom vármegye minden járása egy-egy versenydijat küldött. Metternich Sándor Klementiss hercegnő serleget adományozott. Ko­márom ós Esztergom vármegye a ju­biláris tűzoltótestületnek márvány szikla-alapzaton egy diszes bronz­szobrot, a Teudloff és Dittrich-gykr serleget, Mátrai Antal tűzoltószer­gyára verseny dij at, az Adria bizto­sító egy kürtöt, a dorogi bánya tüz­oltószert, Fuchs Ármin téglagyáros egy plakettet, az esztergomi pénzinté­zetek egy dugólótrát, Mátéffy Viktor és Frey Vilmos nemzetgyűlési képvi­selők egy ezüst serleget, Reviczky István gesztesi főszolgabiró dugólét­rát, a Salgótarjáni Kőszénbánya RT. tömlő-motollát, Komárom és Esztergom vármegye márvány alapzaton és ezüst oszlopon Szt. Flórián bronzszobrát e felírással: 1868—1928. „Istennek di­csőség, egymásnak segítség." Ez az emléktárgy Király Mór esztergomi ékszerész munkája. Dóczi Ferenc édes­atyja parancsnoki diszcsákóját adta emlékül. Pelczmann László ezüstko­szorút adományozott. Az Esztergomi Kereskedelmi Társulat értékes kon­zolos órát juttatott a rendezőbizott­sághoz. Ezenkívül meg számosan küld­tek verseny dijak at és emléktárgyakat. Szent István születési helyének meg­koszorúzása is egyik kiemelkedő pontja lesz az aug. 20-iki ünnepségeknek. A főszékesegyházi nagy mise és ünnepi beszéd után a polgári és katonai ha­tóságok képviselői és egyéb notabi-|

Next

/
Oldalképek
Tartalom