ESZTERGOM XXXII. évfolyam 1927

1927-09-04 / 69. szám

ott künn, a becsület mezején vérüket ontották, életüket otthagyták a Hazáért! És most távol az otthontól, a ha­zától, a világnak minden irányában, messze-messze idegen földön, sokan­sokan, ismeretlen helyen, névtelen, jeltelen sirban alusszák örök álmukat. Itthon a nagy világégés lezajlása után Esztergom szab. kir. város kö­zönsége a kegyelet mély hálájával elesett hős fiainak dicső emlékét megörökítette ezen magasztos emlék­szoborban. E megszentelt hely itt mintegy helyettesíti, képviseli azon temetőt — ezen szobor pedig azon temetői sírhantot és temetői sirkövet, hová az özvegy hitestárs, az árván maradt gyermek, a szülő, a testvér, rokon és jó barát olykor-olykor elzarándokol rövid imára a hős el­esettek lelki üdvéért s ahol a búbá­natos és fájdalmaktól megtépett szi­vek némi vigaszt találnak. Elesett Hős Bajtársak.! Mi, visszamaradt bajtársak is ide zarándokoltunk tihozzátok, hogy irántatok való mély hálánknak, ke­gyeleiünknek, nagy tiszteletünknek ós hódolatunknak adóját lerójuk. Hős magatartástok hű emlékünkben ma­rad s dicső és követósremóltó példa­ként szolgál mindnyájunknak mind­örökre. De a hősök emlékszobra egyszers­mind emlékeztet, int, figyelmeztet és lelkesít arra, miként kell magunk kö­zött a kölcsönös tiszteletet a köl­csönös megbecsülést — az összetartást — az önzetlenség szellemét, a fele­barát és bajtárs szeretetét, a hazaszeretetet, s miként kell magunk­ban erős lélekkel, akarattal a munka­erőt és munkakedvet fentartani és ápolni a hazánkat újra felépítő nagy munkában, hogy mostohán kezelt ós szóttépett szegény hazánk újra feltá­madhasson. A feltámadásba vetett erős hitünket és reményünket pedig felad­nunk nem szabad, de nem is adjuk fel soha, soha! Hatalmas Isten ! Tehozzád fohász­kodunk e pillanatban is, légy jóságos és segíts mirajtunk, hogy balsorsban szenvedő hazánk újra feltámadhasson s hogy édes hazánk újra boldog legyen, aminő volt s hogy újra nagy legyen a minő akkor volt, amikor ti hős baj­társak olyan áldozatkészen szálltatok síkra érette! És most, megdicsőült hős testvér­bajtársak, Isten veletek! Nyugodja­tok továbbra is békében és áldott legyen dicső emléketek mindörökre Amen. A kegyelettel megült impozáns ün­nepség résztvevőinek háláját tolmá­csolja a 26-os bajtársi szövetség, ami­ért megjelenésükkel az ünnepély fényét emelték és koszorúikkal szivük benső érzelmeit külsőleg is nyilvánítani igyekeztek. Izenet innenre és túlra — Levél a szerkesztőhöz — Kedves Szerkesztő Uram! Hogyan hogyan nem, de már évek óta úgy van, az én kedves polgár­társaim azzal tüntetnek ki engemet, hogy ügyes-bajos dolgaikban hozzám fordulnak segítségért, tanácsért, köz­benjárásért, mintha Ón valami helyi hatalmasság lennék. Érthető volna ez a belém vetett bizalom ós hit, ha polgármester, alispán vagy főispán len­nék, ha valamely hatalom volna a kezemben. Azonban ma már magam is csak egy egyszerű polgár vagyok; azonban az is igaz, hogy a Rohanok jelmondatát vallom: „Dieu je ne peux pas, roi je ne veux pas, je resté Rohan I" természetesen egy kissé sze­rényebb változatban: „Polgármester vagy alispán nem lehetek, főispán nem akarok lenni, maradok —- nyugal­mazott tábornok!" Kerestem a magyarázatát annak, miért engem, miért nem másokat tün­tetnek ki az emberek a bizalmukkal ? s nem tudom ezen fölemelő jelenség­nek más magyarázatát találni, mint azt, hogy engem független, bátor és önzetlen embernek ismernek az embe­rek, Ebben az összetételben és halmaz­állapotban ugyanis manapság már gyéren találhatók ezek a tulajdonsá­gok a természetben. A bátorságom­mal eddig legfeljebb is egy jelzőt szereztem magamnak, amit a nevem eló irok, az önzetlen munkásságom­mal pedig perfid támadásokon kivül — azokat is legtöbbször olyanok részé­ről, akik barátokként mutatkoztak — előbb-utóbb egy másik jelzőt fogok szerezni, amit azonban nem fogok sem eléje, sem utána irni a nevem­nek. Ezek az apró „közéleti" tapasz­talatok azonban engem nem tudnak és nem is fognak elkedvetleníteni vagy pláne leteríteni az utamról. Ncgyon jó gyomrom van s csak en­nek a birtokában mertem egyáltalán közéleti szerepet vállalni; mulatok a kapcatempókon ós jellemtanulmányokat csinálok, mert — bevallom — e tekin­tetben hiányosak az ismereteim s napról-napra egyik bámulatból a má­sikba esem az új felfedezésektől. Ily módon lettem én akaratom ellenére olyan „ambassadeur publi­que", a nyilvánosság helyben akkre­ditált követe. (Adtam egy siccert, jó emberek,siessetek és használjátok ki!). És én vállaltam ezt a hivatalt, mert magam is beleestem a modern nya­valyába, hivatalok halmozásába; ón is halmozom azokat a hivatalokat, »hol dolgozni kell, azonban nagyon furcsa a fizetés. De „maradjunk a tárgynál", mon­daná egy kedves öregúr és ez után a kitérés után végre ón is a tárgyra térek. Többeknek felkérésére szóvá tettem b. lapjában az esztergomi Dunahidnál uralkodó praktikus be­rendezéseket, amellyel az átkelést rendkívül életvezetéssé teszik, az ud­varias hangot, előzékenységet, belá­tást és méltányosságot, amellyel az ott alkalmazottak elhalmozzák az innenről-túlról származókat. Magam nem nagyon biztam az interpelláció sikerében, hiszen nekem e téren bő­séges tapasztalataim vannak ; nem is csalódtam a feltevéseimben: nem vál­tozott azon a környéken semmi (eléggé tapasztalhattuk a prímás temetésén), ami azt bizonyítja, hogy az illeté­kesek semmit sem tettek az ügyben. De nem is reagált senki az interpel­lációra, úgy látszik, az Olympus ma­gasabban van, mint régente. Minek is reagáltak volna, mirevaló volna orvosolni a bajokat, hiszen akkor nem vola értelme annak a közkedvelt dalnak : „Kicsi a mi királyunk, azért nines rend [minálunk, Ha megnő a királyunk, akkor lesz rend [minálunk". A rendetlenségnek mesterséges fenntartása egy kissó furcsa és koc­kázatos propagálási módja a legiti­mista gondolatnak. Tehát egyideig nem lesz rend s ebbe, jó magyarom, bele kell nyugodnod. Volna ugyan egy csokorravaló szép témám, amit átnyújthatnék Gaál Gasztonnak, régi ismerősömnek és jó­barátomnak (ezt a nevet csak azért irom ki, mert megtanultam, hogy a szerkesztőnek irt levél útján is lehet hasznos tudnivalókat a nép közé vinni), de nem merem neki felajánlani, mert bőven el van látva ezzel az áru­val. De unnék, kedves Szerkesztő uram, aki leveleket kap olyan dolgok­ról, melyek nem érdekesek, részben az unalomig közismertek vagy ferde- j ségek, Önnek, aki szelid és nyájas; ember ós érzékkel bir az enyelgésekí iránt, szives engedelmével mégis csak I irok most már szorgalmasabban, de j nem memoárokat,"hanem közérdekeket szolgálni kívánó cikkeket. Igaz! majd elfelejtettem. Amint olvasom, kedves Szerkesztő úr olyan­ra kapott választ, amit meg sem irt. Olyan dolog ez, mint amikor valaki éjjelizenét kap s boszankodásában a cigányt önti nyakon, pedig a mitzsi­káltató is kéznél volna. Igaz, hogy igy sokkal egyszerűbb és sokkal kisebb a rizikó. A nagyboldogasszonynapi országos ünnepélyre tett megjegyzéseimre szokatlan dolog történt: a nagyszámú távolvoltak köréből felelet ós magya­rázat érkezett, még pedig az Ön ci­ni ér Ö. Igazán nem volt szándékom megszólalásra birni mindazokat, akik ott apostrofálva voltak. Mennyi fő­úrnak kellene nyilatkoznia a Nemzeti Újságban, ha az abban tett megrovásra újságcikkel akarnának felelni ? Célom csak az volt, hogy a jövőben elkerül­tessenek az elkerülhetők. Mindazon­által, ha még egy jelentkező akad, — de csakis ebben az esetben ós ki­vételesen — hajlandó vagyok móg­egyszer kitérni a körmenetre, a vá­laszokra, sőt még a Tiller-remekelte vármegyei zászlóra is, amely majd­nem megbontotta a „paritást", de amit, hála Istenek, a bölcs előrelátás meg­akadályozott* Meg kellett írnom ezt a levelet egyedül arra való tekintettel, hogy az ón cikkem miatt v>nnek támadtak kényelmetlenségei s kérem, hogy b. lapjában annak azt a helyet bizto­sítani szíveskedjék, amslyet Szer kesztő úr lát jónak. A közeli viszontlátásig maradok Szerkesztő úr késaséges hive vitéz Szivós-Waldvogel József. HÍREK Egyházi kitüntetés. Dr. Walter Gyula c. püspök, káptalani helynök Foltin János bajóti plébánosnak nyugalomba­vonulása alkalmából értékes szolga latai elismeréséül a tb. szentszéki ta­nácsosi cimet adományozta. UJ esperes. AK egyházi főhatóság Niedermann József tarjáni plébánost, a bajóti kerület tanfelügyelő alespe­resét a kerület rendes esperesévé ne­vezte ki. Halálo?ások. Özv. Berger Jánosné sz. Purkarth Bibiana f. hó 1-ón 87 éves korában Budapesten elhunyt. Szombaton d. u. 4 órakor temették a Kerepes-úti temető halottas házából. Az elhunytban Dr. Berger István prelátus-kanonok, h. államtitkár édes­anyját gyászolja. — Ferenczy Kálmán volt gyömrői áll. elemi iskolai igazgató­tanító, aki hosszú időn át mint be­rendelt áll. iskolaigazgató a helybeH kir. tanfelügyelőségen működött s szociális téren is buzgó működést fej­tett ki, igy többek közt a Kath. Legény­egyesület énekkarát szervezte meg és vezette, életének 60-ik évében Pest­újhelyen elhunyt. Papi nyugdíjazások. Az egyházi fő­hatóság Milakovszky István ós Pom­péry Aurél budapesti hittanárokat sa­ját kór elmükre nyugdíjazta, Sima Já­nos hittanárt pedig ideiglenes nyug dijba helyezte. Az Uri Leányok Mária Kongregációja, vasárnap, a bazilikái harangszenteló­sen, d 9 órai nagymise után a Páz­mány szobornál gyülekezik. —Szept. 8-án a közös szent áldozás a 9 órai szt mise alatt lesz a zárdatemplomban. Az új tanítóképző építése. A vallás­os 'közoktatásügyi miniszter a magyar vallás- és tanulmányi alap által fel­vett külföldi kölcsönből az eszter­gomi tanítóképző új épületének elké­szítésére 720 ezer pengőt, a vizivárosi zárdának 40 ezer pengőt utalt ki. Az új képző építéséhez — mint értesü­lünk — még ezidén hozzákezdenek. Az új elemi iskola átvétele megkez­dődött azzal a hivatalos szemlével, amelyet szerdán délelőtt tartott az arra hivatott illetve kiküldött bizott­ság. A bizottság, amelynek tagjai: dr. Fehér Gyula iskolaszéki elnök, Mátéffy Viktor prépost-plébános, is­kolaszóki előadó, lovag Bodnár György kir. tanfelügyelő, dr. Brenner Antal városi főjegyző, polgármesterhelyettes és Homor Kálmán városi főmérnök voltak, végigjárta az Összes osztályo­kat és egyéb helyiségeket, az el­ragadtatás hangján szólott az új épü­let egészséges, szép elhelyezéséről, a tantermek világos voltáról, helyes el­rendezéséről és új berendezéséről. A végleges átvétel természetesen evvel még nem törtónt meg, hiszen az épü­let tökéletes felszerelésóig és beren­dezésóig még több munkálat van hátra. Igy a kanalizálás sincs készen, amely nélkül pedig az épület nem használ­ható. A végleges, pontos átvétel érte­sülésünk szerint *csak körülbelül egy óv múlva fog megtörténni. A bazilika környékének rendezése megkezdődött. E héten kezdték el a főszékesegyház csatornázási munkála­tait, mely után a tér megfelelő ren­dezése fog következni. Mint értesü­lünk, a Duna felőli rósz eddigi léc­kerítését is stílusos vasbeton-kerítés fogja felváltani. A 26-os bajtársi szövetség levele a győri polgármesterhez. A mult vasár­nap megtartott 26-os emlékünnepélyre Győr város közönsége is elküldte ke­gyelete jeléül babérkoszorúját. A baj­társi szövetség hálatelt szívvel fo­gadta a koszorút és az elnökség le­vélben köszönte meg Győr polgár­mesterének a kegyeletes megemlé­kezést. A főreáliskola! beirások szeptember 12., 13-án (hétfő, kedden) mindenkor d. e. 8—12 óráig a főreáliskola régi épületében (szentferencrendi szókház) lesznek. A tanulók szülőkkel vagy fel­nőtt kísérőkkel jelenjenek meg. Ira­taikat hozzák magukkal. Tandíj ós egyéb dij a régi. Elemi iskolai beirások. Az iskolaszék, mint hatóság rendelkezése szerint Esztergom sz. kir. város községi elemi­iskoláiban a pótbeirások f. hó ll., 12. ós 13-án tartatnak d. e. 8—12-ig. >— Ünnepélyes Veni Sancte 14-ón reggel 8 órator, 15-én pedig előadás. Az új iskolába helyezett intézeteknél az egyik oldalon a leányok, másik olda­lon : földszinten a II. kerületi (volt szenttamási), az emeleten pedig az I. kerületi (volt Deák F. utcai) fiúisko­lához tartozók jelentkeznek. A beírás­nál minden tanuló után 2 P 60 fillér, az I. osztályosnál pedig órtesitökönyv dijával 3 P. fizetendő. Minden tankö­telest szülője vagy gyámja tartozik a beiratáshoz elkísérni. Az „Utasítás" 36. §-a valamint a helyi hatóság ren­delkezése szerint minden tanköteles a szülő vagy gyám lakhelyének meg­felelő körzet iskolájánál jelentkezhetik. M főreáüskelai leánymagántanulók szülőinek figyelmébe. A főreáliskola igazgatósága ezúton értesíti a m. t. érdekelt szülőket, hogy a nagyméltó­ságú vall. és közokt. minisztérium 59.413/ V. 1927. sz. rendeletével meg­engedte, hogy a főreáliskola bizonyos feltételek mellett fölvehesse alsó osz­tályaiba a leánymagántanulókat. A Prohászka-emiékbizottság megkezdi működését. Nemrégen akciót indított az „Esztergom" Prohászka püspök Esztergomban való méltó megörökí­tésére. Az „Esztergom" akciója nyo­mán most egy bizottság alakult, amely szombaton tartja ülését, hogy kidol­gozza a tervet Prohászka emlékművé­nek felállítására. A bizottság munká­járól ós határozatáról legközelebbi számunkban emlékezünk meg. A Szépészeti Egylet közgyűlésének új előterjesztései. Augusztus 27-én tar­totta a Szépészeti Egylet közgyűlé­sét, amelyen a városszépítés szem­pontjából fontos előterjesztések hang­zottak el. Résztvettek a közgyűlésen : Perger Kálmán dr. rendőrfőtanácsos, a Szépészeti Egylet elnöke, v, SZÍVÓS-

Next

/
Oldalképek
Tartalom