ESZTERGOM XXXI. évfolyam 1926

1926-10-31 / 85. szám

1926. október 31. ESZTERGOM S kor d. u. félkettő órára, előbbiek a Borjumezőre, utóbbiak a szentgyörgy­mezei olvasókörhöz beérkezni tartoz­nak. Esős idő esetén foglalkozás mint október hó 24-én. Népmozgalmi statisztika. Esztergom­ban, 1926. október 22-től 29-ig beje­lentett születések: Horvát Sándor Jó­zsef rk. cigánynő fia. Krischneider Erzsébet rk. napszámos leánya. Szenczi Gyula rk. földműves fia. Csemniczky István Imre rk. cipészsegéd fia. Szól Ilona rk. lakatossegéd leánya. Feigl Imre rk. földmivesnő fia. Tóth Sán­dor rk. szénbányamunkás fia, — Házasságkötések'. Fridrich János rk. kántortanító és Rosznáky Mária rk. — Bognár Ferenc rk. bányavasút­épitő és Drahos Erzsébet rk. — Hor­váth Pál rk. csendőrtörzsőrmester ós Göbő Julianna ref. — Szabó János rk. borbélysegéd ós Nyilas Teréz rk. — Fejes János rk. szobafestő ós Kaszner Terézia rk. — Koller István rk. villanyszerelősegéd ós György Rozália rk. — Halálozások: Horvát Ilona rk. 7 napos. Krischneider Er­zsébet rk. 1 napos. Kis Ferenc rk. uradalmi cseléd 19 éves. Juhász Fe­renc rk. 3 óves. Szabó Géza rk. fő­káptalani uradalmi főszámvevő 67 éves Kerekes János rk. halászsejéd 75 éves. Egy pepita kendőt találtak a gim­náziumközben. Tulajdonosa szerkesz­tőségünkben átveheti. Vasárnapi csevegések A vizit Az, hogy erről a témáról beszél­gessünk, tulajdonképpen egy kedves kis történetről jut az eszembe, amit egy fiatalasszony ismerősöm mondott el a napokban. Azt mondja a barát­nőm : — íElm entern a múltkor a kalapos­nőmhöz, aki véletlenül egy házban lakik az egyik barátnőmmel. Megyek fel a lépcsőn, egyszerre csak jön ve­lem szemben lefelé a barátnőm. — Hozzám ? — kérdezi ijedten ós még nem is válaszolhattam a kérdésre, már kétségbeesve folytatta is : drágám bocsáss meg, ón olyan szerencsétlen vagyok, de te vagy az oka, miért nem telefonáltad meg, hogy jössz, nem me­hetek vissza, mert vár a fogorvosom, vigasztalhatatlan vagyok angyalom. Nem volt rá mód, hogy félbeszakít­sam, viszont őszintén szólva, olyan szivből sajnálkozott, hogy nem volt szivem felvilágosítani arról, hogy eszem ágában sem volt vizitelni nála. Dr. Csernoch János biboros hereegprimás amerikai űfja Somogyi Olga operá­éi ekesno személyes fellépése a Kultúr-Mozgóban A vasárnapi ós hétfői ünnepre a nagy film műsoron kivül — mindkét nap két-két más nagy sláger — a KULTUR-MOZGÓ külön meglepetést is biztosított kedves közönségének. Vasárnap fellópteti Somogyi Olga operaónekesnőt, aki egy Hodolph Valentino emlékdalt és a Tosca-áriát fogja éne­kelni. A művészi szenzációja előadásra változatlanul a régi olcsó helyárak érvényesek. A hétfői műsor keretében dr. Cser­noch János biboros hercegprímás amerikai útjáról készült amerikai filmet is bemutatja a KULTUR MOZGÓ. Belementem a dologba, magam is tó­dítottam a sajnálkozást ós a kalapos­ról egyáltalában nem tettem említést. Ezek után összecsókolództunk a lép­csőházban, megígértük egymásnak, hogy másnap telefonálunk, én elkísér­tem barátnőmet a sarokig, aztán visz­szafordultam és elégedetten felmentem a kalaposnőmhöz. Miért voltam elé­gedett ? Mert nyertem egy vizitet. Eddig tart a történet, amelyből örök tanulság ez az utolsó mondat: nyertem egy vizitet. Mi ez ? Hát egy jó barátnővel szemben tényleg boldog­ság egy ilyen úgynevezett vakvizit ? Hát tényleg olyan kinos kötelesség a látogatás, tényleg olyan feszélyező ügy úgy a látogatónak, mint a meg­látogató ttnak ? Megszólal az előszoba csengője, a ház úrnője valami érdekes regényt olvas és összerezzen: vájjon ki ós mi fogja megzavarni a gyönyö­rűségében. Számla vagy vizit ? Melyik jobb ? Talán mégis a számla. És nyí­lik az ajtó, jön a fehérbe bitás szoba­leány, kezében az ezüst-tálca, rajta egy fenyegető névjegy. Benn a szobá­ban keservesen felsóhajt a megláto­gatott, künn az előszobában pedig ezalatt a látogató nézi a fogasokat, ásit, elkomorodik ós azt mondja ma­gában : jaj, miért is kellett idejönnöm, csak már túl lennék az egészen. Igy van ez kérem sokszor, még a legjobb ismerősök között is, épp ezért szoktak különböző társadalami formák keretében ugy segiteni a bajokon, hogy fogadónapokat tartanak a hölgyek, amikor bele kell nyugodni a megvál tozhatatlanban és egyszersmindenkorra el lehet intézni mindenkit. Ezeknek a fogadó napoknak azonban lassanként bealkonyodott. Sokan sértve érezték magukat, hogy egy kalap alá vegyék a többiekkel, kevésbbé jóbarátnőkkel, ezek tehát továbbra is külön napokon viziteltek. Viszont a kevésbbé jó barát­nők azt mondták: — Ejha, de nagyon rázza a rongyot Tatranghyné! Csak a fogadó napján van otthon, vájjon merre jár más napokon ? Nem fogadni a vendéget, ez majd­nem teljes lehetetlenség Magyarorszá­gon. Letagadtatni magunkat, ez is na­gyon bajos dolog, mert^ha a szobaleány azt mondja az előszobában : senki sincs itthon, a látogató mindig megenged magának annyi malíciát, hogy rámutas­son a fogason függő télikabátra, azt kérdezve: és ez vájjon kié? Szóval nincs menekvés, vizitelni ós fogadni kell, bárhogy is nincs kedve hozzá az emberiségnek. Szerencse, hogy az utóbbi időben a vizitelő kedv lankadni kezd, a há­borús évek alaposan megrendítették fontosságát. Igy például majdnem tel­jesen kiment a divatból az úgyneve­zett rekoneszansz, amely a háziak egé­szen fölösleges molesztálása volt az adott estély után egy héttel. Ebből a fölösleges molesztálásból egy ugyan­csak egészen fölösleges lumpolás fej­lődött mindig az egy héttel előbbi estély mintájára. Ezt a szokást elmos­ták az ínséges esztendők ós remélhe­tőleg nem is jön vissza többé. Helyes-e az, hogy az emberek egyre jobban zárkóznak be az odujokba ós nem szeretnek magukhoz engedni sen­kit? Vájjon mi lehet az oka ennek? Az otthon pusztulása talán ? Hogy ne legyen nyilvánossá egy s más holmi eltűnése és hiánya a nehéz idők kö­vetkeztében ? Vagy azért van ez igy, mert kevésbbé szeretjük egymást, ridegebbek, zárkozottabbak lettünk és szükségünk van arra, hogy sebeinkkel elvonuljunk a biztos magányba? Ki tud erre pontosan és az igazság ere­jével válaszolni ? Azt hiszem senki. Legkevésbbé azok, akik boldogok, ha nyertek egy vizitet. Endró'dy Béla. IRODALOM Hősök emléke. Szövegét irta: Veszély Géza, zenéjét szerzé: Büchner Antal főszékesegyházi karnagy. Fenséges és a maga nemében is ha­talmas nagy mű látott a napokban napvilágot. A világháborúban elesett hőseink megbecsülése, emléküknek megörökítése széles e hazában min­denütt folyamatban van. Költőket ós zeneszerzőket ihletett meg nemzeti dicsőségünk, amely a megaláztatás napjaiban a nemzeti nagyság magasz­tos érzetével tölti el a hazáját szerető és féltő lelkeket. Hangos riadója az élni akarásnak és az élésnek a meg­tép ázottságb an, felmagasztosult meg­becsülése önmagunknak minden „hő­sök emléke." Már évekkel ezelőtt (1924-ben) ké­szült a szöveg is, a zene is, de csak most lett igazán aktuális. Eddig csak kisebb müvek jelentek meg, de ily nagyszabású férfikar még nem látott e tárgy körében világot. Tájékozásul ideiktatjuk a mű teljes szövegét : Sóhajunk, a vágy*nk oly messze száll, Búbánatos lelkünk ma idegenben jár, Jeltelen sírokon, elhagyott hantokon, Ahol kereszt se áll, A szent kereszt se áll. .. Dúló csaták terén, a csendes erdőkben, Vad sziklák tetején, hűvös folyóölben, Valamennyi tájon Széles e világon Lelkünk ma szertejár, Buzgón imázni jár. A távol sírok ma mintha megnyílnának, Valamennyi tájról elhoznák mindnyájat, Kicsi falujukba, Szülői házukba Hősök visszajárnak, Hősök hazajárnak. Szeretteik közé, e szent emlék körül, Messze idegenbül valahány összegyűl, Olalésre várják Az apátlan árvát, S ki itt van özvegyül, Ki itt sír özvegyül.. . Meséljen ez emlék nagyot róluk nékünk, Jeltelen sír helyett legyen síremlékünk, Ahol ez domborul, Magyar szív leborul... — Sír lett örökségünk, — Sír lett dicsőségünk ! Miért is haltatok? Miért folyt annyi vér? — A hős nem pusztul el — hős emléke él! Késő unokáknak, Megcsúfolt hazánknak Dicsőségről regél, Dicsőségről beszél I! Dalárdának ajánlották, amely a hang versenyműnek a betanulását legköze­lebb meg is kezdi ós előadja. Pcóífuáru Uihálu hentesárigyára Kossuth UddKldlJ WllldäJ L.-u. 80. Főüzlet ugyan­ott, fiók-üzlst Héviz-utca 2. Ezen megható és hosszú költemény nagy feladatok elé állítja a zeneköl­tőt, mert nagyon sok és mély érzés hullámzik benne ós mivel hosszú és változatos, strófikusan fel se lehetett dolgozni. A zeneszerző nagyszerűen oldotta meg feladatát. Egyben komponálta meg az egész művet, úgy, hogy ezen férfikarra irt mű páratlan a maga nemében és a férfikari irodalomnak valóságos gyöngye. A zene telje' sen kifejezi a szöveg — hol gyászos, hol imaszerű, hazafias érzelmeit és egyes helyeken a harciasan kitörő impozáns hanghatásait. Valóságos nagyszabású nehéz hangversenymű. A főtéma (f-moll) lassú, fönséges ritmusban, mélységes gyászos hangu­latot kelt: „sóhajunk, a vágyunk messze száll, búbánatos lelkünk ma idegenbe jár", szóles e világon szerte­jár és buzgó imádságba mélyed. A mű mély érzésű és mesteri középtétele (Des-dur) szép bariton ós tenor szóló­val fölváltva, halk férfikari kíséret­tel van megkomponálva s öt szólamú kart képezve igen tömören és hatá­sosan hangzik. Most egy rövid átmenő zene után visszatér a főtorna az eredeti hangnem­be. Ezután a befejező téma (F-dur) unisonó kezdődik és fölfelé tör har­cias tempóban „a hős emléke nem pusztul el, a hős emléke él", és a hatalmasan magas hangterjedelemben felépült frappáns zárókar hazánk di­csőségét hirdeti ós egy reményteljes jövőt! Itt emiitjük meg, hogy a szerzők a nagy müvet az európai hirű Budai Kultur mozgóképpalota Igazgató: VÁRÓ ANDOR. Szombaton, október 30 án, 7 és 9 órakor: Világszenzáció! Fényjátékok! klasszikus táncokkal, élőképpel Bubi vagy nem bubi <f Vígjáték 8 felvonásban. A főszerepben:' Marie Próvost. HÍRA DÓK. Vasárnap, október 31-én 5, 7 és 9 órakor: llammuth-müsor! í. A két szimuláns. Az óv legjobb kacagtató cow-boy filmje 7 felvonásban. a) Rudolf Valentino b) ToMca-Arla Énekli: SOMOGYI OLGA opera­énekesnő. ' A közelmúlt legérdekesebb fejedelmi regénye~ f 8 fejezetben. Rendes olcsó helyárak! Hétfőn, november l-én (ünnep) 5, 7 és 9 órakor: í. Dr. Csernoch János biboros hercegprímás megérke­zése a chicagói eucharisztikus kongresszusra. 2. Cow-boy és hercegnő Izgalmas filmattrakció 7 felv.-ban 3. POLA NEGRI legszebb filmje: A fpYOfp mar 1/079 s P a nyol szerelmi I6KCIG IH(IIK6£(l regény 8 felv-ban Az esztergomi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság 3353—926. tkvi sz. Árverési hirdetmény-kivonat Kurcz Antal gyöngyösi lakos Yógrehaj­tatónak Koselák Sebestyénné szül. Lukovics Margit mogyorósbányai lakos végrehajtást szenvedő ellen indított végrehajtási ügyé­ben a tkvi hatóság a végrehajtató kérelme következtében az 1881: LX. t.-c. 144., 146 és 147. §§-ai értelmében elrendeli a végrehaj­tási árverést 13.841,880 korona hátralékos tőkekövetelés és járulékai behajtása végett az esztergomi kir. járásbíróság területén levő, Mogyorósbánya községben fekvő, s a mogyorósbányai 13$. sz.betétben A f 1 sor, 53 hisz. a. foglalt (pince a beltelekben^ Kos»lák Sebestyénné sz. Lukovics Margit 1/4 rész illetőségére 800.000 korona, — u. o. 305. számú betétben A f I, 1 sorszám a. foglalt tizenhat/43ő rész közös legelő illető­ségéből ugyanannak Ys rész ületőségért 500,000 azaz ötszázezer korona, — az u. o. 254. sz. betétben A I, 1, 2 sor 57, 58 hrsz. a. foglalt (ház 74 ö. i. sz. a. udvarral, szőlő a beltelekben) ingatlanokból ugyanannak 1/8 rész illetőségére 11,000,000 azaz tizen­egymillió korona, — az u. o. 264 sz. be­tótben A I, 1—3 sor 395, 397, 2444 hrsz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom