ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-10-14 / 81. szám

Megjelenik hetenkint két­ezer: szerden ée vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1600 korona. Névtelen közleményeket nem veszünk figyelembe. • X Két • oldalas + • szám 200 kp r­POLITIKAI É S T í K S A .11 ALMI LAP Kéziratok ée előfizetések Kossuth Lajos-utca 30 szám alá kii I d e n d ö k Hirdetések felvétetnek a HUNNIA könyvnyomdá­ban, Kossuth-IiaJos-u. 30. • • X Négy oldalas X X szám 250 kor. + A békeszerződés hatásai Esztergomvármegye népe­sedési viszonyaira. Irta: Dr. Sántha József, I. Amikor 1921. januárjának első napjaiban a városi népszámlálási biztosok megkezdték munkájukat és az előírt kérdőpontokkal kezükben házról-házra járták a várost, hogy olykor kellemetlennek látszó aprólé­kossággal érdeklődjenek az egyes személyek életkörülményeiről, családi, birtok — és egyéb viszonyairól, — nem egy ember ajkáról hangzott el türelmetlen kifakadás a kíváncsiskodó népszámláló biztosok ellen és nem egyszer kellett azoknak rábeszélő ügyességüket latba vetniók, olykor pedig a törvény szigorát hangoztat­niuk, hogy a népszámlálás munkáját elvégezhessék. — Pedig minden egyes adat, amelyet tudniok kellett, egy-egy fontos támasztékpilléne a hatóságok szervező és építő mun­kájának ; eszköze annak a tevé­kenységnek, amely kellő céltudattal hozza meg intézkedéseit az állam­feladatok megvalósítása, a társadalmi és egyéni, anyagi s szellemi művelt­ségnek fejlesztésére; legerősebb segí­tőtársa az irredentizmusnak és egy­egy bizonysága azon küzdelmek jo­gosságának, melyet a szebb jövő reményében a trianoni béke átkai ellen kell szünet nélkül folytatnunk. Az „Esztergom" tárcája. — mim • iiiiimiiMjMHiiiin min immun ni im I Naplótöredékek a katholikus nagygyűlésről. Budapest, 1923. okt. 7. Óriási zászlók lengnek a Váoi-körúton. A házak között vannak kifeszítve. Mesz­szebbről homályosan látni színeiket, mert az októberi reggel kődfátyolba vonja... Az országház oszlopcsarnokába rögtön­zött aranyos oltárhoz bíborszőnyeg ve­zet a lépcsőkön. Az emberek kissé fázósak. Sietnek. Igen sokan a bazilika felé tartanak és a nép lódul a fő- és mellékajtón befelé. Harangzúgás ... Az ünnepies utcára orgonabúgás hallatszik ki... Milyen szép, jó és ájtatos is most ez a Budapest: gondoltam magamban, amint a templom felé igyekeztem. Hirtelen egy sietős úr állít mej;. Ele­gáns 400.000 koronás sárgacipő a lábán. Megemeli kalapját. — Mi van itt ma, kérem? kérdezi blazírtan. — A katholikus nagygyűlés — felel­tem csendesen. — Hát az miféle? — fordult moso­lyogva a mellette haladó nőhöz, akin És most, hogy az 1920-as nép­számlálás adatai a statisztikai hiva­tal feldolgozásában közkézre kerültek, talán nem lesz érdektelen, ha annak Esztergom vármegyére és a szab. kir. városra vonatkozó adatait kö­zelebbről szemügyre vesszük és más vármegyék és városok analóg ada­taival összehasonlítva, igyekszünk levonni belőlük a tanulságot. Esztergomvármegye Magyarország összes vármegyéi között a legkisebb volt: területe 1077 • km.-t tett ki. A békeszerződésnek vármegyéket és városokat sőt olykor falukat is kettéosztó határai ugyan elvették megyéinktől azt a szervezettséget, hogy az ország legkisebb megyéje legyen, de a hábonielőtti terüle­teinek mégis 50*6% -át vesztette el, úgy hogy területe 534 Q km.-re zsugorodott össze. Itt összehasonlí­tásokat tennünk igen nehéz, mert az egyes megyék területveszteségei a legkülönbözőbbek, úgy hogy van vármegye (Ungvármegye), amelynek területéből mindössze 0'5 % maradt meg, az egész Magyar-birodalom területi vesztesége pedig 71 5 %-ot tesz ki. Érdekesebb eredményre jutunk, ha megyénknek népsűrűségét vesz­szük tekintetbe. A megcsonkítás előtt Magyarországnak népsűrűsége 64*2, a békekötés utáni csonka­magyarországé pedig 81*9 %. Ezzel fekete antilop cipő és hosszú selyem­kabát volt. Utánuk nézek. Idevalók özek, pestiek egész bizonyosan ... Istenem, hát mégiscsak milyen ez a Pest! * A templom hajójában is hosszú so­rokban térdelnek a hívők : áldoznak. A püspökök alig győzik az égi munkát. A bíboros hercegprímás egymaga leg­alább 1900—2000 embert áldozta­tott meg. Eeee sacerdos magnus... A herceg­prímás áldást oszt, a nép szorong kifelé a templomból. Lassan, ahogyan mái­ekkora sokaságnak lehet. Elhallgat az ének, kialusziak az oltár gyertyái. Egy ismerősöm csomaggal a kezében járkál idegesen alá és fel a templom előtti téren. Belém ütközik. — Szegény embert keresek — mondja — akinek ezt a kis hazai süteményt, húst és kenyeret odaadhatnám. Röstel­lem a nagygyűlésre magammal cipelni. Jót akarok tenni egy szegény emberrel. — Keressünk hát eggyütt! Nem találtunk. Halaványareú úri em­berek haladtak el mellettünk, akiknek aligha lesz ma kenyér az asztalukon, pedig vasárnap van. De ezeket csak nem sérthetjük meg a csomaggal. Höl­gyek is jönnek. Lehet, hogy koldúsab­szemben vármegyénk már a háború előtt is meghaladta az országos át­lagot, mivel népsűrűsége 84*3 volt egy négyzetméternyi területen, s ez a szám a jelenlegi területek 101'0-ra emelkedett. Ezzel Esztergom vár­megyét — hogy úgy mondjam — kárpótlás érte, a legkisebb megye eimének elvesztéseért, mert jelenleg vármegyénk Csonka-Magyarország legnépesebbnek tartott területe. Ezen körülménynek magyarázatát termé­szetes okokban nem tudjuk feltalálni: a természetes szaporodás növeke­dése serami esetre sem szolgál ala­pul a sűrűség növekedésének meg­magyarázására s így okul csak azt hozhatjuk fel, hogy az eredeti terü­letekről a megmaradt részre sokan költöztek át, amellett pedig az ön­magában véve kis lélekszámú megye lakosságának a számát viszonylag erősen növeli a szab. kir. városban elhelyezett katonaság, nemkülönben a két bányához költözött szakmun­kások száma. Ez a szám azonban az 1910. évi népszámlálás alapján megállapított sűrűség száma, míg az 1920-as népszámlálás eredménye 104*§ %-ot hoz ki és ezekben a számokban az a legérdekesebb, hogy az 1910—1920 közötti születések és halálozások alapján kiszámított 2404 főnyi nép­szaporodással szemben, csak 2068 fő, tehát a kiszámítottnál 33€-tal bak a koldusnál és nagyon is egészsé­gükre válna valami jó kis vidéki sonka és sütemény, hiszen oly beesett szeműek és kényszeredett mosolyúak, de — flór­harisnya van a lábukon, harmincezer­koronás. Hát nem találtunk szegény embert... Ismerősöm leteszi a csomagját a dana­parti korzón egy padra. Ravaszml, mintha csak a felöltőjót akarná felvenni. Hogy m gszabaduljon a csomagjától. Elfordulunk. Abban a pillanatban egy 10—12 éves rongyos kis fiúcska fel­kapja a csomagot ós rohan vele. Vissza sem néz. Azt hiszi szegény, hogy most üldözik. Ismerősöm hálával néz utána, megszabadult a süteménytől meg a sós­kától. Ügyes gyerek — mosolyogtam, de aztán elkomolyodtam. Lám, lám, a gyer­mek Pesten ... Felsiettünk a nagy­gyűlésre. * A Tigadóban. Szünet nélkül érkezik és helyezkedik a közönség már egy órája. A terem régen megtelt. Magas emelvényre esik tekintetünk, amelyen püspökök, miniszterek és egyéb közéleti móltóságok foglalnak helyet. Az emelvény előtt az elnöki asztal. Középen Albrecht királyi herceg, jobbra Dr. Csernoch János bíboros-hercegprímás, baloldalt pedig Schioppa Lőrinc pápai követ ül. kedvezőtlenebb eredmény jelentkezik, úgy hogy a csonka-vármegye tény­leges magas népsűrűsége csupán a terület relatív kicsinységében leli okát. Megjegyzendő, hogy ez a kedvezőtlenebb népszaporodás úgy­szólván az összes megmaradt me­gyékben megvan, míg a törvény­hatóság és rendezett tanácsú városok általában a kiszámítottnál kedvezőbb eredményt mutatnak. Fényes bizony­sága ez azon ujabb statisztikai el­méletnek, mely a törvények és követ­kezmények elvonásánál nemesak a természetes, hanem az úgynevezett belső, tehát a költözést, vándorlást stb. adatokat veszi számításai alapjául. Ma adják át Esztsrgtm város vitézi telkeit. Esztergom sz. kir. város képviselő­testülete, mint jeleztük, ma adja át vi­téz Sasvári Józsefnek ós vitéz Maj tényi Istvánnak a város közönsége által ado­mányozott vitézi telkeket a következő ünnepi műsor keretében: 1. Délelőtt S órakor gyülekezés Horthy Miklós kormányzó úr Őfőméltósága kép­viselőjének fogadására a városház nagy­termében. 2. Délelőtt 9 óra 15 percker a ki­küldendő küldöttség meghívja a Kor­mányzó képviselőjét és a megyei Vitézi Széket. 3. Himnusz. Énekli a Turista Da­lárda. 4. D. e. 9 óra 30 perckor táborimise a Széchenyi téren, — tartja Mátéffy Viktor prőpostplébános, nemzetgyűlési képviselő. — Szentmise alatt a Turista Dalárda énekel. Az elnöki asztal előtt a szónoki emel­vény, amelytől balra hosszú asztalon apró cédulák vannak sorban. Rajtuk olvasom: Új Nemzedék, Nemzeti Újság, Ujlap, Képes Krónika . . . Egy további kis cédulán látom: „Esztergom". Oda ülök. Az emelvény előtti első helyen Zsófia, királyi hercegnő fogadja a kö­szöntéseket. Többeket kedvesen meg­szólít. Fenn gróf Klebelsberg Kuno figyel. Néha mosolyog, balra az újság­írói asztal felé azonban nem sok biza­lommal tekint. Úgy látszik, számára ott vannak a legellenszenvesebb emberek. Dr. Vass József is elfoglalta helyét. Ő nem igen mtzog. ő a megtestesült klasszikus miniszteri komolyság ós tekintély. •* Aa a rengeteg ember milyen csendben tud lenni, ha lelkileg el van foglalva! — Halljuk, halljuk! — kiáltják há­tulról többen az egyik aránylag gyenge­hangú szónok, Sipőcz főpolgármester felé. Hallani akarják ott is. ISchioppa Lőrinc, pápai követ olaszul beszél, de szép lírai hangjában annyi tűz, melegség ós lelkesedós van, hogy a közönség többször éljenez. Az is, aki nem érti. Beszédében többször ismétli a három szót: Nem, nem, soha! de ezt magyarul. Olyan hálás lelkesedést régen láttam már, mint amilyen ennek nyo­mán fakadt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom