ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-11-18 / 91. szám

Megjelenik hetenkint két- Kéziratok és előfizetések szer: szerdán és vasárnap. BsssB^sIBssM .. . —H—g^j m^mu MSSÍ WV 9 ^^ ^^ŰBBBUBk ^MK^ Mk ^BB Kossuth Lajos-utca 30 Előfizetési ára egy f B^EHA I ü |k fBJkjBjB * Zkr »>* 1 * k­üldendfik hónapra 1500 korona. B 7. !*"""*' S WäB W ^Bf^^ "Hf TBH PM HR Hirdetések felvétetnek a Nóvt elén feözlemónyebet fl ^^^^BW JAVAT HjF SHfl BBS BS flH HsflBv^BI HUNNIA könyvnyomda­nem veszünk figyelembe. HMF" ^"^ Bm | ÉB&M «Hl^ BH^Rnk B I wPfc IP HST^ Sill ban- K ossuth-La]os-u. 30. • wmwmmm m lillWi § t t í Két oldalas { ' r > •Négy oldala s 4. • szám 200 kor. % P O Ii IT I RAI ES TÁRSADALMI Ii AP X szám 250 kor. J Pámek Elek, Csecs Ferenc. Iroda segéd­tisztek: Teller János, Bausz Jenő, Baj­nok. Gizella, Schuld Ferenc, Brunner Ferenc, Szőllősy.Bólánó, Sárfalvy Gáza, Pózna József. Díjiiokoh: Kellner Gyu­láné, Dcmóny Ilona, Mattyasovszky Mária, Szűcs Antal, Polusin Anna, Joachim Kálmán, Rónai Ferenc, Farkas József. Altiszti és sxolgasxemélgxet: Nyom­dász Szedmer József, kapus Arra János, hivatalszolgák: Dorna András, Arvai István, Molnár József, Nagy Ferenc, Po­gány Mihály, Bodó József, Mészáros József, Fia!a József, Nyéky György, Szabó Lajos, Fábik József, Keresztes Sándor, Molnár Károly. . Politikai szemle: Németországban vajúdik a világtör­ténelem végső elkeseredett csatáját vívja a nacionalizmus a marxizmussal. Az események felette alkalmasak a liberális sajtónak Hitler és Ludendorff aljas jelzőkkel való gyalázására. De érthető, a nemzeti gondolat harcosait mindig sárral dobálták ők, ez így volt s így lesz mindig. Ha valahol erősödni kezd a nemzeti mozgalom, a nógyezeróves arc, a gyűlölet fogcsikorgatása leplezetlenül elő vigyorog. München Hitler ós Ludendorff mellett tüntet. Á hangulat mindinkább Kahr ellen fordul, különösen amióta a nacio­nalista egyetemi hallgatók álltak a Hitler mozgalom élére. Bradbury kijelentette, hogy a Ruhr vidék megszállása megsértette a versail­lesi szerződés jóvátételi részét. A szociáldemokrata-párt birodalmi gyűlési frakciója 13.-án állást foglalt az aktuális politikai kérdésekben. A „Vonvaerts" jelentése'szerint egyöntetű­leg arra a felfogásra jutottak, hogy Bajorországban minden vonatkozásban alkotmányos állapotokat kell teremteni. Főleg a sajtó szabadságát kell vissza­állítani. Ludendorff ós Hitler ellen ha­zaárulás eítnén hivatalból eljárást kell indítani. A földreform kérdésében az egységes­párti képviselők az alapítványi birtokok mentesitése mellett foglaltak állást. Itthon az ügyészség az Ulain-ügyben folytatja a vizsgálatot. Kihallgatások folynak. Kis hírek mindenfelől, A „Magyar Hiszekegy" költőnője, Papp-Váry Elemérné csütörtökön délután meghalt. A főváros a Kerepesi-temetőben díszsírhelyet adományozott a nemzeti érzés finomlelkű halottjának. November 13.-án volt harmadik év­fordulója annak, hogy a nemzetgyűlés a gyászos triannoini békeszerződést ra­tifikálta. Spanyol járványhoz hasonló influ­enza-esetek fordultak elő a fővárosban. Az influenza ezekben az esetekben az agyra húzódott, több ízben súlyos agy­betegségeket okozott s [volt úgy, hogy halállal is járt. József főherceg csütörtökön ünnepelte Auguszta főhercegasszonnyal kötött há­zasságának 30 éves évfordulóját. A magyar fajvédők csütörtökön tartott heti vacsorájuk alkalmával Hitlert, Lu­deaiorffot és Ulaint üdvözölték. Csehszlovákia hivatalos ellenagitációt fejt ki Apponyi amerikai szereplésével szemben. A Hohenzollernek restaurációját a szö­vetséges hatalmak december 4.-re vár­ják. Olaszország a maga mérsékelt magatartásával segíteni fog abban, hogy a többi szövetséges türelmetlenségét fékezze. Berlinben nyomdásztrájk van, amely miatt a bankjegyek nyomása is szünetel. A romai földmágnessági intézet mű­szerei a napokban fól óráig tartó föld­rengést jeleztek kb. 1000 km. távolra a Kárpátok irányában. I. Ferenc József megdicsőült királyunk elhunytának évfordulóján, november 21.-ón d. e. 10 órakor a budavári ko­ronázó főtemplomban ünnepélyes gyász­istentisztelet lesz. Uj templomkisajátítási botrány Er­délyben. Kolozsvárról jelentik: Nemré­giben az Ürmónyi család kegyúri temp­lomát az erdélyi román agrárbizottság kisajátította és odaitélte a község egy elenyésző hányadát képező görögkele­tieknek, akik nem fogadták el azon oknál fogva, mert nem képesek a kis egyházközség jövedelméből a templomot fenntartani. Most hasontó esetről kapunk jelentéit. Eszerint a máriaradnai román agrár albizottság sajátította ki Nyiresd község római katholikus templomát ós itólte oda ugyanssak az ottani görög­keletieknek. Érdekes, hogy a nyiresdi körögkeletiek se fogadták el az átruhá­zott istenházát az ajándékozó albizott­ságtól. Az erdélyi keresztény társadalom azonban a legsürgősebb feliratban tilta­kozott a bukaresti kormánynál az őket ért sorozatos sérelemért és kifejezte azt az elhatározását, hogy amennyiben a kormány haladéktalan orvoilást nem nyújtana ez ügyekben, a Népszövetség­hez fognak védelemért fordulni. HÍREK. Szépet szerető olvasóink figyelmét felhívjuk Bányai Kornélnak, az új ma­gyar irodalom-egyik ismert nevű művelő­jének mai számunkban megjelent gyö­nyörű költeményére. Esküvő. Rottár Alfonz, a „Rottár Gyógyáru Rt." ügyvezető igazgatója, ma, vasárnap déli fél egy órakor vezeti oltárhoz Czibik Valikat a belvárosi plébánia-templomban. Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék uj tisz­tikara, segld- és kezelőszemélyzete. (Az október havi alispáni jelentésből.) Október hava lényegében rendkívül fontos és messzemenő változást hozott a közigazgatásban, — Komárom és Esztergom vármegyék ideiglenes egye­sülésével kapcsolatbau végre kellett hajtani a tisztviselői létszámcsökkentési rendeletet minek kövótkezraényekép a vármegyei tisztikar, segéd- ós kezelő­személyzet képe lényegesen megváltozott. E szerint az egyesített vármegyében az alispán Palkovics László, főjegyző Karcsay Miklói, II. főjegyző dr. Závody Albin, II. főjegyző dr. Reviczky Gábor, I. aljegyző Fekete Rezső, II. aljegyző dr. Zsiga János, közig, gyakornok dr. Boncz Nándor, főügyész dr. Divóky István, főorvos üresedésben, főlevélláros Gottmann István. Arnts.ck: elnök dr. Frey Vilmos, ülnök dr. Vécsei Kálmán, h. ülnökök dr. Schleiffer József és dr. Viszkelety Sándor. Z-.'.v vtergom jánhi fős \ olijnli/rói hivatal; főszolgabíró Reviczky Elemér, szolga­bíró Maros Antal, b. szolgabíró dr. Pékh Gyula, j. orvos dr. Schleiffer Mátyás. Ci eszi esi járás (Xttggii/mánd szék­hellyel) : főszolgabíró Reviczky István, szolgabírók dr. Matesiczky Pál és Kon­koly Thege István, j. orvos dr. Rnka­vina Viktor. Tatai járás: főszolgabíró Trojkó Béla, szolgabíró dr. Mihály Géza, közig, gya­kornok dr. Kálmán Rudolf, j. orvos dr. Virágh Gyula. Segéd- és ki.'xelő'sxemélyxet: Iroda­igazgató Lipó h Kálmán, irodafőtiszt Spviucz Róbert, irodafőtisztek Szőllősy Béla és Méry Péter. Iroda tisztek : Kell­ner Gyula, Demóny Dezső, Tuba István, Az „Esztergom" Mrcája, A szent királyleány. Több, mint hétszáz év előtt marcona német lovagok kíséretében vonult Wartburg lejtőjén felfelé egy kis négy éves királyleány. Messziről jött, a kö­zépső Duna völgyéből, ahol atyja ural­kodott: Endre, a magyar király. A kis leány nem értette még, miért kell elhagynia a szülői házat. Hiába beszél­tek volna neki a fiatal thüringiai gróf­ról, akinek feleségül szánták. Nem fogadta könnyezve atyja utolsó áldását, inkább mosolygott, szemében a gyer­meki lélek gondatlanságával és ment magyar dajkájával s tizenhárom magyar kis játszótársával. Ennek a magyar királyleánynak nyo­mában jártam szép nyári napokon. El­mentem, felkerestem a thüringiai erdőt, hogy a hegy, a völgy, ahol Ő járt, a lovagvár, ahol ólt, a néma falak, me­lyek tanúi voltak erényeinek és szen­vedésének, megelevenítsék lelkemben mindazt, amit a középkori pergamene­ken feljegyeztek árpádházi szent Erzsé­betről, a Wartburgból kitaszított feje­delemas:3zouyról. Csodálatosan szép júliusi reggel volt. Magam indultam Eisenachból Wart­burg felé, mert féltem, hogy egy útitárs zavarhatná zarándoki hangulatomat. Amint kiértem a kis német város fölé, előttem ragyogott a Wartburg régi dicsőségében. Amit az idő rontott rajta, azt helyre hozta a késő unokák mun­kája. Mert szerették a németek mindig ezt a híres várat, mely szinte közép­pontjában van Németországnak. A thüringiai gróf udvara nem egyszer ki­induló pontja volt messze kiható moz­galmaknak s azért a hűséges unokák különös becsben tartották mindig ezt a gyönyörű lovagvárat. Miközben a széles utat rovom lassú lépésekkel, négyüléses fogatokon előkelő, jópénzű idegen, gyalogló turista cso­portok, hangos kirándulók, sőt vörös­zászlós iskolásfiúk haladnak el mellettem. Bánt ezeknek az embereknek lármája. Ők mást keresnek, mint én. Szórakozni jöttek, vagy legjobb esetben sütkérezni a régi német dicsőség fényében, én pedig keresem egy szent asszony em­lékeit. Ott hagyom -hát a kocsiutat s befordulok egy jól kitaposott gyalog­ösvényre. Ezen megyek tovább a vár felé. Évszázados tö'gyek árnyéka ölel magába. Egyike másika itt állt mai­akkor, mikor a fiatal grófné erre járt. Hallgatom leveleiknek rezgését ós meg­éltem, hogy róla suttognak. Azt beszélik, hogy Erzsébet ugyanezen a rövid, félre­eső úton sietett le sokszor szegényeihez Eisenachba, amikor az udvar a nagy termekben lakomázott és ünnepeket ült; hogy itt nem messze találta meg azt a téli hidegben megdermedt koldust, aki­nek odaadta királyi köpenyét; itt nem messze találkozott férjével, aki látni akarta, mit rejteget alamizsnás kosará­ban s mikor a szent nő férje kíván­ságára megmutatta, rózsákkal volt tele a kosár, melyet kenyérrel rakott meg, hogy szegényeihez szótvigye. Közvetlen a várkapu előtt újra ki­bukkanok a széles kocsiútra s onnan a felvonóhídon keresztül bejutok a vár­udvarba. Végigjárom a termeket. A fiiakat szent Erzsébet életét megörö­kítő képek díszítik. A vezető közvetlen frisseséggel és szeretettel beszól róla, mintha édesanyjáról beszélne. Bár maga protestáns, de azért a thüringiai grófné nski is szent, mint mindenkinek itt ezen a protestáns vidéken. A reformáció nem akart tűrni szenteket, de Erzsébetet a nép előtt nem tudta megfosztani a szentség gloriolájától. Meg van írva a szentnek életéiben, hogy egy alkalommal megtalálta hitve­sének zsebében azt a keresztet, amelyet azok kaptak az Egyház szolgáitói, akik megfogadták, hogy a Szentföld védel­mére fegyvert fognak. A gróf titkolta Erzsébet előtt, hogy a hildesheimi püs­pöktői kérte és elfogadta a keresztet, mert meg akarta őrizni a felindulástól fiatal feleségét, aki ekkor már harmadik gyermekét hordozta azíve alatt. Erzsébet saját szobájában bizalmas beszélgetés közben kérdezi ki férjét szándékai felől. Á gróf közli vele, hogy vállalta a ke­resztes háborút. A szentnek óletírója megjegyzi, hogy az a -megtalált kereszt jelentette az ő életének nagy keresztjét is. Ez jutott eszembe, mikor a vezető megmutatta a szentnek szebáját, mely színhelye volt a keresztes lovag ós az aggódó hitves beszélgetésének. Itt ebben a szobában, mely addig boldogság ós megelégedés helye volt, kegyetlen ke­resztút kezdődött. A gróf nemsokára útnak indult s még mielőtt hajóra szállhatott volna, ragá­lyos betegség áldozata lett Otrantoban. Alig érkezett el .halálhíre Wartburgra megindult a rokonok irigysége és ár­mánykodása. A fiatal özvegy helyzete tarthatatlanná lesz s egy szép napon kitaszítják Wartburgból. Éjjel bo­torkál lefelé a hegy lejtőjón. Eisenach­ban kopogtat itt is, ott is, de nem nyer bebocsátást, mert kiadták a parancsot, hogy a volt fejedelemasszonyt senkinek sem szabad befogadni. Végül egy fogadó ólszerű mellékhelyiségében talált fedett helyet. Mikor le akar pihenni, hallja a ferencrendi kolostor zsolozsmára hivó harangját. Felkel, elmegy a templomba és kéli a szerzeteseket, hogy énekeljék el a Te Deumot hálaadásul szenvedé­seiért ós megaláztatásáért. Egy igazán királyi lélek, aki móg szenvedésében is méltó a szenteket nevelő családhoz, melyből származott. Hónapokig élt Erzsébot Bisenachban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom