ESZTERGOM XXXII. évfolyam 1927

1927-05-29 / 41. szám

XXXIL évfolyam, *1. szám. Ara SO fillér Vasárnap, 1927. májas 29. SZT i/egjelenik hetenkint kétszer: szerdán ós vaiárnap. Előfizetési ára egy hónapral P. 20 fill. Nó> telén közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajos* utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések ^fel­vétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. Szépen szól huszonhafos banda Esztergom, 1927. május 29. Sapkám a fehér violával, szépsé­ges csukaszürkém és drága manli­oherem, amelynek csövéből rózsa kandikált ki : óh, ha most közelem­ben lennétek, bizony a szivemre szorítanálak benneteket! Virágos sapkák, ti sorakoztatok akkor vég­telen sorban, — az édesanya és a hitves könnyével öntözött csukaszür­kék, amelyek alatt felmagasztosult m^g a gonosztevő lelke is, testvérekké és bajtársakká váltak az ellenségek is, ti a magyar becsület és áldozat­készség öltözetéke voltatok akkor — és ti drága manlicherek, ame­lyek csörrenése a hatalmat, tekin­télyt, tisztességet, hősiességet és a tűzhelyek biztonságát jelentette, ti csörögtetek akkor ezer és ezer jó magyar ember vállán, amikor masí­roztunk idegen országba és szépen szólt a buszonhatos banda! Egy forró ölelés és kézszorítás, pár szó: irjon sokat, a viszontlátásra; vigyázz magadra édes fiam, édesapám, kis­fiacskám, a pipámat ide, küldjetek dohányt, — aztán szép leányok vi­rága, könnyzápor, kendőlobogtatás — aztán mindrnesszebbről és messzebb­ről hallatszott a trombitaszó és harci dal, és elhalkult a búcsúzás muzsi­kájának hangja . . . Napok rohantak, éjszakák jöttek, és a violás sapkát golyó fúrta át, a csukaszürkét gránát és srapnell tépte szét, a mannlicher csöve pe­dig áttüzesedett a golyók lázától. Kínszenvedés ágy úszó mellett Galí­ciában, az égiháborúnál bőszebb or­keszter Tirol kapujában, majd egy utolsó sóhaj Zwicinnél, egy utolsó rajta Zborovnál, egy utolsó várta Gaje-Rostockynál, egy utolsó ordí­tás Assiagonál, egy utolsó célzás a Piavén, — és egy utolsó szó : anyára, és egy végső ima: kisfiára, — aztán csendes lett minden, szét­esett es elpusztult minden, elhalkult a huszonhatos banda, — az a trom­bita nem szól, az a dob nempereg többé. Évek multán pedig hatalmas osz­lopot emeltek a városban, oldalain 500 név ragyog, a művész' ihlet oroszlánt faragott ki ormára és ur­nát tett az áldozati kő tetejébe. Magyarország kormányzója lehajtott fővel áll itt, özvegyek és árvák könnyes szemmel és Esztergom vá­ros közönsége imádságos ajakkal bizik a magyar jövendőben. Tebát valami az elhaló hangokban is to­vább zengett és keresztülélte a sira­tás vigasztalan éveit. Elcsendesedett a osatatér messze idegenben, de az utolsó sóhajok haza­szál'.tak, hogy befészkeljék magukat a szivek rejtekébe és ott megszólal­janak, hívjanak, panaszkodjanak, vigasztaljanak, figyelmeztessenek, öleljenek, forrón akarjanak, és el­mondjanak mindent, amit csak az utolsó sóhajba szoríthat apa és fiú, amikor a csukaszürkét elönti a vér, a fegyver kiesik a kézből és a szem lezárul az örökkévalóság számára. Az utolsó sóhajok vannak: itthon, és az utolsó sóhajokban az örökké­valóság harsonája szól tovább. A Mária Terézia-utcai emlék alatt, ha magasztos szívűek vagyunk és magunkbaszállók — megépül és felemelkedik lelkünkben az utolsó magyar sóhajok égbenyúló oszlopa, amely kőbe nem véshető. A sziv magasztossága kell hozzá, hogy a halálon is győzedelmeskedő hit oszlopa, és a bátorság, önbizalom, akarat, életkedv és életerő orosz­lánja uralkodjék a nemzet lelkében, és őszinte magunkbaszállás, amely megkérdezi : te vérzivatarban meg­kevesbedett magyar nemzedék, ér-e a te éptestü életed annyit, mint amennyi élet a világháború golyó­roncsolta katonájának haldokló só­hajában volt, — ha katona vagy, nem a parádés hiúságban, önteltségben, zsúrozásban és annál csekélyebb lelki kultúrában éled-e ki életedet, — ha nem vagy katona, nem a reád há­ramló haszon célzatosságával és fő­képpen embertársaiddal szemben nem gőggel alkotsz-3 valami értéket és munkálkodsz nemzeted és társa­dalmad érdekében szerinted valami túlságosan sokat, miközben elfelejted, hogy az utolsó közlegény, aki éle­tét áldozta a hazáért, érdemesebb a becsülésre, mint te ?! A hősök emlékoszlopánál tehát először is alázatosság legyen min­denki részéről, aki magyar levegőt sziv. Azután könnyezzünk, legyünk testvérek, és végül fel a szivekkel, vigasz az árváknak és özvegyeknek, bizalom a fiakban, hit a jövőben, virág, dal és emlékezés, — ha pedig ismét elhalkul a muzsikaszó, követ­kezzék a kézfogás a nagy ideálokra, amelyekért a magyar embernek élri-halni és dolgozni érdemes, g. A város százezer pengőt szán a zárdafelekre szükséges házak kisajátítására A közgyűlés nem szállította le az egyszoba-konyhás lakások vízdíját Városi közgyűlés— Intézkedés a fagykárosultak érdekében Esztergom szab. kir. város képvi­selőtestülete f. hó 25-én, szerdán dél­után 4 órakor közgyűlést tartott, amelyen tárgysorozat előtt az elnöklő dr. Antóny Béla polgármester javas­latára elhatározta a közgyűlés, hogy a vasúti osztálymérnökség elhelyezése ellen tiltakozik, és átir az államvas­utak igazgatóságához, hogy a hiva­tal, amely a város jelentőségét emeli és amely iparosainknak, munkásainknak munkát ad, tartassák meg továbbra is Esztergomban. Ebben az ügyben a a város képviselőtestülete a biboros hercegprímás magas közbenjárását is kérni fogja, továbbá felkéri Mátéffy Viktor országyülési képviselőt és dr. baráti Huszár Aladár főispánt, hogy illetékes helyen tegyenek meg min­den lehetőt a városra nézve hátrá­nyos intézkedés megváltoztatására. A májusi fagy Esztergomban is tetemes károkat okozott, s ezért meg­nyugvással vette a képviselőtestület a polgármester bejelentését, hogy a fagykársújtotta gazdák felsegitése te­kintetében minden lehetőt meg fog tenni a város vezetősége. Az adó­leszállitások és engedmények már fo­lyamatban vannak, és a város kamat­mentes kölcsönt fog kérni a fagy folytán esetleg tönkrejutott gazdák részére az államtól. Ennek kieszköz­lésóre a közgyűlés Mátéffy Viktor országgyűlési képviselőt fel is kérte. Dr. Mike Lajos indítványára el­határozta a közgyűlés, hogy dr. Cser­noch János biboros hercegprímást hazaérkezése ós felgyógyulása alkal­mából a város közönsége nevében fel­iratilag üdvözölnifogja. Tárgysorozat előtt még Tátus Já­nos bizottsági tag szóvátette az or­szágos vásártér rendezésének ügyét és a lóvásártér számára a jelenlegi­nél nagyobb férőhely kijelölését kérte. Erre dr. Brenner Antal főjegyző adott megnyugtató választ. László István pénzügyi tanácsnok adta elő a tárgysorozat első pontjá­ban jelzett kölcsönügyet. Ismertette az 500.000 pangős függőkölcsön fel­j'vehetésének nehéz körülményeit, és a tanácsi javaslatot, hogy a város a Magyar Altalános Hitelbank ajánla­tát fogadja el, amely egy évre 10 százalékos kölcsönt igér. Mivel pedig a városnak további 100.000 pengőre is szüksége van a zárdaépitéshez szükséges telkek megvásárlására, ezért a város közgyűlése nem 500.000, ha­nem 600.000 pengő kölcsön sürgős felvételét határozta el a javaslatnak megfelelőleg. Nagy érdeklődés közepette tár­gyalta a közgyűlés a vízvezetéki sza­bályrendelet módosításáról szóló javas­latot. E vármegye ugyanis egyes mó­dosításokat kívánt a szabályrendeleten eszközölni, főképen pedig utasította a várost, hogy az egyszobakonyhás la­kások vízdíját szállítsa le. A köz­gyűlés a tanács javaslatára nem szál­lította le a vízdíjat, részint azzal az indoklással, hogy a leszállítás foly­tán hiányzana a kölcsöntőke- és ka­mattörlesztéshez egy tekintélyes ösz­szeg, amelyet máshonnan előteremteni nem lehet, — másrészt pedig azért, mert az egyszobás lakás még nem okvetlenül a szegénységet jelzi akót vagy háromszobással szemben, és sok esetben jobbmódú ember lakik egy­szoba-konyhás lakásban, mint a két szobásban. Ellenben van a szabály­rendeletben egy szakasz, amely meg­engedi egyes kivételes esetekben a szegénység mórlegelése után a vizdij mérsékeltebb megállapítását. A közgyűlés azonban több kisebb jelentőségű módosítást határozott el a szabályrendeleten. Igy leszögeztette a szabályrendeletben, hogy a vizve­zeték bevezetését a lakó és háziúr közötti viszony tisztázása érdekében (ugyanis a lakó csak akkor köteles fizetni a vizdij at, ha a házban leg­alább egy vizcsap van) két hónapon belül be kell jelenteni. Ha ezen idő alatt a háziúr hibáján ós akaratán kivül nem vezettetik be a vizvezeték, akkor a vizdij a lakó és háziúr kö­zött megoszlik. Ha pedig a háziúr hibájából nincs a házban viz, akkor a vizdij at a háziúr fizeti. A közgyű­lés szabályrendeletileg kimondotta azt is, hogy a háromszobás lakásokban legalább is a konyhába köteles be­vezettetni a vizet a háziúr. A magas lakbért fizető lakónak ugyanis ennyi kényelemre joga van. A zárdaépitéssel kapcsolatos ház­kisajátitási ügy állapotáról is beszá­molt a tanács. A kisajátítandó Szent János-utcai házak tulajdonosai ugyanis nem fogadták el a város által fel­ajánlott vételárat, sőt egy ajánlatot sem adott. A házakat nem akarják eladni. A hivatalos becslés most na­gyobb összeget állapitott meg, ós ezért javasolta a tanács, hogy a város a nagyobb összegnek felajánlásával pró­bálja a megegyezést a tulajdonosok­kal. Ha a megegyezés nem sikerül, a törvény megengedte hatósági kisa­játítás következik. A tanácsi javasla­tot elfogadta a közgyűlés. A kisajá­títás esetén csak a különbözetért fo­lyik a per birtokon kivül, a kilakol­tatás megtörténik és az építkezés megkezdődik. Saját készítésű lepedővászon, köppe r > törülköző, konyha \\hn\ 07AUÄH és kenyérruha, abros z ( eladá s na gy ba "f? naZI bZOVÜll kicsinyben) legolcsóbban beszerezhető Pelczmann Lászlónál Ss»!Wí 1 vívmuaim JjaMiVUUl der megszövésre e ifogadtatik|t

Next

/
Oldalképek
Tartalom