ESZTERGOM XXXII. évfolyam 1927

1927-07-31 / 60. szám

XXXIX évfolyam, 60. szám. Vasárnap, 1927. jülllis 31. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és ra: árnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P. 20 fill Néptelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajosi utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA* könyvnyomdában. „Kivül harcok, belül félelmek ..." Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete azon gyönyörű beszéd hatása alatt áll, amelyet dr. Gróh József mondott a város ünnepélyes gyászközgyűlésén dr. Csernoch János bíboros hercegprímás emlékezetére. Beszédében kiemelte, hogy Csernoch János magas méltóságában is sokszor nevezte magát Esztergom legöregebb polgárának és épen ezen helyzeténél fogva nincs szükség arra, hogy az ő életét, jellemét, cselekedeteit Esztergom közönsége előtt ismertetni kellene. Üstökös ragyogású pályája Esztergom népe előtt folyt le a legmagasabb méltóságig, amelynek sok sok olyan fejezete van, a melyből nemzedékek üdvösséges tanulságot meríthetnek. Mi megértjük az elismerést, a díszt, a méltóságot, amellyel egyház és állam nagy fiát felruházta, mert láttuk a hatalmas munkát, amit végzett, a heorikus feladatokat és kötelességeket, amiket vállalt és láttuk nagyszerű erényeinek és tudásának kibontakozását. Még végrendeletéből is bölcsességének egy aranykoronája ragyog ránk, a midőn korát és életét Szt. Pálnak e szavaival jellemezte, hogy az nem volt egyéb mint „kivül harcok belül félelmek." Ő, aki minden dicsőséget elért, amit ember csak elérhet, kinek élete gazdag közéleti és egyéni sikerekkel dicsekedhetik, nem erre emlékszik, nyugodni térő elméje nem pihen alkotásain, hanem csak a harcot érzi, amit fél évszázadon át folytatott és a félelmet és aggodalmat, amely lelkét betöltötte azon erkölcsi értékekért, amelyekért neki mint főpásztornak és államférfiúnak aggódni kellett. A négy szón keresztül megértjük az Ő életét. Megértjük az embert, aki örökkön fegyverzetben állt és soha sem szűnt meg dolgozni, megértjük az embert, a ki az ellentéteket kiegyenlíteni törekedett, aki mindig megértéssel viseltetett az ellenvéleménynyel szemben. Megértjük a nagy államférfiút, aki a brest-litowszki békekötés előtt arra hivta fel a központi hatalmak fejedelmeit, hogy a győzőnek bölcs mérsékletet kell tanúsítani, ha azt akarja, hogy a béke áldásos legyen. Csernoch János e szavai: „Az én korom nem volt más, mint kívülről harcok, belülről félelmek", valósággal talizmánja lehet a kornak, amelyben élünk. Tegyük kezünket a szivünkre és megállapíthatjuk, hogy harcban éltünk és élünk ma is és a félelem lakozik mibennünk. Félünk, mert sokat vesztettünk, félünk, mert van még mit vesztenünk, félünk, mert nem tudjuk, mit hoz ránk a holnap. És harcban is vagyunk. Harcolni kell hazánkért, a becsületes elvek érvényesüléseért, harcolni városunkért és a darab kenyérért, ami asztalunkra kerül. Egész létünk és gondolkodásunk abban a szellemben folyik le, hogy harcolunk és félünk, de Csernoch János végrendeletére volt szükség, hogy korunk életének ezen mindennél pregnánsabb jellemzését megtalálhassuk. Csernoch János a reális élet és cselekvés embere voft. A róla való megemlékezés nem lehet üres beszéd. Nekünk tanúságot kell vonni az ő életéből és ez nem lehet más, mint hogy harcoljunk mi is oly kitartóan ;és vértelenül mint ő. Kerüljük különösen e helyen mi ís^az ellentéteket, melyek kiegyenlítésén ő egész életén át fáradozott, s ha a mi kis ügyeinkben valaki győzelmet ér el, tanúsítson bölcs mérsékletet, mint ezt Csernoch János mondotla és elvbeli ellenfelét ne tiporja, mint egy hernyót. Az a pár hó előtt sírjába szállt szellemóriás, aki Csernoch Jánosnak kortársa volt, azt irja egy helyen, hogy akinek nincs hite, az passzive tűri és csak szenvedi a halált, de aki hisz, arra a halálról az élet derűje mosolyog. Korunk jellemzésére Csernoch János e négy szava: „Kivül harcok, belül félelmek", mintha már egy túlvilági transcendentális léleknek intelme és ragyogása volna mihozzánk, melyben átadja nekünk az ő erkölcsi értékekben oly gazdag létének testameutumát, hogy soha se szűnjünk meg harcolni azért, amiért ő harcolt és és soha se bizzuk el magunkat az eredményekben, de az azokért való aggódás és félelem tartsa szüntelen ébren a mi nemes hajlamainkat. Búcsúzván tőle, csak azt lehet mondani róla, amit a francia nemzet irt egy halhatatlan nagy fiának szobortalapzatára, hogy semmisem hiányzik az ő dicsőségéből, csak Ő hiányzik a mienkből. Az utolsó éjszaka a koporsó mellett •. Csütörtökről péntekre virradó éjjel a főszékesegyház hatalmas kupolájának ablakain erős fény szüremlett ki az éjszakába. A biboros-hercegprimás ravatala körül égtek a gyertyák, villanylámpák és a jámbor hivők egész éjjel felváltva virrasztottak és imádkoztak 1 templomban. Este 11 óra tájban úgy tele volt a templom, mint valami ünnepi nagymisén. A város utcáin egész éjjel járt-kelt a közönség a bazilika felől és a bazilika felé. Az éjféli vonattal már nagyobbszámú budapesti zarándok is érkezett, akik egyenesen a főszékesegyházba siettek, hogy a koporsónál imádkozzanak. A helybeli papság és az apácák szintén óránkinti beosztással vettek részt a kegyeletes ájatosságon. Kora hajnalban megkezdődtek a szentmisék. Az elsőt dr. Meszlényi Zoltán pápai kamarás, a megboldogult hűséges kísérője és titkára tartotta. Utána sűrű egymásutánban folytak a gyászmisék egészen d. e. 8 óráig, amikor a templomot a rendőrség kiürítette. A koporsó lezárárása Pénteken reggel 8 óráig még látható volt a megboldogult főpásztor üveges koporsóban nyugvó holtteste. 8 órakor letakarták a bíborszínű, aranyhímzéses szemfedővel, majd rátették az ércfödelet, amely ueminenciája alakját örökre elzárta az élők szeme elöl. Szem nem maradt szárazon az utolsó búcsúvétel, az utolsó tekintet alkalmával. A koporsó tetejét csakis a megboldogultnak rojtokkal díszített biborosi kalapja díszítette. Gyülekezés a temetésre A rendőrség, a tűzoltóság, leventék és a dorogi bányászok 9 óra körül kordont húztak a temetési útvonal mentén s ettől kezdve a főszékesegyházba csak belépőjegyekkel volt szabad bemenni. A főszékesegyházban a szentély és a hajóban levő első padsorok bejelentett előkelőségek részére voltak | fenntartva, a többi