ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923
1923-08-05 / 61. szám
XXVIII évfolyam, 61. az. Keresztény magyar siijtó. Vasárnap, 1993. augusztus 5. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 400 korona. Névt eleu közleményeket nem veszünk figyelembe. • • % Két oldalas * % szám 4LO kor. % RGON P O Ii I T I Ii A I K £ T A It S A II A Ei Ifi I Ii A P Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-ntoa 30 szám alá küldendők Hirdetések felvétetnek a HUNNIA könyvnyomdában, Kossuth-X.a]os-u. 30. • • • • ^ Négy oldalas * % szám $0) kor. X Pro Patria. Irta Varga Béla dr. a Magyar Nemzeti Szövetség sajtóosztályának vezetője. Ezt <i jelmondatot írták zászlójukia, ennek jelentőségét vésték lelkük márvány táblájára azok az acélszívű magyarok, akik ma, a vörösuralom tömíöceiből való szabadulásuk negyedik évfordulóján a Júniusi Bajtársak Szövetségébe tömörülve ünnepelnek. Ezt a napot örök emlékezetül írta be Klio a magyar történelembe ; ezen a napon omlott össze a vörös kártyavár, melyet a nemzetköziség rémuralma emelt a lenini őrület megtestesítésére magyar földön, magyar csontok felett. A bolsevizmus ötágú csillaga — mint világpuszfulást jelző üstökös — ezen a napon hanyatlott le a magyar égről, 8 egy halálosan megkínzott nemzet kiáltott szörnyű átkot utánna. A romok fölé bátor magyar kez«k : Júniusi Bajtársak, tűzték ki újra a háromszínű lobogót ezen a napon. Emlékezzünk... emlékezzünk ! ... Pro Patria 1919. június ! Ez a jelszó ma már nemcsak symbolum : emlékezés a rettenetes napok kínszenvedéseire, de évszázadokba harsogó mementója az egész magyar J nemzetnek. Ez a jelszó élni fog akj kor is, amikor majd a mult sírjába 'merülnek a jelen zivataros napjai s I csak a história messzelatőján tekint J ezekre vissza az eljövendő magyar I nemzedék. A magyar sorsot, a nemI zeti pusztulást késő unokáink sze|mében a tatárjárás és Mobács gyáIszos emlékei mellett egy harmadik kriptakő is fogja mutatni, amelyre 11919. van írva. A Júniusi Bajtársak, az ellen' forradalom bátor Inrcosai táborba ! gyűltek, csatarendbe sorakoztak, hogy ! megvédjék a nemzeti szentségeket, I ha újra vörösleni kezd a magyar I ég alja. Egy esztendővel ezelőtt, amikor j még csak a gyülekezőt fújták, már I feljajdult a lappangó vörös ember, s a „pártsajtó" nyomdabetüinek ezredeit mozgósította n Júniusi Bajtársak ellen. Ha ők büszkén hivatkoznak szervezet'ségükre és pártfegyelmükre, vegyék tudomásul a mai napon, hogy a polgári társadalom is szervezkedik és csatarendbe áll! Es ha egyszer ők, a nemzetköziek, a vörös szekfúvel kacérkodók kenyértörésre találnák vinni a dolgot, ! a győzelem nem lehet kétséges, mert ; az igazság a nemzetiszínű zászlót j fonja körül. A. pörölyös vörös ember hivatott csatlósai dühtől tajtékos szájjal egyre hangosabban kiabálnak a reakció szervezkedéséről. Ha reakcióról sző egyáltalán lehet, akkor ez csak az ellen az akeiő ellen szól, amelyet 1919 örökített meg a magyar történelemben, s amelynek elnémított csahosai ma már újra arcatlanu mozgolódnak. A történelem nemes patinájával bevont nevek ragyognak a Júniusi Bajtársak névsorában : büszke viselői vezérei voltak a nemzetnek, világító fáklyák a megpróbáltatások keserves napjaiban, egész férfiak és magyarok, a vörös tömlöcök borzalmai között is. A nemzet ma ezekre a férfiakra függeszti reménykedő tekintetét, tőlük várja a boldogabb jövőt, nem a forradalmi felforgatóktól, nem a vörös embertől, aki pőrölyével 1918. és 1919-ben darabokra zúzta szép Magyarországot. A vasutassztrájk hatása Esztergomban. Csütörtökön a vasutakon utazók között szokatlan félelem, a vasúti alkalmazottakon izgatottság volt tapasztalható. Kritikus nap volt. E napon dőlt el, megkapják-e a vasúti mozdonyvezetők illetményeik 50 százalékát aranyparitisbin, vayy sem Nem volt alaptalan a félelem. Már egész héten kisértett a vasutassztrájk hire arra az esetre, ha az illetékes minisztériumban követelésük viszszautasításra talál. Azok az utasok, akik féltek, jól sejtették, hogy a vasutas alkalmazottaknak az a része, amely leginkább exponálta magát a követelés ügyében, nem tágít és kész a husz év előtti sztrájk megismétlésére. Félelmük alapossága kitűnt. Csütörtökön este háromnegyed 6 órakor mar Esztergomba is elérkezett a telefonhír, hogy a vasúti sztrájkot megkezdik. A 6 ó. 10 perckor Budapestre induló vonatot mindazáltal elindították EszterAz „Esztergom" tárcája. ',™i,M, 1 iiianiiiii,.i,n..!u i j Nyáréji álom. / Itt künn ülök a néma csendbenX Az elmosódó félhomályon S két küzködő, szerelmes szívről'**/ Van bús-szomorú álmodásom... Valahol egy kis falucskában Halvány liú méláz az éjbe, Kezében sírya-rezgö lanton Rímet zokog egy lány nevére. S valami messze nagy városban Egy szőke lányka ül magába. S a bús fiú nevével ajkán Sóhajt bele az éjszakába. Óh engem úgy aggaszt a sorsuk, Hogy könnyesek szemein pillái,.. Mert én megérzem, búsan érzem, Hogy sohse fogják egymást látni. diliig Ferenc. Palmira Üdvözlése. (Naplótöredék.) Tolmein. 1917. nov. 2. Ugy hiszem, ez Olaszország legridegebb része, ahonnan az ember derült időben is sötétnek látja az eget. Itt elcsöndesedik az élet, elhal a szere lem és megborzong a lélek. A völgyek mélye komor ós vak, akár a pokol útja és ahol megenyhül a hegyek szorongá. a, intha tisztítóheiyeo járua az ember. honnan ki lehet jutni a ragyogó itáliai tájak azúros éggel boltozott mfnnyországába... To mein, Tolmein ! A pusztulásé lettél egészen ós a Halál képe rajtad, de kinek van most ideje sírni szomorú torkodon ? !... Fáradtan, ázottan, hosszú sorok tiportak át a völgyek mélyén, a rombolás martalékain ... PnV.-nŐ . .. Egy félig kidőlt szauitószbódé falainak dő ünk. Temetetlen halottak jobbra, balra. Benn a bódéban hordágyon fekszik egy hosszú olasz kaíona. Viaszos arca a homályban fehéren tüiirözi a rengeteg szenvedést, amely egy reményteljes életnek befejezője volt. Ránézek. Keze ceruzát szorongat, mellette levelezőlap, raj a kuszált sorok. Utolsó szavai, amelyeket nem mondhatott el senkinek Szegény ... De móg szegényebb, akinek a sorok szólanak. Magamhoz vettem a levelezőlapot. Ott van egyelőre többi harctéri emlékeim kőzött a fadoboz alján . .. Felharsan a völgyben a marstrombita. Odafönn repülőgépek keringenek ... Tovább, előre! Visna, nov. 13. Az öreg korcsmárosné házából kivit.ék a tűzhelyet az ezredkonyhára. Ezért az öregasszony annyit sírt, mérgelődött és bánkódott, hoery belehalt. Engem az ő házába szállítottak s nekem kellett elviselnem azt a rengeteg haragot és átkot, amelyet az öregasszony az egész eznd számára naponta termelt és amely — amúgy is szívbajos lóvén — végöl is megölte. Pedig esténkint megrnegbékített/m őt jóféle olasz borból főzött törköiypálinkaval. De mindhiába. A templomból temették. Nem volt többé, aki napouta harcra kéjen azzal, aki unokájához, a szép Palmírához csak kö,éledni is merészelt: a „nouna" meghalt. A feketeszemű Palmira azonban magára is igen jól tud vigyázni. Igen nehezen barátkozik meg, de végre is egy-két szájasabb leányka társaságában elcelbeszélget velünk. Mi is vágyakozunk a társaság után és szívesen rendezünk játékos teaestélyeket a lányos házbeliekkel palentafüáés után. Ilyenkor előszedjük a vagyonunkat, emiékeinket és elbeszélgetünk. A lányok kíváncsiak, sokat kérdeznek és mindent megnéznek. A magyar katonákat szeretik ezek a lányok. Azt mondják róluk a signorinák, hogy a magyarok nem olyan erőszakosak, mint a németek és nem olyan nyeglék, mint az osztrákok. Mi pedig szórakoztatjuk őket nehéz sorsukban. Ma az én emlékeim jöttek sorra. Egy levelezőlap van dobozom fenekén, az is előkerült. Honnan került ide ós ki írta ?! Nem sokáig tűnődtem rajta, mert Palmira kikapta kezemből a lapot. Elolvasta kétszer, háromszor, arca halavány lett, felsikoltott, átfutott a szomszéd szobába és keservesen zokogott — fuldokolva és vígasztal hatatlanul. Ott van a levelezőlap az asztalon. Palmírának szólnak a sorok, Palmira üdvözlése, pár kús/a vonás, az utolsó percekben leírt esztelen fonó szavak. Utolsó szerelmes üdvözlet szegény Palmírának TolmeinbŐi. Emlékeim között hoztam el: jót tattem-e vele a halottnak, aki már nem érez, avagy rosszat az élőnek, aki szenved ? ! Borgo Zanetti, 1917. nov. 21. Közelebb vagyunk a fronthoz, de jobban érezzük magunkat, mint Visnán, mert van egy jó hegedűsünk és finom bort kapunk. Egy kis kadét azt írta innen az édesanyjának : muzsikaszóval járunk a halál torkában. Nagyon érdekel bennünket Palmira, aki a nonna halála után szintén idejött szüleihez. Házukat félig összelőtte a gránát ós ma éjjel ki kell hurcolkodniuk. Van is itt sírás-rívás, kezek tördelése. A szülői házat nehéz elhagyni, pedig ez az otthon már nagyon kietlen ós hideg — csupa rom. Off legyünk a színház utolsó előadásain! Sxoiubat: IftupBa vagy semmi Savoire vígjátéka Alapi Nándor utolsó fellépte. Vasárnap délután: Mesedélután és gyermekkabaré Vasárnap es les Nagy búcsú kabaré.
