ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-08-09 / 61. szám

XXX. évfolyam, 61. szám Ára korona Vasárnap, 1925. augusztus 9 ESZTERGO Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán ós vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajos­utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­vétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. Egy kiváló angol iró Magyarország integritásáért Hannay kanonok Anglia egyik leg­népszerűbb irója könyvet irt Magyar­országról. A könyv most jelent meg Londonban „Vándorúton Magyarorszá­gon" címen. A kiváló iró, aki mint a budapesti angol követség lelkésze két évet töltött Magyarországon, ismeri a magyar viszonyokat s tisztán látja azt a rettenetes helyzetet, melybe a béke­szerződések Magyarországot sodorták s amelyek életlehetőségeitől fosztották meg nemzetünket. Bár könyvében sokszor elfogult ós itt-ott le is becsüli a magyar erényeket, mégis annyira értékes tanú­ságtétel ez a könyv Magyarország igaz­sága mellett, ami felett napirendre tór­Dünk nem lehet. A könyv tudós szerzője alaposan is­meri a magyar történelmet s igen érde­kes következtetéseket von le históriánk döntőfontosságú eseményeiből, ismeri azo­kat az; aspirációkat, melyeket a törté­nelmi idők során különböző irányokból támasztottak az ezeréves ősi magyar határok ellen. A trianoni béke következtében támadt lehetetlen állapotokat megdöbbentő sta­tisztikával, a megszállott területek ma­gyarságának helyzetét ismerteti megdönt­hetetlen tényekkel. Illusztrálja s megálla­pítja, hogy a jövő tekintetében Magyar­országra nézve csak két eshetőség van. Minthogy a békeszerződés rendelteté­seiből hiányzik a stabilitás minden valószínűsége, világosan látszik, hogy Középeurópa térképét a közel jövőben újra kell rajzolni. A veszély most abbin van, hogy az új rendszert egy másik háborúval fogják elérni. Mi lesz akkor a sorsa Magyarországnak ? Egyszerűen lehetetlen, hogy Magyarország jelenlegi állapotában maradjon meg. A mostani határok nem alapszanak elveken, sem gazdasági, sem nemzeti, sem földrajzi elveken. A biztosságnak 'S szilárdság­nak sehol semmi nyoma. A magyarok nem törődhetnek bele soha olyan meg­oldásba, amely kereskedelmüket megnyo­moritja és három millió magyart bor­zalmasan elnyomó idegen kormányok uralma alatt tart. Magyarországra nézve az egyik lehe­tőség az, hogy vagy logikus módon tel­jessé teszik a békeszerződéseket s akkor Magyarország teljesen eltűnik a tér­képről, vagy pedig Magyarországnak vissza kell nyernie azt a poziciót, amely­ben nemzeti élete lehetséges. A válasz erre a kérdésre inkább Magyarország­tól függ. Ha Magyarország nemzeti érzését to­vábbra is megtartja és bátran, önérzet­tel, kitartással küzd ós dolgozik, vissza kell kapnia ősi történelmi határait. A községek vásárait nem helyesli a Mezőgazdasági Kamara Nap-nap után fordulnak községek oly irányú kérelemmel a Dunántúli Mező­gazdasági Kamarához, hogy a község részére vásártartás engedélyezése iránt beadott kérelmüket támogassa. A Kamara azonban köz- és magán­gazdasági szempontból nem tartja célra­vezetőnek, hogy a megyék majd min­den községében vásártartás engedélyez­Felhívás Esztergom—Komárom-megye polgáraihoz! Légyen ott a kiállításon minden, ami magyar munka Az esztergomi nagyarányúnak Ígér­kező, szept. 20—22.-én tartandó falu­szövetségi kiállításra, amelynek fővéd­nökségét Dr. Csernoch János herceg­prímás és Mayer János földművelési miniszter vállalta, a következő lelkes felhívás bocsáttatott ki: Az esztergomi hidat a közepén palánk választja el; egyik oldalán magyar honvéd áll őrt, a másikon lapossapkás cseh légionista vigyáz. Azt mondják, ez a deszkafal a határ. A trianoni béke elvette az ország minden gazdaságát; a felvidéki fenyvesek hatalmas szálfái nem úsznak lefelé a magyar Dunán, oláh bányássza az erdélyi sót s a Bánát rónáin az aratók magyar dala nem zeng. Elvettek mindent, de egyet elvenni nem tudtak, ezeréves kultúránkat. Esztergom és Komárom megye pol­gárai ! Kiállításunkkal azt akarjuk meg­mutatni azoknak, akik a Duna túlsó oldaláról vágyakozva tekintenek reánk, hogy élni akarunk, mert élnünk kell magunkért és őérettük. Hozza el a kiállításra mindenki azt, amit termel, amije van: a gazda búzá­ját, borát, állatjait, az iparos mutassa be szorgalmas munkájának gyümölcsét, a nők hozzák el kézimunkáikat, szőtte­seiket. Szedje elő mindenki apáiról reá­maradt emlékeit, történelmi ereklyéit. Legyen ott a kiállításon minden, ami a magyar munka s nemzetünk nagy múlt­jának dicsőségét hirdeti; mutassuk meg, hogy mi tudunk ós akarunk dolgozni. Versenyezzetek a Faluszövetsóg arany­os ezüstérmeinek, okleveleinek elnyeré­séért ! Kiállításunkat mindenki nézze meg, aki akarja a magyar feltámadást. E kiállítás a magyar őserő, a magyar szor­ga ! om, a magyar dolgozni akarás leg­szebb bizonyítéka lesz, de csak akkor, ha nagy nemzeti céljainkat tartjuk sze­münk előtt. Falu Országos Szövetség Országos Stefánia Szövetség Helyi rendező-bizottság. Naponta 30—40 iparos és kereskedő forgalmi adóját vizsgálják meg Általános a panasz, hogy nem leszállítják, hanem fölemelik az adót Napok óta folynak a forgalmi adó­tárgyalások városunkban a városi fiú­iskola egyik termében egy minisztériumi kiküldött adótitkár vezetésével. Reggel­től-estig tart a tárgyalás és naponta 30—40 érdekelt iparos vagy keteskedő forgalmi adójának ügyét vizsgálják meg. Értesülésünk szerint a tárgyalások f. hó 12.-ig is el fognak tartani. Az érdekelt iparosok és kereskedők azt remélték, hoyy amennyiben most a forgalmi adó kulcsát 3%-ról 2%-ra szállították le és a könyvvezetési rend­szer helyett az egyszerűbb átaláuyozást léptették életbe, valamelyes könnyebb­séget fognak élvezni a forgalmi adó­fizetés terén ós valamivel kevesebb for­galmi adót fognak fizetni. A tárgyalá­sokra is abban a reményben mennek el, hogy előadva nehéz helyzetüket, ott adójukat az eddigihez mérten mérsékelni fogják. Azonban iparosaink, kereske­dőink általában igen elégedetlenül jön­nek ki a tárgyalási teremből. Sokan panaszkodoak, hogy noha üzleti forgal­muk az utóbbi időben csökkent, a for­galmi adót mégis nem leszállították, ha­nem fölemelték. Iparosaink ós kereskedőink, akik most - — kétségtelenül súlyos viszonyok között vannak, nem akarnak kibújni az adó­fizetés kötelezettsége alól, csak igazsá­gos mérlegelést ós méltányosságot kér­nek az adókivetésnél és különösen nagy körültekintést és igazságosságot az átalányozásnál. Ne az elmúlt jobb sze­zon, hanem legalább is a jó ós rossz forgalom középaránya alapján vessék ki az adót, mindig az üzlet jövedelme­zőségét tartva szem előtt úgy, hogy az adó kivetése ne szüljön elkeseredést, ha az elégedetlenséget nem is tudja megszüntetni. Lehetetlen, hogy a kormánynak az legyen az intenciója, hogy á 2%-os forgalmi adó valamiképen nagyobb le­gyen, mint volt a 3%-os. Azt hisszük, hogy a forgalmi adó leszállításával és az átalányozás kedvezményével a kor-' mány könnyíteni akart az iparosok, ke­reskedők és az érdekelt polgárság terhén. Olyan esetek, hogy minimális vagy semmi forgalommal nem rendelkező kis­iparos forgalmi adójának kivetésénél egyéb hiján a békében szerzett házacs­káját veszik tekintetbe, amely után úgyis külön házadó jár, — ne fordulja­nak elő. tessék, részben azért, mert ezzel a gazda az árak leszorításának lesz ki­téve, mert hiszen rövid időközökben állatjával több vásáron is megjelenve, a felhajtás mérvéhez hozzájárul, de rész­ben a sok vásárrajárás tetemes vesztett munkanapot is jelent s végeredményben ezzel csak a korcsmák járnak jól. E tekintetben — mint a Kamarai Értesítő irja — a Kamara elsőrendű feladata az országos nemzetgazdasági érdeket megvédeni, még ha egyes köz­ségek, vagy egyes magánosok érdekeivel ellenkezésbe is kerül. Bennünket annyi­ban érdekel a dolog, hogy maga Esz­tergom városa is ellenzi a környékbeli községek hetivásárait. Annakidején a város ipari és kereskedelmi érdekeltsége a közgyűlésen szóbahozta a dorogi vá­sár ügyét, amikor tárgyaltak arról, hogy hová jutunk, ha a megye összes köz­ségei hetivásárt akarnak ! Az esztergomi bencés főgimnázium nak az első háborús évben végzett nö­vendékei mult szombat este a Fürdő vendéglő kerthelyisógeiben tartott va­csora keretében érettségi találkozóra jöttek össze, hol a legbarátságosabb hangulatban elevenítették fel újra régi diákemlókeiket. Megemlékeztek volt ta­náraikról, a háborúban hősi halált halt osztálytársaikról, különösen a melegszívű, hűséges, régi bajtársukról: Hajdú Jan­csiról, aki egész életében a magyar nyiltszivűsóg ós bátorság mintaképe volt s aki önmagához híven, mint 26-os fő­hadnagy, 1918. júniusában Asiágó fenn­síkján a legöldöklőbb küzdelemben, a legnagyobb hősiességgel véve részt, ál­dozta fiatal, nagy reményekre jogosító életét hazájáért. Jeltelen sírjára az em­lékezés virágkoszorúját helyezték el. A vacsora után Laurisin Lajos operaéne­kes gyönyörű tenor hangján néhány énekszámot énekelt el, általános ós óriási tetszést érve el a Fürdő vendéglőben éppen jelenlevő és igy váratlan műélve­zethez jutott vendégek körében. Vasár­nap 9 órakor a ferencrendiek templo­mában hálaadó istentiszteletre gyűltek össze a találkozók, hol Szomszólyi Antal fővárosi lelkész az élő tanárokért ós osztálytársakórt, Gigler Károly fővárosi hittanár pedig az elhunytakért mutatott be szentmisét. A szentmise után a ben­cés szókházban volt tanáraiknál ós a ven­dégképpen itt időző dr. Molnár Szulpic volt igazgatójuknál tisztelegtek, akik­nek sok-sok évi fáradozásaikórt dr. Etter Jenő városi tiszti főügyész mondott kö­szönetet. László Dániel főgimnáziumi h. igazgató a találkozókat azután egy barátságos tízóraira hivta meg, hol ismét együtt volt a régi VIII. osztály, ólén Serédi Dénes régi tanárukkal. Ott voltak az emiitetteken kívül még Báder János községi jegyző, Guttmann István rendőrfelügyelő, Kemény Miklós városi levéltárnok, Marosi Tibor főhadnagy, Dr. Márton József állatorvosi főiskolai tanársegéd, Mersich Gyula detektiv, Dr. Rothnagel József orvos, Dr. Sántha József városi tanácsnok, Dr. Szarkássy György orvos, Dr. Székely István orvos, Tamás Sándor bányatisztviselő ós Torda Pál mérnök, valamint Luncz Sebestyén mérnök és Dr. Waldvogel Konrád orvos is. A találkozót végül a Fürdő vendég­lőben tartott közös ebéd fejezte be, mely után kedves, meleg hangulattal a lelkükben oszoltak szét ismét az életbe a régi osztálytársak. XI, Pius pápa és udvara a Szentévben Pérely Imre rajzgyüjteménye Pórely Imre a kiváló magyar grafikus 32 nagyszerű arcképrajzot gyűjtött össze a fenti cim alatt. A , művész félévi római tartózkodása alatt elkészítette a katholikus egyház vezető egyéniségeinek arcképeit. Min­den rajzot természet után készített, me­lyeket az ábrázolt főméltóságok aláírá­sukkal is hitelesítettek. A nagyszerű munkának, melyet finom papíron, a leg­finomabb kőnyomdai eljárással sokszo­rosítanak, dísze XI. Pius pápa arcképe, mely az első magyar művész „által ké­szített arckép, melyhez Őszentsége modelt ült. A mü előszavát Vannutelli

Next

/
Oldalképek
Tartalom