ESZTERGOM XXXII. évfolyam 1927

1927-07-25 / 57. szám

2 ESZTERGOM 1927. Julim 25, áldásában részesítette az ápolást teljesítő két apácát. „ Elérkeztem tevékenységem végére" Mikor éjjel ll óra tájban a baj súlyosbodása kezdődött, Dr. Meszlényi Zoltán titkár megkérdezte a beteget, van-e fájdalma? — Nincsen, nagyon gyenge vagyok. Elérkeztem tevékenységem végére, volt a sejtelmes válasz. Feltűnő, hogy deliriumában a lehető legszokatlanabb szavakat használta gondolatai kifejezésekor. A haláltusa hajnalban 3 órakor kezdődött. Ettől kezdve látni lehetett, hogy a katasztrófa bekövetkezése már csak órák kérdése. Ennek dacára azonban eszméleténél volt a bíbo­ros-hercegprímás és teljesen meg­tartotta öntudatát élete utolsó percéig. Szentmise és a prímás utölsd szentáldozása. A hercegprímás állapota ekkor mintha átmenetileg erősödött volna. — Ne fáradjanak, elbocsátom magu­kat. — mondotta környezetének* látva, hogy azok az egész éjjelt mellette töltik. A környezet azonban együtt maradt és hajnali 4 óra után dr. Meszlényi Zoltán a szomszédos szobában misét mondott, amelyet a primás szokott áhítattal végighallgatott. Mm alatt é pritiids megáldozott. • — Bene, bene ! mondotta a szent­áldozás után. Többet ném is beszélt. Egyre lassabban vett lélekzetet s i / 4 6 órakor kiszenvedett. Az első gyászmise A halál bekövetkezése után a szom­zzédos szobakápolnában dr. Drahos János prelátus, hercegprimási iroda­igazgató mondott csendes szentmisét a megboldogult lelkiüdveért, amelyen mindazok résztvettek, akik a halálos ágy mellett virrasztottak. A gyászos reggel A vasárnapi szeles és felhős nap után csöndes reggélre virradtak Esz­tergomban. Halotti csönd. A vasárnapi szél odaátról fújt a Felföldről, a herceg­prímás szülőföldjéről. Talán üzenetet hozott, utolsó szót... Aztán elült a szél. A kelő nap a várra szórta bíbor­színét. Az érckakas á palota felé né­zett ... Csöndes hajnal .. . Nyugalmas, békés, szomorú, borongós, a hajnal könnyézése. Az éj után az élet hall­gatása, felrezzenése. Uj nap kezdődött... S eléje a Nagyboldogasszony-harang küldte szavát: — meghalt. Fuvalom kapta szárnyra mély hangjait, szerte vitte a kék ég alatt... Megálltak az emberek az utcán : meghalt. A mun­kába igyekvők lehajtott fejjel mentek s nagy csöndesen adták tovább a hirt: meghalt. .. Egy órahosszat szólott búsan a nagyharang ... s a városban feketezászlók tűntek fel egymásután a házakon. Az utcán autók jöttek egy­más után, kocsik követték egymást. A nép, a járókelők a palota előtt áll­tak meg és suttogva beszéltek. Aztán a Dunapartra mentek s a lefüggönyö­zött ablakokat nézték. Holtan fekszik ott a prímás ... Keresztény Magyar­ország fŐpásztora. Pásztor nélkül ma­radt a nyáj, a hivek összenéznek s magukba mélyedve imádkoznak... A nagyhaiang zúgására a párkányi oldal­ról is átnéztek az emberek... a pa­lota oromzatát nézték: feketezászlőt lenget a szél... S a templomokban a mise végén ima hangzott fel. imád­kozzunk meghalt főpásztorunk lelki­üdvéért. Tegnap még felgyógyulásáért könyörögtünk: imádkozzunk nagybe­teg főpásztomnkért... Meg-megáll­nak az emberek az utcán ... még zsongás hallatszik, majd lázasan siet­nek tovább... a nap már magasan jár és nincs ember, ki ne tudna a szegény árva magyarok mély gyá­száról. Táviratok a pápának, kormányzónak. A főegyházmegyei hivatal a halál után azonnal táviratokat küldött Qasparri bíboros, államtitkárnak, Horthy Miklós kormányzónak, Zita királynénak, a miniszterelnökségnek, Klebeisberg kultuszminiszternek, Jó­zsef főhercegnek, Izabella főhercegnő­nek és a püspöki kar tagjainak. A temetés A főkáptalan délelőtt tanácsülést tartott, amelyen a hercegprímás vég­rendeletének rendelkezései szerint el­határozta, hogy a holttestet bebalzsa­moztatja. A bebalzsamozást a hétfői nap folyamán végzik az orvosok. A káptalan elhatározta továbbá, hogy kedden reggel a primási patotá­ban beszentelik a holttestet, amely után a bazilikába viszik. Ez nem lesz nyilvános aktus. A holttestet a bazilikában ravata­lozzák fel és a város közönsége na­ponta reggeltől estig látogathatja. A temetés pénteken délelőtt 11 óra­kor lesz ünnepélyes requiemmel egy­bekötve. Az egyházmegye gyásza A főkáptalan elrendelte, hogy a főegyházmegye összes templomaiban a temetésig naponta 3-szor harangoz­zanak, plébániánként a hatóságok meg­hívásával egy ünnepélyes szentmisét tartsanak, továbbá az egyházmegye minden papja egy szentmisét mondjon a biboros hercegprímás lelkiüdvéért,, A vármegye és a város gyásza Palkovics László alispán a gyászhír vétele után azonnal táviratban értesí­tette a belügyminisztériumot, a kabi­netirodát, Huszár Aladár dr. főispánt, és Alapi Gáspár drt, Komárom pok gármesterét. Palkovics László alispán 11 órakor a vármegye képviseletében a székesfőkáptalannak személyesen fejezte ki részvétét. Intézkedni fog az alispán, hogy a vármegye méltókép­pen nyilvánítsa gyászát és előkészüle­teket fog tenni erre vonatkozólag a temetésre is. Antony Béla dr. polgármester Bpesten vette a lesújtó hírt. Rögtön Eszter­gomba jött, hogy mint a vármegye, M város is kegyelettel adózzon a ; herceg­prímás emlékének és a temetésrendező" bizottságban Mátéffy Viktor prépost­plébánossal együtt közreműködjön. Lapunk legközelebbi száma kedden este a ren­des időben jelenik meg. •^fí! rtßftfesbi Yj^od Mim :l • ns z &?tem%hi Miihlmot 90 }\mli :• : Í.VVÍV .:>{ ­f ir.i m —, Kiadáíért felelő*: Homor Imre. Nyomatott a rlnnuia Könyvavomdábai Esztergom, Kouuth-Laioi-utoa 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom