ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-12-23 / 101. szám

XXVI 11. éi fittynm* IÖI. s&. Meresxteny magyar sajtó. Vasárnap. december 33 Meg-jelenik hetenkint két­szer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára * g y kónapra 1500 korona. Névtelen közleményeket nem vesztünk figyelésibe. • • * Két oldalas + X szám 200 kor. % ESZTERGO F • LIT Ii A 1 I* I Á R É A R A L 11 I LAP Kézíratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30 szám. alá küldendők Hirdetések félvétetnek a HUH KI A könyvnyomdá­ban, Hossntb-X.a}cs-a. 30. • • % Karácsonyi X X szám 400 kor. X WH » ^»^S*»<S^»^ "I ^ejszWwi^lsj i i^^a^Nw^i ^« Irta: DR. CSERNOCH JÁNOS, bíboros hercegprimás. Az Űr Jézus egyszerű, igényte­len és csendes megjelenése a földön komoly megfontolásra készteti a gondolkozó embert. Minden külső hatalom és lárma nélkül, eyyedül a maga ellenállhatatlan igazságával és erkölcsi fönségével akart hatni a. vi­lág Megváltója. S minden emberi ellenállással szemben győzedelmes­kedett. Áthatotta a maga szellemé­vel az egész világot. Megmutatta az utat, amelyen megbékülhetünk az Istennel és embertársunkkal. Taní­tását kétezer év óta hamisítatlanul ismételi az egyház. Akik megértik és követik, megtalálják a békét Is­ten és saját lelkük közt, megtalál­ják a békét felebarátaikkal. Sajnos, sokan nem jól hirdetik, vagy nem jól értik a beke fejedel­mének szelleméi. Az önzés mindig keresett és talált kibúvót. Még az Isten és az egyéni lélek közt a he­lyes viszony elrendezésében köny­uyebben fogadták az emberek az Ur Jézus irányítását, de az emberek közt az igaz keresztény szellem uralmát igen sokszor megzavarta az emberi szenvedély. Folyton meg­ismétlődött a törekvés, hogy az em­beri élet egyes területeit függetle­nítsék a krisztusi szellemtől s azon kizárólag az emberek által kitalált földi törvények érvényességét ismer­jék el. Minden ilyen kUérlet meg­bosszulta magát. A Krisztus által hirdetett törvény soha nem ellen­kezhetik a természet törvényével. Mert Krisztus ugyanaz, aki a ter­mészet és az emberi élet törvényeit alkotta. Ami ellenkezik a jól meg­értett krisztusi szellemmel, az ellenke­zik az élet törvényeivel is s feltét­lenül katasztrófába visz. Krisztus nemcsak az egyének, hanem a tár­sadalom, a gazdásági élet és a?, államok számára is hozott törvényt. Az élet minden területén érvényes az igazságosság és a szeretet tör­vénye. Ahol ebbe a törvénybe bele­ütközünk, ott magának az életnek ártunk, Hasztalan az emberek min­den erőlködése az erősebb jogának, az erőszaknak címén, végeredmény­ben csendesen és észrevétlenül keresztülhatol az igazságosság és a szeretet. Az Örökkévaló nagy ter­veiben elenyésző a mi időmértékünk. Egyes korok és korszakok eltávolo­dása, közeledése és teljes összefor­rása a keresztény szellemmel az em­beri szabad akarat erótényezójétől is függ, de mindig változatlanul áll az isteni törvény és a mi kötelességünk ahhoz alkalmazkodni, valamint a szerető isteni gondviselés, amely min­den körülmények közt végső ered­ményben győzelemre segíti az igaz­ságosságon és a szereteten alapuló béke törvényét, boldogulással jutal­mazza a törvény követőit és kudarc­cal bünteti annak megsértőit. Az 'Üdvözítő oly csendesen és észrevét­lenül hat tovább e világra az ő szellemével, mint ahogyan megje­lent a földön az első karácsonykor. A bizton ható isteni akarat nyu­godt tudatában kell élnünk és dol­goznunk mindnyájunknak, akik a Megváltó békéjét kívánjuk magunk­nak, embertársainknak, a társada­lomnak, az államnak, az egész em­beriségnek. S elsősorban magunknak kell végrehajtanunk a krisztusi igaz­ságosság és szeretet törvényét az élet minden viszonylatában. Ha ezt igazán és őszintén megtesszük, igaz­ságunknak és erkölcsi fölényünknek emberi hatalom és lárma nem árt­hat. Minden elcsendesül a diadalmas krisztusi szellem előtt, amint néha csendbe borult a világ, amikor első Karácsony éjjelén az angyalok a béke szózatával jelentették az Üdvözítő születését. Reflexiók a törvényhatósággá alakulás kérdéséhez. Irta: Dr. Sántha József. Esztergom szab. kir. város képvise­lőtestülete ez év őszén egyhangú hatá­rozattal kimondotta, hogy az 187G-ik évben elvesztett törvényhatósági jogá­nak visszaszerzéseért mozgalmat indít s ez irányban a kellő lépéseket meg­teszi. Nem tudjuk, kérésének milyen lesz a sorsa és ez alkalommal nem is részletezzük azon okokat, melyeknél fogva a város közönsége ezen félszáz éves küzdelmének előbb-utóbb bekövet­kező sikeres befejezését bizton rímeli ; most. csupán általános szempontokból, inkább az e'mélet elvontságából igyek­szünk rámutatni azon körülményekre, melyek poiitikai célszerűséggé teszik, lio^jy nem kimondottan csak Esztergom városa, hanem a keliő anyagi, kulturá­lis és erköicsi erővel biró s ez idő sze­rint kisebb köz jogosítványok kai felru­házott testületek törvényhatósággá emel­tessenek. Ha ezen fejtegetésünk tisztán elméleti is, városunk törvényhatósággá alakulásának kérdése közelebb hozza az elvontságból s bizonyos aktualitást is ad neki. A XIX. század egyik legáltalánosabb eszméje a demokrácia, a demokratikus államberendezkedés. Anélkül, hogy vizs­gálnék, rejt-e magában valamely új ós valóban értékes tartalmat az az eszme­áramlat, mely magát e szóval jeiö'i, fel kell ismernünk, hogy rövid idd* alatt elterjedt műiden művelt államban és Iminél nagyobb terjedelmű sürgős meg­I valósítása a po'itikai élet poszfulátuma lett. Ennek a demokratizmusnak egyik legfőbb tétele, hogy miné! több embert akar részegíteni a közszabadságokból, azaz miné] több embernek akarja lehe­tővé tenni, hogy valamely módon részt vegyen az állami élet irányításában. Ám akármennyire terjesztjük is ki az or­szággyűlési választójogot, annak meg­nyilvánulásaként az emberek ezreit ma­gában foglaló egy-egy választókerület az egész országgyűlési cikms, 5—6 ér tartamára mindössze egyszer élhet köz­vetlenül ezen közszabadságával, tudni­illik akkor, midőn valamely jelöltre szavazatát leadja ; azután már csak a képviselő útjin, tehát ezrek fgy ember révén gyakorolhatnak befolyást az &j­lamóleíre. Ezzel szemben a magyar tör­Äz „Egzíergom" tárcája. Janika beteg. Irta : Simándi Béla. Jézuska, nézd, a Janika beteg. Itázasan fekszik agyában fz^gényke. Talán meg is hal. Teste úgy remeg. JVé vidd, Jézuska még öt föl az égbe ! Jfúsan virrasztok az ágya felett És velem virraszt hintalovacskája. A vén mackónak a könnye pereg S a fahuszár is szomorún néz rája. A fényes csákó, pnska és a kard. Nézd, a szögletben Janc-sikára várnak. Ha elviszed, ki védi a magyart ? Ki áll helyébe akkor katonának ? Az égben neked sok az angyalod S itt úgy megfogytak a magyar legények/ Ugy-e, Janikát nekünk meghagyod. Gyógyítsd meg ól, Jézuska/nagyon kérlel-! Bábszínház. Az „Esztergom" eredeti tárcája. Irta: Színi Gyula. A kövér direktor már este hat óra óta ült a kasszában szomorúan. Nem jött egy lélek sem. Percről-pfre re szinte soványabb, petyhüdtebb lett. A lenge arénán, amely télen táncszála volt, szí­nes piakárok hiába hirdették a legpom­pásabb darabot, amelynek címe ez volt: „Hamlet, vagy a megbőszült testvér­gyilkosság." Ofélia még fehér utcai batisztruhájá­ban volt. (Különben ebben a szerepében csak a tollas kalapját szokta felcserélni koszorúval.) Hamlet ö.sszefont karral a kis ajtó előtt állt, hová a páholyokba járnak föl. Polóniusz az aréna előt lévő padon ült és sétapálcájával számokat írt a homokb3. Rosenkrantz és Gü'den­stern pedig politikáról beszól ek. Yégre jött egy eleven ember is a színház felé. Elég úriasan volt öltözve és a színészek szeme egy pillanatra föl­ragyogott. Szinte simogatták a tekin­tetükkel. Az úr nyájasan köszöntötte az ' igazgatót, aki rögtön csupa gömbölyű mosolygássá változott át : — Jegyet parancsol ? — Nem, — felelte az úr zavartan. Kiderfllt, hogy a városkának egyik borbélya, akt ajánlatot tett, hogy ol­csóbban borotválja a .színész urakat, mint a konkurrens*. Az igazgató fa­nyarul elmosolyodott: — Még maga is meg akar bennünket beretválni! Hát nem látja, hogy eléggé meg vagyunk koppasztva? És a jegj csomóra mutatott, amely még ott volt a nyakán ós amelyből egy teljes nnpon át csak tíz bilétát tudott eladni az egész városban. — Haszontalan népség ez ! — mondta búsan Hibján uram, a borbély. — Ed­dig még minden színtársulat megbukott nálunk. Nem kell ennek a csőcseléknek színház. íviost is odatódulnak mind a a piactérre, ahol a muzsikás bábszín­ház van. Hét óra tíz perckor a direktor levette a fejéről fekete selyemsipkáját, a föld­höz csapta és odaszólt a társulat csil­lagához : — Ofélia, menj kolostorba ! Imádkozz értünk, mert ha még egy ilyen napunk lesz, mehettek, kinek amerre tetszik ! A mai előadást p*dig lemondjuk. Tiz embernek nem érdemes játszanunk. Ofélia csüggedten leeresztette a karját. — Mit tehetek én róla, hogy nem születtem fabábnak ? Akkor idecsödü ne a nép és nem oda. Polóniu<z pedig egy kamarás DJU­godtságával és fölényével szóit: — A népnek mindig igaza van. Men­jünk mi is oda, ahol tolong az istenadta nép és tanuljuk meg a fabábuktól, hegy mi az igazi színészet. Ofélia arca hirtelen fölragyogott. — Az ötlet nem is olyan rossz. Menjünk valamennyien át a bábszín­házba. Az ilyen helyen néha többet tanuí az ember egy óra alatt, mint íöau az akadémián négy év alatt. Es az egész társulat, amely ezen az estén pórul járt,, fölkerekedett és át­ment a Piac-térre. Két acetilén-fáklya ós egy csomó szines papírlarapion ra­gyogóvá tették a bábszínház homlok­zatát. A rossz vi'ágítású kisvárosban ez a tarka-barka, csillámos, aranyozott kapuzat úgy tündökölt, mint valami r kézmű és divatárú üzlete fAaráeSOliyl eilMiáfSllilk M»éff­ke«<lő«lőit l Mielőtt vásárol* es K^JU Árúink közismerten legjobb minőségérő!, nagy választékunkról, előzékeny és pontos kiszolgálásunkról mindenki meggyőződhet! SZECHENYI-TER. Telefonszám 110. »eÄÄC ill eg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom