ESZTERGOM XXXI. évfolyam 1926

1926-09-05 / 68. szám

XXXI?- évfolyam, 68. szám. Ára 2000 korona Vasárnap, 1926. szeptember 5 Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vat ároap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Néptelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajos atca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. Nagyjelentőségű ünnepség keretében leplezte le Esztergom-iComárommegye Csernoch János és Tisza István arcképét Nagymagyarország hercegprímása mi sat élé tiltakozás az ország niegcsosikitása ellen A kormányzó mohácsi beszédét helyesli a hereegprimás A háborúelőtti boldog és dicsőséges Magyarország lélekemelő szellemével telt meg a vármegyeháza diszterme csütörtökön f. hó 2-án, amikor a legújabb magyar történelem két legnagyobb alakjának, az 1918 október 31-én a nemzetért vértanúhalált halt gróf Tisza Istvánnak és a még ma is mindnyájunk örömére és hazája javára, dicsőségére élő dr. Csernoch Jánosnak, Magyarország biboros hercegprímásának arcképét leleplezték. Az ünnep ségen nemcsak a csonkavármegyék, de az ország más részéből is sokan vettek részt. A fe'lobogózott vármegyeház előtt a fogatok és autók egész raja állott már jóval 10 óra előtt és a város egész arculatán látszott a ritka ünnep hatása. Mind a díszközgyűlésen, mind pedig a diszebéden figyelemreméltó és országos érdeklődést keltő beszédek hangzottak el, és különösen nagyjelentőségű a biboros hercegprímás beszéde, amelyben tiltakozott az ország megcsonkítása ellen és az ország kormányzójára mondott pohárköszöntője, amelyben helyeselte Horthy Miklós kormányzó mohácsi beszédét. A hercegprímás megérkezik Délelőtt 10 órára megtelt a vármegyeház nagyterme ünneplő közönséggel, amelynek soraiban előkelő vendégek, megyei és városi hatóságok képviselői, diszes állású személyiségek stb. foglaltak helyet. Dr. .JEIuszár Aladár főispán nyitotta meg a gyűlést és indítványára küldöttség ment a hercegprímásért, aki alig tiz perc múlva meg is jelent a teremben, ós a közönség lelkes éljenzése közken elfoglalta székét. A főispán gyönyörű megnyitó beszédet mondott ezután, amelyben mesterien jellemezte a két nagy férfiút, Csernochot és Tiszát. Majd igy folytatta: — A két férfiú, akik ellentétes pólusokról jöttek, itt a magyar fórumon összetalálkoztak ; egymás szemébe néztek s összehozta okét a hazának nagy szeretete. Kevesen tudják, hogy mikor az ifjú királyt koronázták s oly nagy áramlatok indultak meg, hogy ne Tisza legyen az, aki a király fejére teszi a koronát, akkor Csernoch oeminenciája volt az, aki kihallgatáson jelentkezett az ifjú királynál és tjLrténeti példákra hivatkozva, megmjkrte a király hozzájárulását ahhoz, hogy Tisza koronázzon. Oeminenciája bizonyára érezte, hogy ő a legméltóbb magyar ember és minden bizonnyal tudta azt, hogy lisza István volt az egyetlen magyar ember, aki meg is tudta volna tartani ezen a fiatal főn a koronát. A lelkes óljenzéssel fogadott beszéd után a főispán a nap egyik ünnepi szónokát, dr. Gróh József bizottsági tagot kérte fel szólásra. Fény nevére, áldás életére! Dr. Gróh József éles elmével, nagy jogi tudással és ragyogó ékesszólással tartotta meg ünnepi beszédét, amelyet a hallgatóság feszült figyelemmel hallgatott, óljenzéssel ós tapssal kisért. A magyar állam és a kath. egyház 800 esztendős áldásos egységéről beszélt, az egyház és állam összeszövődéséböl keletkezett két hatalmas közjogi méltóságról, a koronás magyar király főkegyúri jogáról és az esztergomi érsek különleges közjogi állásáról. Majd Csernoch János érdemeiről és személyi kiválóságairól szólott. Különösen kiemelte azt a képességét, hogy az ellentéteket mindig ki tudja egyenlíteni. Majd ezeket mondotta: Ott dolgozik a nagyokkal a háborúelőtti boldog Nagymagyarország f elépitésénóf, azután megőszül, jönnek a nagy nemzeti tragédiák és összeomlások ós ő aa első a romok eltakarításánál is. A kommunizmus utáni iránytkereső zavaros időkben minden magyar ember érezte, hogy egyetlen fix pont van az országban s ez az esztergomi érsek, a magyar hercegprímás. Sűrűn látogatják ma is palotáját a külföld tekintélyei, akik az esztergomi primási palotából távozva mind azzal a meggyőződéssel térnek a Nyugat országaiba, hogy a trianoni béke igazságtalan, oktalan és tarthatatlan. Többek között összeköttetést tart fenn a világ bíborosaival, hazája érdekében felszólal Rómában, Parisban s mindenütt a müveit világon, sőt legutóbb Amerikába is áthajózott, amelynek áldásos eredményei mutatkozni is fognak. A hercegprímás szeretett Esztergomát sem felejtette ki dr. Gróh beszédéből. Hiszen a herceg* prímás nem egyszer emiitette, hogy ő Esztergom legöregebb polgára. A tömör beszéd nyomán élesen rajzolódott az ünneplő közönség elé dr. Csernoch János történelmi jelentőségű alakja, kiváló jelleme, szeretetreméltó egyénisége, és amikor a saónok a költő szavaival, hogy : „Fény nevére, áldás életére!" befejezte beszédét és a lepel a diszterem falát díszítő képről lehullott, a közönség felkelve ülőhelyeiről, óriási lelkesedéssel ünnepelte a biboros főpásztort. A hercegprímás beszéde Az ünneplés zajának elülte után a biboros hercegprímás szólott a díszközgyűléshez. Dr. Gróh ünnepi beszédét melegen megköszönte, az ünneplést szerényen állására és méltóságára hárította, majd igy folytatta : — Jíin ma e fájdalmas jelenben azért jelentem meg a törvényhatósági bizottságnak ünnepies közgyűlésén, azért engedtem meg magamat a varmegye arcképcsarnokába beilleszteni, azért állok itt a régi nagy mult dicsőségének és fénysuganinak közepében, hogy jelenlétemmel is dokumentáljam azt, hogy ellenére a sok megpróbáltatásnak, a sok megaláztatásnak, a sok veszteségnek, Magyarország hercegprímása még mindig él, (tomboló éljenzés.) habár megfogyva, de törve nem és hogy az egész egyházi és világi előjogaival és azok tényleges és tiszteletbeli atributumaival, a Nagymagyarország királyát koronázó jogával tiltakozzék az országnak kegyetlen megcsonkítása ellen. (Éljenzés ós taps.) Az úgynevezett békekötések nekünk nem bókét, hanem nyomorúságot és szerencsétlenséget hoztak. Bármennyire is békeszeretők vagyunk, bármennyire tudjuk is és ismerjük gyöngeségünket, és meg vagyunk győződve arról, hogy semmiféle erőszakos jóvátétel nem lehetséges, azt mégsem kívánhatja tőlünk senki, hogy mi ezt megelégedéssel, megnyugvással fogadjuk. Nézzék a tényeket a világ elfogulatlan elméi, nézzék az elszakítottak millióit, a száműzöttek ezreit, végtelen és égbekiáltó nyomorúságunkat;, az egész vagyonunkat fölemésztő úgynevezett szanálásunkat, a bűn sikereit, az öngyilkosok tömegeit, a hazaszeretet leple alatt izzó gyűlöletet, s akkor ítéljenek, vájjon Magyarországnak nem is megcsonkítása, hanem széttépése egyszerű sakkhúzás volt-e, vagy pedig inkább a sziv mélyébe döfött tőr ? ^Az igazság szeretői meg fogják találni az igazságot, arról meg vagyok győződve, mert 8z igazság még a sötét lepel alatt is fényeskedik és egyszor kifelé fog törni. (Helyeslés.) Mi pedig vigasztalódunk a mi nagy multunkkal, szebb jövőnkkel, különösen pedig azzal, hogy mindenki megteszi majd kötelességét. Igy nemcsak azt fogjuk hangoztatni és énekelni a Himnusunkban, bogy itt élned ós halnod kell, hanem hogy állandóan és szorgalmasan dolgoznod kell. Ennek az erős nemzeti akaratnak a megnyilvánulása legyen ez a mi mai nagy ünnepségünk, melyért hálás köszönetet mondok. A hercegprímás beszéde végeztével percekig tartó éljenzés és taps hangzott fel, amely után Báthy László prelátus-kanonok tartott Tisza István grófról nagy hatást keltett emlókbeszédet. Mint az Istent, királyt, hazát békében és háborúban rettenthetetlenül szolgáló hőst mutatta be, akinek nem az fájt legjobban, hogy meg kellett halnia, hanem annak látása, hogy nemzete erkölcseiben, hazafias erejében megfogyatkozott, legyengült s igy a sir felé zuhant. A nemzet jövője attól függ, hogy kik lesznek a vezérei. Ebben a teremben ma kót vezérről esett szó. Nem puszta véletlen, hogy barátság és bizalom kötötte őket egymáshoz, egymás mellé kerültek arcképeik azért, hogy beszéljenek, két hangosan beszélő mementó ! Zágó taps követte a beszédet ós az ünneplő közönség állva áldozott gróf Tisza István emlékének, akinek arcképe immár az esztargomi vármegyeháza falát is disziti. A Tisza István Országos Emlékbizottság nevében Antal Géza református szuperintendens szólt nagy figyelem közepette gróf Tisza emlékéről, amelynek nevében össze kell fognunk testvériesen e súlyos időkben. A nagy tetszéssel és óljenzéssel fogadott szép beszéd után Mátéffy Viktor bizottsági tag indítványára a díszközgyűlésen elhangzott beszédek egész terjedelmükbea való jkönyvi megörökítését fogadta el a közgyűlés. Majd Reviczky Gábor főjegyző a véghatározatot olvasta el, végül lelkes, költői lendületű beszéddel Palkovics László alispán átvette megőrzésre a két arcképet. A Himnus eléneklése után a hercegprímás a jelenlevők sorfala kőzött eltávozott, a közgyűlés résztvevői pedig a Magyar Királyba vonultak a diszebédre. Több mint kétszázan ültek már a fehér asztalnál, amikor elfoglalta helyét a biboros-hercegprimás is, akinek jelenléte az ebéden leírhatatlan örömet keltett. A hercegprímás az ebéden a főispán és Antal Géza ref. szuperintendáns között ült, mindvégig szivesen társalgott a körülötte ülőkkel és láthatólag igen jól érezte magát.