ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-04-12 / 29. szám

KXX. évfolyam, 29. szám. Ára 3000 korona. Vasárnap 1925. április 12 ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán ós rasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. Húsvéti gondolatok Irta: Dr. Lepold Antal. Führioh József a Krisztus követésének négy könyvéhez gyönyörű illusztrációkat rajzolt. Egyik képe a iU8véti örömhírt szemlélteti. A balkezében homokórát tartó halál a obbkezóvel törődött aggastyánt vezet a temető kapuján át egy nyitott sírgödörhöz. A sir szélén angyal ül. Baljában a remény horgonya. Jobbjával a föltámadott Krisztusra mutat, aki mögött föltárul az örök élet végtelen perspektívája. Ime a húsvéti ünnnep legnagyobb gondolata: az egyéni élet örök folytatása a halálon túl. A lélek mohón szívja magába a húsvétnak nagy igéretét. A föltámadás és az élet öröme elömlik egész valónkon. Minden megoldásra váró kérdés egyszerűbbnek és könynyebbnek látszik, mint máskor. Minden elnyomott igazságnak dicsőséges feltámadását várjuk. Szilárdan tudunk bizni igazságos vágyaink és reményeink teljesülésében. Aíért húsvét ünnepén fokozott erővel foglalkozunk a megcsonkított magyar haza, a nemzeti öntudat, a társadalmi béke, a gazdasági jólét feltámadásának gondolataival. Bizalommal nézünk és figyelünk minden jelt, amely a történelmi Nagy-Magyarország visszaállításának idejét mutatja. Amerika, Anglia és Németország közeledése ; annak fölismerése, hogy a világháborút követő békekötések egyoldalú erőszakon alapulnak s nem az országok békés megegyezésén; az új államok belső bajai; az állítólag fölszabadított népek hangos panaszai mind siettetik a nagy időnek elkövetkezését, amikor annyi millió magyarnak súlyos szenvedése megszűnik és a megcsonkított hazának vérző tagjai ismét összeforrnak. Az egész világon ébred a nemzeti öntudat. Minden nemzet igyekszik magából kivetni azt a mérget, amely a demokrácia hibás magyarázata mellett megfertőzte a nemzeti életet. Magyarország a nagy összeomlás és a kommün borzalmai után ösztönszerűleg megérezte az új szellem áramlását s a nemzeti irányban kereste a föltámadás útját. Ez az út célhoz fog vezetni. Azért egy pillanatig nem szabad a helyes iránytól eltántorodnunk, sőt a nemzeti érzést még jobban kell hangsúlyoznunk és ápolnunk. Amint a nemzeti öntudat áthatja az egész nemzetet, helyreáll a társadalmi béke. Minden nemzeti érzésű ember a haza polgárának tartja magát és büszke polgári mivoltára. Egy hazának igaz polgárai könnyen megtalálják a különböző társadalmi osztályok érdekeinek kiegyenlítését. Elkeseredett osztályharc ott van, ahol egyesek megtagadják a közösséget a nemzettel, elkülönítik magukat a polgároktól s azok ellen gyűlölködést és fosztogatást hirdetnek. Hazánkban igaz hazafinak nem szabad polgári és proletárfrontról beszélni. Akik igy osztályozzák a lakosságot, állandó belső harcot idéznek föl. Meg kell szüntetni ezt a rég elavult elméletekből táplálkozó szerencsétlen harcot, amely minden nemzetet gyöngít s a legerősebb államokat is elpusztíthatja. Csak azok a nemzetek maradhatnak fenn, amelyek még idejekorán fölismerik a veszélyt és összeszedik az utolsó erőt, hogy a proletárokat is hazafias polgárokká tegyék. A gazdasági jólét előfeltétele az állandó és tervszerű békés kormányzás és a munkakedv. Ahol örökké a szenvedélyek viharzanak, a kormányok folyton változnak, a rendszerek egymást váltogatják és a legkockázatosabb kísérletezések történnek, ott nem lehet munkakedv, gazdasági vállalkozás s ennek folytán nem lehet gazdasági jólét. Ha következetesen kitartunk a megkez dett úton, akkor biztosan elköveti kezik a gazdasági javulás, amelynek máris igen nagy biztató jeleit látjuk. A húsvéti ünnep mélységes átélése erősítse meg a magyar nemzetet az ország föltámadásának hitében s szilárdítsa meg benne a meggyőződést, hogy a keresztény és nemzeti gondolat az egyetlen helyes eszköz, amellyel céljait eléri. Ebben a gondolatban a belső erő forrása rejlik s azután annak a vonzó erőnek a titka is, amely az elszakadt részeket ellenállhatatlanul folyton közelebb hozza a kifosztottságában is fönséges s az élet fényében sugárzó anyaországhoz. Ime a húsvét ünnepének nagy nemzeti gondolata! A város 1925. évi költségvetése a közgyűlésen. Takarékosság és létszámapasztás. — Az 1000 milliós kölcsönből megindul az építkezés. Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete dr. Antóny Béla polgármester elnöklete alatt kedden d. u. 3 órai Kezdettel a városház nagytermében közgyűlést tartott. Az „Esztergom" tárcája. Jeremiás imája. — Nagypénteki cantate. — Veszély Qéza szövegére zenéjét szerzetté: Bochner Antal, főszékesegyházi karó agy. A nagypéntek délutáni lamentációknak befejezéséül az egyház „Jeremias imáját

11 énekli el. 0 y fájdalmas, oly felemelő, oly hangos zokogás ez az ima, hogy a komoly nagypénteki haogulathoz méltóbbat el sem lehetne képzelni. Az emberiség örök panasza, állandó siralma zeng fel, s megmozgatja magát, az Egek Urát, hogy tekintse fájó sebünket s kegyelmével gyógyítgassa, hegessze is azt be. Talán egy nemzetre nézve se lehetne oly aktuális Jeremiás próféta számtalan helye, mint épen a magyarra: mintha csak rólunk irta volna látnoki lélekkel; — senkire se illik tán jobban rá az imája, mint reánk, akiknek a sorsunk, de a hivatásunk is — gondviselésszerű ; a szenvedésünk is — az isteni akarat műve: tisztítótűz akar lenni, amelyben a magyar lélek acélossá, de erényessé tisztul. Felcsendül templomainkban a siró panasz hangja, s én úgy érzem, hogy ezt a nagypénteki siralmat egyik nép se tudja oly bensőségesen elénekelni, elimádkozni, elsóhajtani, mint épen mi, magyarok. Ez ragadott meg engem mindig nagypénteken. S lelkem bánata mellett felsírt a lelkemben egy mélységesen zokogó hang, a letört magyarság zokogása, s úgy érzem, hogy imánk sohasem lehet igazibb, mint nagypénteken, mikor a prófétával együtt sirjuk el bánatos sorsunkat. Ez indított meg, hogy néhány keresetlen sorban a próféta gondolatát: a siró, és Isten kegyét kereső nemzet sorsát szólaltathassam meg. * * * Ami engem megragadott, az megszólaltatta a zeneszerzőt is. Büchner Antal főszékesegyházi karnagy a szövegre nagyhatású polifonikus zenét irt. A théma nagypéntek legmegragadóbb tényének : a kereszt revelációjának megszólaltatása. Nagypénteken minden e körül mozog; a lelek a kereszt mélységes adorációjában van elmerülve; ez teszi fenségessé, ez emeli fel az Istenhez. Az ima szárnyat kap, s Istenhez emelkedik, megtisztulva, szépen, fenségesen. A nemzeti sors is itt tisztul meg a kereszt tövében, a kereszt adorációjában s úgy emelkedik Istenének fensége elé: „Ne sújtsd már nemzetünk" hangzik a siró, a bánatos szó. A zeneszerző az „Ecce lignum Crucis"-ból kiragadja a legmegragadóbb részt: a „Venite adoremus" — „Jöjjetek imádjuk öt" choralis dallamát főtómául. Ez a „Veuite, adoremus" — „Jöjjetek, imádjuk őt". Utána többször ismétlődik részint a kisérő zenében, részint a bevezető és a befejező ének dallamában, 4—5-ször csendül fel az áhítatos felhívás. A thémának ez az ismétlése sokszor igen markáns unisono, tisztán oktávbán és majd az orgona búgja, majd a bariton-solo interpretálja. Ez nem csupán a nagypénteki hangulat kedvéért van igy megkomponálva, — sokkal bensőségesebb és mélyebb értelme van ennek a zenei gondolatnak. Térdre akar hullani és hullasztani, hogy imádassa legyen e panasz, a síró-rívó hang s meghallgatásra leljen. Ezért ismétlődik és ezért oly markáns és a szív mélyéig ható a thémának ismételt megszólaltatása: — „Jöjjetek, imádjuk őt!" Az orgona, — amely jelenleg egy nagy zenét pótol — nagyon hatásos kíséretet képez. Meg van azonban az az órdekossóge — ami különben a cello és az éneknek is sajátossága, — hogy a többitől teljesen önállóan van kidolgozva. Ott, ahol az ének recitativ, az orgona alászinezi a cellot és érvényre juttatja a laikusok elölt talán magában egyhangúnak gondolható dallamot; máshol meg a thémának ismétlésével a nagypénteki hangulatot hozza vissza, vagy pedig erőteljes fortissimó-jával a lélek felzokogását ós feljajdulását interpietálja: — ami a dallamban nem fejezhető ki oly erőteljesen, a'.;t hatalmas lendülettel az orgona festi alá. A cellónak is teljesen önálló szólama van. Ahol az ének szünetel, vagy a recitativ részekben a panasz szól az ajkról: ott a dallamot a cello viszi; majd meg előkészíti ós bevezeti a dallamot az ének számára. Az ének a két kisórő hangszertől: a cello ós orgonától teljesen függetlenül, önállóan van kezelve s ezért az énekes előadóra nagy feladatot ró, amihez nagyon gyakorlott énekesre van szükség. Az elején a thómát énekli s imává lesz a kérés. A panasz recitativ, de nem sablonos monoton egyhangúság üti meg lelkünket; a recitativ nagyon változatos ós nagy hangtávolságban, több hangnemen keresztül gazdag modulátiókban váltakozó; úgyszólván nemesen melodikus. A vége meg oly hatalmas, hogy nagy énekkart feltételez. Az ének és a szöveg nagyon egymáshoz simul; — mintha egymás lelkében olvastunk volna! Ezt a théma szerencsés megválasztása ós a recitativ részek hangulatos megszólalása teszi. A hangszerelést csekélységem nem bírálhatja felül s nem is ismertetheti. Ebben Büchner oly nagy, hogy ennek elbírálásához mi mindnyájan csak epigonok lehetünk. Nekünk nem is kritika a célunk, — elég, ha gyönyörködhetünk zenéjében. A zeneköltő feladata, hogy nemes zenével a szöveg minden érzését, gondolatát alá tudja festeni, kifejezésre tudja hozni, a szöveg kis világát elevenné tudja tenni. Buchnernek ez teljesen sikerült. S még nagyobb a siker, ha ezt a legújabb szép polifonikus művét vegyeskarra, teljes fa- és rózfuvókra, vonóshangszerekre adatja elö. Bizalmas közlése folytán arról is beszámolhatok, hogy a szerző oratoriumszerűleg már ki is építette ezt a művét s a jövő nagypénteken a fővárosban kerül előadásra a hatalmas opus, műre igy impozáns lesz. Így szűkebb keretek között, baritonszólóra írva is nagyhatású nagypénteki Cantate lett; egy sorsán siró népnek bizalommal teljes nagypénteki imája. Veszély Géza.