ESZTERGOM XXXI. évfolyam 1926

1926-05-23 / 39. szám

XXXL évfolyam, 39. szám. Vasárnap, 19 2 6. május 23 Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és rasái'L&p. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajos« utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában Ünnepi sorok Esztergom, 1926. Május 28. Esztergomnak is lehetne szép pünkösdje, ha hinni tudnánk mi is a jobb jövő jobb embereiben és e hitünkben megerősödnénk. A jobb jövő bizonyára elsősorban is a régi nagy Magyarország Esztergoma, amelyet a Mária-Valériahid a szabad Párkánnyal köt össze, továbbá a szebb Esztergom telve a jövő fejlődés alapjaival, a vízvezetékkel, iskolákkal, kul túrépületekkel, fürdőkkel és jő utakkal rendelkező város, amelyben a modern várossá való kifejlődés csirái melegednek és érnek, amelyben az alkotás pünkösdi tüze ég és izzítja a lelkeket, s amelynek pezsgő élete felett a béke fehér galamja lebeg. Ez a mi jobb jövőnk és a jobb emberek ennek a tisztult világnak az emberei. Szép világ, amelynek képével vigasztalódva ébredünk, ha előző nap rossz emlékekkel, gondokkal terhelten és kétségbeesve hajtottuk nyugalomra fejünket és boldog emberek, tiszta, érdek nélkül cselekvő emberek, akiknek lelkét egyedül az alkotás vágya fűti embertársaik javára és gyönyörűségére, akiket vágyó szívvel keresünk mindenfelé, fórumon és magánéletben, mert tudjuk, hogy az 6 jelenlétük a jobb világ Ígérete és eljövetele ! Hinni akarunk a jő emberek szép Esztergomában, amelynek de rült világát a tisztatüzű alkotás lelke, fűti és felette a béke szelíd galambja leng. Erősítsd meg, Istenem, az esztergomiakat ebben a vigasztaló hitben ! Erzsébet királyné szobra Esztergomban Esztergomi közönség kegyelete Csöndben, feltűnést kerülve, miként a nemeslelkű nagy királyné szerette, szobrot emeltek Esztergomban boldog emlékezetű Erzsébet királynénknak. Azok, akik a szoborra adakoztak, talán nem is gondolták, hogy e kegyeletes cselekedetük egy város hálás szivű közönségének kőben kifejezett megnyilatkozása lesz. Soha gyűjtés csendesebben, de eredményesebben nem folyt. Az egybegyűlt, mai viszonyokhoz mérten szerény összeg is elég volt arra, hogy e szobor létesüljön ós a felséges Asszony, aki mindig a sírókkal, szenvedőkkel érzett, itt, az esztergomi Dunaparton szoboralakban nézze a trianoni határrá itólt Duna habjait mólázó tekintetével, átnézzen a párkányi sikra, amelyen egykor diadalmenetben vonult be ebbe a városba, amikor még a magyar hazában lehetett igazán örülni és lelkesedni, nézze azt a hidat, amelyen egykor az ő, sötótlelkű, elvetemült gyilkosa, Lucceni is dolgozott . . . A szobrot az Esztergomi Sétahelyszépitő Egyesület a Koloshid ós a primási palota közé eső parkban állíttatta fel, arccal a Dunáuak. A talapzaton aranybetűkkel csak ennyi: ERZSÉBET. A terrakotta mellszobor Zala Görgy neves szobrászunk műterméből került ki. Átadása szerény ünnepség keretében pénteken délelőtt 10 órakor történt a város, a vármegye, katonaság, papság, iskolák és hivatalok képviselőinek jelenlétében. Dr. Csernoch János biboros hercegprímás palotája kertjéből nézte végig a kegyeletes aktust. A szobor eszméjének felvetője, vitéz SZÍVÓSWaldvogel József ny. tábornok, a Sétahelyszépitő Egyesület nevében a megboldogult királyné emlékének lelkes móltatása mellett adta át a szobrot a város polgármesterének megőrzés céljából. Dr. Antóny Béla polgármester a szobrot szép szavak kíséretében átvette, majd elhelyezte a szobor lábainál a város közönségének rózsákkal — a megdicsőült királyné kedvenc virágaival — díszített koszorúját. A szobor elhelyezése művészi szakvélemény alapján törtónt. Ma még kissé idegenül hat a kellő háttér nélküli mellszobor, azonban rövid idő múlva, ha a szobor mögé ültetett fák erős lombot hajtanak, valósággal poó^ tikus helyzetben látjuk majd a világtól elvonulni szerető, a természet magányát kedvelő, szomorú nézésű királyasszony alakját az esztergomi Dunaparton. A hősök emlékünnepe Az 1924. évi XIV. t-e. a világháború hősi halottainak emiókére minden óv május havának utolsó vasárnapját „Hősök emlékünnepe" néven nemzeti ünneppé avatta. Az idézett törvény rendelkezése folytán a „Hősök emlékünnepét* az ország egész területén —folyó hó 30-án — méltó módon kell mogünnepalni. / Az emlékünnep rendezésére hivatott hatóság az ünnepi programmot lapunk folyó hó 30-iki (vasárnapi) számában fogja közzétenni. Az emiitett napon — május 30-án — a hősi halottaink emlékének tartozó nemzeti kegyelet jeléül a hősök emlékműveit megfogjuk koszorúzni, sírjaikat fel fogjuk disziteni. Ez a gondoskodás elenyészően csekély ahhoz a nagy áldozathoz, melyet hőseink vérükkel megpecsételve szeretett hazájukért hoztak. Ép azért minden anyagi erőnkkel azon kell lennünk, hogy hősi sírjaink állandó és díszesebb karbantartásához az erre hivatott hatóságnak módot nyújtsunk. Mindannyian tudjuk, hogy az állam pénzügyi viszonyai ezidőszerint olyanok, hogy erre a kegyeletes célra nem álAz Esztergom tárcája Jeanne d'Arc Paris, 1926. május hó Jeanne d'Arc csodálatos élete és szerepe a francia nemzet történelméből ismeretes. Az alig 17 óves, irni-olvásni nem tudó pásztorleányka a százéves angol-francia háború utols6 negyedében — a XV. század első felében — isteni sugallatra a hadsereg élére áll, a 9 hónapig sikertelenül ostromolt Orleans városát az angoloktól visszaveszi, a fiatal trónörököst Reimsben megkoronáztatja, majd Parist menti fel ós az ellenséget a határig veri vissza. Az utolsó harcok egyikében az angolok foglya lett s Rouenban máglyán elégetik. Az ő élete a nemzeti öntudat újjáébredését jelzi, vértanúi halála pedig váltság a szóthúzó, bűnökben tobzódó nemzete bűneiért. Jeanne d'Arc tehát a haza védőszentje, a francia egység szimbóluma. Az iránta való mély ós alázatos tisztelet századok alatt annyira belevésődött minden rangú és vallású francia lelkébe, hogy szobra és képe minden templomban, minden hazafias egyesület helyiségében, minden francia város legforgalmasabb terén fellelhető, a gyerekek pedig az ó élettörténetét olvasva tanulják meg szeretni a hazát. A századok alatt kifejlődött Jeanne d'Arc kultusznak talán a legszebb ós legimpozánsabb megnyilatkozása az évenkint tiszteletére rendezett körmenet. Amióta a szabadkőművesek politikai hatalomhoz jutottak (50 éve annak körülbelül), azóta ez a hagyományos körmenet a nagy tömeg hazafiasságának ós vallásosságának fényes tanújele. A szabadkőművesek ép ezért I gyűlölik ezt a Jeanne d'Arc kultuszt s törekszenek azt „minden módon meggátolni vagy legalább is megzavarni. Erre a hazafias politikai pártok hosszas ós kemény parlamenti csaták után törvénybe iktatott nemzeti ünneppé tették a körmenet napját, május második vasárnapját. E napon a házak, középületek, villamosok s általában az összes közlekedési eszközök fel vannak diszitve virágfűzórekkel és kis zászlócskákkal, az emberek a szentnek kis szalagra fűzött érmét tűzik a mellükre. A város egyik terén álló Jeanne d'Arc bronz lovasszobra előtt pedig elvonul a kormány, a hadsereg, az összes iskolák, a különböző társadalmi egyesületek s elhelyezik a hála, a hódolat koszorúit ós csokrait. Két év óta, amióta radikál-szociálista kormánya van az országnak, a belügyminiszter betiltotta a körmenetet ós csak a kiküldötteknek engedélyezte a szobor előtti elvonulást. Az eipanziv természetű francia psyché ! szeret ünnepelni, nála az ünneplés lelki' szükséglet, úgyhogy ez a miniszteri tilalom tavaly az ellenkedő eredményt érte el: a felvonulás impozánsabb volt, mint bármikor. A belügyminiszter az idén hasonló rendeletet adott ki s a tavalyi kudarcon okulva, a rendőrséget teljes létszámban a térre mozgósította. A rendőrség — nyilván felsőbb parancsra — annyira ment szigorúságban, hogy a térre nyi'ó összes utcákat elzárta, mire a tömeg a térrel szemben fekvő Tuileires-kertbe vonult, amelynek rácsozatán át akarta szemlélni a delegátusoknak a szobor előtt való elvonulását. A rendőrség ezt is megtiltotta, mire a szabadságára féltékeny s jogaiban ennyire korlátozott tömeget oly elkeseredés fogta el, hogy megtámadta dühében a rendőröket. Érdekes, de szánalmas látvány !... Rendőrsapkák, kalapok, botdarabok, véres gallérok és nyakkendők a levegőben, a pofonok ós ütések csattogását a női ós férfi hangoktól vegyes nyögő, szitkozódó, jajveszékelő kiáltások kisérik ; mindezt azonban néhány perc múlva elnyomja a tömeg győzelmes hurrája: a rendőröket szétverte s a rácsozatot elfoglalta! A nemsokára megérkezett lovascsapatok nem fosztották meg a népet véres harc árán szerzett helyétől s igy a rácson át nézte a delegátusoknak a szobor előtti elvonulását. A három óra hosszat tartó elvonulás végén a hatalmas lovas szobor két méter magas virágerdő közepén állott. A véres botrányba fulladt nemzeti ünnep, amelynek több száz sebesültje — köztük 150 rendőr — ós többszáz letartóztatottja volt, egy jogtalan miniszteri rendeletnek volt a következménye. A szabadság, egyenlőség, testvériség elvén alapuló demokratikus köztársaságnak az a kormánya teszi ezt, amely megengedi a kommunisták, anarehisták s mindenféle internacionalista felforgató elemek tüntetését; amig a kommunisták elvonulhatnak évenkint vörös zászlók, vörös ruhába bujtatott ifjúsággal az 1871-i kommün alatt elesett elvtársak sirja előtt, ugyanakkor a haza védőszentje előtt a vallásos és hazafias megnyilatkozás tilos 1! Ez a szabadkőműves egyenlőség II... A keserűség tetőponton van, a készülődés serényen folyik, a nagy leszámolás órája már nincs messze . . . Dr. Halász Gyula. Pelczmann László férfiszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135. A Biboros Hercegprímás udv. szállítója. ^7PphpnUI Ámha? Esztergom, Szóchenyi-tér 16:-: 0£üUfiüIiyi MI UÍICÍJL Női és férfi gyapjúszövet, fe : Telefon 135 fehórneműek, vászon, karton, delén, kanavász, zefir, flanel, barchet, törü

1 közök, zsebkendők stb Keztyűk, harisnyák, nyakkendők, kész gyermekruhák. Papirosztály. írószerek.