ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-03-29 / 25. szám

ESZTERGOM mm [egjelenik hetenkint kétszer: szerdán ós |asárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. levtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő:Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­vétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. :sztergom kultűrOnnepe. Százmilliós adomány az esztergomi múzeumnak. Az „Esztergom-vidéki Régészeti és förtónelmi Társulat" folyó hó 25-én, Jyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén ártotta megalakulásának harmincadik [•fordulóját ünnepies keretek között a ^gimnázium nagytermében s eme ün­lepót egybekapcsolta egyik alapitójának [s legrégibb tagjának, az arauymisés )r. Csernoch János bíboros-hercegpri­lásnak meleg ünneplésével. Az ünnepi közgyűlésen ott láttuk lilén a bíboros-hercegprímással városunk ílőkelősógeit é3 intelligens közönségének legnagyobb részét. A díszközgyűlést Dr. Walter Öyula 3. püspök, nagyprépost, egyesületi dísz­iloök nyitotta meg a következő be­széddel : Főmagasságú Bibornok, Herceg­prímás és Érsek Úr I Mólyen Tisztelt Közgyűlés! Társulatunk jellege kimentheti talán lómileg azt a ránk látszólag árnyat­rető késedelmet, hogy közel egy félév itán vagyunk csak gyönge szavú tol­lácsai a magasra csapkodó örömnek, lamelynek szinte csillapíthatatlan hullám­Izása főmagasságod aranyáldozata alkal­[mából az egész országot ujjongó lelke­sedésbe ringatta. Jelen közgyűlésünket ós a tudomá­Inyok e szentelt csarnokát véltük azon­ban a legalkalmasabbnak arra, hogy főmagasságod, mint a tudományok hiva­tott művelője, nagylelkű pártfogója és bőkezű mecénása előtt ünnepélyes zálo­gát tegyük le a mólyen gyökerező tisz­telet, elévülhetetlen hódolat ós meg nem tántorítható ragaszkodás azon őszinte érzelmeinek, amelyekkel magas szemé­lyét övezni, körülrajongani szeren­csések vagyunk. K imerithetlen tudományszeretetónek legújabb ékesen szóló bizonyítéka azon nemeslelkű elhatározása, amelynél fogva a kegyetlenül szóttépett, megcsonkított, régi fényétől megfosztott főegyházmegye egykori dicsőségének tanúsítása és meg­őrzése tekintetéből európaszerte ismert okmánytárának folytatása ós a III. kötet milliókra menő költséggel törtónt kiadása iránt kegyesen intézkedést tenni méltóz­tatott. Ritka áldozatkészségének minden érc­nél maradandóbb ez emléke önkéntele­nül lopja ajkainkra az égbe törő fohászt, hogy főmagasságod e nagy munka tel­jes befejezését abban a viruló erőben és egészségben, abban a testi ós szel­lemi üdeségben élhesse meg, amelyet mindnyájan elragadtatva csodálunk, amelyért a jóságos Istennek naponként buzgó hálaimákat rebegünk! A tetszéssel fogadott beszéd végezté­vel Sinka Ferenc Pál, a társulat régé­szeti osztályának igazgatója nyújtott alapos tanulmányjzásra valló, kimerítő jelentést az egyesület megalakulásának előzményeiről. A hercegprímás beszéde. Sinka Ferenc Pál előadása után a bibornok hercegprímás lépett az elnök­ségi asztalhoz. Mindenekelőtt meg­köszönte az egyesületnek megemlékezé­sét aranymiséje alkalmából, majd elmon­dotta, hogy már mint fiatal pap e vá­rosnak — melyben élete legnagyobb részét töltötte — minden Ügye iránt sze­retettel érdeklődött. Amily fájó szívvel vált meg a várostól, amidőn a pápa őszentsége és a nagy magyar király akaratából az ország másik részére kel­lett mennie, épp úgy félt a reáváró sok gondtól, midőn visszajött. Jelenleg e város legrégibb lakosai közé tartozik, aki elmondhatja, hogy tett is a városért, többek közt midőn Simor prímás halála után mindent elkövetett, hogy e város a primási széktől meg ne fosztassék. Sajnos, hogy a legutóbbi gyászos ese­mények miatt elveszítette birtokait, nagy anyagi erőit, de azt az erkölcsi erőt nem, amely a primási szókben rejlik. Ha visszatekintünk a múltra, látjuk, hogy Esztergom városának ós a megyének a primási szék volt mindig a közép­pontja. A hercegprímás úgyszólván az egész világgal összeköttetésben áll s ebből a városra is sok jó háramlott. Ragaszkodjunk tehát továbbra is a pri­mási székhez, ez ide vonz sok érdeket, melynek Esztergom is hasznát látja. A régészeti ós történelmi társulat iránt is melegen érdeklődik. Diákkorából eszébe jutnak Garay sorai: A lelkes eljár ősei sirlakához S gyújt régi fénynél uj szövétneket,.. E szomorú időkben a múlthoz fordul­junk. A történelmet az ókorban az élet filozófiájának mondották. Ez betekintést enged a jövőbe is. Lacordaire mondotta, hogy amely nemzetnek nincs történelme, az még meg sem született. Ki kell használnunk tehát azt az erőt, amely történelmünkben van. Az esztergomi rég. ós tört. társaság üdvös feladatra vállalkozott, amidőn az ősök sirlakához elvezérel ós erőt ad, hogy bízzunk ab­ban, hogy a magyar nemzet nem fog elpusztulni. A történelem tanít meg arra, hogy a természetellenes alko­tások fínn nem tarthatják magukat. A nemzetiségeket, akiket a magyar nem­zet Szent István óta mindig szívesen látott, mindig megbecsültük ós meg fogjuk becsülni akkor is, amikor a tör* ténelem erejénél fogva visszatérnek hozzánk. Tiszteljük ós becsüljük a királyság intézményét is. Ne feledjük el, hogy Habsburg-házbeli királya­inknak köszönhetjük 150 esztendős török iga alól való felszabadulásun­kat, akik idegen származású katonáik­kal jöttek segítségünkre, mint azt a Bakács-kápolna falain látható egykorú nevek is hirdetik. Járjunk a történelem iskolájába! Ne legyen köxtünk vissxa­vonás, első' legyen Magyarország ügye! Szorítsunk mindent vissza, ami minket szétválaszt, még a felekezeti érdekeket is, egyeilett gondunk ma Nagy-Magyar­ország visszaszerzése legyen 7 Esztergom határában sokszor elnézi a helybeli föld­mívesek szorgalmas munkáját. Ily szor­galommal kell dolgoznia mindenkinek elsősorban hivatásszerű munkájában, mert csak munkával, hittel ós lelkese­déssel állhatunk ismét talpra! Oeminenciája élénk ovációval foga­dott szavai után Sinka Ferenc Pál át­nyújtotta a főpásztornak az „Esztergom Évlapjai" díszkötóses példányát, majd Walter c. püspök köszönetet mondott Öeminenciájának gondolatokban gazdag beszédéért. A díszközgyűlés szenzációja azonban ezután következett, midőn a díszelnök a következő hozzá érkezett levelet olvasta fel: Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úri Nem Esztergomban születtem, mégis idekötnek a férfikor küzdelmének ét hála Isten, némi sikerének emlékei, melyeket' őszinte szeretettel őrzök lel­kemben. Úgy gondolom, hogy nemcsak egy embernek, hanem egy egész várói­nak is kedvesek a mult küzdelmeiről szóló emlékek és igy sajnálattal láttam, hogy a Múzeum, mely Esztergom város Az „Esztergom" tárcája. A pápa félhivatalosa a „Monumenta Ecclesiae StripniensiY'-rol Az „Osservatore Romano" március 18.-i számában érdekes cikk jelent meg az esztergomi primási levéltárról és a .Monumenta Ecclesiae Strigoniensis" nemrég megjelent 3. kötetéről, melyet, ime, szószerinti fordításban közlünk: „Az esztergomi érseki levéltár igen fontos történelmi anyagot tartalmaz. Az érsekséget a XI. században Sz. István király alapította ós az érseknek, kit később Magyarország hercegprímásának neveztek, a magyar egyházak szent ala­pitójának szándéka szerint kezdettől fogva különös elsősége volt. A szent király azt akarta, hogy székhelye, Esz­tergom, az ország első főpapjának is legyen lakóhelye. Úgy ő maga, mint utódai az ország minden fontos ügyében kikérték az érsek tanácsát; az érsek idővel Magyarország első világi móltó­ságává is lett és mint ilyennek, az or­szág politikai kormányzásában is min­denkor főrésze volt. Azért nem csoda, bogy a prímások az utókornak értékes levéltárat hagytak hátra. Simor bíboros, aki 1882-ben a Duna partján a várhegy tövében, mely a gyö­nyörűséges bazilikával a vidéket uralja, a prímáshoz méltó palotát építtetett, székházában a kultúra, tudomány és irodalom iráuti finom érzékétől ösztö­nözve értékes levéltárat rendezett be. Midőn belépünk, az a benyomásunk, hogy teljesen modern, csak az imént készült levéltárban vagyunk. A vas­ajtók és vasállványok az érdekes gyűj­teményt a tűzvésztől feltétlenül meg­védelmezik. A nagy terem három eme­letes oly módon, hogy az iratok létrák nélkül elérhetők. A könyvállványok teljesen vasból készültek, Közel 4000 iratcsomó van ebben a levéltárban, ezen­kívül több száz pergamenre irt okmány egy nagy szekrény rekeszeiben. Az értékes iratok sok viszontagságon mentek keresztül. A török megszállás idejében az egész irattárt többszőr ide­odaszállitották, mégis a XI. századtól fogva a jelentékenyebb dokumentumok megmaradtak, bizonyságául annak, hogy minő buzgalommal törekedtek az irattár őrei a drága irattárat megőrizni. Utol­jára a bolsevikiek akarták a féltve őr­zött kötegeket elszállítani. Egy napon beállítottak kiküldötteik és kijelentették, hogy birtokukba veszik az irattárt ós felsőbb utasításra Budapestre fogják szállítani. Azt mondották, hogy az egy­ház hanyag a történeti okmányok meg­őrzésében, melyek különben is az államéi, mert nagyrészt világi történelmi adatokat tartalmaznak. A levéltáros szótlanul hallgatta a szemrehányásokat, de aztán nem maradt adós a válasszal: „ Uraim, ö'ök jól tudják, hogy a magyar kirá­lyok levéltára elpusztult, viszont ez a levéltár, melyet az egyház őrzött, amely önök szerint nem felelt meg kötelessé­gének, még mindig megvan és bőséges forrása a történettudományoknak." A küldöttség hallgatott, semmit sem válaszolt, de a következő napokon mégis megkezdték az iratokat hatalmas ládákba csomagolni ós mikor a kommunista kor­mány megbukott, már két, teljesen meg­telt vagon állt az állomáson, hogy tar­talmukat legközelebb Pestre szállítsák. A bolseviki vihar megszűntével az ira­tokat visszavitték a primáspalotába és a levéltárba helyezték. Ötven évvel ezelőtt kezdték az irat­tár legrégibb anyagát közzétenni. Knauz kanonok, korának kiváló magyar törtó­nettudósa, két hatalmas kötetre valót gyűjtött össze ós adott ki 1874-ben és 1882-ben. Knauz kanonok halála után vagy 30 évig szünetelt a munka, mig végre Csernoch bíboros, hogy az utó­kornak aranymiséje nemes emlékét hagyja hátra, megbízta Dedek-Crescens La­jos prelátus-kanonokot, hogy készítse el a „Monumenta Ecclesiae Strigoniensis w harmadik kötetének anyagát. A tudós kanonok, aki már tíz év óta dolgozik ebben az ügyben, befejezte kutatásait és az aranymise előestéjén, mult óv no­vember 17.-én átadta érsekének a 777 oldalas, az esztergomi Buzárovits-cóg kiadásában megjelent kötetet. A bíboros, aki a kiadás költséget nagylelkűen fe­dezte, megelégedéssel fogadta a köny­vet ós néhány nappal később maga ma­tatta be a budapesti katholikus tudo­mányos Szent István Akadémiának. E legújabb kötet 1321—1349 évek­ből való okmányokat tartalmaz. Leg­nagyobb részük az esztergomi levéltár­ból való, de a tudós főpap Magyar­ország más levéltárából is gyűjtött ösz­sze az esztergomi egyházmegyére vonat­kozó iratokat. Nemcsak a magyar, ha­nem az olasz, francia és lengyel törté­netírók is nagy hasznát veszik majd e gyűjteménynek. Ismeretes dolog, hogy ezen időben, amelyből a nevezett iratok származnak, Magyarországon az Anjouk uralkodtak, akik Nápolyból jöttek és az egész XIV. századon keresztül élénk összeköttetésben voltak Nápolyban ma^ radt rokonaikkal. Károly Róbert 1308­ban lett Magyarország királya. Úgy ő, mint fia Nagy Lajos állandó politikai kapcsolatban voltak Olaszországgal és köztudomású a történelemben jártasak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom