ESZTERGOM XXXII. évfolyam 1927

1927-06-01 / 42. szám

XXXII- évfolyam, 42. szám. Ara IO fillér Szerda, í927. jlmiUs í. ESZT RGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán ós vasárnap. Előfizetési ára egy hónapral P. 20 fill. tíó> telén közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos* utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések J{el­vétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. Esztergom szab. kir. város a kormányzó jelenlétében leplezte le hősi halottainak emlékművét A nők zokogtak, a férfiak könnyeztek a főispán ünnepi beszéde alatt Koszorúk sora, virágok özöne az emlékmű talapzatán Az eső dacára óriási tömegek ünnepeltek Hosszú évek után végre egy nagy ünnep lélekben is összeforrasztotta az esztergomi népet, amely nem ér­zett különbséget akkor, amikor va­sárnap délelőtt a világháborúban el­esett hősök emlékoszlopa alá gyüle­kezett megszámlálhatatlan sorokban, ott felhalmozta a kegyelet koszorúit és virágcsokrait, és sirt, könnyezett, lelkesedett. Soha ennél bensősé­gesebb, egységesebb, testvériesebb, meghatóbb és felemelőbb ünnepet, ahol a szónak szive volt, a virág­nak pedig könnyes beszéde. Az előkészítés munkája. A leleplezés ünnepségét dr. Huszár Aladár főispán, dr. Antóny Béla pol­gármester és a városi hősök emlék­bizottsága alapos munkával készítette elő. Az emlékmű körül létesített park útjain tribünt állíttattak. A Mária Terézia-utca valamint a Rudnay-tér környékét is rendezték. A Rudnay­tér bejárójánál stílusos diadalkapu készült. A lakosság házai fellobogó­zásával ós kidiszitésóvel várta az ün­nepet. A felvonulás Már a kora délelőtti órákban kez­dett gyülekezni a közönség, hogy részt vegyen a kegyeletes ünnepen. Az elhunyt hősök hozzátartozói, a helybeli hivatalok képviselői, a városi képviselőtestület tagjai egymásután érkeztek és foglalták el helyeiket. A volt 26-osok, a hadirokkantak s a hadi­özvegyek, a város minden számottevő egyesületé, iskoláink növendékei testületileg jelentek meg. Begyalogol­tak a Fiúnevelő-intézet növendékei is rezesbandájukkal. A vidékről egyéb­ként is számosan vettek részt. József főherceg, József Ferenc dr. ós Alb> redit kir. hercegek, a miniszterek, Sziirmay Sándor gyalogsági tábornok, Bothmer Árpád ny. altábornagy, Borotha Livius ny. tábornok, Karaf­fiáth Jenő ny: államtitkár, a székes­főváros, Sopron, Miskolc, Győr vá­rosok, illetve vármegyék, Meszlónyi Pál ny. főispán, a „Fészek" művészek klubja, a Benczúr Társaság és igen sokan mások, meleg együttérzést tar­talmazó levelekben mentették ki tá­volmaradásukat. A megjelent előkelőségek. Megjelentek a vidékről Zsitvay Ti­bor képviselőházi elnök a feleségével, a honvédség főparancsnoka képvisele­tében Ferjentsik Ottó gyal. szemlélő vezérkari tisztjével, Kárpáty Kamilló altábornagy, vegyesdandárparancsnok, Bodolay István és Nagyszombathy Miksa vezérkari ezredesek ugyancsak a vegyesdandárparancsnokságtól, Po­korny Hermann tábornok, vámőrke­rületi parancsnok, a csendőrkerületi parancsnok, dr. Eliássy Sándor pest­vidéki ker államrendőrfőkapitány, Szeged város részéről pompás disz* magyarban Bokor Pál polgármester helyettes, Berzenczey műszaki taná­csos és Fodor Jenő tanácsnok, Komá­rom várostól Alapy Gáspár polgár­mester, Vác részéről dr. Huber Jó­zsef és vitéz Keresztes Béla képvi­selőtestületi tagok, ifj. Reviczky Ist­ván gesztesi főszolgabíró, dr. Belcsák Sándor kir. közjegyző és dr. Kálmán Rudolf szolgabíró, ugyancsak a gesz­tesi járásból; Tokod, Piszke, Nyer­gesujfalu, Leányvár, Tát és Dömös községek népes küldöttségei ós sokan mások. Ott voltak az ünnepségen a herceg­prímás képviseletében dr. Machovich Gyula órs. helynök a főkáptalan tagjai közül Báthy László — a felsőház képviseletében is —, dr. Drahos Já­nos; dr. Fehér Gyula, dr. Lepold Antal és Túri Béla prel.-kanonokok, a főispán, az alispán a megyei tiszti­karral, a polgármester a városi ta­náccsal és tisztikarral, vrtóz Kiss János alezredes a helyőrség tiszti­karával, a református és az izraelita egyházak, a hatóságok, az egyesületek képviselői s a város közönségének minden rétege. Megérkezik a kormányzó. Délelőtt 10 órakor, felharsant a diszjél s vitéz nagybányai Hortly Miklós kormányzó megérkezett kísé­retével. A diadajkapunál a díszszázad előtt a katonai parancsnokok, majd a főispán, alispán és a polgármester jelentkezését fogadta a kormányzó s kíséretükben a közönség lelkes éljen­zése között foglalta el díszhelyét az emelvényen. Megérkezése után megkezdődött a tábori mise, melyet Mátéffy Viktor prépost-plébános, volt tábori lelkész celebrált papi segédlettel. Előzőleg d. e. 8 órakor a református s az izr. templomban is istentisztelet volt, me­lyen a városi tanács képviseltette magát. A tábori mise alatt a Turista Dalárda Hajnali Kálmán karnagy ve­zetésével énekelt gyönyörű egyházi énekeket. Az ünnepély. A mise után felharsant a Himnus, melyet a katonaság tisztelegve, a kö­zönség állva hallgatott végig. Dr. Antóny Béla polgármester lé­pett ezután a szószékre s a következő szavakkal kérte fel a kormányzót, a leleplezés engedélyezésére : Az ünnepély megnyitása. Főmóltóságú Kormányzó Úr! Ünneplő közönség! Minden idők minden nemzetei mély séges hódolattal állnak a nemzeti hő­sök, a hazaszeretet vértanúinak szen­telt emlékek előtt. A nagy római nemzet fiai — mi­ként Mózestől követelte az Ur, — megoldották saruikat és alázatos tisz­telettel léptek mindazon helyre, ahol a nemzeti áldozatkészségnek, köteles­ségtudásnak, ahol az emberi lélek tisztaságának, fenségének oltárai ég­tek. Mi a keresztény világnézet ré­szesei ennél tökéletesebbet cselek­szünk, mikor szent misét hallgatunk s az isteni Mester tanítása, parancsa szerint elvetjük a bűnt, a földnek porát és sarát, hogy áttüzesedett, meg­tisztult lélekkel hódoljunk a mult magasztos emlékeinek. Ma ilyen ünnepi lélekkel állunk mindannyian itt, hogy a világháború­ban elesett hőseink dicsőséges emlé­két megörökítő szoborról lehulljon a lepel. Ezen engedély megadására alázatos tisztelettel és hódolattal kérem fel Kormányzó Urunk üfőméltóságát. Horthy Miklós kormányzó a kö­vetkező beszédben adott engedélyt a leleplezésre: A kormányzó beszéde. E magasztos ünnepségen, amely Esztergomba hozott, fájdalmasan érint, hogy nem lehet körünkben az ország főpásztora. Mindnyájan reménykedve tekintünk a primási palota felé, azzal a bensőséges óhajjal, hogy minél előbb nyeije vissza teljes egészségét az a bölcs férfiú, aki mindenkor kimagas­lik a haza érdekeinek önzetlen szol­gálatában és akire annyira szüksé­günk van, Századokon át keményen küzdött a keresztért és a nemzet függetlensé­géért az ősi primási fészek, majd fiai­nak százait áldozta ismét a haza ol­tárára. Ma kegyelettel hajtja meg zászlaját hősi halottainak emléke előtt. Hamvaik szétszórtan porladnak, a leg­többje messze idegenben a becsület mezején. Ma együtt sorakoznak fel ércbevésett neveik. Mindegyik hirdeti, hogy Esztergom vitézei hiven [har­coltak vérrel áztatott földjükért. Vak Bottyán vitézeinek késő iva­dékai őseikhez méltó bátorsággal ve­tették jmagukat harcba a veszélyben forgó haza védelmére. Az egész vi­lágnak megmutatták, hogy a magyar katona hogyan harcol, ha kell és ho­gyan tud meghalni. Kiontott vérük záloga egy jobb jövőnek, amely min­den szenvedésen és megpróbáltatáson át diadalmaskodni fog. A leleplezésre az engedélyt meg­adom. Erre lehullott a lepel s elénk állt imponáló menumentalitásával Lányi Dezső szobrászművész hatalmas al­kotása, mely nemcsak a gyászt ós fájdalmat, hanem az erőt, az ösztön­zést, a meg nem nyugvást s az el­szánt kitartást is szimbolizálja. A megilletődés csak erősbödött, midőn dr. baráti Huszár Aladár fő­ispán állott a szónoki emelvényre s elmondotta a következő magas szár­nyalású, megkapó gondolatokkal teli beszédét, amellyel végig lekötötte s elragadta a magas vendégek s a kö­zönság figyelmét: Huszár Aladár dr. főispán beszéde í Főméltóságú Kormányzó Úr! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Ünnepelni, emlékezni, ezt az emlék­követ megszentelni jöttünk ma itt össze, ünneplő köntösben, áldozatos lélekkel, mi szomorú, megtépett sze­gény magyarok. Úgy érzem, hogy a lelkem odatapad ehhez a hideg kőhöz és átöleli meleg, érző szeretettel, mint egy élő nagy valóságot, amelyből a magyar élet ereje, meg nem tépett becsülete és a hazát szerető nagy ál­dozat árad felém. Úgy érzem, mintha mirajtunk, élőkön kivül még sokan lennének itt,' hazajáró lelkek, bús vándorok, megtépett véres ruhában, amelynek »zürke drapériája egybe­olvad a kék ég azúrjával. Úgy érzem, hogy velem és belőlem sokan beszél­nek itt és én csak szószóló vagyok, hangos kiáltója a néma ajkaknak, tolmácsa a nagy érzéseknek és vissz­hangja a mindeneket áldozni tudó nagy szent akaratnak. Szeretném, ha szavaimba ma erő, élet lüktetne, mely a hivöt hívja és felrázza a hitetlent és belezeng a sötét magyar éjszakába, mely nem a temetést kisérő néma zsolozsma, de vad, tomboló, pezsgő riadó, magyar halleluja, a felfeszitós keresztjéről is feltámadni akaró nagy magyar akarás. Szeretném ha szavaim bejárnák a lélek titokzatos, néma la­birintusait és ezerszeres erővel, meg­sokasodva törnének onnan elő. Régen volt, forró nyári napon, ami­kor elmentek. Virág volt akkor a ka­lapok mellett és nóta égett az ajka­kon, fiatalos, elszánt, erős tűz a lel­kekben és bizakodó, imádságos, köny­nyes búcsúzás csókos ajkakon. Anya a fiához, hitves a férjéhez, gyermek az apjához, sok-sok mátkásodó sze­relmeséhez tapadt, forró, szerelmes ajakkal, visszaváró hittel, bizakodó reménységgel. Azután megdördültek az ágyúk és pattogtak a fegyverek ós a sok vitéz mámoros hittel, erős aka­rással, szuronytszegezve rohant előre, berregtek a dobok és lelkes énekbe kezdett a trombita ós a közös ezre­dek győzniakaró hurrája összevegyült a magyar honvédség mindent elsöpörni akaró-rajta-raj tájával. Milyen fenséges harc volt ez, ahol az emberi erő, nagyotakarás ós a hazai rögnek for r( ^ Saját készítésű lepedővászon, köpper, törülköző, konyha há?Í Q7HWntt ^ s ken y^ rruna » abrosz (eladás nagyban és Hat! otUVUU kicsinyben) legolcsóbban beszerezhető Pelczmann Lászlónál SÍIAÍ A viumuuini J4UÜU1VUU1 der megszövésre elfogadtatiki!

Next

/
Oldalképek
Tartalom