ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-07-01 / 51. szám

XXVIII, évfolyam, 51. sz. Keresztény magyar sajtó. Vasárnap, 1993. július 1. Megjelenik hetenkint két­szer: sxerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 250 korona. Két oldalas szám ára 30 K, a négy oldalasé 40 K. ESZTERGOM Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30 szám alá küldendők­Hirdetések felvétetnek a HUNNIA könyvnyomdá­ban, Kossuth-Lajos-u. 30. Uj hajlékunkban — régi szeretettel • • Az „Esztergom" új formában jele­nik meg ma kedves olvasóközönsége előtt. Nyomdát változtatva, technikai okokból eddigi háromhasábos beosztá­sát is négyre cserélte fel, amelyre praktikusabb voltánál fogva újság­jaink lassankint mind. áttérnek. A nyomdaváltoztatásnak és vele lapunk új megjelenési formájának az a magyarázata, hogy az „Esztergom" szerkesztőbizottsága az Esztergomi „Hangya" Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezet támogatásával bérbe­vette a „Hunnia" könyvnyomdát és azt a modern igényeknek megfelelően átalakíttatta. A nyomdaüzem fokozatos kifej­lesztésével lapunknak az ilyenkor elkerülhetetlenül jelentkező első ne­hézségek leküzdése után alkalma nyí­lik terjedelemben is felvennie majd a versenyt az ország legelső vidéki lapjaival, amelyek között, ,amióta csak fennáll, az „Esztergom" min­dig számottevő szerepet töltött be. Ha lapunk eddigi, közel három évtizedes múltját nézzük, nincsen okunk az elcsüggedésre. Legutóbbi szomorú helyzetének okát az ország és a főegyházmegye mai sanyarú sorsa eléggé megmagyarázza. De amint fanatikus hittel hiszünk Ma­gyarország feltámadásában és vele a jobb jövőben, épúgy hisszük, hogy eddigi munkánk, fáradozásunk nem vész kárba és mi lehetünk majdan az elkövetkezett jobb idők hirdetői is e város és környékének lakói között. Új helyünkön most úgy érezzük magunkat, mint az a család, amely egy fényes palotából szerényebb házba — de saját házába költözött. Eleinte sok kényelemtől meg van fosztva, egyben-másban nélkülöz is, végül azonban mégis erőt és kedvet ád tag­jainak az a tudat, hogy legnagyobb vágya betelt s a függetlenség érzete sarkalja, hogy munkaerejét az eddigi­nél fokozottabb mértékben értékesítse a jó ügy szolgálatában. Hálás köszönetünket fejezzük ki ehelyütt a Buzárovits-cégnek, amely az „Esztergom ft-ot 28 éven keresz­tül a nyomdatechnika minden alkal­mas eszközével, az ambiciózus nyom­dász minden figyelmességével és a lap ideális céljainak megértő támo­gatása mellett előállította. Köszönet a lap összes technikai munkatársai­nak, akik a szerkesztők munkáját könnyítették, őket sok szakdologban jóakaratú felvilágosításaikkal segítet­ték és a lap iránt mindig előzéke­nyek, áldozatokra hajlandók és meg­értőek voltak. 1 Minden jótett, jóakarat és figye­lem, arait az „Esztergom" bárkitől is élvezett, fel van írva az Ur könyvé­ben, aki e lapot céljainak eszközévé avatta. Bennünket is, akik a keresz­tény Magyarországért e hasábokat rójuk, az a hit vezérel, hogy szerény munkánkkal használni tudunk és egy-egy téglával hozzájárulhatunk e nehéz időkben az ország újjáépítésé­hez és Isten nagyobb dicsőségének előmozdításához. Huszonfttéves találkozó. — Mátéffy Viktor prépost-plébános pappászentelésének húszéves évfordulója. — Az esztergomi bencés főgimnázium huszonöt óv előtt érettségizett 49 növen­déke közül ma csak 18-an élnek Csonka­Magyarországon. E 18 egykori diák kö­zül 14 találkozott az elmúlt szombaton vá­rosunkban egykori osztálytársuk Mátéffy Viktor prépost plébános, nemzetgyűlési képviselőnek vendégszerető házánál, hogy örvendezzenek a negyedszázados viszontlátásnak és megemlékezzenek a távollevőkről, akik közül 7-en már jobb hazába költöztek, egy élőhalottként Lipótmozőn sínylődik, a többi pedig megszállott területen élve csak lélekben vehetett részt az emlékezetes találkozón. A találkozóra a következő volt osztály­társak jöttek össze: Berkó István al­ezredes (Budapest), dr. Brenner Károly orvos (Bpest), dr. Cseh Jenő kir. köz­jegyző h. (Bpest), Halmai Jenő pósta­takarékpénztári tanácsos (Budapest), dr. Hamar Árpád ügyvéd (Budapest), Kun László jegyző (Sárisáp), Mátéffy Viktor (Esztergom), dr. Michela István ügyvéd (Budapest), dr. Raics Alajos ügyvéd (Kalocsa), Raufstein Antal szemináriumi vicerektor (Esztergom), dr. Rejtő Sándor egyetemi magántanár (Budapest), dr. Sebestyén Jenő ügyvéd (Budapest), dr. Szentiványi Róbert theologiai tanár (Budapest), Szitkay Béla műszaki tanácsos (Győr). A találkozó ünnepies része vasárnap d. e. fél 10 órakor szentmisével kezdő­dött, amelyet dr. Szentiványi Róbert theol. tanár mondott. A szentmise alatt a misézőnek két ügyvéd osztálytársa ministrált. Utána mindnyájan dt. Molnár Szulpic főgimnáziumi igazgatónál tisz­telegtek. Itt Berkó alezredes üdvözölte az igazgatót és az egybegyűltek hálá­ját, szeretetét tolmácsolta az intézet és annak hivatása magaslatán álló tanári kara iránt. A bencés tanári kar a tisztelgés után villásreggelire látta ven­dégül az egykori növendékeket. Ez al­kalommal dr. Szentiványi köszöntötté fel az igazgatót ós a tanári kart. Meg­emlékezett a volt tanárokról s különö­sen kiemelte a história professzorának, a magyar bencések igazi típusának, Panghy Özsébnek nagy hatását az ifjú­ság lelkére, aki gyakran mindnyájuk könnyezóse közt hirdette tanítványainak a szabad, független Magyarország iga­zát és akinek ércbe véshető szavai még most 25 óv után is a volt tanítványok fülébe csengenek. Szintoly melegséggel emlékezett meg a magyar irodalom egykori tanáráról Bárdos Rémig dr. jelenlegi pannonhalmi főapátról is, akinek zamatos magyar nyelvezete, mindig emelkedett hangú előadásai és rokonszenves egyénisége mindannyiukra mély hatást gyakorolt. A bencés székházból a temetőbe vonul­tak a találkozó tagjai, ahol felkeresték volt tanáraik és elhunyt egyik kedves osztálytársuk, Takáts Gedeon bencés­tanár sírját. Délben a „Fürdő"-ben volt közös ebéd, amelyen a bencés-rend tagjai közül dr. Molnár Szulpic igazgató, Csapó Antonin, dr. Mattyasovszky Kasszián és Blaskovits Piacid jelentek meg. Itt az első felköszöntőt Cseh Jenő mon­dotta a távollevő Rózsa Vitái volt osztályfőnökre. Szentiványi dr. pedig az egykori osztálytársakat üdvözölte s a jelenlevők legnagyobb lelkesedése köz­ben jelentette ki, hogy Mátéffy Viktor ós Raufstein Antal épen a találkozó napján húszéves pappászeníelési évfor­dulójukat is ünneplik. Mátéffy prépost megköszönve az iránta megnyilvánult lelkesedóst, megemlékezett az elhunyt ós távollevő osztálytársakról, majd aben­cósrend jelenlevő tagjait üdvözölte és in­dítványozta, hogy a találkozást ötéven­ként ismételjék meg. Végül dr. Molnár Szulpic igazgató köszönte a főgimná­zium ós a tanári kar nevében a hűsé­ges tanítványi ragaszkodást ós háláját fejezte ki azon 70 ezer korona adomá­nyért is, amelyet a találkozó tagjai adakoztak össze a főgimnáziumi diák­segélyezés céljaira. Dr. Bárdos Rémig pannonhalmi főapát ós Rózsa Vitái zalavári perjel, valamint a távollevő osztálytársak meleghangú levélben mentették ki távolmaradásukat. A főapát úr őméltósága aznap Győrött elnökölt a Bencés Diákok Szövetségé­nek alakuló gyűlésén. E szövetségnek tagjaiul jelentkeztek a találkozón rószt­vett osztálytársak is mindannyian, úgy hogy e szövetség — már az eddigi jelent­kezésekből is itólve — egyike lesz Magyarország legtekintélyesebb erkölcsi testületeinek. Esztergom- és Komárom­megye egyesítése. A pénzügyminiszter a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén beterjesztette a tiszt­viselői lótszámapasztásról és az azzal kapcsolatos intézkedésekről szóló tör­vényjavaslatot, amelynek második feje­zete a szervezeti változásokra vonatko­zik s egyesíti Győr ós Mosón, Eszter­gom és Komarom, Nógrád és Hont, Borsod-, Gömör- ós Kishont-, Zemplén­és Abaújtorna-, Szatmár-, Ugocsa- ós Bereg-, Szabocs- és üng, Békés- és Arad-, végül Csanád- ós Toron tál ­megyéket. Az ilyenformán egyesített csonkavármegyéket a közigazgatási vá­rosok szempontjából úgy tekintik, mintha egy-egy vármegyét alkotnának. Komá­rom város el nem szakított része ren­dezett tanácsú város lesz. Az egyesí­tett Esztergom-Komárom vármegye szók­helye Esztergom marad. A megye 3 járásból fog állani. E kérdéssel alkalomadtán bővebben foglalkozunk. A vidéki lap. Irta:,dr. Szabó László, egyetemi tanár. A vidéki újság ma már igen fontos tényező nemcsak egy vidéki város éle­tében, hanem a magyar sajtó fejlődés­történetében is. A városok rohamosan fejlődő vagy hanyatlani induló kultúrája legszorosabb összefüggésben van az illető városok sajtójának agilitásával. Minden maradisaggal szemben, amelyre a magyar városok természetüknél fogva nagyon hajlandók, a haladásnak legfontosabb rugói a helybeli újságok voltak, melyek minden kérdésben — szintén a termé­szetüknél fogva — mindig a haladás, a kultúra álláspontját képviselték meg­alkuvás nélkül. Óriási szerencse, hogy a „uaiv vidék" sajtója valóban oly naiv volt, hogy önzetlenül támogatta a kultúr­törekvéseket még olyankor is, amikor abból nemcsak a kultúrának, de az egyéni vállalkozásnak is haszna volt. Csatornázások, vízvezetékek, új színhá­zak, új városi székházak, új iskolák, közúti vasutak s egyéb közhasznú, kul­turális intézmények százai hirdetik ez országban a vidéki sajtó agilitását. A vidéki lapnak nem elterjedtsége és nem megjelenésének gyakorisága, hanem szerkesztőjének jelleme ad több-keve­sebb jelentőséget. Vannak, fájdalom, olyan napilapok is, amelyek nagyon elterjed­tek, de mégsem adhat rájuk senki sem­mit a városban, viszont vannak hetilapok, amelyeknek nagy a súlya a közéletben. A szerkesztő egyénisége itt jobban érvé­nyesül, mint a fővárosban, mert a szer­kesztőt mindenki ismeri s az ő ismert tehetsége és becsületessége nagy jelentő­séget ad írása minden sorának. Nagy szerencse, ha egy vidéki vároaban vala­melyik komoly újság körül egész intel­ligencia tömörül s a szerkesztőt támo­gatja mindenki, aki a tollat forgatni tudja. Az újságírás egész technikáját sehol sem lehet oly gyorsan áttekinteni ós megismerni, mint egy vidéki lapnál. Mi sem természetesebb tehát, minthogy a vidék nagyon sok kiváló munkást szol­gáltatott már a fővárosi sajtónak. Sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom