ESZTERGOM XXXII. évfolyam 1927

1927-01-30 / 9. szám

messég és az Anyaszentegyházhoz való fiúi szeretet és ragaszkodás hatja át. S igy valóra válik a Krisztusi igézet : Pacem relinquo vobis; pacem meam do vobis!" Itt, a magyar Sión tövében, amelynek ormán büszke méltósággal emelkedik a magasba Szent Adalbert egyházmegyéjének bazilikája, mint a magyar egységnek, hitvalló, dicsó' múltnak s a kereszt fényében ragyogó szebb jövőnek szimbóluma: Krisztus békéje honol. A Katholikus *Kört minden egyes életmegnyilvánulásában, működésének minden egyes tényében a szeretet, a méltányosság, a türelem és a kölcsönös megértés keresése vezeti. S hogy törekvése nem eredménytelen, annak beszédes jele az: vannak körünknek protestáns tagjai, kiket a kör katholikus tagjaihoz a szeretet és megértő barátság és tisztelet kötelékei fűznek. A felekezeti egyenetlenkedésnek, villongásoknak és harcoknak hullámverései hozzánk nem hatnak el, megtörnek és erőtlenül omlanak vissza a szeretet és béke sziklagátjairól. A változó, száguldó idő forgatagos árjában sodródó eseményeknek csendes, de éber figyelője az Esztergomi Kath. Kör. tagjai hithű, meggyőződéses, Egyházukhoz és annak fejéhez a szeretet hódolatával ragaszkodó megbonthatatlan sorú falanx, mely szükség esetén az egység érzete adta erővel és lelkesedéssel kész sikra szállani elveiért, meggyőződéseért, hitéért ! Az egyesületek, körök fejlődésének, életképességének jeléül a taglétszámot és az egyesület helyiségének látogatottságát szokták tekinteni. Ezt figyelembe véve, bátran mondhatjuk körünket fejlődő, viruló, életképes egyesületnek, mert hisz jelenleg körünknek 270 rendes, 10 örökös, 64 vidéki, összesen 344 tagja van. A tagok állandóan, nagy számm&l látogatják a kör helyiségeit, nyáron a kertet, hol a tekepálya nyújt szórakozást, örvendetes jelenség, hogy a főisko^i hallgatók is esztergomi látogatásuk idején úgyszólván mindennapos látogatói körűnknek, hol megértő, szerető otthonra találnak. Ugyancsak a körben tartják gyűléseiket az esztergomi „öregcserkészek" is. Főtörekvésünk volt, hogy a kör tagjainak ^lehetőleg minden óhaját, támasztható méltányos igényeit kielégitve elérjük azt, hogy körünkben jól, otthoniasan, meghitten érezzék magukat. Ezért a kör anyagi erejének ós teherviselési képességének figyelembevételével iparkodtunk valóra váltani, befejezni felszerelési, beru ház isi programmunkat. A kör összes helyiségeit kifesttettük 5 millió K költséggel s a negyedik, eddig nem használt kistermünket kis társalgónak rendeztük be; a billíárd-szobába és társalgóba 2 új kályhát vásároltunk 4 millió K-ért; a billiárd-asztalokat újra behuzattuk 2 millió K-ért; új székeket szereztünk be 3.500 000 K, 3 új ruhafogast 1.800,000 K értékben. A városi vízvezetéki munkálatokkal kapcsolatosan bevezettük a körbe is a vízvezetéket és modern, higiénikus, minden igényeket kielégitő mosdót, mellékhelyiségeket létesítettünk. Az átalakítási és építési költségek 40.800,000 K-t, a szerelési költségek 27 millió K-t tesznek ki; az összes költség tehát 57.800,000 K. Ennek fedezésére a választmány engedélyével és hozzájárulásával kölcsönt vettünk fel. Kölcsönt igen előnyösen sikerült szereznünk. A Nemzeti Hitelintézet betáblázás nélküli 70 millió K-ig ter jedő folyószámlahitelt nyújtott előnyös kamatfeltételek mellett. Jelenleg 61 millió K folyószámla hitelünk van. Úgy érzem, mindnyájunk lelkéből szólok, amikor ezalkalommal a Nemzeti Hitelintézet igazgatójának

( Gyulai Endre úrnak áldozatos nagylelkű támogatásáért a kör igaz, hálás köszönetét tolmácsolom. Szabadjon ez alkalommal mindjárt Gyulai Endrének, mint a kör háznagyának ezért a vesződséges, kellemetlenségeket, időtnem tekintő fáradozásáért, amellyel ezeket az épitési, átalakítási, szerelési munkálatokat intézte, vezette, ellenőrizte, ügyszerető lelkes buzgóságáért, nem csüggedő energiájáért a kath. kör el nem múló hálájából fakadó köszönetet mondanom. De a hála ós köszönet érzelmével kell körünk pénztárnoka, Milakovszky László felé is fordulnunk, ki a legválságosabb időkben nagy hozzáértéssel, biztonsággal, minden eshetőséget latolgató körültekintéssel intézte a kör pénzügyeit s tette lehetővé a körnek lépésről-lépésre haladó fejlesztését. Egyénisége, személye garancia a jövőre is*. Garancia arra, hogy a kör ezt a most fennálló adósságát minden zökkenő, a tagok minden megterhelése nélkül hamarosan le fogja törleszteni. Gondoskodtunk arról is, hogy a tagoknak megfelelő' számú, a keresztény világnézletet reprezentáló napilap, folyóirat álljon rendelkezésére. Járattuk a Nemzeti Újságot, Uj Nemzedéket 2—2 példányban, Budapesti Hírlapot, helyi lapokat, Új Időket, Képes Krónikát. Antóny Béla polgármeser úr őnagysága a Budapesti Hírlapnak, Machovich Gyula prelátus-kanonok úr őméltósága a Napkeletnek és a Magyar Kultúrának átengedésével váltják ki az igaz hála és köszönet szavát a kör tagjainak szivéből. 1927. január 1. óta járatjuk a Magyar Újságot és a Reichspostot, JULetet es Illustrierte Zeitungot is. Célunk az eddig szűkös anyagi viszonyaink miatt elhanyagolt könyvtár fejlesztése és bővítése is, hogy a kör tagjai fellelhessék benne a modern, nemzeti irodalom képviselőit. Az első lépést már is megtettük Herczeg Ferenc művei 30 kötetes jubiláris diszkiadásának beszerzésével 3 millió K értékben. Körünk kifogyhatatlan jótevője, Machovich Gyula úr őméltósága, Gárdonyi Géza müveinek diszkiadását ajándékozta könyvtárunknak, amit a legnagyobb hálával köszönünk meg A pengő-számításra való áttéréssel szükségessé vált a tagsági dijak rendezése is. Ezt az 1926. dec. 2 án tartott választmányi ülés, a közgyűléstől nyert felhatalmazásaa folytán évi 16 pengéiben állapította meg. Ez bizony az eddigi dijakhoz képest emelkedést jelent. A háború előtt azonban a köri tagsági dij 24 aranykorona volt, vagyis 27 V

2 pengő. A most megállapított tagdíj tehát a békebelinek 57 százaléka. S ha figyelembe veszik m t. tagjaink az előbb részletezett beszer zéseket és az átalakításokat, amelyekkel a kört otthoniasabbá, kényelmesebbé tettük, terveinket a körnek a jövőben történő fokozatos továbbfejlesztésére vonatkozólag, remélem, a 16 pengős tagsági dijat elfogadhatónak, mérsékeltnek, méltányosnak találják. A hálás tisztelet hangján kell megemlékeznünk ezévi jótevőinkről és pártfogóinkról. Dr. Csernoch János bíboros hercegprímás úr őemineneiája, méltóságos Machovich Gyula és Drahos János prelátus-kanonok urak 1—1 millió K-t, Halmos Ignác prelátuskanonok úr őméltósága pedig 2 millió K-t voltak kegyesek a körnek adományozni. A méltóságos és f tisztelendő Főkáptalan pedig, miként az előző években, az idén is kiutalta a szokásos mennyiségű tüzelő fát és szenet. o^A- hálás köszönetnek égbe szálld imája esdje le reájok a Mindenható, könyörületes Úr Isten áldását és kegyelmét. A barátság és együvétartozás érzelmének ápolásét célozták az évszakonként rendezni szokott társa svacsorák és a Katalin-est. Társasvacsoránk az elmúlt év folyamán 4 volt. A résztvevők nagy száma, a közvetlen, baráti, kedélyes, meleg hangulat bizonyítéka, hogy ezen társasvacsorákkal célunkat elértük. Sikerült Katalin-estünk is, amelyért bála és köszönet illeti a közreműködőket: Vavrecka Rudolfné, Pázmándy Baby úrhölgyeket ; Hollósy Mátyás, Jedlicska István, Klinda László, Nemesszeghy Kornél, Szapory Gyula urakat és az Esztergomi Zenekedvelők Körét. De köszönetet kell mondanunk a társasvacsorák és a Katalin-est fáradhatatlan főrendezőjének: Gyulai Endre háznagynak is. De nem feledkezett meg a katholikus kör tulaj donkép eni és főcéljáról sem : tagjai ker. kath. meggyőződésének erősítéséről és vallás-erkölcsi életének kimélyiíéséről, fejlesztéséiből sem, hogy igy éreztetve vezérlő és irányító hatását az egyénre és a családra, a családok összességére, a társadalomra, előmozdítsa az egyéni és közvélemény, a magán ós közerkölcsiség közötti ama szükséges összhang kialakulását, amely a közjó, az általános megelégedés, az igazi béke és közerkölcsiség helyes kifejlődéséhez és virágzásához okvetlenül szükséges. Ezt a célt szolgálták Túri Béla prelátus-kanonok úr őméltóságának nagyheti konferencia-beszédei. E konferenciák Krisztus Királyról, a Saeculorura princeps-ről, a Rex gentium-ról szólottak, kinek minien hatalom megadatott égben éi földön s aki egyedüli forrása, támasza, védője hatalomnak, erőnek, tekintélynek. Hálásan emlékezünk vissza őméltóságának filozofikus mélységű, nemes gondolatokban bővelkedő elmélkedéseire és mondunk köszönetet önzetlen, buzgó fáradozásáért. A kegyetlen zord hilál az idén sem kiméit meg bennünket. Öt szeretve tisztelt, kedves jó tagtársunk dőlt ki soraink közül: Mattyasóvszky Lajos, örökös tiszteletbeli elnökünk, Dr ixler Alajos, Meszéna Kálmán, Szabó Géza és Perneczky Gyula. Földi vándorlásuk fáradságos küzdelmei, fájó csalódásai, szenvedései után részesítse őket a kegyes Úr Jézus sz örök nyugalomban. íme, mélyen tisztelt Közgyűlés, ezekben vázolhattam a katholikus kör lefolyt évi működését S most visszatérek oda, honnan titkári jelentésemben kiindultam: ez a munka feltűnést nem kereső, cs?ndes, zajtalan volt. Úgy találom, hogy a kath. kör jelenlegi helyzetéra, rendeltetésére, feladatára nagyon is alkalmazhatók a német himnusz szavai: „Still steht und treu die Wacht am Rhein . . Lábhoz eresztett fegyverrel, éber figyelemmel, csöndben álló őrség a katholikus kör, a katholikus vallaserkölcsiségnek, .érdekeknek őre, hűséggel Egyháza és ennek törvényei iránt, Szentséges Atyánk ós Bíboros Főpásztorunk iránt. A katholikus kör kicsiny mécses, molynek világitási köre, működési tere megszabott, szűkre vont. Működési tere elsősorban a város és a megye. Hála Istennnek, a város és a megye vezetősége, képviselőtestület és törvényhatóság pozitív, keresztény nemzeti alapon állók, a katholikus érdekeknek előmozdítói, védelmezői, támogatói. Képviselőházban és felsőházban várost és megyét előkelő állású egyháziak képviselik, ami bizonyítéka annak, hogy a városban és megyében más vallásúak, sőt nem keresztények is tisztelettel hajolnak meg a katholikus Egyház, a katholikus társadalom előtt. Igaz, hogy voltak és vannak küzdelmek a városi és megyei életben, de ezek nem felekezeti jellegűek s igy ezekbe a kath. kör hivatásánál, rendeltetésénél fogva ne in elegyedhetik,* mert épen ezáltal nem az „emberszeretet ós szociális béke" hirdetője lenne, mint ezt az „Esztergom" m. t. cikkírója megkívánja tőle, hanem az egyenetlenkedés ós viszálykodás magvát hintené szét tagjai között. Képzelt, nem létező ellenségekkel pedig a kath. kör Don Quijote-i harcokba nem bocsátkozik. Városunkban fejlett, virágzó hitélet van. amelynek élesztői a gondos pasztoráció s a társadalom mia* Ezt távolról sem irta és óhajtotta az „Esztergom" cikkírója. (Szerk.) den rétegét felölelő kongregációk — s itt első sorban a Tanult Férfiak Mária-Kongregációjára gondolok. Népjólét gondozásával, előmozdításával közvetlenül és intézményesen sem rendeltetése, sem anyagi helyzete miatt a Kath. Kör nem foglalkozhatik (van városunknak több egyesülete, amelynek ez kizárólagos és egyedüli célja). De közvetve igen, támogatásával annak, vagy azoknak, akiknek önként vállalt vagy hivatásszerű kötelességük a népjólét gondozása, támogatásával annak az irányzatnak, amely a keresztény nemzeti, gazdasági és szociális érdekek védelmét irta zászlajára. S tekintsünk most tovább szerte csonka hazánkban. A lezajlott választások, amelyek oly fölényes győzelmei voltak a jobboldali, keresztény és nemzeti alapon álló pártoknak és elsöpörték a baloldali forradalmi irányzatot, azt hiszem megnyugtathatnak bennünket az ország újjáépítési munkáját illetőleg. Megnyugvással és bizalommal tölthet el bennünket a kultuszminiszter személye, ki eddigi kultuszminisztereink sorában a legbőkezűbb támogatója a katholikus intézményeknek és iskoláknak, — bőkezűségét élvezte Esztergom várota is. Megnyugvással, bizalommal tekinthetünk a népjóléti miniszter felé, ki a katholikus Egyház főpapja. Az újjáépülő ország két legfontosabb érdeke, a kultusz és szociális érdekek fölött katholikusok őrködnek. A felekezeti villongások ijesztő felhőit pedig eloszlatta bíboros főpásztorunk Őeminenciájának bölcsesége és türelmes mérséklete. „Still steht und treu die Wacht..." és folytatom a költő szavával, ha bekövetkezik a „braust ein Ruf, wie Donnerhall..." — ha felharsan a harci riadó, ha vezetőink, főpásztoraink megadják a harci jelt, legyen meggyőződve az „Esztergom" m. t. cikkirója, az Esztergomi Katholikus Kör az elsők között vonul harcba, hogy — az ő szavait idézzem — Krisztus szeplőtelen zászlaja alatt küzdjön az evangéliumi életért és annak alapján felépülő és viruló társadalomért és országért." Ügy látjuk, hogy újjáépülő csonka hazánk jelenleg ebben az irányban fejlődik s épen azért úgy gondoljuk, hogy rendeltetésünk egyelőre: fegyveí'es készenlét, éber figyelem, hűséges ragaszkodás és bizalom. Ha pedig figyelmünket a világesemények felé fordítjuk, szomorú, ijesztő kép tárul elénk. A nyugati kultúra lázas betegséggel vívódik. Szellemesen fejtegeti Keyserling a nyugati kultúra bomlásának okait „Die neuentstehende Welt" c. művében. A nyugati kultúra tradicionális kultúra s mint minden tradíción alapuló kultúra a tradíció kötelékeinek megldzulásával felbomlik, pusztulásnak indul. Ezeket a kötelékeket lazítja, gyöngíti a szédületesen fejlődő technika, amely mindenütt, ahová csak eljut, szétrepeszti, szétfeszíti a technika előtti korszak életformáit. A régi életformák, életmegnyilvánulások valahogy elvesztik jelentőségüket, értéküket s a technika szellemében átalakult, megváltozott értelem ezekbe a formákba most új tartalmat akar önteni. Es nemcsak ez a belső kultúraválság remegteti meg a nyugatot. A messze kdeiről fajok harca döbbenetes, szöpiyü képének vonalai rajzolódnak lassan-lassan a vörös égboltra* A válság okaira vonatkozólag sokféle vélemény lehet, de a végét illetőleg egy véleményen vagyunk mi itt valamennyien. E meginduló gigantikus küzdelemből, e világokat megrázó válságból béke és nyugalom csak úgy, csak akkor fog kifakadni, ha egyeseket és nemzeteket, világrészeket ós kultúrákat áthatja majd, mint erjesztő kovász, Krisztus szelleme, a katholikus hit ereje, erkölcsi tisztasága, a keresztény igazság és méltá-