ESZTERGOM XXXII. évfolyam 1927

1927-07-29 / 59. szám

XXXII- évfolyam, 59. szám. Rendkiviili szám Ára ÍO fillér Péntek, Í027. Jüliüs 2&. ESZT RGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és rAt-árnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P. 20 flll. Névtelen közleményt nem Teszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­vétetnek a .HUNNIA" könyvnyomdában, A hercegprímás temetése A mi koszorúnk A „Nagyboldogasszony" harang bús szava bele­bongja a lelkekbe a gyász minden meghatottságát, fáj­dalmát. A lengő fekete lobogókkal játszadozó szél átre­pül a túloldalra is és szerte a kisalföldi rónán, a barsi, honti, nógrádi, pozsonyi, nyitrai völgyek hallgató apró falvaiba, elnémult városaiba elviszi Esztergom komor, imádságos hangulatát. Magyarország arcán végigcsorduló könny: a Duna vize a gyászoló bazilika visszatükröző­dött arcával hullámaiban esztergomi könnyekkel lett dúsabb. Amerre útja visz, amerre magyar szív dobban, ma Esz­tergomról beszélnek. A hazáról feltámadó gondolatok, — magyar elkeseredések és nemzeti gyász városa ma Esztergom. Ravatalon fekszik Csernoch János, a királykoronázó, királyokat gyászoló, háborút, forradalmat, száműzetést, Trianont szenvedett hercegprimás. — Elnémult az ajka, amellyel Isten irgalmát kérte, nemzetét vigasztalta, meg­hidegült a jobbja, amellyel áldást osztogatott, lezárult jó­ságos szeme, amelyből reményt, bizakodást olvashattunk, eltorzult arcának derűje, amelynek sugara sziveket mele­gített. Megállt szívverése is, mely amig csak dobogott, magyar szív volt, magyar ügyért lelkesedett, árva, lesúj­tott, megtépázott magyar embereket szorított kebelére. Gyűlnek, gyülekeznek a koszorúk a ravatal körül. Elküldte koszorúját az amerikai magyarság is, amelynek körében egy év előtt még az óhaza iránt való ragasz­kodás és szeretet lángjait élesztgette. Elküldték a magyar nemzet hivatott vezérei, akik közt a legelsők elseje volt, elküldték hűséges emberei, akikkel megosztotta gondjait és örömeit, elküldték tisztelői, jóbarátai, akikben a hála és szeretet érzelmeit keltette fel érintkezése közben. Meg­jelent a ravatalnál Esztergom apraja-nagyja, akik köré­ben élt, akik vigasztalták, amikor számkivetésben sínylett s rajongó szeretettel vették körül, mikor reá a gyilkos rosszindulat, a vörös téboly ontotta a gyűlölet nyilait. Elhozta kertjének rózsáit, minden virágát ez az esztergomi nép s azok illatában kegyeletes imádsága is száll az égi trón zsámolyához elhunyt kedves jó Atyjának lelkiüdveért. S eljön az „Esztergom" is gyászkeretes lapján a gyermeki szeretet zokogó szavaival. Születésekor Ő dédel­gette, nevet \Ő adott neki,, három hosszú évtizeden át támogatta s mikor a súlyos idők a vidéki sajtót halálos veszedelmek lejtőjére juttatták, ő nyújtotta ki kezét, hogy az „Esztergom" azok közé a vidéki lapok közé ne jut­hasson, amelyek elnémulásukkal egy-egy ledőlt bástyáját, megszűnt erősségét jelentik a magyar társadalmi életnek. Köszönjük, jó Atyánk, minden támogatásodat, min­den jó szavadat, minden sorodat, betűdet, amelyet e lap érdekében adtál, mondtál, írtál. Köszönjük, hogy szerettél minket, hogy olvastad sorainkat, hogy tanácsokat osztot­tál, hogy örültél sikereinknek, velünk együtt tervezgettél jobb sorsunk érdekében s minket, akik törhetetlen lelkese­déssel munkáljuk e lap útján a város és az egyetemes keresztény magyar gondolat ügyét, bizalmaddal kitüntettél, csüggedésünkben erősítettél, hitünkben megacéloztál. Koszorút mi nem nyújthatunk, de ami hála és ke­gyelet a szivünk mélyén csak megterem, mind eléd hoz­zuk, koporsód elé. A mi könnyünk igazán szívből fakad, a mi imádságunk igazán a lélek zokogása érted az irgal­mazó Isten előtt. Hisszük is, hogy számtalan jótetteid között az is fel van jegyezve Rólad az Élet könyvében, hogy a magyar keresztény sajtónak mindig lelkes támo­gatója, védője, fenntartója voltál és hogy az a lap, amely székvárosodban a Te szellemed tolmácsolója, a keresz­tény elvek zászlóhordozója volt, ma is él s ami jót sorai elérni tudnak, ami nemest kivívnak, azok elsősorban a Te lelked ragyogásának halvány sugarai. Nyugodj, Atyánk, békességben! fi. Tudnivalók a temetésről Mint már jeleztük, őeminenciáját f. hó 29-én, pén­teken délelőtt 11 órakor a főszékesegyházban tartott ün­nepi gyászmise után helyezik örök nyugalomra a főszé­kesegyház sírboltjában. Az ünnepi gyászmisét dr. Szmrecsányi Lajos v. b. t. t., egri érsek végzi. A mise után négy abszolúció követ­kezik. Az abszolúciók megadása után a koporsót a primási uradalom egyenruhás erdészei veszik vállukra és a jelen­levő előkelőségek kíséretében a bazilika főbejáratán és az oszlopcsarnokon keresztül a főszékesegyház előtti térre hozzák, ahol a katonaság tiszteleg a nagy halott előtt. A halotti menet a főszékesegyház szeminárium felőli oldala felé indul el s körüljárva a templomot, a bazilika déli oldalbejáróján át vonul a sírboltba. Itt Őeminenciáját a prímások részére fenntartott helyen, Károly Ambrus főherceg, prímás nyugvóhelye felett levő fülkében helye­zik örök nyugalomra. Az első koszorúk A ravatal körül már szerdán megjelentek az első koszorúk, a gyásznak, az áldozatos szeretetnek eme beszé­des jelei. Jóllehet Őeminenciája többször hangoztatta, hogy halála esetén minél több imádságot kér koszorúk helyett, koszorúk mégis körülveszik a ravatalt és egyre gyűlnek-gyülekeznek. Az első koszorúk feliratait a következőkben jegyez­tük fel: — Csernoch János igazgató tagjának — a Magyar Tudományos ^Akadémia. — Az integer Magyarország nagy halottjának a ten­gerentúli magyarság gyásza jeléül — Konta Sándor New­York. — Földesurának — a hercegprimási tisztikar. — Munkánk megértőjét és támogatóját siratjuk — Központi Sajtóvállalat. — Kegyelmes urának — dr. LepoIdJAntal prelátus­kanonok, oldalkanonok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom