ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923
1923-02-25 / 16. szám
POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI LAP Megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 50 K. Kétoldalas szám ára: 10 K, négyoldalasé 15 K. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok es előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Esztergom város Horthy-akoiója. F. hó 23.-án, pénteken délelőtt a polgármester elnöklésével a Horthy-akció ügyében elszámoló értekezlet volt a városházán. Erről az értekezletről a következő kommünikét állithatjuk össze: Esztergom városban a Horthy-féle inségakcióra összegyűlt a városi pénztárba befizetve összesen 711,400*60 K és pedig: a Takarékpénztár 100,000, az irredentaünnepély 23,940, az ipartestület 158,200, az iskolák és egyesületek 47,185'60, az inségblokkok 60,000, az Eggenhoffer és Primási téglagyár 30,000, a borászati egylet 10,000, a magánosok 28,225, a kereskedők 248,350 koronája. Ehhez még hozzá kell számítani a hercegprímás, a gyümölcsértókesitő szövetkezet és a Hitelbank 100,000 koronás adományát, továbbá a természetbeni adományokat, a 100 pár cipőt a fogyasztási szövetkezettől, a 14 párt az iparosoktól és a 664 kg. lisztet. Az összegyűlt pénzadományt részint készpénzben osztja szét, részint a szegények élelmezésére és ruházására fordítja a vezetőség. A Mátéffy Viktor vezetése mellett működő népkonyha mult év december 24.-étől kezdve naponta 104 szegény, munkaképtelen embernek ad ebédet. A konyha áldásos működését március 20.-ig fogja folytatni. Ez Esztergom város Horthy-akciójának felvázolt képe és a fenti számok köré rajzolódik a mi nagy szóval és széles nekibuzdulással hirdetett irgalmaskodásunk arculatja, amely talán inkább elszomorító, mint örvendetes, hiszen legalább is annyi benne a sötét, szemrehányó, keserű tónus, mint a vigasztaló és felemelő vonás. A látszólagos vagy megtörtónt apró igazságtalanságokkal, amelyek az ilyen társadalmi akciók kivitelénél szinte elkerülhetetlenek, mi sem szállhatunk perbe. Le kell szögeznünk azonban azt a sajnálatos tényt, hogy ismét csak azok vették ki részüket a jótékonyságból, akik ebben a városban a keresztény felebaráti szeretet nevében úgyis állandóan munkában vannak és testileg-lelkileg irgalmaskodnak s hogy megint csak azok a személyek és testületek adtak erejükhöz mérten a jótékonyság asztalára, akik amúgy is, a „Horthy-akció" nevezet nélkül is állandóan meghozzák áldozataikat a keresztény magyar társadalomért. A város lakosságának egy jelentős tömegét azonban nem lehetett megmozdítani eme legönzetlenebb és legelemibb szociális ügy érdekében: pedig ez adta volna meg a Horthy-akció nagy jelentőségét és ez teremtette volna meg szívet-lelket gyógyító hatásait a társadalom széles rétegeiben. Ilyen vigasztalan jelenségek "mindenfelé, más tereken, az élet más körülményei között is előfordulnak ma és ezekből fonódik össze a háború ós forradalmak után megerősödni és nemzete újraépítéséért dolgozni akaró magyarság tragikuma. Az ideálisan szép elvek és tervek sokaságából soha ki nem érünk a cselekvés terére és amikor cselekedni kell, akkor bizonyosodik be, hogy Csonka-Magyarországon milyen nagy az a passzív tömeg, amely a nemes ügyeknek és minden hazafias és társadalmi munkának inkább akadályozója, mint előmozdítója. A magyar társadalom meg van mételyezve, nem bír szabadulni a nemzetek és egyesek életében évtizedek óta grasszáló anyagelvűség és önzés karmaiból, amelyekből a forradalom után csak testét bírta kitépni a nemzet valahogyan csonkán, de a lelkét sem egészen és nagy időre van még szükség, amíg az egész magyar nemzet és minden társadalmi osztály Krisztus evangéliumát nemcsak a szájára, hanem a szivébe veszi. Ezt azok, akiket a pénteki értekezleten a polgármester külön kért, hogy áldozzanak még az inségakcióra, amely még nincs lezárva, még aligha fogják megtenni. Krónika. — A kétfillóresrői. — Kicsi barna kétfilléres akadt a kezembe . . . Régen láttam, — régen álltam vele szemtől-szembe. Ejnye, mondom, de ismerős! Korona van rajta, Szépen hajló koszorú is. Beh csinos az arca ! Valamikor ragesrégen, kisgyerek koromban, Mikor ilyen krajcárom volt, hej, de boldog voltam ! Vehettem rajt' almát, cukrot, irkát, irónt, képet, Hát még hogyha összegyűjték kettöt-hármat-nógyet! Úgy elnézem . .. Mennyi minden változott azóta. „Kétfilléres!" Ki említi, ki hozza már szóba? Hová, milyen magasságba repültek az árak ? Kétfillérest büszkén-hetykón ma már meg Be látnak! Pedig kicsiny kétfilléres, érték vagy te máma, Hogy is mondjam, mennyit érsz meg amúgy hamarjába? Kérdezd csak meg, aki gyűjtni kétfillérest ráért, Od'adna-e ötvenet — egy papirkoronásórt ? H. I. HIRER. Dr. Huszár Aladár Esztergom vármegye uj főispánja. A hivatalos lap szombati számában a következő kormányzói kézirat jelent meg: A magyar királyi belügyminiszter előterjesztésére Dr. Czobor Imrét, Esztergom és Komárom vármegyék, valamint Komárom sz. kir. város főispánját ettől az állásától buzgó szolgálatainak elismerése mellett saját kérelmére felmentem ós Dr. Huszár Aladár földbirtokos, nyugalmazott főispánt Esztergom és Komárom vármegyék, valamint Komárom sz. kir. város főispánjává kinevezem. Kelt Budapesten 1923. évi február hó 20. napjáo. florf% s £ Jtakovazky s. k. A hivatalos lap eme közleménye városunk ós vármegyénk területén mindenfelé meglepetést keltett. Bár Dr. Czobor Imre főispán már régebben benyújtotta lemondását, a kinevezés hire mégis egészen váratlanul jött. Dr. Czobor Imrének tagadhatatlanul nehéz helyzete volt két olyan ellentétes érdekű, érzelmű és összetételű vármegye ügyeinek irányítása körül, mint Esztergom és Komárom vármegyék. Legjobb erejét ós tehetségét vetette latba mindenkor, hogy nehéz feladatának megfelelhessen. Egyéni tapintatának és szeretetremóltóságának sikerült igen gyakran kedvező megoldást találnia oly helyzetekben is, ahol hatalmi szó, vagy a rideg rendelkezések meddők maradtak volna. Vármegyénk megértő közönségének meleg rokonszenve kisóri őt főispáni tisztségétől való megválása alkalmával. Az új főispán, Dr. Huszár Aladár vármegyénkben teljesen új ember, azonban a szomszédos Nógrád vármegyében annál nagyobb népszerűségnek örvendett. Mint Nógrád-vármegye másodfőjegyzőjét a kommunizmus bukása után kormánybiztossá nevezték ki, 1920-ban pedig főispán lett. Főispáni tisztéről történt lemondása után mint földbirtokos is élénk részt vett a közügyek irányításában. Az új főispán beiktatásának napja még nincs megállapítva. * A hercegprímás hazaérkezett Kalocsáról. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás csütörtökön este Kalocsáról, — ahol Dr. Várady L. Árpád érseket temette — hazaérkezett szókvárosába. * Eljegyzés. Mertán Fannyka ós Caprez Boldizsár adójegyző Dömösön jegyesek. * Hivatalvizsgálat. Dr. Solthy Béla budapesti államrendőrségi főkapitányhelyettes és az államrendőrség budapestvidéki kerületének főkapitánya, Szojka Gyula kerületi főparancsnok, Papp József detektivfőnökhelyettes és Szentiványi segédhivatali főigazgató pénteken az esztergomi m. kir. áílamrendőrsógen hivatalvizsgálatot tartottak. * Halálozás. Havasi Jolán úrnő f. hó 21.-ón elhunyt. Temetése pénteken délután 3 órakor folyt le meleg részvét mellett az esztergomi sz. kir. városi belvárosi temető kápolnájából az ugyanezen temetőben levő családi sírboltba. Az elhunytban özv. Dr. Bugsch Gusztávnó született Nyárasdy Lujza, valamint Gusztáv ós Ilonka gyermekei nagynónjüket gyászolják. * Hazafias előadás a főgimnáziumban. Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga helybeli fiókja, — mint jeleztük — vasárnap, f. hó 25.-én este 6 órakor a főgimnázium fizikai előadó termében hazafias előadást rendez, amelyre Esztergom hazafias társadalmát, beleértve a hölgyeket is, ezennel meghívja a rendezőség. * Irodalmi est Esztergomban. A lapunk legutóbbi számaiban jelzett szinházi esték kezdeteként f. évi március 3.-án, jövő szombaton este fél 8 órakor a Katholikus Kör nagytermében ismert fővárosi írók közreműködésével irodalmi est lesz. őszintén szólva, örülünk ennek a bemutatkozásnak. Irodalmi est rendezése Esztergomban igen szükséges, hogy közönségünknek érdeklődése jobban felkeljen az irók és az irodalmi művek iránt. A kölcsönkönyvtári ós ujságműveltség mellett illő, hogy a jelenkori magyar irodalom néhány reprezentánsát is megismerjük, munkáik iránt érdeklődjünk s Esztergomot is oly városok sorába emeljük, amelyekre a magyar irodalom elismeréssel és várakozással tekint. Ha ezen első, bemutatkozó estély sikerül, hiszszük, hogy más alkalommal több neves magyar irót is üdvözölhetünk falaink közt a felolvasó asztal mellett s hatásuk bizonyára maradandó