ESZTERGOM XXXI. évfolyam 1926

1926-08-29 / 66. szám

XXXL évfolyam, 66. szám. Ára korona Vasárnap, 1926. augusztus 29 Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán ós vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Ne> telén közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA

0 könyvnyomdában. 1526 — 1926. Esztergom, 1926. aug. 29. Mohács szomorú nevével és négyszázesztendős gyászával kapcsolatos nagy nemzeti tragédia okozó eseményei és eszmei cselekvő rugói nem közvetlenül a véres csatavesztés körülményeiben keresendők, mint ahogy trianoni állapotunkat sem csupán a világháború elvesztése okozta. A történelmi kútfőkből bebizonyitható, hogy Moháosot évtizedekig tartó nemzeti és erkölcsi züllés készítette ejő, amelynek főjellemvonása a hazafias áldozatkészség hiánya volt. Trianonnal kapcsolatban is a háborúelőtti idők oktalan és sokszor lelkiismeretlen politikája mellett a nemzeti életben burjánzott bűneink egész sorozatát említhetnénk, amelyek a magyar lelket és erkölcsöt lerontották, legyengítették és Magyarországot, ezt az oroszlánlelkű ezeréves országot lebetegitették, hogy azután szomszédaink üldözöttjévé és a Nyugat gyámoltjává lehetett. A magyar történelem fényes lapjai között a feketekeretesek, a dicső nevek között az átkozottak, a négyszázesztendős távolból borúsan sötétlő Mohács és a készülő történelem kavargó eseményeiből még a friss szenvedéstől eleven, friss átkokkal teleszórt és a friss magyar gyásztól feketéllő Trianon: mind csak azt bizonyítják, hogy a magyar tragédiák önnönbűnök összehatásából fejlődött tragédiák és hogy a magyart csak önnönlelkének leromlása után lehetett leteperni. Bús emlékek, szomorú tanulságok, de tanulunk-e végre belőlük? ! Vizsgáljuk csak egy kissé lelkünket, amelynek Krisztus tanítása szerint kellene magán és közéleti cselekvéseink rugóját igazgatnia, — tekintsük csak magyarságunkat, amelynek tisztaszivunek és áldozatosnak kéne lennie, nézzük csak társadalmi és politikai életünket, amelynek összetartőnak, bizalommal teljesnek, nagyvonalúnak és munkásnak kellene lennie, — nézzék csak egy kissé magukat a vezérek, nem tette-e őket oktalanokká és szívtelenekké a hatalom és a gőg, — és álljanak csak meg egy pillanatra a követők, hogy nem önző szempontokból dicsérnek, bírálnak, vagy átkozódnak-e, amikor mindnyájunk javáról van szó ?! Álljunk csak meg egy pillanatra a négyszázadik augusztus 29-én és szigorú önbiráflz összes helybeli elemi lattal nézzünk körül: könnyeink letörlése után tanuluuk-e végre Mohácson, vagy pedig csak nyögjük és akaratlanul tűrjük Trianont, és lélekvesztetten szédelgünk egy új Mohács felé ? ! Hétmilliárdos új építkezés Esztergomban A vármegye a külföldi kölcsönből tisztviselői házat épit Komárom ós Esztergom vármegyék törvényhatósági bizottsága csütörtökön népes közgyűlést tartott, amelyen a vármegyei font-sterling kölcsön ügyében döntöttek. Az állandó választmány ülése után dr. baráti Huszár Aladár főispán a Magyar Hiszekegygyei nyitotta meg a közgyűlést. Az egyetlen tárgyat, az angol kölcsönt dr. Reviczky Gábor főjegyző ismertette. A kölcsön felvétele ügyében a pénzügy-, belügy- és kereskedelemügyi miniszterek körrendeletet adtak ki a vármegyéknek, az alispánok pedig közös értekezletet tartottak, amelynek eredményeként Komárom-Esztergomvármegyék alispánja indítványozta a közgyűlésnek, hogy e 7 és félszázalékos, rendkivül kedvező feltételekkel nyújtandó kölcsönt a vármegye közönsége vegye igénybe és azon a vármegye tisztviselői részére megfelelő bérház építtessék, amelyben a vármegyei számvevőség is elhelyezhető lenne. Útépítések céljából nem ajánlja a kölcsön felvételét, mert ily összeggel alig 60 km hosszúságú út volna csak megépíthető s igy az útépitésialap volna törlesztésre felhasználandó, amely lehetetlenné tenné 20 éven be lül az alap javítási célra való felhasználását és pótadóemelóst eredményezne. A bérház a megfelelő bér* ö3szegekből és a vármegyei megtakarításokból nyerne törlesztést és a költségvetést nem terhelné meg nagyobb összeggel. Az új épületben a számvevőségi hivatalon kivül négy 4 szobás, nyolc 3 szobás, 25 kétszobás és egy egyszobás lakás lenne. Harminc év múlva a vármegye tulajdonában ingyen áll egy nagy ós értékes objektum. Az előterjesztéshez Thaly Ferenc szólott. Félti Komárom vármegye önállóságát minden olyan közös vagyontól, amely szorosabb kapcsolatot létesít a két vármegye között. Kéri, gondoljunk elszakított véreinkre, akik ha értesülnek arról, hogy még 20 évig együtt akar maradni a két csonka vármegye, még utolsó reménységük is elvész a magyar feltámadásban. A bekövetkezhető osztozkodást sem tartja olyannak, amely a két- vármegye jó viszonyát erősíthetné. Dr. Huszár Aladár főispán válaszol Thalynak. Dicséri azt a tiszteletreméltó álláspontot, melyet mindnyájan osztunk, de amelytől ma a reális élet messze van. A megszállott területen élő testvéreink azt követelik tőlünk, hogy életképességünknek, ne pedig élhetetlenségünknek adjuk tanújelét. Az épület nem Esztergom városát gazdagítja, hanem elsősorban a csonka országot, amelynek minél több alkotó munkára van szüksége. Az osztozkodástól sem kell félni ; bárcsak már itt volna az ideje! A főispán beszéde, amely hazafias emelkedettség ós meggyőződés szempontjából semmivel sem maradt Thalyó mögött, még a komáromiakat is meggyőzte, sőt zárószavában Thaly is megjegyezte, hogy financiális szempontból a terv ós kivitele ellen nincs észrevétele. A névszerinti szavazás elrendeltetvén, a megyebizottság tagjainak többsége (57 igen, 19 nem ellenében elfogadta az állandó választmánynak a külföldi kölcsön felvételére ós tisztviselőház építésére vonatkozó javaslatát. A közgyűlés ezután megalakította az építő bizottságot. A főispán kérte a bizottsági tagokat, hogy a szeptember 2-i arcképleleplező ünnepi közgyűlésen minél nagyobb számban jelenjenek meg, ezzel a közgyűlést bezárta. Az esztergomi iparművészet emlékeinek gyűjtése A betűk lelke — Látogatás jaschik Álmos iskolájában Ezidén utcáinkon ismét megjelentek Jaschik Almos művésziskolájának szorgalmas növendékei, hogy lerajzolgassák, lefessék városunk festészeti szempontból érdekes pontjait s itt tanulmányozzák a formai ós szinhatásokat. Ezidén az iskola általános művészi célokon kivül speciális helyi célt is kitűzött: sorra lerajzolják a növendékek Esztergom iparművészeti emlékeit, amelyeket a városban levő régi épületek, lakóházak rejtenek magukban. Alig van esztergomi ember, aki tudná, hogy azokban a rozzant, régi családi házakban, amelyet a gazdájuk talán gondolatban már lerombolásra itélt, amelyeket szeretne már kicserélni modern gipszfigurás, üvegkockákkal ízléstelenül feldíszített hivalkodó új épületekkel, mennyi az igazi iparművészeti emlék! A régi esztergomi iparosok, akik még a mestervizsgán remeket" készítettek s akik soha ki nem adtak kezükből olyasmit, ami technikai és művészi tudásukat kedkezőtlen színben tüntetné fel, akik még terveztek és rajzoltak, akik hosszú vándorútjukon világot láttak, tanultak és tanítottak, — itt Esztergomban számtalan emlékét hagyták az utókorra becsületes munkájuknak, finomult ízlésüknek. Szorgalmas és hozzáértő gyűjtőkre vár, hogy ezeket megmentsük az utókor számára, ha másképen nem, hát rajzban, mint ahogyan azt Jaschik mester tanítványai csinálják. Alkalmunk volt a napokban megtekinteni ezen gyűjteményüket és gyönyörködni az ügyszeretet és lelkiismeretes hozzáértés ezen kedves remekeiben. Érdekesen tervezett kilincsek, zavarok, kapuk, faldiszek, cégjelek, rácsok, ablak- és ajtókeretek, vasalások, házak, faragványok, templomi diszek, sírkövek egész sora beszél a régi esztergomi mesterek nagy ambíciójáról, akik minden darabjukat másképen tervezték, két egyforma nincs közöttük ugyanegy ajtón, ablakon sem. A másik speciális dolog, amitől alig lehet megválni, a Jaschik-féle magyar irásművészeti gyűjtemény, amelynek 40 darabja készült e nyáron Esztergomban. Ehhez hozzájön a még Budapesten levő rész, amely az elmúlt tél folyamán Bécsben volt kiállítva és ott rendkívüli sikereket aratott. Ez és az e nyári esztergomi művészi termékek együttesen alkotják alapját Jaschik gyönyörű álmának: egy magyar irástipus megalkotásának, amilyenféle irástipust az angolok már a közelmúltban megteremtettek maguknak, s amilyenre a németek is nemzeti önérzettel és büszkeséggel tekintenek. Jaschiknak ezen eszmét az esztergomi régi kódekszek betűinek tanulmányozása adta, de tanulmányozta a régi keleti, héber, ékirás, magyar rovásírás, régi különböző oklevelek írásfajtáit is, mindenikből bőséges példát mutatva be, egészen a legújabb, a modernebb követelményeknek megfelelően dekorált s a mai „izmusok" legváltozatosabb fajtáit is feltüntető irástipusokig. Bámulatraméltó az a komoly és tiszta művészi lelkesedés, ihlet és találékonyság, amely ezen aránylag unalmas témánál, a betűvetésnél a mestert lelkesíti. Elejétől végig szikrázó ötletesség, gel, rajzi, szin ós tervező gazdagság