ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-05-10 / 36. szám

ti o rr m RGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában Munkát iparosainknak! Esztergom, 1925. május 9. A munkanélküliség réme Esztergomban is ijesztő arányokat ölt. Iparosaink nagy része, különösen azok, akiknek iparához nagyobb tőkebefektetés szükséges, illetőleg akikiek iparát csak jobbmódú közönség támogathatja, s akiknek ipara csakis a közönség jómódjából és nagyobb igényeinek kielégítéséből táplálkozik, — igen kevés munkával rendelkeznek és alig kereshetnek anyuyit, hogy adójuk és egyéb költségeik lefizetése után megmaradjon a mindennapi kenyerük. Ha pedig a nestereknek nincs megrendelésük, ikkor világos, hogy a segédek is nunka és kereset nélkül állanak. Több iparág mellett különösen azon iparágak pangása szembeszökő, tmelyek az építkezésekkel kapcsolaosak. Városunkban is igen sok épitőnunkás van kereset nélkül és felünő ez a munkátlanság most, tapaszkor, amikor más normális eszendőkben javában folyt az épitke:é8 és amikor az építőmesterek és segédek, kőművesek, ácsok ós asztaosok a legtöbbet kereshettek. Ma lines építkezés, nincs munka és keeset. Pedig a munkanélküliség egyrészt a nyomorúság, másrészt sok veszedelmes társadalmi baj okozója és a nemzetgazdaságra is rendkívül káros hatással van. A munkanélküliség túltengése tönkreteheti egy nemzet erkölcsi és gazdasági életét. A háború után még a győző államokban is oly veszedelmes méreteket öltött a munkanélküliség, hogy a vezető államférfiak legfőbb gondja ma annak mielőbbi megszüntetése. A modern állami és társadalmi szervezet emésztő mérge a munkanélküliség. A „legyőzött" és megcsonkított Magyarországon, amelyet a forradalmak is legyöngitettek, a munkanélküliség még nagyobb és veszedelmesebb baj. Elsőrendű kötelessége a hatóságnak és mindenkinek, aki teheti, e nagy baj megszüntetéséért való küzdelem és áldozat. Munkaalkalmat teremteni, nyomorúságunk dacára is, munkát iparosainknak, ha nehezünkre esik is. Esztergom városa sem nézheti közömbösen, hogy egy társadalmi osztály kenyér és kereset nélkül napról-napra elkeseredetten várja a bizonytalan jövőt — a kérdésneK akár szociális, akár nemzetgazdasági oldalát tekintve. A város hatósága és vezetősége szintén tisztában van az ügy elsőrendű fontosságával és mindent megtesz munkaalkalmak teremtésére. Küszöbön az új sertésvágóhíd megépítése, a városház átalakítása, a rendőrségi épület kibővítése és a hivatalos város rövidesen megrendeli mindazon építési munkálatokat, amelyek finanszírozására a költségvetésben fedezet van. Kövesse a polgárság is a hivatalos várps példáját, ki-ki csináltasson, építtessen tehetségéhez mérten. Itt a legfőbb ideje az épitő munkának ! Iparosainkhoz osak az a kérelmünk, hogy tisztes munkájukért a dijat szabják a megrendelő és az egész ország anyagi helyzetéhez. Igy inkább munkához juthatnak. Ne értsük félre egymást: megrendelő, munkaadó és munkás közös jóakarattal teremtsék meg a munkát és aztán Isten áldja a tisztes ipart, — reméljük a gazdasági élet felvirulását és vele a mi jobb életünket. A leventék testneveléséről. A kormányzó úr Ő Főméltóságának 1924. jan. 31. napján kelt legfelsőbb kézirata igy kezdődik: „Hazánk súlyos helyzetéből folyó anyagi bajaink ós az elharapódzott tömegbetegsógek a nemzet testi erejét is megtámadták. A magyar jövőnek tartozunk avval, hogy minden erőnk megfeszitósóvei kiemelkedjünk ebből az állapotból ós testileg is épebb ós erősebb nemzedéket neveljünk. Ehhez első sorban a testnevelés ügyének felkarolása vezet, mely ekként most legfontosabb nemzeti ügyeink egyikóvó vált." Ezen nemzeti érdek azonban éppen úgy érdeke a családnak ós az egyénnek is, mert az egészséges, erős test, a rendszeres gyakorlattal kifejlesztett szívósság, nemcsak az egyén fizikai, ipari, gazdasági munkaképességét fokozza, hanem már a testgyakorlatok alatt is, a versengés ós a versenyek folytán az akaraterőt, az önbizalmat, a férfias, bátor szabad fellépést ós a küzdelembiráshoz szükséges idegenergiákat is kifejleszti. Ezeknek az erőknek ós tulajdonságoknak a birtoka minden egyénnek kívánatos, sőt múlhatatlanul szükséges a megélhetési harcban. De a testnevelés, mint nemzeti érdek, amely az egyéntől áldozatot is követel, a törvény megrendithetetlen erejével általánosan kötelezővé is vált. A nevelési törvény 10. §-a azt mondja: „Minden ifjú, aki nem jár olyan iskolába, ahol rendszeres testnevelés folyik, annak az évnek december végéig, melyben 21-ik életévét betölti, tartozik az e rendelet szerint szervezett testgyakorlásban rósztvenni." „A népiskola ismétlő iskolai tanfolyamának és az iparos és kereskedelmi tanonciskolának látogatása a testgyakorlási kötelezettség alól nem mentésit, stb." A 26. § szerint: „HáromHz „Esztergom" tárcája. űz az udvardi rétre vágyom. ^ rétre, hol smaragdsein pázsitágyon lyilnak a százszor — nem, ezerszerazépek ! i nefelejcsek, — kékek, csoda-csoda kékek ! Qy szinük lehet aa angyalok szemének.) íeg bolyhos-sárga kis pitypang virág. pitypangok közt pelyhet kis libák. L napsütésben vigan heverésznek i tarkaszoknyás libapásztor lányok. )tt, hol a rétea keresztbefut az árok Ss én úgy szeretnék átalmenni rajta, zólnék magamhoz : a két szemed, te balga, aesszeaéző két szemed most nyiad Mi nagyrais lelked, a mindig, mindig messzevágyó, nindig titkokra, új csodákra váró Lézzen ki rajta x elérhetetlen túlsó árokpartra. íézd: a százszorszépek ott ís csak fehérek. £ék a mosolya a nefelejcs szemének, jásd: ott sok a tüskés, csúf vadrózsa ág is nincsenek pelyhes, sárga kis libák is ismeretlen, új szépség — sehol. > miben lázadó tavaszok áradt vize foly: tözbe, látod, tt van az árok, l mélyvizű, a- piszkos, rút, nagy árok, I túlsó partra nem ereszt soha. .. Hát mondd, én lelkem, mért vágyói oda ? . . Ott megtanulnám, mit most nem hiszek, vagy tán hiszem, csak meg nem értem,) ó nekem, hogy áradó tavasz-vizek az innenső partra nem jönnek el értem. Hogy jó nekem itten dalos kedvvel, szépen láncokat fonnom, pitypangvirágból a napsütésben. És megtanulnám, hogy jó nekem a sraaragdszínű, lágy gyepen megülni csendbe', és messzirevágyó, gonosz két szememre két kis angyalszemü nefelejcset tenni. Az udvardi rétre szeretnék ma menni. Walter Margit. Látogatásaim. Irta: D*. HALÁSZ GYULA. III. Az irgalmasnénék anyaházában. Paris, 125. ápr. hó Az érem csodás eredetét gyors elterjedése is igazalja, ami magával ho^ta a Szűzanya fokozottabb tiszteletét. 16 évvel később két pásztorfiúnak jelent meg az Istenanya, kiknek megismételte Katalin nővérnek mondottakat. Ez az utóbbi eset még nagyobb lendületet adott a Mária kultusznak. Szent Vince leánya azonkívül kéri gyóntatóját kongregációk megteremtésére, mert az ilyen kegyes társaságokat az Égianya nagyon szereti ós bőséges kegyelmeivel látja el azok tagjait. A soror kérése ós vágya csak 1847.-ben valósul meg, amidőn a lazarista rendfőnök Rómában járva engedélyt kapott a Szentatyától, hogy a szeplőnólkfll fogantatott szent Szűz tiszteletére a Rómában létesített jezsuita kongregációk mintájára kegyes egyesületeket létesítsen. A tagok a felavatáskor érmet kapjanak, amelynek fehérkék szalagon való hordása kegyelmeket biztosit viselőinek. A csodálatos érem elkészítése, a szeplőnólküli fogantatás dogmává tótele, a Boldogságos Szűznek a lourdesi-i barlangban való megjelenése, mindezek nagyban hozzájárultak e kongregációk megerősödéséhez, amelyeket IX. Pius pápa rohamos gyorsasággal az egész világon elterjesztett. Beérünk a kápolnába. Dobogó szivvel, elfogódottan haladok egyenesen a szentélybe ós megtekintem a karosszéket, melyben ült Szűz Mária, majd a főoltárra vetem tekintetem, amely fölött van elhelyezve a Szűz szobra olyan alakban, amilyen formában Katalin nővérnek másodszor megjelent. Mohón, áhítatos lélekkel nézem a kegyhelyet, közben ajkam önkéntelenül egy „ive Mária" rebegósóbe kezd... A kápolna baloldali oltára alatt van boldog Lujza földi maradványa, aki sz. Vincével együtt működve, az irgalmasnénék rendjének feje lett. Még egy rövid fohász, még egy hosszú, mély pillantás e kegyhelyekre, mire lassan kiindulunk a kápolnából, miközben Leopoldina soror a csodálatos érmet nyújtja nékem azzal a hozzáfűzéssel, hogy minél bőségesebben használjam ki a hozzákötött kegyelmeket. Megilletődve veszem át s köszönöm meg e kegyes ajándékot s az óraláncomra fűzve továbbhaladunk a zárda kertjének megtekintésére. Ez az anyaház kérem — mondja halkan szent Vince leánya itt jelenleg körülbelül 300 beöltözött és 3('0 szemináriumi nővér van. A szeminárium időtartama egy év s mi ez idő alatt törekszünk elsajátítani szent Vince szellemét. A szeminaristák a világ minden részén lévő központi házakból vannak ideküldve, hogy innen visszatérve hazájukban felfrissítsék illetve erősítsék a hamisítatlan, iga'&i szent Vince szellemét. — Az anyaház állapítja meg az egyes nemzetek küldötteinek a számát ? — Nem, kérem •** felel a nővér — minden országban van központi ház s ez küid ki néhány tagot ide tartásdíjjal együtt úgy, hogy itt senki sem ól az anyaház terhén. Itt van az igazi kommunizmus — folytatja a magyar testvérem — mert a nővérek ideérkezve beszolgáltatják „hozományukat" és minden közössé válik. Itt mindenki egyenlő, Szent István hévviz fürdőtelep uszodái és kó'fürdöi 1925. évi május hó IO-töÍ (vasárnap) a közönség rendelkezésére állanak.