ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-02-12 / 19. szám

POLITIK AI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára hévben és vidékre: Egy hónapra 20 K. Egyes szám ára: hétköznap 1 K 50 f, vasárnap 3 K. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lörinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovit s Gusztáv könyvnyomdájában. „Elvi okokból. Esztergomban, 1922. február 11.-én. Esztergom vármegye szép feliratban kérte illetékes helyen, hogy az esztergomi államrendőrséghez 16410—1921. VII. sz. alatt érkezett azon belügyi rendelet, mely a szomszédos forgalomra kiadható határátlépési igazolványok után 20 korona láttamozási dijat állapit meg, hatályon "kivül helyeztessék. Esztergom vármegyét — mondja a felirat — a trianoni béke megosztotta Magyarország ós Csehszlovákia között. A megyét ketté szeli a jelenlegi országhatár, mely közvetlenül a megyeszékhely, Esztergom város mellett húzódik el. Az elszakítás előtt Esztergom volt a megye kulturális gócpontja, a megyében csak itt voltak közép- és felsőbb iskolák, kórházak; Esztergom volt a kereskedelmi gócpont is. Misem természetesebb, minthogy úgy Esztergomnak, mint a megye összes, tehát cseh megszállás alatt álló községeinek is eminens érdeke, hogy a múltban fennállott gazdasági és kulturális kapcsolat a jövőben se lazuljon meg, mert ennek mindkét fél lakossága csak kárát vallaná. Fig3^elembe kell továbbá venni a demarkációs vonal által elválasztott két megyerész geográfiai alakulását, jellegét is. Ebből kifolyólag a legszorosabb gazdasági kapcsolatok fűzik az elszakított részeket egymáshoz, melyek megkívánják a gyakori személyi érintkezést és ezzel kapcsolatban a határátlépést. De ezen lokális, talán önzőnek is nevezhető indokokon kivül nemzeti és fajérdekek is megkívánják, hogy az egymástól elszakított, de geográfiailag szomszédos községek és járások lakossága a korábbi gazdasági és kulturális kapcsolatot és érintkezést a jövőben is fenntartsa, sőt ha lehet intenzivebbé tegye. Fontos, hogy a túlsó félen lakó ügyfelek, jóbarátok és rokonok minél gyakrabban látogassanak el a meg nem szállt területekre s hogy a magyar közigazgatás alatt élők ne zárassanak el az átkeléstől. A sűrű személyi érintkezéstől a magyar irredentizmus állandó felszínen maradását, sőt megerősödését lehet várni ; ez felkeltheti ott is, ahol még talán nincs meg, a Magyarországhoz leendő visszacsatolás érzését és vágyát. A határátkeléssel kapcsolatos nemzeti, faji, közgazdasági, kulturális és jogos magánérdekek erősen érezhető sérelmét képezi a jelenlegi helyzet, mely szerint a határátlépés alkalmával minden egyes személynek, állampolgárságára való tekintet nélkül, úgy a be-, mint a kilépésnél 20—20 koronát kell fizetni. Ugyanakkor a viszonosság elvét a túlsó félen is órvónyesitik, miután a kezdeményezés Magyarország részéről törtónt. Ennek folytán annyira megdrágul az átkelés, hogy valósággal megbénítja a mindenkép várva-várt forgalmat. Ez a mai erősen anyagiasán gondolkodó közönségben, különösen pedig a megszállt területen lakókban élénk visszatetszést szült, annyira, hogy a magyar közigazgatásra nézve nem épen hízelgő véleményüknek több izben kifejezést is adtak. Mindezen érvekre, amelyek igazán szivünkből fakadtak és tömör összefoglalásban tárják fel helyi ós hazafias fájdalmainkat, legutóbb illetékes helyről az a rövid válasz érkezett, hogy a 20 K kezelési költség fizetése alól elvi okokból felmentés nem adható. Esztergom város ós az egész vármegye közönsége, — tehát az elszakított területeken lakók is — jogos kíváncsisággal kérdezik, melyek azok az elvek, amelyek érvényesülése kedvéért Esztergom helyi sérelmein, gazdasági tönkretételén kivül ezer és ezer magyar testvérünk szivében Csonkamagyarország iránti ellenszenvet, sőt gyűlöletet kell ébreszteni, amelyek szigorú fenntartása alkalmas arra, hogy a megszállt területek lakosságát érzelmileg is — ós igy mindörökre — elszakítsa mitőlünk ? A vármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülése elhatározta, hogy mégegyszer felír a súlyos kórdósben s e feliratot Dr. Czobor Imre főispánunk személyesen terjeszti az illetékes fórumok elé. Nem kételkedünk, hogy egységes komoly fellépésünk ezen — látszólag csekély, de jelentőségében súlyos kérdést kedvező megoldásra segíti. • ir Szociális intézményeket sürgetünk, a szociális szempontok érvényesítését követeli a társadalmi és politikai élet minden terén a haladó kor. De nemcsak a gazdasági i életben kivánjuk ezek érvényesülését, hanem j egyebekben is. A nemzet szellemi életének legfontosabb tényezőit, a nemzeti közműveltség I intézményeit is ezen szempontok szemmeltartáI sával kell berendeznünk. A közműveltség legyen igazán „nemzeti", vagyis egyetemes, a művelődés lehetősége elől a nemzet egyetlen fia se ! legyen kizárva, ha egyebekben arravaló. Tény az, hogy a közműveltség megszerzéj sének lehetősége ma még erősen pénzkórdós. Röviden szólva: az iskoláztatás drága dolog s a család anyagi teherbírását súlyos próbára teszi. Népoktatásunk ugyan már ingyenes, de a tanszerek, tankönyvek beszerzése itt is nehéz anyagi áldozatot követel, különösen a középosztály részéről. A középfokú oktatás még súlyosabb anyagi áldozattal jár. Itt nemcsak a magas tandíj és egyéb dijak, de a sokkal drágább tankönyvek, tan- ós írószerek igen jelentékeny tétele még a módosabb családok anyagi képességét is meghaladja, nem is szólva a kisemberről, aki ezeket szinte képtelen megszerezni gyermekének. És itt tisztelettel kell megemlítenem, hogy Esztergom szab. kir. város nemes közönsége az általa fenntartott középfokú iskolában, a főreáliskolában a tandijelengedós kérdésében, miként a múltban, ugy a jelenben is, a legmesszebbmenő AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Titkári jelentés. Irta és az Esztergomi Kath. Kör 1922. január 29.-én tartott XXX. rendes közgyűlésén felolvasta Dombay Nárcisz alelnök és titkár. II. Az egyesületi élet az elmúlt év folyamán friss, eleven ós virágzó volt. A kör tagjai szívesen látogatták, különösen az esti órákban, otthonunk helyiségeit, ahol ki-ki megtalálta a maga szórakozását: olvasás, játék, társalgás formájában. A tagok érintkezése mindig komoly, tiszteletteljes ós barátságos hangulatban történt. A kör szellemi és anyagi ügyeit a tisztikaron kivül a harminc tagból álló választmány irányította és vezette. Az elmúlt évben 9 választmányi ülést tartottunk. A választmány tagjai — egy-kettő kivételével — élénk figyelmet és gondos érdeklődést tanúsítottak az egyesületi élet minden fázisa iránt. A kör szellemi élete, mint a fönnebb elmondott előadások is mutatják, a lefolyt évben is a régi, magas nivón mozgott és iparkodtunk nemcsak újságokkal és folyóiratokkal, hanem tartalmas, művészi előadásokkal is gazdagítani tagjaink lelkét, belső világát. Egyesületünk anyagi állapotáról — fájdalom — nem mondhatom a legjobbakat. A katonai beszállásolással és a kommunista rablógazdálkodással kapcsolatos károk helyrehozatala; házunk és helyiségeink jó karba helyezése — amint tudjuk — közel 30,000 koronába került. Az elmúlt óv folyamán ez az adósság, jóllehet az ünnepélyek jövedelméből befolyt közel 12,000 koronát is felhasználtuk a folyó kiadásokra — elérte az 54,000 — koronát. Ezen megállapított, szomorú tényekből, mélyen tisztelt Közgyűlés, le kell vonnunk a tanulságot. A jelen viszonyok megmaradása és meghagyása mellett nem élhetünk igazán ós zavartalanul nemes hivatásunknak, mert igy csak az adósság szaporodna évről évre. Keresnünk kell tehát e súlyos anyagi helyzetből a kiutakat. S ezek, szerény véleményem szerint a következők lennének: a katonai Parancsnokság tisztelettel felkérendő a beszállásolt katonáktól okozott ós a tőle már régebben elvállalt károk megfizetésére ; a tagsági dijakat okvetlenül fel kell emelnünk legalább a duplájára; áldozatos lelkű ós jószívű támogatókat kell keresnünk ós időközönként belépődíjas előadásokat kell tartanunk. De nagyon kérem ez alkalommal egyesületünk nagyrabecsült tagjait, hogy pártolják ós látogassák ezeket az előadásokat buzgóbban a jövőben ós csináljanak egy kis propagandát is ezeknek Esztergom társadalmában, hogy a rendezőség ne fáradjon hiába ós ezek jövedelme is segítse nehéz anyagi helyzetünk szanálását. Örömmel kell megállapítanom, hogy az elmúlt évben egyesületünk iránt mindenfelé, Esztergom társadalmának széles rétegeiben nagy és élénk figyelem és érdeklődés mutatkozott. Erre vall az a körülmény, hogy tagjaink sorába az esztergomi nemzeti hadseregbeli tisztikar testületileg lépett be és feltűnő nagy számmal jelentkeztek uj tagok is felvételre. Á lefolyt évben 34 uj tagot vettünk fel. Azonban a kegyetlen j halál sújtó keze az elmúlt év folyamán is pusztitott tagjaink között. Elvesztettük Brutsy Gyulát, egyesületünknek lelkes alapító ós sok esztendőn át nemes buzgósággal működő választmányi tagját. Nagy fájdalmunkra kiragadta közülünk a kegyetlen halál Jedlicska Rezső, dr. Szilárd Béla és Vaniss Dezső derék ós az egyesület ügyei iránt mindig gondos érdeklődést tanúsító választmányi tagtársainkat, továbbá Gaál László ós dr. Rapcsák Imre buzgó és lelkes tagjainkat. Az Ég és a Föld irgalmas Ura, Istene adjon elköltözött tagtársainknak az örök hazában nyugalmas ós boldog életet! Számba véve az összes körülményeket: a haláleseteket, az eltávozásokat, továbbá a megszállt területen lakók tőlünk való sajnálatos elszakadását, jelenleg van egyesületünknek 225 rendes és 36 vidéki tagja; tehát összesen 261 tagja. Van továbbá 9 tiszteleti, 23 örökös és 77 alapító tagja az egyesületnek. A mult évi létszámhoz viszonyítva tagjaink száma 15-el emelkedett. Hogy teljes ós hű legyen beszámolóm, tisztelettel tudatom a mélyen tisztelt Közgyűléssel, hogy az elmúlt évben a Méltóságos Fokáptalan két kocsi ós dr. Machovich Gyula nagyrabecsült elnök urunk pedig egy kocsi szenet ajándékoztak egyesületünknek. Ugyancsak itt jelentem be hálás szívvel, hogy az esztergomi Fogyasztási és Szesztermelő és Értékesítő Szövetkezet 1000, 1000 koronát ajándékoztak a kegyes adományokra nagyon is rászoruló körünknek. Hálás szivünk mély érzésével tolmácsoljuk őszinte köszönetünket a mi kegyes ós áldozatos szívű jótevőinknek itt a közgyűlésen is. Ezeknek az előterjesztésével elmondottam