ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-01-18 / 5. szám

egyrészt megbontja a megyeszékhely aktiv és fejlődőképességét, ami az­után nemcsak az illető város, hanem az egész környék és megye rová­sára is megy, de alkalmat ád arra is, hogy a nagy háború és az azt követő forradalmak szülte munka­iszonynak, a nap-nap utáni heti­vásárokra való ballagással, még inkább táp adassék ! Hogy meddig marad Esztergom egy ilyen sarokba szorított határ­város, azt csak a mindenható Isten tudja ! Ntkünk, mint becsületes és hazafias magyar embereknek egy percig sem szabad azonban azt hin­nünk, hogy ez soká igy lesz ! Ha mást nem, de a legelső politikai megmozdulásnál bízva remélem, hogy Magyarország legalább is nyelv­határait visszakapja, vagy szerzi! S akkor Esztergom ismét a régi szép és gazdag vidékek természetes gócpontja lesz. JUzt a, mondjuk 5—10 évi ke­serves időt kell tehát az esztergomi polgárság s ^a mindenkor jót akaró és tettrekész* megyei és városi köz­hatóságok vállvetett munkájának, Esztergom jobb jövőjébe vetett hit­tel átmenteniük ! Mint minden határváros, úgy Esz­tergom kereskodelme is sokat szen­ved az ipari téren fölényben lévő cseh áruk becsempészése által! Mert legyünk csak őszinték, mi is úgy vagyunk a párkányi olcsó árúval, mint a kis diák a cigarettával. Azért édes, mert tiltott. Ha a Párkányból behozott árút becsületesen elvámol­tatjuk ós nem csavarjuk a vásznat a derekunkra, igen sokszor meg­kockáztatva a csúfos rajtakapást és el koboztatást, akkor „bizony" az semmivel sem olcsóbb, mint nálunk! Probatum est! Végül szabadjon szeretett váro­sunk gazdasági felvirágoztatása cél­jából, a közvélemény megvitatására, pár eszmét előterjesztenem. . riál, Rembrandtos clair obscurt alkal­mazva. Az ég felhőit például a mult század negyvenes éveinek akadémiáin drótra aggatott vatta-csomók után festették, a figurákat pedig felöltözte­tett, fabahák után. Lry érthető, hogy Courbet, Miilet ós Corot fellépése, a fomainebleau-i mesterek ujitása, — a szabadban, szétszórt világitásnál, be­ható természetmegfigyelósek alapján való festés, — a forradalmak felforgató erejével zúgott át az akadémiákon s lényegében megváltoztatta az eddigi festés módjait. Ez a nevezetes újítás a naturalizmus néven ismert irányban érte ei t töfokát. De egybeo csődjót is. Bastien-Lepage volt utolsó nagy képvi­selője, aki szinte fotografiku-i hűségig jutott el a termószetábrázoíásban. De hát a természet pontos másolása, a va­lóság minden apró részletének hű, anyagszerű visszaadása lenne csupán a festészet célja? Aligha. Már a klasszi­kus korok művészete is ellentmond énnek. De még inkább az optika tör­vénye. Hiszen mindenki tudja, hogy az ember két szeme, amely bizonyos távol­ságban van egymástól, a plasztikus tárgyat jobbról is, balról is mélyebben látja, mint például a fotografáló gép egy lencséje. A festő ezt a plasztikát, amely a sztereoszkópikus látásból szár­mazik, nem adhatja vissza a vászon sik felületén. S ez a megismerés szabta meg a naturalista festési mód határ­vonalát. Ezen nem birt túljutni. (Folyt, köv.) 1. Csináljunk Esztergomból fürdő­várost ! A szerény keretű Nagy­maros egyszerű dunai strandfürdőjé­vel, igazán kezdetleges vendéglői és egyéb férőhelyeivel évenként milliár­dos hasznot ér el ! A városhoz kö­zeli nagyobbarányú Strand-fürdőt, esetleg a meglévő kisebb hotelek modernizálását, bármily pénzérdekelt­ség jó haszon reményében megcsi­nálhatja ! Adjuk ki nyárára jó pénzért ösz­szes nélkülözhető bútorozható szo­bánkat a nyaralóknak ! Hirdessük ezt a budapesti lapokban. 2. Gondoljunk a Dorog—Eszter­gomi villamos vasút kiépítésére. Ez ügyben a dorogi igen erős érdekelt­séget szintén magunk mellett fogjuk találni. 3. Minden egyes esztergomi pol­gár használja ki összeköttetéseit és fejtsen ki propagandát, hogy a már meglevő gyáraink mellé, újabbak jöjjenek ! Ok erre mindenesetre van; itt vagyunk a Duna és a szén­medencék mellett. Ha fentiekből, vagy ehhez hason­lókból csak egyet sikerül is meg­valósítanunk, máris hatalmasan előbbre vittük városunk olyannyira óhajtott anyagi jólétét! Marosi Ferenc. A túloldal vigasztalása. — A „Betlehem angyala" bemutatója Kőhidgyarmaton. — Valóságos népvándorlás színhelye volt ksráctony és vízkereszt közötti napoac a kőhidgyarmati Népház, ahol lélekemelő, szivet, szemet gyönyörköd­tető látványosságban volt részük a messze környékből odasereglett látoga­tóknak. Szabó János udvardi igazgató tanító „Betlehem angyala" c. hires operett-misztériumát rendezte szinre nagy hozzáértéssel ós fáradhatatlan buz­galommal Dinnyés Károly igazgató­tanító. Udvardi Szabó János neve már a háború kilörése előtt sem volt ismeret­leu. Szép uoveliái, humoros tárcái, de leginkább vallásos irásai ós egyházi énekei révén fórkőzött közel a szivek­hez. Esztergomban sem ismeretlenek a „Béke" d „Betlehemi bakter" és a „Magtalált gyermek" c. hangulatos ka­rácsonyi pásztorjátékai. De jött a nagy világfelfordulás és darákon törte Szabó emelkedő karrierjót, elsodorta őt is messze Szibéria hósivatae-jaira, hol hét­év szomorú fogsá.a sem törte meg a'­kotó erejét, Szibéria fagya nem der­mesztette meg vallá-os lelkét, hanem a kis Jézus szeretetében feloldva, megszü­letett lelkében a „Betlehem angyala", mely már kint Szibériában vigasztalója volt annyi bús magyar fogolynak, kik erőt mentettek a kis Jézus szeretetéből a további szenvedésre. (Az omszki fo­golytáborban 18 szor adták.) Most pedig hangos a túloldal Szabó gyönyörű nótáitól ós hódit a „Betlehem angyala" gyönyörű zeaéje. Őt pedig ünneplik, mint a magyar kultúra ós vallásos irodalom apostolát, mert zenéje izig-vérig magyar, témáiban pedig benne­ragyog mély vallásosságának isteni szik­rája és világit abban a tóvdyitő ho­mályban, mely elborítani igyekszik a kereszt fényét, elnémítani a magyar ajkat, békóba kötni a magyar alkotó erőt. Egy görög bölcs azt mondta: „Szólj, hogy lássalak." Gárdonyink azt irja: „írj, hogy lássalak." Szabó irt és szó­lott hozzánk szereplői ajkával és mi láttuk szépségekben gazdag lelkének kincses tárházát, melyből pazar kézzel hinti lelkünkre a hit és szeretet gyö­nyörűségeit és vezet a kis Jézus jászo­lyához, ho! írt találunk sebeinkre és vigasztalást minden bánatunkra. A „Betlehem angyala" bájos meséje csak miliője a kis Jézus születése feu­séges misztériumának, de lebilincsel minden szava, lelkünkig ér minden kis melódiája és könnyekig meghat, hol ka­cagtat érzelmes, majd humoros jelene­teivel. Komárom, Érsekújvár, Léva, Tardos­kedd stb. után most Köhidgyarmat remekelt a „Betlehem angyala" szinre­hozatalával, amit Dinnyés Károly nagy szeretettel rendezett és a gyönyöű eredmény annál inkább értékelendő, mert szereplői a (főszereplő kivételével) a nép gyermekeiből kerültek ki és ennek dacára egyik-másik szereplő olyan in­telligenciával játszott, hogy dicséretére vált volna egy-egy gyakorlott színész­nek is. Azólea, Betlehem angyala gyönyörű, de nehéz szerepét Bernáth Anci hely­beli tanítónő kreálta kedve3 bájjal, majd könnyekig megható drámaisággal. Behízelgő kedves hangjával lebilincselte a hallgatóságot, mely számtalan taps­sal ós uj rázassál honorálta a jelenség­nek is bájos művésznőt. Verbok Péter fenséges Simeonja, Verbok János hu­moros Rubenbá'-ja feledhetetlent pro­dukált. Mátyás Imre a szerelmében vergődő juhászlegóny szerepót gyönyö­rűen oldotta meg. Szélűim indiai herceg szerepében szép hangjával Drenka Jó­zsef gyönyörködtetett. Pálma néger tán­cosnő csodaszép énekével ós eredeti táncával Zeller Teréz és partnerei, Kongó : Szúnyog S:\ndor, Bongó : Zeller Vince tomboló tetszést arattak. A fen­séges istállójelenet a keleti bölcsek hódolatával, Mária (Mátyás Teréz) édes­bús bölcsődalával, az angyali kar csoda­szép énekével szivünkbe varázsolta a legszentebb éjszaka minden szépségét. Gábriel minden örömet, bánatot kifejező arcjátékával, kedves hangján szólott a szivünkhöz Rákota Viktória. A kis juhászbojtár hálás ós kedves szerepé­ben a kis Németh Viuce gyönyörköd­tetett. Da ki győzne külön megemlékezni a 45 szereplő produkciójáról, hisz vala­mennyien együtt érték el nemcsak az óriási erkölcsi sikert, hanem a minden várakozást meghaladó anyagi eredményt is, amihez tetemesen hozzájárult a kőhid­gyarmati intelligencia, élükön Pauer Károly esperes-plébános a már tőle megszokott bőkezűségével" ós a hölgyek szorgalmas kézimunkájukkal. A hatodik — de még nem utolsó — előadás fényét emelte az illusztris szerző jelenlói.e, akit Pauer esperes üdvözölt megindító melegséggel; egy iskolás leányka pedig óriási fehér rózsa­csokrot nyújtott át. a prológkópen el­s avalt gyönyörű költemény után, amit Sipos István kőhidgyarmati jegyző irt. Csak így tovább keresztény magyar testvéreink ós akkor „kiderül még egy­szer majd a magyar ég is l" Walter Béláné. HÍREK. A hercegprímás Budapesten. Dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás pénteken délután dr. Lepold Antal pre­látus, oldal kanonok kíséretében autón Budapestre utazott, ahonnan a jövő hét elején tér vissza. Az Örökimádás­templomban az évenkint tartatni szo­kott nyolcnapos könyörgő ájtatosság alkalmából az első ünnepi vecsernyén a főpásztor adja az áldást. Uj szentszóki tanácsosok. A bíboros­herceg prímás C'siky Gyulát, a buda­pesti érseki főgimnázium tanárát, Labuda Ferenc óbudai segódlelkészt, továbbá Ács Ambrus, D^mkovics Ágos­ton ós Nagy Ferenc fővárosi hitoktató­kat tb. szentszóki tanácsosokká ne­vezte ki. Nyugalombavonulás Molnár József Komárom vármegye kir. tanfelügyelője f. évi január 1-vel nyugalomba vonult. A komáromi tankerület kir. tanfelügye­lősógének vezetésére — mint illetékes helyen értesültünk — vármegyénk ér­demes kir. tanfelügyelője, lovag Bodnár György nyert megbízást. Az egyelőre egyesitett Csonka-Komarom és JSszter­gom vármegyék népoktatásügyének in­tézése a nyugdijazás folytán iíyképen egy kézbe jutott. A nyugalombavonuló Molnár József kir. tanfelügyelő érde­meiről a közigazgatási bizottság leg­utóbbi ülésén a főispán meleg szavak­kal emlékezett meg s ugyanakkor utód­ját is szívélyes hangon üdvözölte. Címadományozás. A bíboros herceg­prímás Goszleth Gyula budapesti fény­képésznek a „hercegprimási udvari fényképész" cimet adományozta. Halálozás. Özv. Lipcsey Sománó szül. Gerenday Iiona életének 63-ik évében rövid szenvedés után f. hó 14-én Po­zsonyban elhunyt. Temetése szülőváro­sában Budapesten, a Kerepesi-uti teme­tőben levő családi sírboltba f. hó 21-én szerdán d. u. 4 órakor történik. Az elhunytban Lipcsey Andor volt vízivá­rosi segédlelkész édesanyját, dr. Petényi Kálmánná sz. Gerenday Rózsika úrasz­szony nővérét gyászolja. A közigazgatási bizottság szerdán d. e. 10 órakor tartotta havi ülését dr. Huszár Aladár főispán elnökletével. Az ülésen megalakítottak folyó évre az albizottságokat. A szokásos jelentések megtétele után dr. Lakner László kir. gazdasági főfelügyelő szóvátette a Sárisáp—Annavölgyi vasúti közlekedés nemrégiben történt megváltoztatása folytán előállott lehetetlen állapotokat ós kérte a közigazgatási bizottságot, hasson oda, hogy a vonatnak Budapest és Almásfüzitő felé egyaránt rendes csatlakozása legyen. Ugyancsak szóvá­tette az utiátalányok csekély voltat is, amelyek lehetetlenné teszik a gazd. felügyelőnek, hogy a nagymórvben el­terjedt mezei egórkárok elleni védeke­zést személyesen irányítsa. A komáromi kir. tanfelügyelő nyugdíjazása ügyében tett bejelentésről lapunk más helyén szólunk. Temetés Csütörtökön délután temet­ték a h lybeli izr. temetőben Schwarz Dezső bórkocsitulajdonost, aki f. hó 13-áu életének 56-ik óvóben váratlanul elhunyt. Esztergom egész közönsége megilletődve értesült a derült kedélyű férfiú haláláról. Schwarz nemcsak a helybeli zsidóbálok műsorát tette miu­denkor felejthetetlenné rátermett komi­kus alakításaival, hanem a Polgári Egyesület óa a Belvárosi Kath. Ulvasó­kör régebbi farsangi estólyeit is. A temetésén felekezeti különbség nélkül megnyilvánult osztatlan részvét legiga­zibb hirdetője volt értékes egyénisé­gének. A Hajós-bál. Mintha a régi kedves békeidőknek egy megmaradt kis szige­tén folyt volna le, oly hangulatos és jókedvű volt az Esztergomi Hajós Egy­let f. hó 10-éa lefolyt farsangi mulat­sága. A hajós b'ilra a Kaszinó nagy­terme ünnepi diszbe öltözött. Ott lát­tuk egy sátorban az egylet trófeumait. Az 1924-es versenyévadon megnyert gyönyörű díjait. A tetem az összes hajós egyletek zászlójaival és pompás örökzölddel volt díszítve. Este fél 10 órakor kezdődött meg a hölgyek fel­vonulata, ós pont 10 órakor a kitűnő lábatlani cigányzenekar „Hullámzó Ba­laton tetején — Csolnakázik a hajós legény" csárdásra pendiiett rá és ennek hangjai mellett táncra perdültek a pá­rok. A táncot dr. Rudolf Béla elnök Palkovics Lászlónér&l, az alispán fele­ségével nyitotta meg. Ezután szakadat­lanul folyt a tánc ós ami Esztergom­ban a legnagyobb ritkaság, sem a bá­lozó leányoknak, sem a megjelent asszonyoknak egy pillanatnyi nyugtuk nem volt, mert a gondos rendezőség nem tűr pihenő hölgyet. Bár a tánc­rendbe be Volt iktatva egy-két modern tánc is, de ezek csak névleg szerepel­tek a műsoron, mert hát minden Jává­nál és francia valcernél jobban esett a csárdás! És hegy a beszámoló is olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom