ESZTERGOM XXXII. évfolyam 1927
1927-06-01 / 42. szám
XXXII- évfolyam, 42. szám. Ara IO fillér Szerda, í927. jlmiUs í. ESZT RGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán ós vasárnap. Előfizetési ára egy hónapral P. 20 fill. tíó> telén közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos* utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések J{elvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. Esztergom szab. kir. város a kormányzó jelenlétében leplezte le hősi halottainak emlékművét A nők zokogtak, a férfiak könnyeztek a főispán ünnepi beszéde alatt Koszorúk sora, virágok özöne az emlékmű talapzatán Az eső dacára óriási tömegek ünnepeltek Hosszú évek után végre egy nagy ünnep lélekben is összeforrasztotta az esztergomi népet, amely nem érzett különbséget akkor, amikor vasárnap délelőtt a világháborúban elesett hősök emlékoszlopa alá gyülekezett megszámlálhatatlan sorokban, ott felhalmozta a kegyelet koszorúit és virágcsokrait, és sirt, könnyezett, lelkesedett. Soha ennél bensőségesebb, egységesebb, testvériesebb, meghatóbb és felemelőbb ünnepet, ahol a szónak szive volt, a virágnak pedig könnyes beszéde. Az előkészítés munkája. A leleplezés ünnepségét dr. Huszár Aladár főispán, dr. Antóny Béla polgármester és a városi hősök emlékbizottsága alapos munkával készítette elő. Az emlékmű körül létesített park útjain tribünt állíttattak. A Mária Terézia-utca valamint a Rudnay-tér környékét is rendezték. A Rudnaytér bejárójánál stílusos diadalkapu készült. A lakosság házai fellobogózásával ós kidiszitésóvel várta az ünnepet. A felvonulás Már a kora délelőtti órákban kezdett gyülekezni a közönség, hogy részt vegyen a kegyeletes ünnepen. Az elhunyt hősök hozzátartozói, a helybeli hivatalok képviselői, a városi képviselőtestület tagjai egymásután érkeztek és foglalták el helyeiket. A volt 26-osok, a hadirokkantak s a hadiözvegyek, a város minden számottevő egyesületé, iskoláink növendékei testületileg jelentek meg. Begyalogoltak a Fiúnevelő-intézet növendékei is rezesbandájukkal. A vidékről egyébként is számosan vettek részt. József főherceg, József Ferenc dr. ós Alb> redit kir. hercegek, a miniszterek, Sziirmay Sándor gyalogsági tábornok, Bothmer Árpád ny. altábornagy, Borotha Livius ny. tábornok, Karaffiáth Jenő ny: államtitkár, a székesfőváros, Sopron, Miskolc, Győr városok, illetve vármegyék, Meszlónyi Pál ny. főispán, a „Fészek" művészek klubja, a Benczúr Társaság és igen sokan mások, meleg együttérzést tartalmazó levelekben mentették ki távolmaradásukat. A megjelent előkelőségek. Megjelentek a vidékről Zsitvay Tibor képviselőházi elnök a feleségével, a honvédség főparancsnoka képviseletében Ferjentsik Ottó gyal. szemlélő vezérkari tisztjével, Kárpáty Kamilló altábornagy, vegyesdandárparancsnok, Bodolay István és Nagyszombathy Miksa vezérkari ezredesek ugyancsak a vegyesdandárparancsnokságtól, Pokorny Hermann tábornok, vámőrkerületi parancsnok, a csendőrkerületi parancsnok, dr. Eliássy Sándor pestvidéki ker államrendőrfőkapitány, Szeged város részéről pompás disz* magyarban Bokor Pál polgármester helyettes, Berzenczey műszaki tanácsos és Fodor Jenő tanácsnok, Komárom várostól Alapy Gáspár polgármester, Vác részéről dr. Huber József és vitéz Keresztes Béla képviselőtestületi tagok, ifj. Reviczky István gesztesi főszolgabíró, dr. Belcsák Sándor kir. közjegyző és dr. Kálmán Rudolf szolgabíró, ugyancsak a gesztesi járásból; Tokod, Piszke, Nyergesujfalu, Leányvár, Tát és Dömös községek népes küldöttségei ós sokan mások. Ott voltak az ünnepségen a hercegprímás képviseletében dr. Machovich Gyula órs. helynök a főkáptalan tagjai közül Báthy László — a felsőház képviseletében is —, dr. Drahos János; dr. Fehér Gyula, dr. Lepold Antal és Túri Béla prel.-kanonokok, a főispán, az alispán a megyei tisztikarral, a polgármester a városi tanáccsal és tisztikarral, vrtóz Kiss János alezredes a helyőrség tisztikarával, a református és az izraelita egyházak, a hatóságok, az egyesületek képviselői s a város közönségének minden rétege. Megérkezik a kormányzó. Délelőtt 10 órakor, felharsant a diszjél s vitéz nagybányai Hortly Miklós kormányzó megérkezett kíséretével. A diadajkapunál a díszszázad előtt a katonai parancsnokok, majd a főispán, alispán és a polgármester jelentkezését fogadta a kormányzó s kíséretükben a közönség lelkes éljenzése között foglalta el díszhelyét az emelvényen. Megérkezése után megkezdődött a tábori mise, melyet Mátéffy Viktor prépost-plébános, volt tábori lelkész celebrált papi segédlettel. Előzőleg d. e. 8 órakor a református s az izr. templomban is istentisztelet volt, melyen a városi tanács képviseltette magát. A tábori mise alatt a Turista Dalárda Hajnali Kálmán karnagy vezetésével énekelt gyönyörű egyházi énekeket. Az ünnepély. A mise után felharsant a Himnus, melyet a katonaság tisztelegve, a közönség állva hallgatott végig. Dr. Antóny Béla polgármester lépett ezután a szószékre s a következő szavakkal kérte fel a kormányzót, a leleplezés engedélyezésére : Az ünnepély megnyitása. Főmóltóságú Kormányzó Úr! Ünneplő közönség! Minden idők minden nemzetei mély séges hódolattal állnak a nemzeti hősök, a hazaszeretet vértanúinak szentelt emlékek előtt. A nagy római nemzet fiai — miként Mózestől követelte az Ur, — megoldották saruikat és alázatos tisztelettel léptek mindazon helyre, ahol a nemzeti áldozatkészségnek, kötelességtudásnak, ahol az emberi lélek tisztaságának, fenségének oltárai égtek. Mi a keresztény világnézet részesei ennél tökéletesebbet cselekszünk, mikor szent misét hallgatunk s az isteni Mester tanítása, parancsa szerint elvetjük a bűnt, a földnek porát és sarát, hogy áttüzesedett, megtisztult lélekkel hódoljunk a mult magasztos emlékeinek. Ma ilyen ünnepi lélekkel állunk mindannyian itt, hogy a világháborúban elesett hőseink dicsőséges emlékét megörökítő szoborról lehulljon a lepel. Ezen engedély megadására alázatos tisztelettel és hódolattal kérem fel Kormányzó Urunk üfőméltóságát. Horthy Miklós kormányzó a következő beszédben adott engedélyt a leleplezésre: A kormányzó beszéde. E magasztos ünnepségen, amely Esztergomba hozott, fájdalmasan érint, hogy nem lehet körünkben az ország főpásztora. Mindnyájan reménykedve tekintünk a primási palota felé, azzal a bensőséges óhajjal, hogy minél előbb nyeije vissza teljes egészségét az a bölcs férfiú, aki mindenkor kimagaslik a haza érdekeinek önzetlen szolgálatában és akire annyira szükségünk van, Századokon át keményen küzdött a keresztért és a nemzet függetlenségéért az ősi primási fészek, majd fiainak százait áldozta ismét a haza oltárára. Ma kegyelettel hajtja meg zászlaját hősi halottainak emléke előtt. Hamvaik szétszórtan porladnak, a legtöbbje messze idegenben a becsület mezején. Ma együtt sorakoznak fel ércbevésett neveik. Mindegyik hirdeti, hogy Esztergom vitézei hiven [harcoltak vérrel áztatott földjükért. Vak Bottyán vitézeinek késő ivadékai őseikhez méltó bátorsággal vetették jmagukat harcba a veszélyben forgó haza védelmére. Az egész világnak megmutatták, hogy a magyar katona hogyan harcol, ha kell és hogyan tud meghalni. Kiontott vérük záloga egy jobb jövőnek, amely minden szenvedésen és megpróbáltatáson át diadalmaskodni fog. A leleplezésre az engedélyt megadom. Erre lehullott a lepel s elénk állt imponáló menumentalitásával Lányi Dezső szobrászművész hatalmas alkotása, mely nemcsak a gyászt ós fájdalmat, hanem az erőt, az ösztönzést, a meg nem nyugvást s az elszánt kitartást is szimbolizálja. A megilletődés csak erősbödött, midőn dr. baráti Huszár Aladár főispán állott a szónoki emelvényre s elmondotta a következő magas szárnyalású, megkapó gondolatokkal teli beszédét, amellyel végig lekötötte s elragadta a magas vendégek s a közönság figyelmét: Huszár Aladár dr. főispán beszéde í Főméltóságú Kormányzó Úr! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Ünnepelni, emlékezni, ezt az emlékkövet megszentelni jöttünk ma itt össze, ünneplő köntösben, áldozatos lélekkel, mi szomorú, megtépett szegény magyarok. Úgy érzem, hogy a lelkem odatapad ehhez a hideg kőhöz és átöleli meleg, érző szeretettel, mint egy élő nagy valóságot, amelyből a magyar élet ereje, meg nem tépett becsülete és a hazát szerető nagy áldozat árad felém. Úgy érzem, mintha mirajtunk, élőkön kivül még sokan lennének itt,' hazajáró lelkek, bús vándorok, megtépett véres ruhában, amelynek »zürke drapériája egybeolvad a kék ég azúrjával. Úgy érzem, hogy velem és belőlem sokan beszélnek itt és én csak szószóló vagyok, hangos kiáltója a néma ajkaknak, tolmácsa a nagy érzéseknek és visszhangja a mindeneket áldozni tudó nagy szent akaratnak. Szeretném, ha szavaimba ma erő, élet lüktetne, mely a hivöt hívja és felrázza a hitetlent és belezeng a sötét magyar éjszakába, mely nem a temetést kisérő néma zsolozsma, de vad, tomboló, pezsgő riadó, magyar halleluja, a felfeszitós keresztjéről is feltámadni akaró nagy magyar akarás. Szeretném ha szavaim bejárnák a lélek titokzatos, néma labirintusait és ezerszeres erővel, megsokasodva törnének onnan elő. Régen volt, forró nyári napon, amikor elmentek. Virág volt akkor a kalapok mellett és nóta égett az ajkakon, fiatalos, elszánt, erős tűz a lelkekben és bizakodó, imádságos, könynyes búcsúzás csókos ajkakon. Anya a fiához, hitves a férjéhez, gyermek az apjához, sok-sok mátkásodó szerelmeséhez tapadt, forró, szerelmes ajakkal, visszaváró hittel, bizakodó reménységgel. Azután megdördültek az ágyúk és pattogtak a fegyverek ós a sok vitéz mámoros hittel, erős akarással, szuronytszegezve rohant előre, berregtek a dobok és lelkes énekbe kezdett a trombita ós a közös ezredek győzniakaró hurrája összevegyült a magyar honvédség mindent elsöpörni akaró-rajta-raj tájával. Milyen fenséges harc volt ez, ahol az emberi erő, nagyotakarás ós a hazai rögnek for r( ^ Saját készítésű lepedővászon, köpper, törülköző, konyha há?Í Q7HWntt ^ s ken y^ rruna » abrosz (eladás nagyban és Hat! otUVUU kicsinyben) legolcsóbban beszerezhető Pelczmann Lászlónál SÍIAÍ A viumuuini J4UÜU1VUU1 der megszövésre elfogadtatiki!
