ESZTERGOM XXXI. évfolyam 1926

1926-02-14 / 12. szám

Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapralö.OOO K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában, Tanulságok Esztergom közszelleméről Etztergom, 1926. február 13. Az Esztergomi Katholikus Kör közgyűlésén Dr. Machovich Gyula prelátus, érseki helynök felköszöntötte 10 éves polgármesteri jubileuma alkalmából dr. Antóny Bélát, aki a körnek világi elnöke. A polgármester válaszában ismételten a közbékét és a város polgársága nak együttmunkálkodását jelölte meg Esztergom boldogulásának útjául. A „Pai" Jézus szava és a politikai és társadalmi torzsalkodások idején szépen hangzik egy katholikus szervezet elnökének ajakáról, és a béke s szeretet tanácsát szivébe zárhatja minden magyar ember. Volt azonban a válaszban egy pár speciálisan az esztergomiaknak szóló gondolat is, amely aligha öltött volna szót az esztergomi közszellem alapos ismerete nélkül. Körülbelül ezeket is hallottuk a polgármester beszédében : Becsüljük meg egymást mi, esztergomi polgárok és ne becsüljük le egymás tudását, ne kicsinyeljük le egymás tehetségét és munkáját, hanem becsüljük még a jószándékot is, és használjunk fel a város és a köz javára minden tehetséget, tudást és munkát, kicsit és nagyot egyaránt! Aki Esztergom közéletének és társadalmi életének pszichéjét ismeri, az jól tudja, hogy e város körülbelül azóta, amióta más városok a modern fejlődés ttján haladnak szorgos munkálkodással és zseuiális gondolatok megvalósításával, egy nyomasztó betegségben vergődik és senyved, amelynek következménye az, hogy a város nem bir maradi állapotából sem külsőleg, sem szellemileg, sem iparilag és kereskedelmileg a modern magyar város szintjére kifejlődni. Ez az átkos nyavalya pedig abban gyökeredzik, hogy ebben a városban az emberek nem becsülik meg egymást, illetőleg csak színleg becsülik meg. Ezt úgy is lehet mondani, hogy itt jó arccal lebecsülik egymást az emberek. Azt hiszem, hogy minden esztergomi születésű ember aláírja azt a megállapításomat, hogy sehol sem oly igaz a „Senkijsem lehet próféta saját hazájában" közmondás, mint Esztergomban. Tehetséges esztergomi ember ritkán tudott Esztergom közéletében a közbecsülés pozíciójához jutni és sokszor hallottam a „bölcs" tanácsot, hogy akinek tehetséget adott az Isten és alkotni s boldogulni akar, az mielőbb menjen el Esztergomból. Ez az előleges fogadtatása minden zseniális gondolatnak, amely Esztergomban akar testet ölteni. Mintha a szellemi kiosinyességnek, a kisboltosságnak, a közgyűlési kösönködésnek, a halastóés legelőpöröknek, a esillagutcai sártengernek és a börtönszerű iskoláknak számtartó boszorkánya élne és uralkodna itt keserű önnönmagában, és aluszékony lénye ránehezednék e város mellére, amely nem tud nagyobb lélegzetet venni. Hiszen fölvetődött már itt szebbnél-szebb megvalósulásra váró gondolat és kezdIdegenforgalom és fürdőváros A Kaszinó legutóbbi szerdai beszélgető délutánján vitéz Szívós Waldfo^el József ny. tábornok, a Kaszinó alelnöke részletest n fejtegette — meglehetős kevésszámú érdeklődő előtt — azt a programot, amelynek keresztülvitele nagyban elősegíLenó Esztergom idegenforgalmát ós alapját képezné a sokat emlegetett fürdőváros kifejlődésének. Csonka-Magyarország nagyobb városai az utóbbi időben mindent elkövetnek, hogy a város gazdasági életét jelentő idegenforgalmat teremtsenek ós a meglévőt fejlesszék. A mi városunk sem maradhat el ezen mozgalom mögött, különösen akkor, amikor sok tekintetben előn^ösebb a helyzetünk más városokénál. A város gyönyörű fekvése, történelmi múltja, a főváros közelsége, az itt folyó Duna mind olyan tényező, amely minden különösebb előkészített terv ós berendezkedés nélkül is nyaranta a kirándulók ozreit vonzza ide. Sajnos azonban, az itt megfordult idegen uagyrósze azzal a keserves csalódással távozik városunk falai közű', hogy itt még a szerény turista igénye sem nyer kielégítést. Ezen az állapoton változtatni kell és ami a fő, minél előbb. Hogy idegenforgalmunk legyen, annak első és főtónyezője a gyors és olcsó megközelíthetőség. Amikor reggel 4—5 órakor kell az egyébként későn kelő nagyvárosi embernek felkelnie, hogy elérje az egyetlen — Esztergomot megközelíthető — közlekedési eszközt, amely meg hozzá drága és kényelmetlen, sokan meggondolják, amig erre a közel három órás utazásra rászánják magukat. Ideérve, tájékozatlanul kell az idegennek bolyongania, mivel nincs seho! egy tájékoztató fedrás, nem beszélve az idegenvezetőkről. Ami a szállodákat illeti, nagyon messze vagyunk a legszerényebb igények kie égi lésétől is. Az idetévedt idegen drága pénzen vásárolt nyugalmát nem tudja éhezni. Már pedig, hogy akarjuk Esztergomot fürdővárossá tenni, amikor a pihenni vágyó vendégeinknek nem tudunk megfelelő kényelmet nyújtani. A Fürdő-szállót illetően az érdekelt részvénytársaság készít tetett már több szép ós költséges tervet, ezeknek az állapotoknak megváltoztatására azonban a mai viszonyok kö^ött^ezek egyelőre megvalósíthatatlanok. Ámde valaminek mégis történnie kell azirányban, hogy a mai állapotokon javítsunk. (Az előadás eme pontjánál ezután élénk vita fejlődött ki a jelenlevők között. A hozzászólásokból itélve, örvendetes változás várható rövidesen e téren.) Nyáron a legtöbb idegen hajóval érkezik Esztergomba, tehát a stállodához legrövidebb utat választva, vagy egy faraktáron kell áthaladnia, vagy pedig egy nem sokkal díszesebb sikátoron. A fatelep, eltekintve attól, hogy elcsúfítja a szálloda környékét és a dunapartot, állandó veszélyes tűzfészek a város közepén, aminek eltávolítása a legsürgősebb feladat. Vendéglőink szintén nem alkalmasak az idegenek idecsalogatására. A nyáron nagyobb angol társaság járt városunkban megtekinteni nevezetességeinket. A bazilika látványosságailól eltelve ebédelni mentek az egyik vendéglőbe és a kellemes hatást a rossz ebéd teljesen lerontotta. Köztudomású, hogy Esztergom a fővárosnál is drágább. Azért a pénzért, amit az idegen itt a silány és drága ételekért elkölt, a legelső francia fürdőhelyen kap napi ellátást. Végül — megállapítja az előadó — ha mindaz meg is volna, ami még hő óhaj, kell, hogy propagandát fejtsen ki a város. Ebhez pedig szükséges egy idegenforgalmi iroda megszervezése. Ennek az intézménynek lenre a feladata reklamírozni városunk nevezetességeit s felvilágosítással szolgálni az érdeklődőknek, megfelelő szállást biztosítani, idegen vezetőkről gondoskoóni stb. Ennek a szervnek létesítése legalább annyira szükséges ós sürgős, mint az elmondott bajok orvoslása. Az evezetés és hasznos e'őadás nagy tetszést váltott ki a jelenlevőkből. A hallgatóság soraiban megjelent Huszár Aladár dr. főispán az előadást követő vitában azon nézetének adott kifejezést, hogy Esztergom előnyös fekvésénél fogva mint sportváros is kiválóau alkalmas lenne. A legközelebbi szerdán, f. hó 17-én délután 6 órakor vitéz SZÍVÓSWaldvogel tábornok tovább folytatja e tárgyú előadását. A Kaszinó vezetősége ismételten kéri tagjait ós az érdeklődő közönséget, hogy a vitadólutánokon minél többen jelenjenek meg, tekintettel a közérdekű vitára. Akinek az előadandó tárgyra vonatkozó, vagy más, a beszélgető délutánok tárgyát képezhető témája volna, jegyezze elő a Kaszinó olvasótermében az e célra kifüggesztett íven. t—r. tek itt már pályjy^nem közönséges lelkek, de mindenkor győzött az a sajátos esztergomi öreg boszorkány, amelynek eszközei közé tartozik a lemondó szkepsis elhintése a p olgárság lelkében, az epés kritika feltámasztása ott, ahol az anyagi áldozatoktól féltek. Ennek az odulátókörű boszorkányszellemnek pedig a legelső és legbiztosabb érvényű eszköze mindenkor az új gondolatok hirdetőinek lebecsülése volt. Ki ez a senki, aki tradioionális kényelmünkre pályázik és mit akar ez az új senki, aki okosabb akar lenni másoknál és a mi világunknál jobbat hirdet: kél innen is onnan is a dörmögés. és felháborogás. Innen van az, hogy Esztergomban a reformgondolatnak és tettnek hatalmi manőverekkel kell párosulnia, hogy érvényesülhessen és közbecsülésre tegyen szert. 8ok baj eredhet ebből a jelenségből. Abban a társadalomban ugyanis, amelyben csak így lehet a közvéleményt a bal adás szekere köré csoportosítani és a közért munkálkodó férfiú becsülésére indítani, kisebb dolgoknál is hiányzik az egymáa megbecsülésének szép vonása. Az a társadalom pedig, ahol a munkát, tehetséget, jóakaratot, jóvéleményt nem becsülik egymásban az emberek s igy a köz javára érvényesülni nem engedik, ahol társadalmi elkülönülések támadnak, hogy a származás, helyi patriciusság, összeköttetés érvényesítését és csak az ennek alapján való beosülést kultiválják a jellem, tehetség és lélek értékeivel szemben, az a társadalom mindenkor széthulló és gerinctelen társadalom. Az ilyen társadalomban közös akarattal misem történhetik a jövő fejlődés érdekében, mert aki embertársait lebecsüli, az minden zsenialitása mellett sem számithat támogatásra, akit pedig nem becsülnek, az tehetségével és tudásával visszahúzódik a fórumról. : Ezzel megmagyarázható a sok szép esztergomi terv dugábadőlése és rendkívül nehéz megvalósulása, és megmagyarázható az a város tekintélyére, súlyára és fejlődésére károsan kiható tény, hogy Esztergomban egységes társadalmat és egységes elveken nyugvó politikai irányzatot még válágos időkben is nehezen lehetett és lehet sorompóba állítani. Ez a gerinctelen társadalom veszedelmes lehet önmagára is, a közre is, mert vele szemben hatalmi ügyeskedéssel és erőkkel bárki a köz és a város üdvére váló koncepciós tehetség és jószándék nélkül is uralomra juthat. Soha sincs béke, boldogság, fejlő-