ESZTERGOM XXX. évfolyam 1925

1925-01-11 / 3. szám

XXX. évfolyam, 3. szám. Ara SSíMMí korona. Vasárnap, 1925. január 11 ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán ós vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 15.000 K. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Főszerkesztő Homor Kéziratok ós előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „HUNNIA" könyvnyomdában. Korai remények. Esztergom, 1925. január 11. Azok a remények voltak koraiak, amelyek szerint az új esztendőben csökkenni fog a drágaság és tűrhetőbb lesz az élet. Úgy hallatszott ugyanis, hogy a behozatal és kivitel felszabadítása következtében — bármily súlyosak is legyenek a vámolások — a szabadverseny, az árúbőség és a nagy kínálat következtében normális viszonyok fognak beállani a gazdasági életben és az árak esni fognak. Aki ilyen reményekkel kezdte az újesztendőt, nagyhamar érzékeny csalódás érte és napról-napra be kell látnia, hogy korán remélt. Sajnos, az újesztendőben drágul minden és nehezedik az élet azok számára, akik lelkiismeretes munkával keresik meg mindennapi kenyerüket. Drágul a kenyér: ez az a legszomorúbb magyar tény, amelynél ökölbe szorul az ember keze. Magyarországon ma a kenyér a legdrágább. Drágul a cukor és ismét alig lehet kapni. És a ruhaneműek és társai talán olcsóbbak ?! Nem tapasztaljuk ! Vagy tán a kereskedelem teljes szabadságának és a vámok felszabadításának hatásai még nem mehettek át az életbe és ezek az árnövekedések a drágaság utolsó erőfeszítései ? Avagy nincs földi hatalom, amely Csonka-Magyarországon végre elviselhetőbbé tegye a megélhetést ?! HÍREK. A szenttamási szegény gyermekek napközi otthona megnyilt. Kérjük a gyer, mekbarát-lelkek szerető támogatását, f (Vízivárosi plébánia.) I Táky Gyula f Esztergom társadalma két évtizedet meghaladó időn át gyönyörködhetett remek hangjában, párját ritkító szellemességében. A főszékesegyházban, majd a belvárosi plébánia-templom magas csarnokában ha felbúgott csengő bassbariton hangja, a sziveket áhítat rezgette meg. A Kath. Kör régebbi kulturestólyei, a Polgári Egyesület híres farsangzáró mulatságai, a Belvárosi és Szentgyörgymezői Kath. Körök, vagy a Kath. Legényegyesület műsoros előadásai felejthetetlenek ma is mindazok előtt, akik azokon rósztvóve a rendezés gondjainak oroszlánrészét viselő Táky Gyula kifogyhatatlanul sziporkázó ötleteit, remek alakításait, ambiciózus karvezető seit élvezhették. Komoly és vig számokban sokáig versenytárs nélkül állott mint előadóművész ós mint szerző is magasan kivált helyi társadalmi életünkben. Majd Verdi: Stabat i¥a/er-jának fönséges melódiája csendült fel hajlékony, iskolázott, tömör hangján, majd nehéz operarészleteket adott elő a legnagyobb könynyedséggel. Vig kupiéi ós maga szerzetté tréfás jelenetei pedig — amelyek rendesen helyi jellegűek voltak — népszerűségét minden vonalon biztosították. Kedólyessóge kimeríthetetlennek látszott, haragudni rá nem lehetett, mert még betegeskedése első óvóben is mindig kész volt szójátókra, viccre, elejtett találó megjegyzésre, amelyek leszerelték az ellenkező véleményen levőket. Városunkban mint főszékesegyházi karénekest ós Bakács-kápolnai kántort ismerték meg. Innét Pécsre költözött, de a belvárosi plébánia-templom kántori állásának 1903-ban törtónt üresedésekor Kersch Ferenc Javaslatára őt választotta meg a képviselőtestület a kegyúri templom karnagyává. Hosszabb id«ig karmestere volt az Esztergomi Turista Dalárdának is ós vezette a belvárosi plébánia-templom alkalmi énekkarát, amelynek részére több szép énekszámot is komponált. Ötvennégy éves volt, hogy kidőlt soraink közül. Évek óta betegeskedett s betegségét annak az életmódnak köszönhette, amely egyrészt népszerűségének következményekónt tekinthető, másrészt élénk temperamentumából folyt. Erős természete sokáig bírta a rendkívüli megerőltetést, de egyszerre felmondta a szolgálatot s három év előtt a viruló férfit az aggok, törődöttek sorsára juttatta. A részleges szélhűdés sokáig kínozta a szellemileg még hosszabb időn át ép embert, végre hétfőn este végzett vele ... Temetése nagy részvét mellett szerdán d. u. 3 órakor fo yt le a belvárosi temető kápolnájából. A temetési szertartást plébánosa, Matéffy Viktor prépost, nemzetgyűlési képviselő végezte, a Turista Dalárda pedig megható énekszámokkal vett búcsút egykori karnagyától. Emlékét mindig kegyelettel őrzik mindazok, akik művészetének, tehetségének, szellemességének közelebbi ismerői voltak sakik közül egyik volt munkatársa e sorokban teszi sírjára az őszinte részvét virágait. Homor Imre. Személyi hírek. Dr. Huszár Aladár főispán pénteken délután városunkba érkezett, ahol több napot fog tölteni s elnököl a közigazgatási bizottság szerdai ülésén. — Palkovics László alispán f. hó 15. ós 16-án országos alispáni értekezleten vesz részt Budapesten. Egyházmegyei hír. Halász György kassa-egyházm. áldozópipot a biboroshercegdnmás budapesti hitoktatóvá nevezte ki. Az Oltáregyesület a mai vasárnapon tartja havi szentsógimádását a vízivárosi zárdatemplomban. Reggel fél 7 órakor szentségkitótel ünnepélyes szentmisével, 8, 9, 10 órakor csendes szenmisék vannak. Délután 5 órakor szentbeszód ós litánia. — Hétfőn d. u. 4 órakor választmányi ülés lesz. Halálozás. Miinek Zsigmondné szül. Menráth Mária, Miinek Zsigmond esztergomi kir. járásbirósági irodafőtisz neje f. hó 8-án reggel 5 órakor életének 49-ik, házasságának 33-ik óvébea elhunyt. Temetése szombaton d. u. 3 órakor meleg részvét mellett folyt le a belvárosi temető kápolnájából. A szent Erzsébet jótékony Nőegylet január 6-iki tea estélye méltóan az egylet régi nagy estólyeihez, teljes anyagi ós erkölcsi sikert hozett.az egyletnek. Mátéffy Viktor prépost plébános vezetése alatt a rendezőség nem fáradt hiába ós vállalkozásukat a jól megérdemelt eredmény koszorúzta meg. Nem hisszük, hogy ily olcsón ós jól mulatni az idei farsangban még lehetséges lesz Esztergombaa, mint az Erzsébet Nőegylet estélyen lehetet'. Ma, mikor eery mo/.ijegy 16.000 K.-ba kerül 15.000 K.-ért a rendezőség nemcsak kitűnő teát adott, rengeteg süteménnyel ós szendviccsel mindenkinek, de egy oly elsőrangú műsorral is gyönyörködtette a megjelenteket, amely még az esztergomi gourmandok legkényesebb igényeit is kielégítheti. A Fürdő-szál oda nagyterme zsúfolásig megtelt közönséggel ós este 8 órakor Máteffy Viktor egy, a szeretet meleg hantrján előadott magas röptű szónoklattal nyitotta meg a szép műsort. Majd a Z-^olt, ObHrmüller, Berencz, Raymann közk- dveit quartettje, TsaiKovszky symfonia Andante részletének preciz előadásával lepte meg a közönséget. A quartett később még Bihari kesergőjót is előadta szintén nagy sikerrel. Ezután Sas Gyula a tőle már megszokott művészi előadással interpretálta Bihari Ákos a Nemzeti szinház volt tagjának és költőnek hattyúdalakónt megjelent gyönyörű költeményét, az „Uj Ahas?ér*-t. Ezután a már a kaszinói előadásból ismert Rumynó-Kálnai Románc kettősében gyönyörködhetett újból a közönség és nem tudjuk, mit dicsérjünk jobban Rumyné bájos alakítását, vagy Kálnai kellemesen csengő lirai tenorját I A műsor következő száma egy dialóg volt, amoiyet Kornháber S

imune ós Sweinitzer Egon adtak elő kifogástalanul. Kornhábernó a leányait férjhez adni akaró jó mama szerepét és Sweinitzer Egon a Az „Esztergom" tárcája. Karácsonyestém Parisban Paris, december 24.-e. Fekete felhők takarják az eget s belőlük hull sűrűn a langyos, májusra emlékeztető eső. A súiyos cseppek ütemszerűen verdesik kicsiny szobám . ablakát és elhomályosítják annak tábláit. Mindezzel mit sem törődve, könyveimbe mélyedve ülök asztalom mellett s végzem szorgalmasan kitűzött napi munkámat. De nemsokára a párisi ég, amely olyan, mint egy könnyű vérű, szeszélyes nő, leveti magáról a gyászköntöst, ibolyakék ruhába öltözik és mosolyogni kezd. A melegen sütő nap sugarai, mint nevelő édesanyám forró csókjai hullanak az ablakomon át fakó arcomra és pirosra festik azt. A betűk összefolynak szemem előtt, gondolataim fonala hirtelen megszakad, tollam kihull a kezemből ós valami megmagyarázhatatlan, belső érzés űz

; hajt ki, ki a szobámból. Kabátom, kalapom véve; néhány pillanat múlva az utcán vagyok. Gyors léptekkel megindulok, szinte futok cél nélkül Paris zajos utcáin és öntudatlanul belerohanok abba a nagy emberáradatba, amely ma hömpölyög az utcán. A körutak és a szóles utcák hosszú vonalán a sátrak és a vásári bódék sűrű sora húzódik, amely előtt úgy hullámzik az a hatalmas tömeg, mint egy viharos tenger több méteres, egymásra omló hullámai. A trombita, duda, síp ós mindenféle vásári hangszer kaotikus zajában vásárolja karácsonyi szükségleteit a párisi nép. A nap tüzes korongja még néhány vörös fónycsóvát vet erre a zajgó földdarabra es lebukik az égről, anélkül, hogy ez az önző, mindennapi kis „játékát" végző ember észrevenné. Hogy is venné észre ez a fényárhoz, pazar szinvegyülethez szokott tömeg, amikor már a nap közvetlen eltűnése előtt nappali fényárban úszik: mert a , csillogó üzletek üveg kirakatai, a nagy áruházak csodálatosan szemkápráztató ós leleményesen szellemes reklámai csak úgy ontják magukból a vakitó villanyfényt. Belevegyülök ebbe a mesterségesen megvilágított sokszínű zajos életbe, úszom egy rövid órát öntudatlanul evvel a halandó emberárral s kielógülök, megnyugodom... De nemsokáig tart ez, mert bánt a lárma, fáraszt a folytonos tülekedés, menekülök ebből a zavaros méhkasból egy csendesebb, nyugodtabb városrészbe ... 5 óra van. Az utam a hidon át a Szajna balpartjára visz ós a Szt. Szülpic templom mellett haladok el. A sekrestyeajtón egy nyöszörgő gyereket visz be karján egy éltesebb korú nő, kit két élénken vitatkozó, derűsarcú asszony kisór; ugyanakkor négy ember hoz ki a vállán egy felkoszorúzott fakopor«ót (a halottakat a templomban szentelik be és onnan viszik a temetőbe) ós ráhelyezik némán az ott várakozó gyászkocsira. A feketébe öltözöttek kis csapata szomorún, könnyes szemmel ballag Karácsony késő délutánján a kocsi után... E két, egyszerre szembeötlő látvány megállít néhány pillanatra s elgondolkodom az emberi életen. Az élet egy küzdőtér, egy harctér, ahová a templomból indul ki és tér vissza az ember kemény, fárasztó munkák, csaták után. A ma megkeresztelt gyermek belép az életbe ós elfoglalja az imént beszentelt halott helyét... Továbbhaladok és egy hosszú séta után a Gare du Nord-n&\ vagyok. Jegyet váltok ós a legközelebbi vonattal Parishoz közelfekvő kisvárosba Enghien Les Bains-hdk utazom ós itt töltöm egy francia családnál karácsonyestémet. Még egy éles kürthang üti meg a fülem, mire a vonat kiindul lassan, méltóságteljesen a zajos pályaudvarról ós nemsokára mozdonyunk robog, szikrákat és füstöt prüszkölve a fekete éjszakában. Eltűnnek néhány perc múlva szemem elől a Paris körvonalait jelző apró villanycsíkok, nem hallom többé a terhes élet pokoli zaját, apró házak mellett rohanok el, ahonnan a kiszűrődő gyenge világosság hosszú fónycsikokat vet az alsó szántóföldekre. 20 perc múlva megáll vonatom s kiszállás közben rögtön megüt e csendes kis város idegeket gyógyító levegője. Gyalog indulok meg az állomásról s menetközben ismét meglep az a fojtó, az a szivet szorongató érzés, amely