ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925
1925-05-03 / 34. szám
xxx. év/oiyam, 3á. szám. Ara SOOO korona* seza Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában, Memento ... Esztergom, 1925. május 2. Esztergom földjében Ősi Kultúrák emlékei pihennek még ma is, elvegyülve azok porával, akik e kultúrát teremtették vagy élvezték. A mai emberek az ősök sírjai felett villantják meg szerszámaikat és ha a kapa alól kigurul egy elkorhadt csont, valamely régi, apró-oseprő tárgy, ez rendesen azt jelenti, hogy hajdan e helyen nyüzsgő-zsongó élet lehetett, hogy évezredek dta él ember e tájon, éli örömét-hánatát, küzd, reménykedik és emléke mindössze az a néhány apróság, amelyet most a tudós tanulmányoz, hogy hozzávetőlegesen megállapíthassa, mily kor terméke; a hozzánemértő pedig félrevet, mert semmi közösséget nem érez az elmúlt időkkel és jelentéktelennek látszó megmaradt eszközeivel. Szerencsére van egy egyesületünk, amely gondosan őrködik Esztergom múltja felett. Azt mondhatnók, ez az egyesület az intézményesített visszaemlékezés és kegyelet. Nem engedi, hogy a késői, sokszor méltatlan unokák rideg egykedvűséggel rúgják fel a porladó ősök csontjait és emlékeik mellett közönnyel elhaladjanak. Hirdeti, tanítja a mult megbecsülését és ujjal mutat a helyekre, ahol a lélek emlékezéssel töltekezhetik, fellebbenti a fátyolt a régi korok életéről s megszólaltatja az előkerült rozsdamarta eszközöket, ékszereket, hogy a mai kor embere a jelent is az egyre múló idő tudatával szemlélje és értékelje. E napokban Esztergom határában, a vasútállomás mellett újból vizsgálat alá vették a háború előtt már egy izben feltárt és most véglegesen elpusztítás elé néző ősi romokat. Kicsiny lakások, egyszerű szorgalmas emberek otthonai készülnek a földből alig kilátszó kövekből, amelyek egy részét már a pogány rómaiak rakták le e vidéken, majd ugyanezekből a kövekből a középkor áhítata emelt templomot, hogy most békés családi tűzhelyekké legyenek. Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat vezetősége, midőn ezen, megsemmisülés előtt álló régi emlékek kutatását folytatja, kulturhivatásának a nehéz anyagi viszonyok dacára is fényesen megfelel. Megérdemli minden emelkedett lelkű esztergomi támogatását s megérdemli hogy rövid időn belül önálló múzeummal is rendelkezzék, amely eme Ő3Í város lakosságát és látogatóit állandóan figyelmeztesse, hogy „csak törpe nép feledhet ős nagyságot, csak elfajult kor hős elődöket. . Esztergomban emléktáblával jelölik meg Katona István történetíró lakását. A Történelmi Társulat ezidei vándorgyűlését Esztergomban tartja Dr. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter elnökletével. — Az Esztergom-Vidéki Régészeti és Történelmi Társulat választmányi ülése. Az Esztergom-Vidéki Régészeti ós Történelmi Társulat április 30.-án Dr. Walter Gyula e. püspök, nagyprépost elnöklete alatt választmányi ülést tartott, melynek főtárgya a múzeum építésének ügye volt. Minthogy a városi elemi iskolák építésével a múzeum ügyét nem lehetett kapcsolatba hozni, csak építkezés, illetve ház vétel útján lehet a kórdóst megoldani. Ennek keresztülvitelére Karcsay Miklós elnöklete alatt szűkebb bizottság küldetett ki. A Történelmi Társulat vándorgyűlése. A társulat jelen jubiláris évében Esztergom több ünnepélyes esemény színhelye lesz. Itt tartja vándorgyűlését a Magyar Történelmi Társulat gróf Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszter, a Magyar Történelmi Társulat elnökének vezetése alatt. Ezen vándorgyűlésen dr. Hóman Bálint, a Nemzeti Múzeum főigazgatója fog megemlékezni Katona Istvánról, a XVIII. század nagy történetírójáról, aki több évig városunkban lakott és részben itt irta terjedelmes forrásraunkáját a Historica eritica regni Hungariae-t. A vándorgyűlés másik értekezője Dr. Lepold Antal, társulatunk elnöke lesz, aki Esztergomot műtörtóneti szempontból fogja méltatni. A vándorgyűlés alkalmával emléktáblával fogják megjelölni a Szent János utcában azt a primásuradalmi emeletes házat, amelyben Katona István történetíró lakott. Ásatások a vasúti állomás mellett. Szóba került még a vasúti állomás mellett mostanában történt ásatás is, amelyből egyes fővárosi lapok nagy szenzációt kovácsoltak. Kitűnt, hogy itt korántsem lehet új felfedezésről szó, mert a helyet 1912-ben, amikor a vasúti állomást bővítették, már vizsgálat alá vették. A helyet előbb Bella Lajos szemlélte meg, majd Dr. Supka Géza, a Nemzeti Múzeum kiküldötte társulatunk igazgatójával, Sinka Ferenc Pállal vették ezt alapos vizsgálat alá. Még nála vannak a régi pénzek és egyéb régiségek is, amelyek akkor még megszerezhetők voltak, mig a kőemlókek maradványai a városházán találhatók. Az akkori megállapítás szerint az épületmaradványok egy, az Arpádházi Az „Egzíergom" tárcája. Látogatásaim. Irta: Dr. HALÁSZ GYULA. n. Az irgalmasnénék anyaházában. Paris, 192*. épr. hó. Tasárnap délután 3 óra. — A zajos és forgalmas körútakou áthaladva egy esendes utcába érek, amelyben rögtön szemembe ötlik az irgalmasnővórek zárdájának nagy ós erős, de egyszerű épülete. Habozás nélkül csengetek, bejelentem magam és a társalgóba lépek. A román stílusú hosszú terem tele van kis asztalkákkal, amelyek körül élénken társalognak a nővérek vendégeikkel. Amig a terem sarkába húzódva érdeklődéssel figyslem az ottlóvők zajos beszélgetését; a különböző skálájú hangok kaotikus egyvelegében egy fiatal nő csengőhangú „Dicsértessék a Jézus Krisztus"-a üti meg hirtelen a fülem. Meglepő örömmel fogadom e rég nem hallott fenséges köszöntést s úgy érzem, hogy ebben a pillanatban éltem át lelkemben a hazámban annyira gyakori magasztos üdvözlés mélységes értelmét. Rögtön köz'öm a magyar nővérrel jövetelem tulajdonképeni célját: előadom a kápolna megtekintése utáni vágyam, ahol a Boldogságos Siűz 1830-ban megjelent. Leopoldina soror készséggel teljesiti óhajom s mindjárt belekezd az Égi anya megjelenésének történetébe. — A rendünk egyik buzgó tagjának, Katalin nővérnek jelent meg álmában paulai szent Vince s felszólította őt az általa alapított irgalmasnénék szerzetébe való belépésre, ö — ki gyermekkara óta jámbor, istenfélő életet ólt — leküzdve atyja hosszas ellenállását 1830. ápr. 21.-ón bejött e zárdába. Ez időtől kezdve szünet nélkül forró imáiban tárta Szűz anya elé sóvárgó vágyát: Őt látni ós Vele beszólni. Végre is a hosszú könyörgés meghallgatást talált, mert 1830. júl. 18.-án este V 2 12 órakor egy ragyogó szépségű gyermek kelti őt fel s a kápolnába hívja. Katalin sietve öltözik s követi a gyermeket a kápolna szentélyéig, hol térdre rogyva izgatottan várja Szűz Máriát. Nemsokára néhány perenyi kinos várakozás után selyemruha suhogása üti meg a fülét s a szentély baloldalán lévő karosszókben ülve megpillantja a Boldogságos Szüzet tündöklő szépségű, középmagasságú nő alakjában sárgás-fehér ruhában ós égszínkék köpenyben. Katalin nővér kábultan, főidre borulva hallgatja Szűz Mária szavait, amelyekben megjósolja Franciaország nagy. veszedelmét : a trón felborul, a keresztet megbecstelenitik, a párisi érseket megölik, a vér patakokban fog folyni s a két rendnek (lazarista ós irgalmasnénék) nagyon sok mártírja lesz ... Mikor fog mindez bekövetkezni ? — kérdi ezt Vince leánya. — Egy belső fény 40 évet jelöl meg neki, azaz az 1870—71-iki vesztett háborút s azt követő kommün rómnapjait. „Ne féljetek — folytatja Mária — mert szemem mindig rajtatok lesz ós az Úr az Én ós szent Vince közbenjárására meg fog titeket oltalmazni." Ekkor aztán árnyékként eltűnik, a nővért pedig a gyermek visszavezeti szobájába. E gyermek Katalin őrangyala volt — fűzi hozzá a vezetőm. — Ugyanebben az évben nov. 27.-én szombat d. u 1 / 2 6-1ior, amikor a buzgó soror imába mélyedve egyedül van a kápolnában, látja ismét az Istenanyát hófehér ruhában ós köpenyben egy földgömbön állni, amelynek csak a fele látható, kezében gyűrűk és csillogó ékszerek, amelyekből vakitó fény áradt Katalinra úgy, hogy képtelen volt tekintetét Máriára vetni. Az Égi anya beszólni kezd : „ A földgömb a világot, a kezemben lévő drágaságok a kegyelmeket jelentik. Ez utóbbiakat azoknak adom, akik engem tisztelnek s Tőlem azokat kérik." Ekkor feja körül félkörben aranybetűkből mondat képződik, amelyet sikerül a nővérnek elolvasnia: „0, Marie con sue sans pitité, priez pour nous qui avons recours a vous" (Szeplő nélkül fogantatott Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekszünk.) „Veress érmeket e felírással és azoknak, akik áhítattal fogják viselni, bő kegyelmeket fogok adni." Ez óv decemberében ismét megjelenik az utóbbival egyező alakban s ekkor határozottan elrendeli az érmek elkészíttetését. * * * Szent Tince jámbor leánya sokat szenvedett e látomásáért, mert gyóntatója, egy szentóletű lazarista páter — akivel rögtön közli látomását — kereken megtiltja neki, hogy erre gondoljon, benne higyjen és ezt másoknak elmesélje. Az engedelmes soror, amidőn már érzi élete végét közeledni — 45 óvi hallgatás után —• átadja titkát örökségül a főnöknőnek, aki rögtön elkészítteti a kápolna főoltára fölé a Szűzanya szobrát olyan formában, amilyen alakCipőüzletünkbe szép tavaszi árú érkezett. Szandálokban nagy választék! Esztergomi „HASOIA" Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet.
