ESZTERGOM XXXI. évfolyam 1926

1926-04-04 / 26. szám

XXXI- évfolyam, 26. szám. 4ra koroiltt Vasárnap, 1926 április * ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és KsrBSZténV DOlltikai ÉS tárSSUlalmi Í3D Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. H utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­Névtelen közleményt nem Teszünk figyelembe. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. vétetnek a .HUNNIA" könyvnyomdában. Húsvéti gondolatok Irta: BÁRSONY ISTVÁN Érzem a földnek csodálatosan üde illatát, amit érezni csak ilyen­kor lehet: kikelet évadján, fuyek és rügyek zendülésének, megéledé­sének az idején. A nagyszerű és mindenen diadal­maskodó élet, ime, megújult, s be­bizonyítja, hogy mégis hatalmasabb a folytatódás ereje, mint a meg­semmisülésé. A halál irtózatos végzete tehát nem a legerősebb ; hisz ha az élet a mindenség egy-egy parányán ki­alvást mutat is, azért az egész nagy mindenség folyvást csudálatos erővel él, és nincs olyan borongós képzelet, amely ennek az életnek a végső megszűnését merné jósolni. Egy elmúlásért száz új élet kár­pótolja a céltalanság gondolatától elrémült lelkeket. Az aszott füvek tövéről új sarjak hajtanak. Ahol az imént még rideg kopárság szomorí­tott, ott a Nap felséges ereje által új reménység csirája éled a földön. Nemrég még az volt itt a látszat, hogy minden meghalt, holott, lám, minden él. Ha van hatalom, amely a terem­tés munkáját igy ismételheti, nem erősebb-e az, mint az enyészet min­den törekvése ? Holott a megsemmi­sülés csak az alkotás nyomában kulloghat! Érzem a növekvő fű csodálato­san üde illatát és elgondolom, hogy millió esztendővel ezelőtt is épp így érezhette ezt valaki, akinek mi a folytatása vagyunk. Az ősök ősei­nek immár nyomuk sincsen; de vájjon elmondhatjuk-e, hogy meg­semmisültek, holott itt érezzük Őket magunkban, mindnyájan. Az ő életük legyőzhetetlenül él tovább mibennünk, és mi azt to­vább adjuk a végtelen időket érő utódoknak. Akárha visszanézek merész kép­zelettel a nagy múltba, vagy ha előre száguld a jövendő titkos sej­tései birodalmába legeszményibb ré­szem, a gondolat: minden utam csak a nagyszerű Elsőhöz vezethet, az élet örök forrásához, aki mint­hogy benne van mindenben és egy­szersmind mindent magába foglal: a maga fölséges lényének a pará­nyait az élet csirájában el is hinti. Amikor megérteni próbáljuk, érez­zük, hogy a Napba nézünk s értel­münk elvakul. Pelczmann László Hisz a felbonthatatlan, megma­gyarázhatatlan titok előtt állunk, amely minden életnek élete: az Isten ! • * Huszadik évszázada telik, hogy megjelent köztünk valaki, aki aí ő mulandóságnak szánt földi életével tett tanúságot arról, hogy úgy át van hatva az örök életbe vetett bi­zalomtól, ahogyan sem előtte, sem utána senki. íme, elmúlhattak az ezredévek, de ami el nem múlhatott többé, az az Ő világossága. A kétezeresztendő8 meggyőződés, amely az örök élet erejét hirdette, elterjedt a világon s fénylik a min­denség homlokán, mint a megváltás glóriája. A Jóvátételi Bizottság f. évi március hó 28-án Parisban tartott ülésében az angol, francia és az olasz állam meg­bizottainak szavazatával kimondotta, hogy a magyar állam a békeszerződés értelmében nem köteles Ipolyi Arnold' nah Esztergomban levő műgyűjteményét a román államnak kiszolgáltatni. Ipolyi (Stummer) Arnold 1823. okt. 20-án Ipolykeszin született. 1847. aug. 4-én az esztergomi főegyházmegye pap­jává szentelték. Plébános volt Zohoron. 1863-ban egri kanonok lett, 1869-ben a központi papnövelde rektora, 1872-ben besztercebányai, 1886-ban nagyváradi püspök. Meghalt 1886. dec. 2 án. A régészetet és a müvószettörtónel­met szakszerűen művelte, sőt ennek a tudománynak Magyarországon úttörője is volt. Magyarország területéről és a külföldről igen jelentékeny művészeti anyagot gyűjtött össze, különösen az egyházműrészét emlékeit gyűjtötte nagy gonddal és áldozatkészséggel. Simor János hercegprímással együtt azzal a tervvel foglalkozott, hogy európai nivón álló magyar egyházművészeti múzeumot létésit. Ezt a szándókát életében több­ször kijelentette ós végrendeletében is jelezte. Halála után gyűjteményének az a része, amelyet életében az országos gyűjteményeknek el nem osztott, Nagy­váradon maradt, ahol sokáig a püspöki palotában rak társz erűen őriztetett, majd a Biharmegyei Múzeumba kerü' t mint letét. A háború végén a magyar kormány és az illetéke* egyházi hatóság tudtával és beleegyezésével a mügyűjteményt\ Esztergomba szállitották ós az eszter­férflszabó Esztergom, Széchenyi-tér 16 Telefon 135. A bíboros Htreegprimäs udv. szállítója. Amit Ő előtte, az Ő szent ér­telmezésében senkisem értett meg: az örök élet, eszményi diadalt vett a töprengő lelkeken. Ez az égi diadal megerősítette az igazságokat kereső s a források ös­meretét szomjazó embert, aki meg­nyugvást lel ai ő hite által abban, hogy a végső cél nem lehet a kiet­len elmúlás. Olyan cselekedet után, aminő ez a nagy mindenség : az Alkotónak méltó célról is kellett gondoskod­nia. A nagy cél: az el nem múló élet, aminek az erős hitében ezernyi gonosz között is újra születik a megtisztulás által. íme a tavalyi hó sehol sines az ő csillagmorzsáiban; — de a víz­gomi főszékesegyházi múzeumban Simor János gyűjteményével egyesítették, hogy Ipolyi Arnold végrendeletét végre­hajtsák és a boldogult nagynevű püs­pök szándéka szerint a nagy magyar egyházművészeti múzeumot létesítsék. A román állam már a román meg­szállás idején el akarta szállítani a gyűjteményt, ami azonban Csernoch János bibornok-hercegprimás Őeminen­ciájának hatalmas közbenjárására abban­maradt. A békeszerződés után Románia a Jóvátételi Bizottsághoz fordult és kérte a magyar állam kötelezését, hogy az Ipolyi-gyűjteményt visszaadja.Hosszú tárgyalások és az égés?, kérdésnek ala­pos tanulmányozása után a Jóvátételi Bizottság Magyarország javára döntött. Igy Ipolyi Arnold gyűjteménye vég­legesen az esztergomi főszékesegyházi múzeum alkatrésze marad. A Simor- és ax Ipolyi-gyűjtemény együttesen ax egész kontinens egyik számottevő kollek­cióját alkotja. Rövidesen a San Marco herceg-féle gyűjtemény is a főszékes­egyházi múzeumhoz csatoltatik. Esztergom igy a legszomorúbb évek­ben oly jelentékeny kincsekkel gazda­godott, amelyeknek megtekintésére nem­csak a magyai ok, hanem a külföldiek is nagy számban fognak, Esztergomba jönni. Egész Esztergom városa mély hálával tartozik nagynevű prímásának, aki európai tekintélyével ezt a nagy sikert kivívta, valamint Gerevich Tibor dr. egyet, tanárnak ós Lepold Antal dr. prelá­tus kanonoknak, akik a prímásnak a nagy ügy tárgyalásában fáradhatatlan munkatársai és tanácsadói voltak. csöpp, amivé változott, talán éppen azt a zsendülő fűszálat táplálja, amelynek láttára a megújuló fia­tal élet reménykeltő gondolata izgat. Vagy talán fölöttem úszik, mint harmatosöppnyi része a felhőnek, amelynek a sirása a termékenyülós örömét jelenti idelent. Szétnézek a világon és bármerre essék a tekintetem, nem a halál­nak, hanem az életnek a diadalmas dicsőségét látom. Ezt sugallom magamba, mert hogy az élet diadalmas voltára vá­gyom szünetlenül. — És amikor végigszáguld fölöttünk a népeket és nemzeteket őrlő viharok ereje: erős hitünk százszorta fokozza bizodal­munkat az élet iránt, amelynek szánva kell, hogy legyünk, ha eny­nyit elbírhattunk ! íme a feltámadásnak új meg új alapja, reménysége ! Magyarországnak is dicsőséges, diadalmas feltámadása egykoron, ami el nem maradhat! Amire vá­runk! amiben hiszünk! amit remény­iünk ! amiért élünk-halunk! * Látom lelkemmel a népek nagy versengését; — deli leventék vonul­nak el képzeletem előtt; — indul­nak a világhódító, sziveket reszket­tető harcba; az életért való nagy küzdelembe, amelyben sebeket kapni lehet, de elesni nem szabad! Minden levente egy-egy nemzet koszorújáért küzd ! Mindegyiknek a testét védi a drága páncél, amivel honi módja szerint körül vértezheti magát. A nagy harcok után mindegyik haza­tér az ünnepeltetés kényelme közé. Csak egy van, akinek minden dísze a bátorsága, a halálmegvetéie ; — acél a karja ós puszta mellel száll szembe minden vésszel. Sas­tollas kalpagját messziről megösme­rem; — homloka vérzik; azt a vérző sebet ninos, aki gyógyítsa :... erdő forrásvize az enyhítője; — amikor fáradtan lepihen: napsugár takarja be ; álmát fülemüle dala édesíti. Magyarom ! Nemzetem ! a te örök­életű fiatalságod erejét érzem ebben a látományban! * A tavaszi feltámadás úrrá válik a nagy természetben s érzem a meg­ifjodó föld üde illatát. A nagy és elpusztíthatatlan élet új diadalokra készülődik s arról győz meg, hogy amit halálnak tar­Qróphpnui Árilháj Esztergom,Széchenyi-tér IS :-: 0£üUIICliyi ftlUIICU. Női és férfi gyapjúszövet, fe :-: Telefon 135 fehérneműek, vászon, karton, delén, kanavász, zefir, flanel, barchet, törülközők, zebkendők stb. Keztyűk, harisnyák, nyakkendők, kész gyermekruhák. Papirotztály. írószerek. Ipolyi Arnold műgyűjteményét Parisban Magyarországnak Ítélték Esztergomban lesz Európa egyik legszámottevőbb műgyűjteménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom