ESZTERGOM XXXII. évfolyam 1927
1927-01-09 / 3. szám
XXXII- évfolyam, 3. szám. 4ra 3© fillér Vasárnap, 1927. január 9 Tjl Q FT rp Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán ós raiáru&p. Előfizetési ára egy hónapra 1 P. 20 fill. Névtelen közleményt nem részünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. mm Yálasztott a vármegye Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék törvényhatósági bizottsága pénteken délelőtt választotta meg a vármegye részéről az új felsőházba küldendő tagokat óriási érdeklődés mellett. A vármegyeháza nagyterme zsúfolásig megtelt a törvényhatóság tagjaival. A város közönsége is élénk érdeklődést mutatott a választás iránt. A karzat és a folyosók tele voltak érdeklődő közönséggel. A fellobogózott vármegyeháza előtt az autók és kocsik nagy száma jelezte, hogy a vidék különösen nagy számmal vesz részt a történelmi közgyűlésen. Kevéssel 10 óra után nyitotta meg dr. baráti Huszár Aladár főispán a közgyűlést a „Magyar hit vallásosai, majd bejelentette, hogy a közgyűlés egyedüli tárgya lesz a vármegye részéről a felsőházba küldendő két rendes és két póttag megválasztása. Készletesen tájékoztatta a közgyűlést a választás rendjéről, majd felkérte dr. Mike Lajos ügyvéd, megyebizottsági tagot a választás vezetésére. A szavazás tartamára a közgyűlést felfüggesztette. Ezután a megyebizottság tagjai névsor szerint járultak az urnához. Előbb a rendes, majd a póttagságra adták le szavazataikat. A. szavazás és a szavazatok összeszámlálása hosszabb időt vett igénybe. Kevéssel déli 12 óra előtt nyitotta meg újra a közgyűlést a főispán és felkérte dr. Mike Lajost, a választás elnökét, jelentésének megtételére. A választási elnök jelentése sze rint a rendes tagságra leadatott összesen 187 szavazat, ebből Thaly Ferencre 173, Báthy Lászlóra 119, (Jróh József dr.-ra 66, Asztalos Bélára 10 szavazat esett. Kettő vagy kettőnél kevesebb szavazatot kapott 3, érvénytelen szavazat volt 1. A póttagságra leadott 176 szavazat közül kapott Ghiczy Elemér 156, Bleszl Ferenc 129, Schmidt Sándor 18, Asztalos Béla 18 szavazatot. Hétnél kevesebb szavazatot kaptak még hataD. A jelenvoltak élénk éljenzése közben hirdette ki ezután a főispán a választás eredményét, mely szerint Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék a felsőházba rendes tanokul Thaly Ferencet és Báthy Lászlót, póttagokul Ghiczy Elemért és Bleszl Ferencet küldik. Dr. Huszár Aladár főispán eme eredmény kihirdetése után szépen I átgondolt beszédben méltatta a választás jelentőségét. A régi múltban — ugymond — a vármegyék az alsó táblára küldöttek a maguk követeit. Most nem az alsó, hanem a felsőtáblára küldjük a követeinket. A vármegyét, ezt az ősi intézményt szidni szokták s ráfogják, hogy elavult; azt tapasztaltuk azonban, hogy a magyar nemzetnek minden ősi ereje a tőrvényhatóságokból indul ki, amely a boldog és nehéz időkben egyaránt hiven megfelelt rendeltetésének. Midőn a megválasztott követeknek átadja a mandátumot, arra kéri őket, hogy a vármegyét tartsák meg meleg szeretetükben. Működésükre az Isten áldását kéri és reméli, mielőbb eljön az idő, amidőn ugyanily emelkedett hangulatban, örömmel és lelkesedéssel ülhetjük meg a két vármegye szétválasztását. Az éljenzésel fogadott beszéd után liáthy László prelátus-kanonnk mondott köszönő beszédet. Dr. Reinke, a német tudomány és közélet nagy alakja, élete legszebb kitüntetésének tartotta a felsőházba való küldetését. Ha ez a nagy tudós, akit mindenfelé elhalmoztak kitüntetésekkel, igy gondolkozott, ő sem mondhat mást. Jtírdeméül, amely őt e magas kitüntetéshez jutatta, nem'mondhat egyebet, minthogy közel 40 esztendő óta dolgozott a köz érdekében három törvényhatóság területén és a hazáért börtönt szenvedett. Programmot nem ad, úgy érzi azonban, hogy a felsőház más államok szenátusainak mintájára kritikus testület lesz. ígéri, hogy hazánk és a törvényhatóság javára mindent el fog követni. Minden gondolata az integritás; utálja és megveti a pacifistákat. Thaly Ferenc is köszönetet mondott a törvényhatóságnak a bizalomért, amellyel 30 éves önzetlen közéleti munkásságáért a legszebb jutalmat kapta. A vármegyét a magyar géniusz legszebb, legbecsesebb alkotásának tartja, amelynek megreformálása az utolsó fél évszázad legnagyobb hibája, mert alapjában, a gyökerét támadta meg ez a reform. A népképviselet túltengése lejáratta a parlamentarizmust, amelynek szinvonalat lesüllyesztette az éretlen tömegek bevonása, mert igy az értelmiség kezéből kiesett a vezetés. Ez ellen tiltakoznia kell, mert az a természet rendje, hogy az értelmiség vezessen. (Taps.) Külföldön számos helyütt a diktatúrában keresnek orvoslást a népképviselet túltengése ellen. Hazánk sajátos földrajzi és történelmi helyzeténél fogva nincs arra utalva, hogy kritika nélkül és azonnal vegye át a külföld minden próbálkozását. Itt mindent a magyar nemzet szempontjából kellene mérlegelnünk. Úgy veszi észre, hogy 1920-ban túlgyorsan haladtunk, innen származott az első nemzetgyűlés sok kritizálható munkája. Ezután gróf Bethlen István érdemeit méltatta a közgyűlés zajos tapsai közben s a jövő legközelebbi feladatai közt jelölte meg a vármegye reformálását, de nem balra, hanem jobbra. örömmel üdvözli a tényt, hogy a vármegyék 80 évi elhallgattatás után ismét bekerülhettek a törvényhozásba. Bleszl Ferenc rövid beszédben köszönte meg a bizalmat. A felsőházi tagság — úgymomd — nem lépcső az érvényesülésre, hanem jutalom, amelyet egy élet hosszú munkájával lehet kiérdemelni. Hivatkozik félszázados hivatali ós közéleti tevékenységére, amelynek szellemében fog tovább, lankadatlanul és önzetlenül munkálkodni a haza ós a vármegye érdekében. Äz Esztergom tárcája Szentek legendái A margitszigeti apácák kolostorába messzefoldröl jött egy szerzetes. Maga köré gyűjtötte az apácákat és mesélt nekik, elmondta a szentek csodatetteit, gyönyörű életfiket és halálukat. Boldogan hallgatták az apácák, kőztük Margit testvér, Béla király leánya a legboldogabban, s mikor a barát távozni készült, kérve-kérlelték, maradjon még ós meséljen tovább. A szerzetesnek azonban mennie kellett, más kolostorokban is várták meséit. Mar git testvér ekkor forró imádsággal fordult az Úrhoz, hogy marasztalja náluk az édes meséjű barátot. S ez csakugyan visszajött. Csodás módon megálltak a szekerének kerekei s nem mozdultak tovább. A barát pedig leült az apácák közé és mesélt tovább ... Az Arpádházi Boldog Margit legendájának ez a szép passzusa, mely meghatóan illusztrálja a szentek legendáinak hatását a lelkekre, elevenedik meg, amikor forgatni kezdjük azt a pompás könyvet, amelyet most adott ki a Franklin-Társulat. Cime : Szentek Legendái. Szerzője dr. Révai József egyetemi magántanár, elöljáró beszédét dr. Lepold Antal pápai prelátus irta. A keresztény népköltészet gyöngyeit találjuk meg ebben a ritka becsű könyvben. El van benne sorolva mindazon szentek legendaköre, akiknek tisztelete a keresztény répek, s igy a magyarság körében is a legjobban el van terjedve. A szent vértanuk, hitvallók, az egyház tanítómesterei, szerzetesrendek alapitói, a keresztény hit terjesztői vonulnak fel előttünk a könyv lapjain, a fantázia fényével bevilágitva, a népköltészet glóriájával fejük körül s köztük természetesen megkülönböztetett helyet foglalnak el Magyarország nagy szentjei. Aki a költészetet keresi ebben a legen dagyűjteméay ben, az éppoly gyönyörűséggel lapozza a könyvet, mint aki keresztény hitében keres megerősödést és vigasztalást. RéA 7 ay József igen helyesen, az általa választott szentek legendáit nem a történeti kritika által megrostálva, hanem abban' a teljes pompában adta, amint azok az idők folyamán az összes legendás részekkel együtt kifejlődtek. Nem szaktudósok szamára való szaktudományi munkát akar kiadni, hanem a hi vöket akarta gyönyörködtetni és lelkiekben gazdagítani. A keresztény népeknek a szentek élete körül keletkezett s alakjaikat körülövező költészetét akarta a magyar olvasók közkincsóvó tenni. A tudomány megmondja a maga mondanivalóját, de a laikus lélek, mely lelkiépülést és szellemi felemelkedést keres a költészetben, a legendán keresztül, fan)áriájával tudja legjobban megközelíteni a szentek alakjaiból tündöklő eszményt. Munkájában Révay a legjobb forrásokhoz folyamodott. Elsősorban természetesen Jacobus de Veraigne, a 13. századbeli nagy dominikánus szerzetes hires Legenda Sanctorum-át használta forrásul, hiszen ez az ősi forrása minden idevágó irodalomnak. De használta a bollandisták, s más régi irók müveit is, nemkülönben a magyar szentekre vonatkozólag, a középkori kódexekben — legrégibb nyelvemlékeinkben — foglalt anyagot. Hiszen éppen ez mutatja a szentek tiszteletének általános voltát, hogy a legrégibb magyar könyvek, még a könyvnyomtatás előtti időből való kódexek is, mind a szentek legendáit tartalmazzák. A könyvnek különös érdeme, hogy szerzőjében a tárgyat bekatóan ismerő tudós, a hivő lélek és a finom iróművész erényei egyesülnek. Igaz, kissé ódon zamatú magyarsággal, finoman megkomponálva, a szavakon átütő lelki megindultsággal mondja el sorra a legendákat, fölösleges cifrálkodás nélkül, nemes egyszerűséggel. A szentek alakjait úgyis megszépiti a költészet fejük fölött lebegő glóriája, mire való volna még ezen felül is teleaggatni frázisok sallangjaival ? Dr. Lepold Antal pápai prelátus előszava pedig finomművű esszé, az egyházi irodalom valóságos kis remeke. A tartalomhoz minden tekintetben méltó a könyv külső kiállitása. A Franklin-Társulat nyomdája valőban remekelt: a finom papiros, gyönyörű betűk, példásan gondos szedés és nyomás, az egyes oldalakat bekeretező piros vonal, a minden fejezet élére illesztett fejlécek és iniciálék, a fejezeteket záró vignetták — Jaschik Almos festőművész tökéletes stilusj ázi szövött ?i^^ÄuiÄ Pelczmann Lászlónál Te. e fo n sz ám i3 5 .- Házi ke nEsztergom, Széchenyi-tér 16. nes) legjutányosabban beszerezhető der megszövésre elfogadtatik!
