ESZTERGOM XXXII. évfolyam 1927

1927-11-27 / 92. szám

XXXII- évfolyam, 82. szám. ESZ Ára 8© fillér Vasárnap, 1927. noVcmbep £7 Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapral P. 2ö fill. Né* telén közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi 9np Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­rátétnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. A hősök emléke és a nemzeti zászló Esztergom, 1927, nov. 27 A legutóbbi iskolaszóki ülésen vitéz Szivós-Waldvogel József fel­hívta az iskolaszék pedagógus .tag­jainak figyelmét arra, hogy a gond­jaikra bjzott ifjúságot a letűnt idők szokásainál fokozottabb mértékben a hősök emlékének és a nemzeti zászlónak megkülönböztetett tisztele­tére neveljék. Az ifjúság kegyelettel emelje meg kalapját a hősök szobra előtt és vegye körül rajongó tiszte­lettel és szeretettel a nemzeti zász­lót, amely a magyar nemzet lelké­nek, erényeinek szimbóluma ! Ha a nemzeti zászló tisztelete sorozatos szerencsétlenségeink, nyo­morult sorsunk és közönyös élet­felfogásunk miatt vald elfásulás kö­vetkeztében kiveszett volna a magyar népből, és ha a hősök emlékének kegyelete nem volna meg bennünk a kellő mértékben, akkor azt minden lehető eszközzel, de elsősorban neve­léssel ismét fel kell virágoztatni a lelkekben, — mert elpusztul az a nemzet, amelynek ideáljai nincsenek. Ezt a kérdést pedig nagyon helye­sen a rendszeres nevelés gyökerénél, az elemi iskolánál kell megragadni. Ámde az iskolaszéki felszólalással kapcsolatban végre alkalmunk nyilik arra is, hogy megemlékezzünk arról a sziszifuszi küzdelemről, amelyet az iskola nevelői munkája ma az isko­lánkivüli élettel, az utcával, a fel­nőttek példájával és sokszor a gyer­mek otthoni miliőjével vív. A gyer­mek iskolai nevelésére ugyanis több tényező van befolyással, és ezek kö­zött is a legtöbb ereje és intenzitása az otthon szellemének, továbbá az utca életének, szóval a nagy nyilvá­nosságnak, ahol a gyermek él, és legfőképen a felnőttek példájának van. Sikeres a nevelés akkor, ha ezek a befolyásos tényezők összhang­ban vannak az iskola munkájával. Elképzelhető azonban a negativ ered­mény, ha a gyermek az otthoni kör­nyezetben közönyös dolognak fogja megismerni azt, aminek szentsége és magaßztossaga mellett tanítója na­ponta hitet tesz az iskolában, és ha az utcán, vagy a nagy nyilvános­ság előtt úgy látja, hogy a nagyok­nál sokszor az ellenkezője szokás, mint amit ő szent kötelességének tanult az iskolában, s hogy a na­gyok mily kicsinyes, sőt nevetséges ügynek tartják azt, amivel ő az isko­lában egész lélekkel és szent ko­molysággal töltekezik ! Valóságos tragédiák játszódnak le a gyermek lelkében, ahol sokszor nagy fáradsággal felépített kedves világok dőlnek romba és gyökeret ver a kétkedés szelleme. Az iskola és a tanitó legnehezebb feladata ma az a folytonos vívódás és küzködés, amellyel a gyermek­lélek összeomlását meg akarja aka­dályozni és a gyermeki lélek harmó­niáját és hitét — sajnos a mai vi­szonyok között a nevelés többi té­nyezőivel szemben — meg akarja tartani. Hogy ez a küzdelem folyik, ennek megállapításához nem szükséges a gyakorlati pedagógus vizsgálódása, ezt egyes külső jelenségből a laikus figyelő szeme is észreveheti. Mivel éppen a nemzeti zászlóról és a hő­sök emlékezetéről van szó, ezekkel összefüggő események is kínálkoznak példákul. Az iskolás gyermek bol­dog önérzettel megy az utcán az intézeti nemzeti zászló után, — és látja, hogy a felnőttek egyáltalán nem törődnek a zászlóval, legfeljebb jóakaratúan mosolyognak a gyermek­seregen. Március 15-én kitűzi a nemzeti szalagot, lelkesen jár-kel az utcán, — és látja, hogy a nagyok nem igen lelkesednek a nem­zeti szalagért és alig látni egy-két kabáton ! Mikor a lengyelek jönnek, egyedül az iskolás gyermekek vonul­nak ki nemzeti zászló alatt, sőt egész sor apró nemzeti zászlót len­get a gyermek sereg, — és a gyer­mek látja, hogy a felnőttek nem veszik annyira a szivükre a dolgot és alig lézengenek páran az állomá­son. A gyermekek nemzeti zászló val és zászlóoskákkal nagy örömmel vonulnak ki a szabadba az utca kö­zönyös, bámész népe között, odakinn szavalnak, énekelnek, lelkesednek a nemzeti zászló körül — és a gyer­mek látja, hogy a nagyok nem jöt­tek velük, nem hallgatják őket! Kocsiszámra vitték a hősök sírjára a virágot, amit az iskolás gyerme­kek hordtak össze tanítóik buzdító szavára, — viszont a gyermek látja, hogy nem tódul a közönség a hősök sírjához. A gyermek megemeli ka­lapját a hősök emlékszobra előtt, és a gyermek látja, hogy a nagyok csodálkoznak és nem emelik meg a kalapjukat I De nem folytatjuk. Remélnünk kell, hogy be fog kö­vetkezni egy jobb kor, amikor a magasabb lelki kultúra lesz uralkodó az ember és a társadalom életében, és amikor az iskolán kivül érvénye­sülő nevelői tényezők nem hátrál­tatói, hanem segítői lesznek az iskola munkájának és nagy nemzeti misszi­ójának. Ma, ha a hazafias lelkesedés köny­nyét fakasztja is a tanitó a gyer­; meksereg szemében és ha naponta j frissen gyullasztja is az áldozat­I készségre és odaadó tiszteletre szi­veoskéiket legszentebb eszményeink szolgálatában, — illuzóriussá válik a legszebb eredmény, amint a gyer­mek az iskola küszöbét átlépi. Ké­sőbb pedig, amikor a gyermek kinő az elemi iskolából, a nagyoktól meg­tanulja, hogy a „naiv eszmények" és a „betűvetés" csarnokát és benne az idealista apostolt, a tanitót, ne sokra becsülje ..; Most azután egy gondos hazafi és aggódó polgár keresi a magyar nemzeti ideálok kultuszát Eszter­gomban . .. (g,) Kijelölték a bazilikában Csernoch hercegprímás nagyszabású sírem­lékének helyét A kultuszminiszter az új tanítóképző és a vizivárosi új zárda­épület alapkőletétele alkalmával veszi át a város diszpolgár­ságáról szőlő okiratot Gróf Klebeisberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter f. hó 22-én dr. Kornis Gyula államtitkár és dr. Gerevich Tibor egyetemi tanár kísé­retében Esztergomba látogatott, ahol dr. Lepold Antal prelátus-kanonok vendége volt. A miniszter a boldogult herceg­prímás sírjánál lerótta kegyeletét, azután a bazilikának a Bakács-kápol­nával szemközt levő Szent István ká­polnájában megjelölte a helyet, ahova Csernoch hercegprímás síremlékét el­helyezni óhajtaná. A síremlék — Zala G-yörgy műve — márványszarkofág, lesz, amelyen az elhunyt bibornok nyugszik, akit a szarkofág mellett álló angyal Magyarország lobogójával betakar. A szarkofágot a Szent Ist­ván kápolna két ablaka közé, a fal mellé állítják a XV. századbeli Úr­koporsó helyére. Azonkívül a kultusz­miniszter" alaposan megvizsgálta az újonnan építendő érseki tanítóképezde terveit és beható helyi szemlét tartott az intézet számára kijelölt telken. Majd meglátogatta az irgalmas­növérek vizivárosi zárdáját, ahol át­nyújtotta a zárdabővités, polgári- ós elemi iskola, valamint az óvoda épí­téséről szóló leiratát, a terveket át­vizsgálta és helyi szemle után meg­tette észrevételeit. Megígérte, hogy amikor a két nagy­szabású kulturépület alapkövétleteszik, újra eljön Esztergomba s akkor át­veszi a várostól a díszpolgári okle­velet. A miniszter kíséretében volt Antóny Béla dr. polgármester is. A miniszter ez alkalommal dr. Wal­ter G-yula v. püspök, káptalani hely­nöknól személyesen óhajtott tiszte­legni, azonban sajnálattal értesült a vikárius gyöngélkedósóről, aki e hét folyamán az ágyat is őrizte. HÍREK Koráté a várban. Néhány nappal ezelőtt még arany­sárga köntösükben díszelegtek és az alantjáró nap csöndes mosolygással simogatta meg szép fejüket. Máról-holnapra jött meg a tél. Mintha hegyi manók siettek volna elő, megrázták a fákat. A levelek le­hullottak, sárga szinük rozsdás lett. Zörögnek az ágak ... Emberek mennek fel a Várúton. Rorátéra mennek. Járásuk lassú, há­tuk hajlott. Csöndesek. A bazilika tetejét ködfelhő súrolja. Ködbeburkolózott a város is. A tor­nyok látszanak csak ki. Hallgat a város. Magábafordult hallgatás ez.. . Kavics zördül a templomhoz vezető úton. Templomba mennek. A többi út magányos. Kövek esnek le olykor a várfalról. A történelem órája ketyeg. Rozsda­marja a vaskaput. Zörögnek az ágak .,. Szól kereke­dik a Dunáról és csikorogva fordul meg a vaskakas. Benn, a bazilika gyéren világított boltivei alatt felhangzik az ősrégi adventi ének : — Óh fényességes szép hajnal... A Szabad Egyetem tanrendje: Hétfő: D. u. 5—6. Milakovszky László, órs, tanítóképző intézeti tanár: Fizikai elméletek hajdan és ma. Negyedik óra : A fény. D. u. 6—7. Dr. Rayman János, reál­iskolai tanár: Emlékek és eredmé­nyek. (Bemutatásokkal.) Első óra: Két hét Szt. Pétervárott. Az előadások helye: a gimnázium fizikai előadóterme. Valódi keleti és perzsa szőnyegek nagy választékban Virág és Szántónál 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom