ESZTERGOM XXXI. évfolyam 1926

1926-11-21 / 91. szám

Aki sikerülten alakit ja, igen hálás szerepe lesz. Külön kell megemlékeznünk a da­rab karrikaturáiról. ,Göböl Pál ura­dalmi ispán az ital szerelmese. Ez a megszokott népszinmű és operett alak azonban egészen kedves, eredeti mó­don lopja be magát rokonszenvünkbe Bármilyen intrikus szerepet szabott is neki a szerző, lehetetlen rá még csak neheztelni is. Slágernótája a kö­vetkező : Hogyha egyszer szép tubicám Feleségül veszlek, Úgy szeretlek, kis violám Majdhogy meg nem eszlek. Együtt járunk a kocsmába, Koccintgatunk csendbe', Igy élt Ádám s Éva is a Paradicsomkertbe! . . . ' Igen találó Euszujkáné szerepe is, akiben a pletykahordó falusi asszony sikerüli mesésen kifiguráznia szerzők­nek. Ez a szerep a zeneszerzőt is egy kedve3 zenei gondolat kifejtésére in­spirálta, amikor megkomponálta a pletykázó kart, a darab egyik legha­tásosabb zenei kompozicióját, amely­ben Fuszujtáné, Pózna Lidi, Rétes Panni és Tyukodi Panna beszélik meg a közelgő levente ünnep előkészü­leteit. A szólók és az összkar mesteri egybefüzödése itt a szövegnél is töb­bet beszélnek. Tukora András öregbiró pedig pá­ratlan figura a maga nemében. Egy tipikus Göre-alak, akinek nótázása zamatos kiszólásai mindenkit sziv­böl jövő kacagásra fognak inditani. Belépőjének szövegét lapunk mult va­sárnapi számában hoztuk. Itt közöl­jük a főispánt üdvözlő beszédéből a következő mondatot: „Mind ahogy a jó gazda főszánti mögberenáli, mögtrágyázi az fődet, hogy terömjön, úgy ad az Isten okos embereket a nép ólire, hogy amiként az$egyszerű parasztembör a barmait ápójja, iögyön, aki a szeginysig pár­tyát foggya, erányitsa, nevejje". Ez a darab ajándékoz meg a pat­togó ütemű „levente indulóval" a „Zászlódallal", a levente-csuklógya­korlatok eredeti új zenéjével, több kedves belépő ós induló melódiával és főként népdalnak is beillő uj nó­tákkal, milyenek a „Rózsa, rózsa piros rózsa, vagy a „Piros muskátlis ablakunkban" kezdetű, amelyeket a kö­zeljövőben bizonyára minden dalked­velő énekelni fog, minden cigánybanda játszani fog széles ez 1 országban. Kiváncsian várjuk á bemutató nap­ját, amikor ezen ismertetés elismerő szavait minden ember, aki jelen volt, hatványozottabb mértékben fogja meg­érő siteni. H. Kövekben alvó város Híredet mondjuk Esztergom: öreg köveidben harcos századok pihennek s mélyen eltemetve alszik az idő. Falaid között ügyes kalmárok csinálnak gyöngén tengődő kereskedel met. Uccáid hálóiban papok és katonák sürögnek s nyugalmas, alig mozduló arcukról könnyen felösmerhetjük ama temetőbe hajló férfiakat, akik a város csöndjével borogatják múltjukat s a sziget vén fái közt élvezik életük jól­rosszul megérdemelt nyugalmát. Az életnek alig akadnak itt komolyan hullámzó problémái. Az emberek úgy születnek, élnek és meghalnak, egyforma örömöktől és bánatoktól rin­gatva mint a növények s mozdulataik és szavaik súlyosak és nyugodalma sak a múlttól, amelyet talán nemis éreznek, de amely mégis beleszivárog valahogy álmaikba s minden tetteiket nyomon kiséri. Talán csak a kopár és alföldies alvégeken, a tehenek s a disznónyájak megszokott útjain, érezzük valahogy a sarkokon politizáló parasztok vasárnapi gesztusából a szabad s felkínálkozó élet néhány beszélőbb lendületét. Ugyanazt ismételve konokul — öreg malom! — unalmasan pörögnek az évszakok, de ilyenkor késő ősz felé s kivált alkonyattájt, mikor lassan omló felhőkkel vállukon hatalmasan s titkosan magoslanak a környező be­gyek s megváltozik a Duna színe is, valahogy mégis több történik a kelle ténél. Rózsaszínű gőz úszik köröskörül, hold sápad, levél csörömpöl, néhol házak s messzi szőlőhajiokok üvegje csillámlik vészesen s az égbe rohanó bazilika mintha füstölögne. Valami új történik ilyenkor, amit nappalok és nyarak józan tüzében hiába keresnél, valami különös íz, vagy illat, Esztergom illata, ami bőven áramlik szerteszét a kövekből, a házakból, a merész pompájú hegyekből s talán a rendesen néma földből is. A város dús levű élete: feltámadt múltja értelemmel tölti meg a külön­ben halott értelmetlen formákat. Ez az igazi, magáhos hű Esztergom, a kö­vekben alvó, mely ilyenkor felkél s tisztán megmutatja hervadó de gazdag arcát. íme, Szenttamás fecskefészekszerű házai öreg fametszetekre emlékeztetve a középkor lelkét és árnyait küldik feléd. Kuruc és török hadak emlékét Őrizve dacosan álló várfalak hozzák eszedbe a kemény harcokat s egy pil­lanatra úgy lehet „Az Tekintetes és Nagyságos Gyarmati Balassa Bálint Urunk" is eszedbe villan, aki bő és utat mutató viharzásai után itt sebesült meg mindkét lábán egy bolond ágyúgolyótól s „halála előtt való betegségé­ben" is különb és erős verseket forgatott agyában. Nyoma van itt minden örvényeknek és kultúrformáknak. Délkelet Európa tarka-barka múltja, istenes templomok és barbár temetők hevernek a mély­ben, alig pár méterre a csöndesen emésztő polgárok lábai alatt s római császárok büszke képével diszitett pénzeket s egyéb római jeleket rejt ho­mokos ágyában a Duna habja. Ez a távlat, melyben felcsillan az ősember kőbaltája is, élő valósággá válik, humusszá, művészetet s új mezőket bontó tradícióvá s a mélybe szí­vódott századok emeletein, ilyenkor úgy rémlik, hogy érett és hatalmas gyü­mölcsként dagad a bazilika hamvas kupolája. Sok tollforgató, képíró, hangokat és köveket rovó, különben finom orrú ember járt itt és ilyen tájban is, de csak kevesen fogták meg ezt a sajátos, mélyen szunnyadó időkből párolgó illatot, melyet bőven ont magából az esztergomi őszi alkonyat. Mégis, aki ezt nem érzi, nem érzi és mégcsak nem is értheti a felszín életét sem, holott különben minden oly világos és könnyen érthető. Sokat megbocsáthatunk így s valami szép, búgó muzsikák­hoz hasonlóakat érezhetünk szivünk körül, illatot, mely szín és zene is egy­szerre: multakból lelkedző, jövőt tágító szépség! Bányai Kornél HÍREK Melyik gyógyszertár tart éjjeli szolgálatot? (Vasárnap- és ünnepnapon pedig egész na­pos ügyeletesi szolgálatot is.) November 20—26-ig Kerschbaummayer Károly gyógy­szertára (Kossuth L. u.) Kód A vén Szirinsz, aki meteorológiai jóslásaival eleven manomóterre küz­dötte fel magát, ugyancsak felhúzná szemöldökét, ha e sorokat olvasná. Mert, úgymond, a mostani időjárás még a vénasszonyok nyarát is szógyenbe­hagyja — tapasz van az őszben ós vétek a ködöt, meg ehez hasonló ruhá­zatot, mint az ősz hord, még csak em­legetni is. Hát igaz. — Jó az Isten — sok könnyet töröl ki a szegény ember mély szemgödréből. Dehát nem ilyen ködöt értünk mi, hanem másmilyent. Mostanában a választás kérdése forog közszájon és mivelhogy emberekről lesa alább szó, kik a Kis-dunaparton cserélgették eszméiket ez irányban minap este, meg mivelhogy estón­ként köd ereszkedik alá, hát érthetőség okából eléjetesszük, hogy: politikai köd. Mert ilyen is van és ez aztán az igazi. Az ember, ha befurakodik és nem ügyel a járásra vagy nem hall­gat a kapott jótanácsra, hát bizony, könnyen elveszti az irányt, eltéved és jóidéig várhat, mig tisztulni kezd kö­rötte. Jó szemmel és jó füllel kell az embernek rendelkeznie, hogy tájé­kozódhassák"; a pásztorember nem egykönnyen téved el, eligazodik az még a varjak károgásán is, vagy a lu­dak húzásán. No de az más ködben botorkál. Mostanában, mondom, poli­tikai köd ereszkedik alá és ha nem óvatoskodunk, mire itt lesznek a vá­lasztások, hát az orrunk hegyéig sem látunk majd el. Éppen azért hallgassuk meg uram­bátyámókat, mint beszélgetnek a közelgő választásokról és mint gon­dolják a járást a — ködben. Szól az egyik: Hát válacztunk! Szomszéd kire aggyá szavát? — Csönd. A pipafüst sokáig tekerőd­zik az emberek közül. — Majd csak szavazok. Gondolom, megmaradok a régiben. — Valaki — külsejéről Ítélve csak oda vetődött ember — kuncorogva nevet, úgy látszik, más nézete van és más­ként iparkodik 1 eligazodni a — ködben. •— Nem is jó gazda kend akkor, mer' tudhatná, új seprő jól seper. És az volna rendjén, ha minden válasz­táskor mást ós mást választanánk. Teszem, ha... Átkerül János gazda szájából a pipa a jobb oldalra. — Fordítva gondolom, mert ugyan­csak jól néznénk ki, ha minden ne­gyedben más szolgát fogadnék, •— hogy igy mondjam — ós nem győz­nék eleget veszekedni, hogy ez ide való, ez meg oda. Ezt igy kell, azt ú gy. — Hallgatnak a többiek, látszik, egy malomban őrölnek János szomszéddal. A másik ember segítség után néz de mivelhogy a pipázgat ás nagyobb gondja most a többinek, hát csak egymaga próbálkozik. — Látom, nem vagyunk egy véle­ményen. Én már csak másként gon­dolkodom. -— — Nó, nem mondtam-ó? Ugye! Jöjjön egy másik képviselő, az is oko­sabb akar lenni elődjénél — akár csak kend nálamnál — és előírói kezdi a munkát. Hogy igy, meg úgy ! Pedig hát tovább kellene ópitkezni s nem lerontani még azt is, ami már áll. Hát ezért mondom, hogy maradjunk csak meg a régiben s igy nem a balkezünk­kel fogjuk jobbfülünket" megvakarni. Az esti köd mind sűrűbben neheze­dik le. Az eleje már a várhegy olda­lába fúródik és Szenttamásból csak a kálvária-hegy látszik. Félóra még ós az is eltűnik. Az emberek egymásután kelnek fel a padról. Lassan öregesen indulnak meg, lábuk alatt meg-meg zördül a száraz levél. S a köd a bazilika kupolájáig ér, mire az utolsó lépés is elhal. Herceglaki Ottó. Új címzetes apátok. Dr. Dsernoch János biboros hercegprímás dr. Mada­rász Istvánnak, a budapesti Szent István Bazilika plébánosának a zárni, Bedaárz Róbert budapest-belvárosi plébánosnak pedig a ludányi apáti cimet adományozta. Főegyházmegyei hirek. Lóber Gyula balassagyarmati közkórházi lelkészt a biboros főpásztor a nagysápi lelkész­ség vezetésével bizta meg. — Juhász Béla ipolytölgyesi segédlelkész a ba­lassagyarmati közkórház lelkészévé neveztetett ki. Dr. Frey Vilmos jelőlóee. Dr. Frey Vilmos árvaszéki elnököt szerdán délelőtt lO órakor 300 tagú küldött­ség kereste fel a dorogi kerületből ós felkérte, hogy vállalja el a jelölt­séget a Keresztény Nemzeti Gazda­sági és Szociális Párt programmja alapján. A nagyszámú közönség nagy lelkesedéssel vette tudomásul, hogy dr. Frey a jelöltséget elfogadta s igy a dorogi kerűíet képviselőjelöltje. Erről értesítették a kormányelnököt is. Dr. Frey Vilmos, akit a ^vármegye közönsége általában tisztel és szeret, a kormánynak is hivatalos jelöltje. I. Ferenc József halálának tízéves évfordulója alkalmából f. hó 22-én, hétfőn d. 9. 9 órakor a főszékes­egyházban ünnepi gyászistentisztelet lesz, melyre a hatóságok és az inté­zetek is meghivattak. Ugyanezen a napon Dr. Csernoch János biboros­hercegprimás a budai koronázó fő­templomban mond gyászmisét. Ezzel kapcsolatosan jelentjük, hogy a püspöki kar határozatára való hivat­kozással a biboros-hercegprimás elren­delte, hogy november 21-én, a halálo­zás évfordulója napján, amely az idén vasárnapra esik, minden plébán ; ai és önálló lelkészi templomban a Ferenc József fogadalmi templom építése ja­vára templomi gyűjtést rendezzenek. Bajna új plébánosa. A halálozás foly­tán megüresedett bajnai plébániára dr. Csernoch János biboros-herceg­jrimás SoltészTstván nagysápi lelkészt nevezte ki. Készül a Hősök Emléke. A Mária­Terézia-utcában munkában levő Hősök Emléke már teljes magasságában áll. A sasokkal diszitett kőurnát, amelyj az egész művet koronázza, mult pénte&en helyezték el Lányi művész személyes ellenőrzése mellett. A mű elejére ke­rülő nagy reliefet, amely a bajtársi kegyeletet szimbolizálja, szintén ráil­lesztették az emlékműre. Magyarország eddig legnagyobb emlékművét, mint értesülünk, a jövő év tavaszán, a Hősök Emléknapján fogják felavatni. Egyházi kitüntetés. Hantos Ferencet, budapesti Angol-kisasszonyok leány­gimnáziumának igazgatóját dr. Cser­noch János biboros-hercegprimás szent­széki tanácsessá nevezte ki. A Balassa Bálint Társaság f. hó 28­án tartja bemutatkozó diszközgyűlzsót. A Balassa Bálint Irodalmi és Művé­szeti Társaság csütörtökön Dr. Lepoid Antal prelátus-kanonok elnöklete alatt választmányi ülést tartott, amelyen ré3zlete?en megbeszélte a f. hí 28-án d. e. 11 órakor a főgimnázium nagy­termében tartandó bemutaskozó dísz­közgyűlés és az ezzel kapcsolatban rendezendő művészi kiállitás kérdéseit. A díszközgyűlésre meghÍAJák az öss­szes hazai J irodalmi társaságokat is, ammejyekkel a Balassa Bálint Társa­ság szoros kapcsolatot óhajt fentar­tani. A meg hivók a legközelebbi napokban szétmennek. Megjavítják a Bibliotékát. Esztergom egyik nevezetes épülete, Bibliotéka ma hasonló a postaépület restaurálás előtti állapotához. A háború alatti és az ezt kövntő idők anyailag lehetnt­lenné tették alapos kijavítását. Mint értesülünk, a tavasz folyamán a Bib­liotékát is uj képet ölt. Nemcsak kül­sejében, hanem belsejében is alapos áial&knáttt ttjivoziiöii, úgy hogy érté­keitől eltekintve is kulturális méltó nevezetesóge lesz a városnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom