ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923
1923-11-25 / 93. szám
X Will, évfolyam, »». sz. Keresztény ma&?yai* sajtó. Vasárnap* november £5. Megjelenik hetenkint kétizer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1500 korona. Névtelen, közleményeket nem veszünk figyelembe, + Két oldalas + % szám 200 kor. X ESZTERGOM P O MJ 1 T I 84 A • K N TÁRSADALMI LAP Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30 szám alá kjüldendók Hirdetések felvétetnek a HUNNIA, könyvnyomdában, Kosauth-LaJos-u. 30. • • X Négy oldalas X X szám 250 k o v. X Jó embereket keresek. Esztergom, 1923. nov. 24.-én. A kultuszkormány támogatásával Esztergomnak alighanem múzeumépülete lesz, amelyben felsorakoztathatja nemcsak az emberi művelődés, hanem saját dicső múltjának dokumentumait is. Ösztökét és táplálékot nyújthat majd a történelemtudománynak, az emlékek és hagyományok rajongóinak. Különben lehetséges, hogy Esztergom törvényhatósági joggal felruházott város lesz, illő tehát, hogy a vármegyének méltó kulturközpontja is legyen és az építendő múzeumnak mindenki csak örülhet. A múzeum elhelyezésének terve azonban városi körökben valamiképen az iskolák elhelyezésének követelő kérdését teremtette elő a közöny hátteréből és hallani lehetett róla, hogy amikor a történelmi múzeumnak épületet emelnek, szó kerülhet a jövő Esztergom egy hiányzó alappilléréről, olyan elemi iskolákról, amelyek higiénikus és pedagógiai szempontból alkalmasak a város jövő nemzedékének nevelésére. Látom a jóindulatú urakat, akik e sorok olvasásakor veleszületett esztergomi maradisággal és a nehézségekkel megküzdeni nem kivánó nyugalommal mosolyogva ingatják fejüket. (Ezek még jobbak azoknál, akik a közügyekben hagyományosan az iskolaügyet tartják a legkevésbé fontosnak.) De vannak idealisták, akik Esztergomban ezen a téten a terveket is örvendetes haladásnak tartják és kétségtelen, hogy a lelkiismeret csarnokában végre a Mult mellett követel a Jövő is és a babérkoszorús Pantheon kapuja előtt, amelyben a győzelmes fegyverzetű és nemzeti erényekben gazdag magyar mult dicsőült meg, okos, tanulnivágyó szemét reánkemeli és kérő kezecskéjét felemeli a jövő reménye, a gyermek. Hála az istennek, hogy a gyermek jön és jó, hogy e sötét napokon a gyermekszemekben még csillogás van s bár hangja volna a gyermeki szenvedésnek, a kis igavonó emberkék senyvédésének és szomorú testilelki rabságának az alig tisztogatható, dohos levegőjű szobákban, a bűzös udvaron és folyosón, — hogy figyelmeztessen bennünket a mult súlyos vétkére és mulasztására s a jövő munkálásának legelső problémájára. Kereszténységet és regenerációt akarunk, gazdasági újjászületésen munkálkodunk, uj életről, uj tisztább elvekről beszélünk ?! Hát a gyermekek?! A kultúra fejlesztéséről, nemzeti életről és haladásról szónokolunk ?! Hát a gyermek ? üj Magyarországot akarunk és hiszünk Magyarország feltámadásában ?! Hát a gyermek ?! A kiváló kultúrállamok nagysága a gyermeken, az iskolán kezdődik. A magyar állani hatalma tisztán a fegyverek erejére, a kiválasztottak tudására, a ritkák zsenialitására, a felsőbb körök intelligenciájára, továbbá a politikára és a diplomáciára volt építve,— ezért kellett elbuknunk. A gyermek és az iskola az utolsó volt, főleg az elemi oktatás és a nemzeti pedagógia kellő épületek és felszerelés híján nem lehetett intenzív, idegen erők vették könnyűszerrel hatalmukba a nép széles rétegeinek lelkét, — ezért nem tudott a magyar mint nemzeti Magyarország a modern Európában megállani. Ne haragudjanak meg Esztergom város reprezentánsai és hatalmi tényezői, ha egyenesen megmondjuk az igazságot, hogy Esztergomban, amely nemzeti és történelmi szempontból a magyar városok elején ékeskedik, a higiénikus és megfelelően felszerelt iskolát illetőleg legalább is annyi kívánnivaló van, mint a vármegye utolsó falujában, akár Huta-Szentléleken. Hiszen van itt megfelelő iskola — papíron. Papíron, mint sok-sok magyar városban és községben és épen ez a magyar kultúra tragikuma. Jó embereket keresek a gyermek árva ügyéhez. Azért mondom, hogy jó embereket, mert ennek is vannak szószólói, mint minden ügynek ebben az országban, de a legtöbb szószóló rossz ember, mert másként beszél és másként tesz, azaz szépeket beszél, de amikor áldozatra kerül a sor, akkor az iskola az utolsó. Jó embereket keresek. Vagy a gyermek ne érezze elhagyatottságát s legyen a nagyokénál erősebb lelke szűk szobák poros levegőjében, szenvedő tüdővel, vánnyadt testtel, nyomorult körülmények között készülni a jövőre ?! Esztergom, Esztergom! Itt kér a jövőd üdve és mindensége, a tiszta lelkű gyermek szeme tükörében a mennyek országával: hol vannak azok a jó emberek, akik az <J ügyének őszinte pártfogói és barátai lesznek ! ? Itt áll a jövő kapujában mindenekelőtt. Pénz, politika, gazdasági érdek, kenyér, tülekedés, berendezkedés ?! . . . Vigyázz, el ne taszítsd a gyermeket! Gábriel István. Politikai szemle: A politikai köröket ma kizárólag az Ulain-ügy érdekli. Erről harsog a sajtó minden harsonája. — A liberális berkekből tendenciózus beállításban akarják megvilágítani az ügyet s Aa Est ós társai gyűlöletének fogcsikorgatás* egész héten hallatszott. A nemzetgyiAz „Esztergom" teája. A becsület kerülője. Irta: Sugár Béla. A falu álmos volt. Mindenütt eloltották a lámpát. A mezők hazaküldték a munkásokat, csak a kocsma volt ébren. Hosszú asztalnál gyűrött arcú emberek ültek, kocsisok, gazdák és napszámosok a Dargay birtokáról. A poharak összecsürrentek, mint a kardok ós a legidősebb gazda kezdte a beszédet: •— Megjött az uj kerülő s alighanem sok bajunk lesz vele, mert uraság-párti. Az úr nem is úgy néz rá, ahogy cselédre szokás. Azt mondják, más rend lesz a birtokon. Az asztal elszomorodott. Amitől évek óta remegtek, most bekövetkezett. Nem gazdálkodhatnak többé szabadon a széles birtokon. Megjött az uj kerülő! Ezután disznót sem hizlalhatnak, mert a kukoricásban ott virraszt a jött-ment ember: de kocsmába se járhatnak, csak a legnagyobb ünnepen, mert a pénzből szűken marad pipatömésre is. Füstös, ázott nyelvüket egy pillanatra megállította a csend. Aztán a nagy, kocka-fejű kocsmáros az asztalra vetette magát: — Nem tűrjük, hogy ez a senki parancsoljon a birtokon ! Ki hallott ilyet, hogy az ember jobban féljen a kerülőtől, miut az uraságtól ? A kocsisok bizakodón pislogtak, a napszámosok hümmögtek ; az első gaz-; da azonban oldalra fordította a nyakát: — Nem szabad elhamarkodni! Én a legvénebb róka vagyok köztetek, ismerem az uraságot. Valamikor minden úgy tőrtónt, ahogy én akartam, most meg minden úgy lesz, ahogy a kerülő akarja. Bízzátok rám és csináljátok, ahogy mondom, különben mindnyájunknak kaput mutat az uraság! Mindenki igazat adott a gazdának és ütött-kopott fejükben álmosan ömlött szót földönjáró életük legsúlyosabb gondolata : családos emberek vagyunk ! Már a bor sem izlett ós üresen, sötéten néztek az asztaha. A sánta kocsis nagyot köhögött, ziháló tüdejével megmozgatta a koesma nehéz, füstös levegőjét. Valahol idegen ember járt, meri a falu kutyái haragosan csaholtak. A kocsmáros I kinyitotta az ajtót ós beeresztette a csillagos eget, aztán laposat ütött az i első gazda vállára : — Megvan! Mindenki ragadjon üveI get.^ megyünk a kerülőhöz l Összefogózva, vígan indultak a gyümölcsös, érett földek felé. Az uraság sötét kastélya mellett szótlanul haladtak el s mikor a dinnyés táblához értek, nagy öblös hangon szólították a kerülőt. — Mit akartok ? — jött a válasz. — Hozzád jöttünk ! Beszólni akarunk veled ! — Nem iszom, — válaszolta a kerülő. Ott állt a nagy vadgesztenye koronája alatt ó* puskájára támaszkodott. Magas, nyúlánk termetét kissé legörbítette súlyos, szenvedő feje. Beszéde úgy hangzott, mint a parancs. A kocsisok bőrét kiverte a láz, a napszámosok foga vacogott. Végre a sántakocsis összeszedte magát ós odament a kerülőhöz : — Legyen eszed, te bolond! Azt hiszed, érdemes az uraságot szolgálni ? Eddig is jó volt minden, pedig ugy csináltuk, ahogy akadtuk. Mit'félsz tőle? Gyámoltalan ember az. A kastély az övé, de a föld — a miénk! Csapj ide! Előre nyújtotta kezét, d6 a kerülő nem nyúlt utána. Egyik napszámos lekuporodott a földre ós kopogtatni kezdte a dinnyét; a gazdák föltéptek néhány kukoricacsovet és összemosolyogtak. — Ne nyúlj hozzá ! — hangzott rájuk a kiáltás. Én nem olyan kerülő vagyok, mint a többi. Én rendet akarok : mert nemcsak az uraságot szolgálom, hanem magamat is, a becsületemet! A koesmáros arca hasadozott a belső háborgástól. Ugy látszott, hogy megindul és mozdony-testével elgázolja a kerülőt. De az első gazda megfogta karját és hátrahúzta : — Ne bántsd! Nem lehet vele leszólni ! — Addig nem nyugszom, amig ez a senki itt az úr! Megmutatom! Független ember vagyok! — kiabálta a gesztenye-fa felé és mindnyájan megindultak a kastély irányában. Már jó mélyen benn voltak az éjszakában, — a nagy alagútban. Háromszor is megálltak és nagyot ittak az üvegekből. Mikor az uraság ablakához értek, a kocsmáros megzörgette az ablakot és bekiabált: — Micsoda kerülő az, aki mostanáig szidja az uraságot a kocsmában ? IGgész falu rájár a vetésre ós a kerülő mellét veri, hogy ő az úri Megesküszünk rá a törvény előtt is ! Az r uraság nem nyitotta ki az ablakot. Érezte, hogy a kastély körül valami elkeseredett harc kezdődik, amely beláthatatlan fordulatokat hozhat remetecsöndes életébe. A nagy világ emberháborgását csak messziről ismerte s ha körülötte is Örvényleni kezdtek a dolgok és emberek, mindig megfutott, hogy kimentse magát ós partra vigye nyu"XT* - QS x. ± kézmű é8 divatárú üz,ete AaráesonyieladásunkmesViras: es özűiito e SÄ m *iiei«« v *»*„5, O Telefonszám no. ÄCÄze meg kirakatainkat! Árúink közismerten legjobb minőségéről, nagy választékunkról, előzékeny és pontos kiszolgálásunkról mindenki meggyőződhet!
