ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-09-23 / 75. szám

Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 800 korona. Névtelen közleményeket nem veszünk figyelembe. • • X Két oldalas + X szám 100 kor. X RGOH Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30 szám alá küldendők Hirdetések felvétetnek a HUNNIA könyvnyomdában, KosBUth-LaJos-u. 30. • • + Négy oldalas X X szám 150 kor. % A korosmai Ugy. Esztergomban, 1933. szeptember 22. A kis pohár borban benne van az egész hordó bor tulajdonsága és minemüsége. lokszor egy jeleatéktelen csirkeügyben jellemző képeket találunk a város erkölcsi és társadalmi életéből, avagy pontosabban egy-egy apró ügy hányivetiségében a tárgyalóteremben hozzászólók ajakán emberek és testületek lelke és gondolkozása nyilvánul meg. Bámulatos, hogy sokszor milyen közönséges, mindennapi, szürke ügyek keselésénél világnézletek tüköré csillámlik meg. A legutóbbi városi közgyűlés tárgysorozatában napirendre került a tzentléleki vámház bérbeadásának kérdése. A tanáos beszámolt a lefolytatott árverés eredményéről és javasolta, hogy a bérbeadásra új árverést tűzzön ki a közgyűlés. Többen körülbelül évi 20 q búzát ajánlottak a vámház bérletéért, egy Item Jenő nevezetű egyén azonban 90 q búzát igért. Igy a város nem igen válogathatott a -bérlők között, mert a 90 mázsás bérigéret a többit elriasztotta. Tudnunk kell, hogy a hutai vámház korcsmával van egybekötve, amely azelőtt is duhajkodások ós kóteseredetű tüzelófával való manipulációk piszkos színhelye volt s így a környék lakosságának erkölcseire nem volt épületes hatással. A városnak tehát most, amikor alkalma nyílik a választásra, nem lehet mindegy, hogy ki lesz annak a vámnak a bérlője és annak a korcsmának a vezetője, ott a Kozáliakápolna átellenében. A korcsma bérlőjétől függ, hogy az a hely tisztességes üzlethelyiség, fáradt, szomjas és éhes emberek üdülőhelye legyen, avagy lebujjá alaosonyodjék le. A városnak joga van a bérlők személyei között választani, joga van a bériő személyében erkölcsi garanciákat követelni és ha például az a bizonyos Stern Jenő maga sohasem ül bele a vámház korcsmájába s így a korcsmai élet menetéért felelősséget nem is vállalhat, kétségtelen joga ran a városnak a bérbeadásra üj árverést kitűzni, amelyen a bérbeadási feltételeket a képviselőtestületi közgyűlés szellemének megfelelően pontosabban körülírja. Ezen meg nem ütkőzhetik és jogtalanságot nem kereshet senki, hacsak felfogásában elfogultság vagy ellenséges érdek nem vezeti. Mátéffy Viktor ilyen erkölcsi és tisztességesebb üzleti szempontokra való tekintettel ajánlotta a képviselőtestületnek az új árverés kitűzését és a kiskorosmai ügy tárgyalása ezzel befejezést is nyert volna. Azonban felállott ár. Jármy István és megkérdezte a tanácsot, hogy hol itt a jogrend ós megállapította, hogy a város nem cselekszik okosan, mert a korcsma ninos összefüggésben az erköloosel. Felszólalt dr. Weisz Sándor is, hogy ne legyen a képviselőtestület valamiképen hútelen a corpus jurishoz, mert — állapította meg kedélyes mosollyal — a jog és az erkölos között semmi összefüggés nincs, a jog nem erkölos. íme, a város közgyűlési terme a mult szombaton délután — az ország világnézleti összekülönbözésének és összeütközésének képe kisebb arányokban! A képviselőtestület legnagyobb része a keresztény világnézethez hűen, utálja azt a paragrafus jogot, amely mellett az életben ki lehet játszani az erkölosi normákat és meg van ennek a képviselőtestületnek a maga töredékellenzéke is, amely bizonyos értékek szolgálatában az erkölosi érdekeket másodrendünknek tartja, miközben a jog száraz betűinek betartásáért szónokol. Igen, Esztergomban is él az a régi liberális szellem, amely Magyarországot minden téren, de főképen az ipar és kereskedelem terén kiforgatta a maga erkölcsi énjéből, Esztergomban is él Vázsonyi Vilmos és Rassai — kicsinyben. Tévedések elkerülése végett egyet meg kell állapítanunk: mi nem a corpus juris ellen beszélünk, amikor keresztény erkölcsöket emlegetünk. Ellenkezőleg! írtózunk a jogtalanságtól és mi igenis szorosan a törvényes joghoz tartjuk magunkat cselekedeteinkben, de a liberális jogrendtől eltérően a jog paragrafusainak az életben való alkalmazásánál törődnünk kell az erkölosi életkörülményekkel és eleget kell tennünk az erkölcs követelményeinek is. Az igazság kedvéért le kell szögeznünk azt is, hogy a liberális szellem lovagjai komolyan nem is a jogot védik, amely ebben az esetben egyáltalán nincs veszedelemben. Egészen mást kell itt gondolnunk! A várost saját érdeke védelmében, félretéve a rideg merkantil gondolkozást, tiszta ideális célok vésették a közgyűlésen a hutai vámház csirkeügyében is. Nagyobb fontosságú tárgyhoz méltó nemes gesztussal fejezte be. Azonban mintha emlékezetünkben maradt volna egy frissen festett kis korcsmai kép, amelynek alakjairól, a szereplő személyek arcvonásaiból — mint valamely zsánerkép ecsetvonásaiból a jellemző lelki mélységeket — Demzeti életünk mindenféle megnyilvánulásának fel-feltörő aktuális problémáit érezhetjük ki. G. I. Tégy számítást és meg fogsz győződni, hogy még mindig az újság a legolcsóbb! Az „Esztergom" tárcája. Tudod-e ? Tudod-e, mi a tudomány? Hajnalcsillag az ég boltján. Derűt hint a sötétségbe Világos és tisata fénye. De ez a fény olyan hideg, Hogy megfagyhat tőle szived S ragyogjon bár a magasban Káprázattál: Nem vigasatal . . . És tudod-e, hogy mi a hit? Nap, mely ragyog és melegít. Tőle támad minden élet És tőle nyer pompát, élvet Ahány virág csak megterem A lelkedben, a szivedben S ahogy szemed a búbánat Könnyét sirja: Felszárítja . . . Ciliig Ferenc. Katalinbál. Irta: Sávely La)es. Itt született, nőtt fel az ősi városban, íint jogászelnök, ö állott az akadémiai >gászólet romantikájának középpontjában. Itt abszolvált és Kolozsvárra járt szigorlatra. Különösen az utóbbi időben szorgalmas volt, sietett doktor lenni. Végre meglett. Borúit, lombhullató szürke őszi délután volt, mikor elbúcsúztak egymástól a már felavatott kollégák, az uj doktorok. Mindnyájan vidékiek voltak, igyekeztek haza. más-más részébe az országnak. Még elérte az ötórai vonatot. — Lassan szitált, majd mindinkább esni kezdett a sűrű hideg őszi eső. Besötétedett. Kigyúltak a város lámpái, mire elhagyta a vonat. A fülkében is meggyújtotta a kalauz az olaj mécsest. Egyedül ült az egész kocsiban. Cigarettára gyújtott. Mélázva bámult a pislogó mécs világába a füstkarikákon át, meg a futó tájak felé az eső cseppektől csillogó gyöngyös ablakon keresztül. Boldog volt és megelégedett. Nagynak, hatalmasnak, tudósnak érezte magát. A vonat haladt. El-el maradt egy-egy kivilágított állomás. Nem szállt fel senki. A zakatolástól és az izgalmaktól fáradtan fejét az ablakmelletti ülés párnájára hajtotta Elaludt. Elaludt a füike olajmécsese is. Talán esőcsepp érte felülről... Móg messze van hazáig, — nyugodtan alhat a fiatal doktor! Vájjon miről álmodik ? Talán arról a régi Katalinbálról, melyet mint elsőéves jogász táncolt végig azzal az ábrándos tekintetű, sötét hullámos hajú, legszebb leánnyal ? Talán az a régi első négyes ... talán ... — vagy talán udvari bálokról, fontos diplomáciai megbízatásokról... ? A vonat robog hazafelé a sötét őszi estén, fisik. :( £ * Néhány nap múlva levelet kapott. Jól ismert női írás, rógvárt levél. Igy szólt: „Kedves Doktor! Sietek üdvözölni Magát, mint új doktort. Tiszta szívből kivánok sok-sok szerencsét tudományához, választandó pályáján. Levelem másik része talán meg fogja lepni, de ha gondolkozik, igazat kell hogy adjon nekem. Tudom kedves Doktorkám, hogy Maga már évek óta nem az iskolának, nem is az életnek, hanem nekem tanul, s#ír amióta ismer, minden szépet és jót 'ertem cselekszik. Ezután az élet vonzza majd Magát, — vezérelje, sarkalja még több nagy •selekedetre! Égy gyönge kis leányra nincs szüksége egy doktornak ! Utolsó találkozásunkkor láttam, hogy mint viaskodik magában a szerelem és a na^yravágyás. E peretői kötelességemnek tartottam kitérni az útjából. — Eljegyzésem a jövő hó 15.-ón lesz, — azzal a mérnökkel, akit a Nemzeti-színházban mutattam be magának a Romeo és Julia előadásán — melyre ezennel meghívom Ne felejtse el, hogy életem legszebb, legboldogabb napjainak emlékei Magához fűződnek; én soha, soha nem fogom elfelejtnni azt a régi Katalinbált, azt a kitűnő táncos, kedves, fiatal jogászt." * * * Ámulva olvasta újra és újra végig. Nem akart hinni a szemeinek. Ugy érezte, elvesztette lelke egyensúlyát, élete további célját. Lemond nagy tervéről is. Itt marad a kisvárosban és lesz ő is járásbíró, vagy ügyvéd, mint ahogy szokás a családban és megpróbál élni úgy, mint ahogyan szokás az ősi kis varos patriarchális társadalmában, [gy is tett! * * * Multak az évek ... Lepergett egy negyedszázad. Az akadémia polgársága régi szokás szerint lázasan késztilt a Katalinbálra. Végre eljött. A helyi ós vidéki előkelőségek, a fiatal lányok és mamák érkezesét várjak a nyájas reodezők. Lassankint megtelnek az öreg kas/.inó fényesen kivilágított termei, rázendít a cigányzenekar ... „Nem ütik a jogászt agyon.. .* s az ünnepélyes megnyitó csárdásra táncolni kezd a fiatalság. Már mint komoly férfi, tekintélyes ügyvéd egy belsőbb teremben szórakozott a már „komolyabbak" társaságában. Fia most volt elsőaves. — Feltűnt neki, hogy fo-yton csak egy lánnyal táncol a gyerek 1 Jobban szemügyre vetto a lányt. Csodálatos meglepetés. Szakasz-