ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-02-25 / 16. szám

POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI LAP Megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 50 K. Kétoldalas szám ára: 10 K, négyoldalasé 15 K. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok es előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­nyomdájában. Esztergom város Horthy-akoiója. F. hó 23.-án, pénteken délelőtt a polgármester elnöklésével a Horthy-akció ügyében elszámoló értekezlet volt a vá­rosházán. Erről az értekezletről a követ­kező kommünikét állithatjuk össze: Esztergom városban a Horthy-féle inségakcióra összegyűlt a városi pénztárba befizetve összesen 711,400*60 K és pedig: a Takarékpénztár 100,000, az irredenta­ünnepély 23,940, az ipartestület 158,200, az iskolák és egyesületek 47,185'60, az inségblokkok 60,000, az Eggenhoffer és Primási téglagyár 30,000, a borászati egylet 10,000, a magánosok 28,225, a kereskedők 248,350 koronája. Ehhez még hozzá kell számítani a hercegprímás, a gyümölcsértókesitő szövetkezet és a Hitel­bank 100,000 koronás adományát, to­vábbá a természetbeni adományokat, a 100 pár cipőt a fogyasztási szövetkezet­től, a 14 párt az iparosoktól és a 664 kg. lisztet. Az összegyűlt pénzadományt részint készpénzben osztja szét, részint a szegények élelmezésére és ruházására fordítja a vezetőség. A Mátéffy Viktor vezetése mellett működő népkonyha mult év december 24.-étől kezdve naponta 104 szegény, munkaképtelen embernek ad ebédet. A konyha áldásos működését már­cius 20.-ig fogja folytatni. Ez Esztergom város Horthy-akciójá­nak felvázolt képe és a fenti számok köré rajzolódik a mi nagy szóval és széles nekibuzdulással hirdetett irgalmaskodá­sunk arculatja, amely talán inkább elszo­morító, mint örvendetes, hiszen legalább is annyi benne a sötét, szemrehányó, keserű tónus, mint a vigasztaló és felemelő vonás. A látszólagos vagy megtörtónt apró igazságtalanságokkal, amelyek az ilyen társadalmi akciók kivitelénél szinte elke­rülhetetlenek, mi sem szállhatunk perbe. Le kell szögeznünk azonban azt a sajná­latos tényt, hogy ismét csak azok vették ki részüket a jótékonyságból, akik ebben a városban a keresztény felebaráti szere­tet nevében úgyis állandóan munkában vannak és testileg-lelkileg irgalmaskod­nak s hogy megint csak azok a szemé­lyek és testületek adtak erejükhöz mér­ten a jótékonyság asztalára, akik amúgy is, a „Horthy-akció" nevezet nélkül is állandóan meghozzák áldozataikat a ke­resztény magyar társadalomért. A város lakosságának egy jelentős tömegét azon­ban nem lehetett megmozdítani eme leg­önzetlenebb és legelemibb szociális ügy érdekében: pedig ez adta volna meg a Horthy-akció nagy jelentőségét és ez te­remtette volna meg szívet-lelket gyógyító hatásait a társadalom széles rétegeiben. Ilyen vigasztalan jelenségek "min­denfelé, más tereken, az élet más körül­ményei között is előfordulnak ma és ezek­ből fonódik össze a háború ós forradal­mak után megerősödni és nemzete újra­építéséért dolgozni akaró magyarság tra­gikuma. Az ideálisan szép elvek és tervek sokaságából soha ki nem érünk a cselek­vés terére és amikor cselekedni kell, akkor bizonyosodik be, hogy Csonka-Magyar­országon milyen nagy az a passzív tömeg, amely a nemes ügyeknek és minden ha­zafias és társadalmi munkának inkább akadályozója, mint előmozdítója. A ma­gyar társadalom meg van mételyezve, nem bír szabadulni a nemzetek és egye­sek életében évtizedek óta grasszáló anyagelvűség és önzés karmaiból, ame­lyekből a forradalom után csak testét bírta kitépni a nemzet valahogyan cson­kán, de a lelkét sem egészen és nagy időre van még szükség, amíg az egész magyar nemzet és minden társadalmi osztály Krisztus evangéliumát nemcsak a szájára, hanem a szivébe veszi. Ezt azok, akiket a pénteki értekezleten a polgármester külön kért, hogy áldozzanak még az inségakcióra, amely még nincs lezárva, még aligha fogják megtenni. Krónika. — A kétfillóresrői. — Kicsi barna kétfilléres akadt a kezembe . . . Régen láttam, — régen álltam vele szemtől-szembe. Ejnye, mondom, de ismerős! Korona van rajta, Szépen hajló koszorú is. Beh csinos az arca ! Valamikor ragesrégen, kisgyerek koromban, Mikor ilyen krajcárom volt, hej, de boldog voltam ! Vehettem rajt' almát, cukrot, irkát, irónt, képet, Hát még hogyha összegyűjték kettöt-hármat-nógyet! Úgy elnézem . .. Mennyi minden változott azóta. „Kétfilléres!" Ki említi, ki hozza már szóba? Hová, milyen magasságba repültek az árak ? Kétfillérest büszkén-hetykón ma már meg Be látnak! Pedig kicsiny kétfilléres, érték vagy te máma, Hogy is mondjam, mennyit érsz meg amúgy hamarjába? Kérdezd csak meg, aki gyűjtni kétfillérest ráért, Od'adna-e ötvenet — egy papirkoronásórt ? H. I. HIRER. Dr. Huszár Aladár Esztergom vármegye uj főispánja. A hivatalos lap szombati számában a kö­vetkező kormányzói kézirat jelent meg: A magyar királyi belügyminiszter előter­jesztésére Dr. Czobor Imrét, Esztergom és Komárom vármegyék, valamint Komárom sz. kir. város főispánját ettől az állásától buzgó szolgálatainak elismerése mellett saját kérel­mére felmentem ós Dr. Huszár Aladár föld­birtokos, nyugalmazott főispánt Esztergom és Komárom vármegyék, valamint Komárom sz. kir. város főispánjává kinevezem. Kelt Budapesten 1923. évi február hó 20. napjáo. florf% s £ Jtakovazky s. k. A hivatalos lap eme közleménye városunk ós vármegyénk területén mindenfelé meglepetést keltett. Bár Dr. Czobor Imre főispán már régeb­ben benyújtotta lemondását, a kinevezés hire mégis egészen váratlanul jött. Dr. Czobor Imré­nek tagadhatatlanul nehéz helyzete volt két olyan ellentétes érdekű, érzelmű és összetételű vár­megye ügyeinek irányítása körül, mint Eszter­gom és Komárom vármegyék. Legjobb erejét ós tehetségét vetette latba mindenkor, hogy nehéz feladatának megfelelhessen. Egyéni tapintatának és szeretetremóltóságának sikerült igen gyakran kedvező megoldást találnia oly helyzetekben is, ahol hatalmi szó, vagy a rideg rendelkezések meddők maradtak volna. Vármegyénk megértő közönségének meleg rokonszenve kisóri őt főis­páni tisztségétől való megválása alkalmával. Az új főispán, Dr. Huszár Aladár vár­megyénkben teljesen új ember, azonban a szom­szédos Nógrád vármegyében annál nagyobb népszerűségnek örvendett. Mint Nógrád-vármegye másodfőjegyzőjét a kommunizmus bukása után kormánybiztossá nevezték ki, 1920-ban pedig főispán lett. Főispáni tisztéről történt lemondása után mint földbirtokos is élénk részt vett a köz­ügyek irányításában. Az új főispán beiktatásának napja még nincs megállapítva. * A hercegprímás hazaérkezett Kalocsáról. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás csü­törtökön este Kalocsáról, — ahol Dr. Várady L. Árpád érseket temette — hazaérkezett szók­városába. * Eljegyzés. Mertán Fannyka ós Caprez Boldizsár adójegyző Dömösön jegyesek. * Hivatalvizsgálat. Dr. Solthy Béla buda­pesti államrendőrségi főkapitányhelyettes és az államrendőrség budapestvidéki kerületének főka­pitánya, Szojka Gyula kerületi főparancsnok, Papp József detektivfőnökhelyettes és Szent­iványi segédhivatali főigazgató pénteken az esz­tergomi m. kir. áílamrendőrsógen hivatalvizsgá­latot tartottak. * Halálozás. Havasi Jolán úrnő f. hó 21.-ón elhunyt. Temetése pénteken délután 3 órakor folyt le meleg részvét mellett az esztergomi sz. kir. városi belvárosi temető kápolnájából az ugyanezen temetőben levő családi sírboltba. Az elhunytban özv. Dr. Bugsch Gusztávnó született Nyárasdy Lujza, valamint Gusztáv ós Ilonka gyermekei nagynónjüket gyászolják. * Hazafias előadás a főgimnáziumban. Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga helybeli fiókja, — mint jeleztük — vasárnap, f. hó 25.-én este 6 órakor a főgimnázium fizikai előadó ter­mében hazafias előadást rendez, amelyre Eszter­gom hazafias társadalmát, beleértve a hölgyeket is, ezennel meghívja a rendezőség. * Irodalmi est Esztergomban. A lapunk leg­utóbbi számaiban jelzett szinházi esték kezdete­ként f. évi március 3.-án, jövő szombaton este fél 8 órakor a Katholikus Kör nagytermében ismert fővárosi írók közreműködésével irodalmi est lesz. őszintén szólva, örülünk ennek a be­mutatkozásnak. Irodalmi est rendezése Eszter­gomban igen szükséges, hogy közönségünknek érdeklődése jobban felkeljen az irók és az iro­dalmi művek iránt. A kölcsönkönyvtári ós ujság­műveltség mellett illő, hogy a jelenkori magyar irodalom néhány reprezentánsát is megismerjük, munkáik iránt érdeklődjünk s Esztergomot is oly városok sorába emeljük, amelyekre a ma­gyar irodalom elismeréssel és várakozással tekint. Ha ezen első, bemutatkozó estély sikerül, hisz­szük, hogy más alkalommal több neves magyar irót is üdvözölhetünk falaink közt a felolvasó asztal mellett s hatásuk bizonyára maradandó

Next

/
Oldalképek
Tartalom