ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928
1928-12-25 / 99. szám
amire ideális szándékainkkal törekedtünk. Az arra hivatott elfogulatlan tudományos körök lesújtó kritikájával szemben a laikus közönség itéetébez apellálni képtelenség. És aki azt állítja, hogy a statisz+ikában a számok maguk be szélnek, azoknak azt kell felelnünk, hogy tévednek : a >zámok némák ! A számok csak azoknak beszélnek, akik értenek hozzájuk, tudják, hogy mit foglalnak magukban éa ellenőrizni tudjak, hogy a számsoiban nincsenek-e hibaforrások, mint például a magyarországi Fri*dmann-fele o/tások utáni oyógyeredouényatatisztikában. A tuberkulózisnak vannak kórformái melyek éveken és évtizedeken keresztül állanak fenn. A beteg póniit, időt, fáradságot nem kiméi, csakhogy életét, munkaképességót, szociális helyzetét, családi boldogságát megmentbe. Minden tanács jó neki, akár a napilapok Hirdetéseiből, akár a szomszédait zonytól kapja. Ennek a lelkiállapotnak köszönhető a rengeteg „ jzy egyszer", melyet a tuberkulózis ellen ajánlanak — es sajnos — alkalmaznak. Azért mondom hogy sajnos, uert igen gyakran ártanak velük. A tuberkulózis elleni propaganda utján mindenkit fel kell világosítani hogyan védekezzék a fertőzéssel szemben és hogy a betegség esetén a napról-napra tökelet^sbedö és az egész világ tudományos orvosi közvéleményétől eifo gadott gyógyeí járásoknak minél előbb alávesse magát. ^arácsoniji ének hangzik a Danán — Egy decemberi csónakkirándulás emlékei — Magányos fönségességben áll a bazilika, Esztergom város karácsonyi csendben pihen. A Duna sötét, fe hők jönnek G-aramkövesd f^iől — azoknak árnyéka sötétíti á vizet. Itt ott fehéren csillámlik a viz, a hullámok fodra látszik. Sirályok repülnek föl-lé*. Párkányban harangoznak. Odaát senki sem jár a parton. Kocs<zörgés, kalapálás hallá szik, olykor autó tülköl, aztán emberi hang is b levegyül a zajba — de a párkányi part mozda'atlaii, ember sehol sincs. A Petz-gépgyárnál ku'ya ugat Y.em tudni, a túlsópart néptolenségét, vagy a saját viszhangját ugatja-e. Felfelé megyünk Tát felé. A Pri oás-sziget fái egymásután maradnak el. Egy-e^y ember tűnik fel néha. Egyik másik olykor megáll, a ködbevesző napba tekintenek. Piros az ég alja Párkány felett. Karácsonyodik. .. Csodálatos kép látszik. A bazilika, a Várhegy, a templomtornyok és SzenUamás aranypirban fénylenek, az égen biborfelhők úsznak s a levelek, árván maradt levelek a gesztenyefákon, aranysárga színben rezegnek. A zárdatemplom keresztje tüzel, csillog a sugaraktól. De a másik kép ! Sűrű *-ötet az ég a Garam oJdalán. Szél kerekedik, hó esik. Zivataros az ég. A hóesés átcsap Esztergomba ós néhány pillanatig a bibor napsütésbe hullanak a pelyhek. Karácsonyi hópelyhek. Valahonnan énekszó hallatszik : — Mennyből ax, angyal lejött hoxxátok . . . Egyetlenegy csónak, senki emberfia nem látszik a Dnnán. A dorogi drótkötélpálya szénrakodója elhagyottan emelkedik ki a vízből. A tetején lámpa jelzi csak, hogy élet kering benne. A csillék állnak, onnep van. Világítótoronynak tűnik fel a pillérek tetején a va*házikó. Szédítő magasnak látszik alulról a vizről. Szomorú gondolatokat ébreszt ez a vizben állé, magas szénrakodó házikó . . . Szegény, csonka, magáramaradt hazánkat, magunk nyomorúságát. Körös-körül víz, túl a parton cseh járőr megy, ideát varjúk kárognak. A mezőn át gyalogút vezet a házikóig. Azontúl nincs út. Itt vissza kell fordulni. . . Esténként k meredt szemmel égnek a házon a lámpák. Hiába várnak feleletet pislogatásukra, szél fütyül csak, viz csobog, sirályok vihognak és lánc csikorog szünte en. A párkányi ós az ebedi lámpák halványan égnek... Nagy malomkövek lógnak vastag drótkötélre fűzve a két pilór között. Óriási súlyok. Tiz tizenöt malomkő is lóg egy-egy láncon. A szélben ide-oda himbálódnaa ... A varjak nagy csapatban röppennek fel a töltésen túl és károgva szállnak el a szénrakodó fölött... C onka hazánk . .. árva magyarok ... súlyok bilincs... és köröskörül fekete varjak Csend, c^end ! Újra énekhangot hoz a szél: — Békesség földön ax embernek. . . A Nyáras sziget felől tutaj ereszkedik a vizén. Két ember mozog rajta. Az egyik a kormányt tartja, a másik tűz körül ül. — Adjon I«ten jó estét — köszöntjük a tutaj oso Bat. — Karácsonyi jóestét. — Honnan ó* merre ? — Komáromtól Mohácsra. Tartsanak ve lünk. — Hát, ha szabad, majd egy darabig. A tutihoz kötjük csónakunkat és egymáshoz át-átbeszél get ve ereszkedünk lefelé. A kormányos mellett karácsonyfa áll a dongák közé szúrva. A tűz melegét arcunkon érezzük. Nézzük a karácsonyfát — Ez a karácsonyfa a Tátrán nőtt — veti szemet a fára a kormányos is. Favágók adták, hogy vigyük szép Magyarországra. Az ember, aki a tűz körül ül, a kormányoshoz fordul: — Hol is hagytuk el : Csöndesen én-kelni kezdene 1 * : — Békesség föllön ax embernek . .. A fenyőfán nincs disz es mégis, mintha csillogó drágaság csüngne rajta. Magyar testvérek magyar szeretete. A nagyhidnál lekapcsoljuk csónalunkát és elköszönünk. Sokáig, sokáig látszik a tutaj tüze és amikor a kanyarulatban eltűnik, új ének száll végig a Dunán : Pásztorok pásx torok örvendeznek ... Vécs Ottó, Képek a régi Esztergomról A városi levéltár adatai nyomán közli: — Kemény Miklós levéltárnok — A polgári katonaság A szép rendet alig kétéves fennállás után máris kí'os széthúzás bont|a meg. Bleszl indítványára a tisztikar elhatározta, hogy az 1840 farsangi muUtsás? revanche-aként 1841-ben saját költségükön rend znek mulatságot a mult 6vi vendégek tiszteletére. D czi II. kapitány — bár a szabályzat értelmében mii.dm tiszti gyűlést az I. kapitánynál kellett megtartani — saját lakására hívta egybe a tisztikart, a határozat el'en beS'ólt, s így 1ö ben megállapodtak abban, hogy a mulatságon részt n^m vesznek, sem annak költségeit nem v selik Ehhez hozzájárult még az is, hogy Staudtner alhadnagy nyilvános helyen oly kijelentést tett, hogy kész elaani ruháját ós rangját 100 ft-ért. Minthogy ez az eljárás tiszthez nem volt méltó, sőt az utóbbi egyenesen s^rtő a katonaságra, Bleszl nem volt haj'andó ily viszonyok között tovább szo'gálni s lemondott. A tanács azonban — hogy a könnyen bekövetkezhető bomlásnak elejét vegye — a két vádlottat megidézte, hol mindketten bocsánatot kértek parancsnokuktól. Igy az ügy elaludt. Hasonló torzsalkodások meg a következő években is előfordulnak, de a tanács fölismerve az okokat — melyek rendszerint egyesek hiúságában rejlettek, — mindig békésen intézi el azokat. Bleszl javaslatára még ugyanakkor tisztujitást is tartanak a megürült tiszti állásokra : Staudtner Imre főhadnagy, Hell Péter, Leffter Mihály és Frey Vilmos alhadnagyok lesznek. 1843-ban Doc/I kapitány felesége halálával megnövekedett gondjai miait, Staudtner Imre pedig korára s már a régi polgári seregben töltött hosszú szolgálati időére hivatkozva lemondott. Az igy megüresedett tisztségeket az 1844-i közgyűlésen töltik be. Előlépnek : Nitter Ferenc, Hell Péter, Leffcer Mihály, Frey Vilmos, Thausz József, Taxner János, Schönbeck Mihály és Hell Antal, ez utóbbi segédtisztté. Ugyanezen a közgyűlésen kimondják, hogy a mindjobban elharapó izó távolmaradások megszüntetése céljából a közlegényekre kivetett 1 h. az altisztekre kivetett 2 ft. bírságot ezentúl a tanaos segiségóvel fogják behajtani. A zenekart 5 taggal szaporítják, karvezetönek pedig megválasztják Hulinyi Ferenc belvárosi kántort. Megalakítják a 2., rövidesen a 3. századot ÍP. Hogy a szolgálati eskünek nagyobb hatása legyen, azt minden évben ünnepélyes keretek között megújítják. A tanács mindezekhez hozzájárul, de a törzstiszti állások szervezéséhez és betöltéséhez nem A közgyűlés honorálni akarta egyes — szolgálatot nem teljesítő — polgároknak a katonaság érdekében kifejtett munkásságát, s a szervezendő törzstiszti állásokat a mostani főob tisztekkel, mig ezek helyét az emiitett polgárokat tb. tisztekké választva akarta betölteni. A tanács azonban nem egyezett bele, mert a törzstiszti állások szervezését és betöltését a régi instrukciók alapján magának tartotta fönn,s 1839-ben az újjáalakuláskor mind erről nem esett szó, de a ser j g kis létszáma miatt szükségtelen is volt, meg a törvényhozás már előkészítette a polgári katonaság átszervezésére vonatkozó törvényjavaslatot, s nem akart a hozandó törvénynek fölöslegesen elébe vágni. És bár később hatvanhárom aláírással kórvényt adnak be Bleszl főstrázsamestersége iránt, ezt is csak cimleg hagyja meg. Ellenben beleegyezik a/on kívánságukba, hogy a válldiszt levegyék, mert az amúgy sem magyaros viselet. Az 1846. évi kögyűlósen átdolgozzák rendszabályaikat, kibővítik a célt, melyért a sereget felállították. Az őrsereg minden tagja kötelezi magát, hogy zászlaljához hű marad, azt el nem hagyja ós városát, annaa környékét és határát az ellebeg ellen megvédi. Ezentúl minden évben két közgyűlést tartanak, melyre a polgárságon kivül a tanács részéről kikü'dött tanácsi választmány is hivatalos. A katonai kiképzés ellenőrzése céljábó a főptrancsnok mindan évben három í/-ben fegyvergyakorlatot iart. Aui a szolgálatban engedetlenséget tanúsít, azt biróság elé állítják, mely áll a hadi-ügyvédből, egy k .pitanyból, egy fő- és egy alhadnagyból, egy strazsamesterből és két közlegényből, akik a bűnöst pénzbüntetésre, eseüeg a polgári katonaságból való eltávoii :ásra ítélhetik. Az ítéletet a közgyűlés hagyja jóvá, ellene a tanácshos lehet fellebbezni. Ha egy tiszt rangjához nem móltón viselkedik, az ügyet egy 9 tagú választmány vizsgálja meg és esetleg a rangjától is megfoszthatja. Ha valaki egészségi okoanól elmarad, azt a seregorvos köteles megvizsgálni. Az elhalt társakat a sereg lelkésze temeti el, tiszteletben tartva a helyi lelkész jogait és járandóságait Megválasztják egyúttal a sereg ügyészét és orvodat, előbbinek Licsaer Józsefet főhadnagyi ranggal, utóbbinak pedig C^ernó Jánost. Aldozóc ütörtök ünnepén, május 21-ón majálist akarnak rendezni. Koll r István plébános tiltakozik a tanácsnál a mulatság megtartása ellen, mert ünnep lévén, azt megszentségtelenítenék. A tanács azonban ismételt kifogását sem veszi figyelembe, mert a sereg délelőtt ünnepi misét hallgat, a majálisra csak azután vonulnak ki a tisztek felügyelete alatt a szabadba, így ünneprontásról nem lehet szó. Kollár belenyugszik ebbe, sőt a következő évben a sereglelkésszó választást is örömmel veszi. A majálison kellett volna megbeszélni a földmives-negvédik-század felállítását is, de elhalasztották. Ekk or megegyeztek abban, hogy a föidmives század kapitánya a jelenleg is szolgáló Horváth Mihály lesz, kit a megalakulásig másodkapitánnyá választanak. Ám a polgári századok tisztjei megbánták a dolgot, mert elmaradtak volna az előléptetéstől. Egy gúnylevól kíséretében okiratot állítanak ki Horváth részére, melyben közkatonává nevezik ki. Ez az eljárás nagy vissatetszest ke.tett. Besze János — kit a sereg érdekében hozott áldozataiért előbb másod, majd a 3. század felállításakor száz»doskapi'ányá választanak — látva a polgáriak és földmivesek közti egyénttlenséget, lenond tisztségéről: — „. . . . csak egy kapitányi szóles 11 1111 ii.ii. i —— leak' g»j:ssjBgBB:gJ waHnmi <»"• •'«• ™»M.-.'«™=«»—• ii" — Magyaros disznótoros vacs.ora as Arpád-Kert téli helyiségében december ««. és 33-án. — üj er» töltelék is kapható! — Cigáuy-seeneJ
