ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925
1925-09-13 / 70. szám
ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán ós vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. A kiállítás és az esztergomi közönség Esztergom, 1925. szept. 22. A Faluszövétség esztergomi kiállítására már annyi a jelentkező, hogy a kiállításnak szánt helyiségek máris megteltek. Nagy előkészítő munka folyik, a város polgármestere, mint a kiállítás elnöke, maga hatszáznál több levelet küldött szét. Ebből az következik, hogy a város közönsége teljes bizalommal van a kiállítás sikere iránt és a lelkes vezetőséget nagy munkájában erkölcsileg, anyagilag támogatja tehetségéhez mérten. Hiszen a város közönségének is érdeke, hogy a kiállítás idején Esztergom város tekintélye, érdekessége, kulturnivója emelkedjék az ország szemében, de meg a jól megrendezett kiállítás anyagilag is meghozza gyümölcsét. Esztergomban azonban, sajnos, nem ez történik. Ugy látszik, mintha a közönség a saját városának eminens ügyét el akarná áztatni és a kiállításról való közfelfogást pesszimista hangulattal tölti meg. Úgy látszik, mintha a kiállítás előkészítő munkáját rossz hirek pertraktálásával akarná hátráltatni akkor, amikor alig van már egy jó hetünk szept. 20.-ig. Annyi lemondó és kicsinylő véleményt hall az ember a közönség köréből, hogy nem volna csoda, ha a vezetőség elvesztené kedvét és lelkesedósét ós kétségbe kellene esnünk, ha a jelentkezések hosszú sorában és az országos érdeklődés megnyilatkozásában a kiállítás sikerét máris nem látnánk biztosítva. Yalóban érthetetlen sokszor az esztergomi közönség egy része, amely megkorbácsolta volna a város vezetőségét, ha a kiállítás rendezésétől valamiképen elzárkózott volna ós folyton, látható tetteket ós alkotásokat követel. Ugyanez a közönség ma a kiállítás miatt duzzog és a legkisebb áldozattól is visszahúzódik ! Nagyon kérjük a város közönségének ezen nagyrabecsült tagjait is, hogy tartsanak most már velünk és a kiállítás előestéjón szűnjön meg minden kishitűség, hogy amikor Esztergom város nemes arculata méltóképen kerül az ország érdeklődésének középpontjába, lelkében is béke ós egy jobb jövőben való bizalom uralkodjék. ék sikerre a soproni kiállítást? Bókezü adakozások a kiállítás költségeire Kezünkben van a soproni nagy iparkiállitás katalógusa, amelynek 18., 19., és 20-ik lapján sűrű betűkkel áll azok névsora, akik a nagysikerű soproni kimiu— win mii wiii iiifflMiM in ismasmmmam állítás költségeire adakoztak. Igaz, hogy az adakozók is bőséges kárpótlást nyertek az anyagilag 1 is nagy arányúan sikerült kiállítás folyamán, de mindezen felül le kell szögeznünk városunk és a kiállítás erkölcsi sikere érdekében tanúsított áldozatkészségüket. Bizony jó kiállításhoz nemcsak jóakarat, buzgóság és beszéd, de pénz is kell. Néhány adakozó nevét a sok közül idejegyezzük: Sopron sz. kir. város közönsége 50 millió K, Klaber Mór 5 millió K, Kalmár Dezső, „Royal" kávés 1 millió, Varga divatárus 500 ezer K, Schiff B. fiai, borkereskedő cég, Steiner téglagyáros, Zettl konyak- ós ecetgyáros, Lederer Bernát, Schwarz Károly 1 — 1 millió K, Schleiffar Richárd 3 millió K, Ifj. Hacker Lipót 5 millió K, Sopronvárosi forgalmi bank 4 millió K, Mitzger Miksa fia József, fűszeres 200 ezer K, Nyugatm. Malátagyár 20 millió K, Sopron vidéki kőszónbánya Rt. 20 millió K, Mayer Leo 3 millió K. stb. A névsor végén olvassuk, hogy a kimutatás zártáig 360.900 000 K folyt be. Esztergomban a kiállításnak ilyetén támogatására talán nem is gondolnak. Esztergom társadalmához! A helybeli Katholikus Legényegylet, hogy kulturális hivatását teljesíthesse, új szókházat kap. Mátéffy Viktor próprost-plébános, az egylet elnöke sok utánjárással, nem lankadó lelkesedéssel, nagy anyagi felelősség mellett oly tervet a magyar társadalomban azt a helyet, amely őt joggal megilleti. a tisztesség, a megbecsülés ós a társadalom bizalmának helyét. Az iparosifjúsággal eddig keveset törődtek, lenézték, meg nem becsülték. Az Esztergomi Kath. Legéuyegrye»ület 4j Hékhása. vált valóra, amely nem csupán az egylet életére, az iparosifjúság kulturális nevelésére jelent új korszakot, de jelenti azt is, hogy véle ez ősi város is nagy kultúrintézménnyel lesz gazdagabb. Az eddig magára maradt iparosifjúság nevelése, oktatása nagyon fontos magára az iparra nézve is. Eddig is sokat fáradt a legényegylet e tekintetben, de mindig érette, hogy a fáradságos munkának nincs meg a kivánt eredménye, mert nem volt oly helye, oly otthona, ahol a munkát zavartalanul lehetett volna elvégezni. Mindenki tudja, hogy iparosifjúságunknak sokat kell tanulnia, sokat csiszolódnia, hogy egyrészről a külföld iparosságának nyomába léphessen, másrészről, hogy elfoglalhassa A társadalom húzódozott tőle, mert az intelligencia hiányait hamar észrevette benne. A magyar iparosifjúság pedig képtelen volt arra a magaslatra emelkedni, amelyet a külföld már régen elfoglalt. Reája vetette magát a lelketlen agitáció ós a sokszor jóindulatú iparosifjú, ahelyett, hogy művelődhetett vo'na, hogy az intelligencia arra a fokára emelkedett volna, amelyre társadalmi elhelyezkedésénél néki szüksége van, elzüllött, tönkrement. Lelketlen emberek kizsákmányolták anyagilag, szellemileg ós ellentétbe állították a társadalommal. A polgári társadalom félt tőle, elmaradottságáért megvetette — az ifjúság megérezte a társadalom húzódozását, elidegenedett tőle. — Igy került szembe a polgárság a munkásifjúsággal. Az ifjúságnak megértő, lelkét, szellemét értékelni tudó nevelésre van szüksége. Családi otthonra, ahol a szülői ház helyett édes, békés, tiszta fészket talál, ahol tanulhat, nevelődhetik, ahol nem fosztja ki senki keresetéből, ahol tiszta, csendes szobácskájában nyugodtan pihenheti ki napi munkájának fáradalmait, ahol az élet bajai között megnyugodhatik, a rossz társak kísértései ellenében mindig jó példát lát ós a bűnös alkalmak elöl meghúzódhatik. Dostojewski „Éjjeli menedékhelyéiben szinte elijesztően ecseteli a hontalanoknak számkivetósót. Mi ezen otthontalan iparosifjúság számára ópitünk családi tűzhelyet, hogy a haza eme drága kincséből ne a haza ellensége, hanem támasza legyen! Az esztergomi legény-ház, nem mulatóhely lesz, hanem nevelőintézet: a jövő magyar polgári társadalmának, iparos világának oszlopait kívánjuk benne az életnek felnevelni. Internátus lesz, ahol tiszta, csendes szobácskában lakhatik a legény; — ahol felügyelet alatt cseperedik fel a tanonc. Negyven legény számára épülnek külön-külön szobák ós negyven tanonc számára közös háló, ebédlő ós mühelyteremmel, fürdővel internátus. Az otthonnak díszterme beépített színpaddal, külön női ós férfiöltöző vei, fodrászteremmel városunk egyik legnagyobb, legszebb ós legmodernebb díszterme lesz. Ennek a nagy Kultúr-háznak megteremtéséhez kérjük városunk megértő társadalmának erkölcsi ós anyagi jóindulatú támogatását. Az erkölcsit az egylet szeretetteljes ajánlásával és támogatásával, az anyagit pedig bőkezű hozzájárulással. Adjon ki-ki annyi téglát, amennyit vagyoni tehetsége meg" enged, de senki se vonja ki magát a kor exen követelménye alól! E kultúr-háznak alapkőletétele fog ma, szeptember 13.-án d. e. 11 órakor vógbemenni. Az alapkövet -Dr. €sernoch János biboros-hercegprimás öeminenciája fogja megáldani és elhelyezni. Az ünnepély programmja a következő: Délelőtt 9 órakor ünnepélyes szentmise a belvárosi plébániatemplomban, amely után a legényegylet ifjúsága zászló alatt vonul fel az épülő házhoz. D. e. 11 órakor Öeminenciája a biboros-hercegprimásnak fogadása, mely után következik az ünnepély. 1. Veszély— Ammer: Jelige. Énekli az egylet dalárdája. 2. Üdvözlő beszéd. Mondja; Mátéffy Viktor, prépost-plébános az egylet elnöke. 3. Veszély Géza: Alapkőletételre. Költemény. Szavalja: Pézsa Mihály egyleti tag. 4. Öeminenciája Dr. Csernoch János biboros-hercegprimás megáldja és elhelyezi az alapkövet. Női-, gyermek- és úrikabát különlegességek a legolcsóbban. Úri- és női angol-gummí kabátok már 200 000 K-ért. — Divatboák már 220.000 K-ért, mosómedve boák 270.000 Kért a legnagyobb választókban Sehelber Rezső és Társa sxöwet- és dlvatára-na^yárúháKábait*