ESZTERGOM XXXII. évfolyam 1927

1927-07-29 / 59. szám

XXXII- évfolyam, 59. szám. Rendkiviili szám Ára ÍO fillér Péntek, Í027. Jüliüs 2&. ESZT RGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és rAt-árnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P. 20 flll. Névtelen közleményt nem Teszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a .HUNNIA" könyvnyomdában, A hercegprímás temetése A mi koszorúnk A „Nagyboldogasszony" harang bús szava belebongja a lelkekbe a gyász minden meghatottságát, fájdalmát. A lengő fekete lobogókkal játszadozó szél átrepül a túloldalra is és szerte a kisalföldi rónán, a barsi, honti, nógrádi, pozsonyi, nyitrai völgyek hallgató apró falvaiba, elnémult városaiba elviszi Esztergom komor, imádságos hangulatát. Magyarország arcán végigcsorduló könny: a Duna vize a gyászoló bazilika visszatükröződött arcával hullámaiban esztergomi könnyekkel lett dúsabb. Amerre útja visz, amerre magyar szív dobban, ma Esztergomról beszélnek. A hazáról feltámadó gondolatok, — magyar elkeseredések és nemzeti gyász városa ma Esztergom. Ravatalon fekszik Csernoch János, a királykoronázó, királyokat gyászoló, háborút, forradalmat, száműzetést, Trianont szenvedett hercegprimás. — Elnémult az ajka, amellyel Isten irgalmát kérte, nemzetét vigasztalta, meghidegült a jobbja, amellyel áldást osztogatott, lezárult jóságos szeme, amelyből reményt, bizakodást olvashattunk, eltorzult arcának derűje, amelynek sugara sziveket melegített. Megállt szívverése is, mely amig csak dobogott, magyar szív volt, magyar ügyért lelkesedett, árva, lesújtott, megtépázott magyar embereket szorított kebelére. Gyűlnek, gyülekeznek a koszorúk a ravatal körül. Elküldte koszorúját az amerikai magyarság is, amelynek körében egy év előtt még az óhaza iránt való ragaszkodás és szeretet lángjait élesztgette. Elküldték a magyar nemzet hivatott vezérei, akik közt a legelsők elseje volt, elküldték hűséges emberei, akikkel megosztotta gondjait és örömeit, elküldték tisztelői, jóbarátai, akikben a hála és szeretet érzelmeit keltette fel érintkezése közben. Megjelent a ravatalnál Esztergom apraja-nagyja, akik körében élt, akik vigasztalták, amikor számkivetésben sínylett s rajongó szeretettel vették körül, mikor reá a gyilkos rosszindulat, a vörös téboly ontotta a gyűlölet nyilait. Elhozta kertjének rózsáit, minden virágát ez az esztergomi nép s azok illatában kegyeletes imádsága is száll az égi trón zsámolyához elhunyt kedves jó Atyjának lelkiüdveért. S eljön az „Esztergom" is gyászkeretes lapján a gyermeki szeretet zokogó szavaival. Születésekor Ő dédelgette, nevet \Ő adott neki,, három hosszú évtizeden át támogatta s mikor a súlyos idők a vidéki sajtót halálos veszedelmek lejtőjére juttatták, ő nyújtotta ki kezét, hogy az „Esztergom" azok közé a vidéki lapok közé ne juthasson, amelyek elnémulásukkal egy-egy ledőlt bástyáját, megszűnt erősségét jelentik a magyar társadalmi életnek. Köszönjük, jó Atyánk, minden támogatásodat, minden jó szavadat, minden sorodat, betűdet, amelyet e lap érdekében adtál, mondtál, írtál. Köszönjük, hogy szerettél minket, hogy olvastad sorainkat, hogy tanácsokat osztottál, hogy örültél sikereinknek, velünk együtt tervezgettél jobb sorsunk érdekében s minket, akik törhetetlen lelkesedéssel munkáljuk e lap útján a város és az egyetemes keresztény magyar gondolat ügyét, bizalmaddal kitüntettél, csüggedésünkben erősítettél, hitünkben megacéloztál. Koszorút mi nem nyújthatunk, de ami hála és kegyelet a szivünk mélyén csak megterem, mind eléd hozzuk, koporsód elé. A mi könnyünk igazán szívből fakad, a mi imádságunk igazán a lélek zokogása érted az irgalmazó Isten előtt. Hisszük is, hogy számtalan jótetteid között az is fel van jegyezve Rólad az Élet könyvében, hogy a magyar keresztény sajtónak mindig lelkes támogatója, védője, fenntartója voltál és hogy az a lap, amely székvárosodban a Te szellemed tolmácsolója, a keresztény elvek zászlóhordozója volt, ma is él s ami jót sorai elérni tudnak, ami nemest kivívnak, azok elsősorban a Te lelked ragyogásának halvány sugarai. Nyugodj, Atyánk, békességben! fi. Tudnivalók a temetésről Mint már jeleztük, őeminenciáját f. hó 29-én, pénteken délelőtt 11 órakor a főszékesegyházban tartott ünnepi gyászmise után helyezik örök nyugalomra a főszékesegyház sírboltjában. Az ünnepi gyászmisét dr. Szmrecsányi Lajos v. b. t. t., egri érsek végzi. A mise után négy abszolúció következik. Az abszolúciók megadása után a koporsót a primási uradalom egyenruhás erdészei veszik vállukra és a jelenlevő előkelőségek kíséretében a bazilika főbejáratán és az oszlopcsarnokon keresztül a főszékesegyház előtti térre hozzák, ahol a katonaság tiszteleg a nagy halott előtt. A halotti menet a főszékesegyház szeminárium felőli oldala felé indul el s körüljárva a templomot, a bazilika déli oldalbejáróján át vonul a sírboltba. Itt Őeminenciáját a prímások részére fenntartott helyen, Károly Ambrus főherceg, prímás nyugvóhelye felett levő fülkében helyezik örök nyugalomra. Az első koszorúk A ravatal körül már szerdán megjelentek az első koszorúk, a gyásznak, az áldozatos szeretetnek eme beszédes jelei. Jóllehet Őeminenciája többször hangoztatta, hogy halála esetén minél több imádságot kér koszorúk helyett, koszorúk mégis körülveszik a ravatalt és egyre gyűlnek-gyülekeznek. Az első koszorúk feliratait a következőkben jegyeztük fel: — Csernoch János igazgató tagjának — a Magyar Tudományos ^Akadémia. — Az integer Magyarország nagy halottjának a tengerentúli magyarság gyásza jeléül — Konta Sándor NewYork. — Földesurának — a hercegprimási tisztikar. — Munkánk megértőjét és támogatóját siratjuk — Központi Sajtóvállalat. — Kegyelmes urának — dr. LepoIdJAntal prelátuskanonok, oldalkanonok.