ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922
1922-12-24 / 134. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 50 K. Egyes szám ára: hétköznap 5 K, vasárnap 8 K. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyrnyomdájában. ff békenélküli Karácsony. Irta: Soltész István. Kilencedszer borul csillaghimzésű palástjával a házakra a vágyaktól és sejtelmektől terhes karácsony szent estéje, amikor ismét remélkedve várjuk, hogy az Isteni kisdeddel együtt a béke is bevonul a világ fölkavart népei közé. A földön most is örömtüzek gyúlnak ki ós a legfagyosabb szivek is fölengednek annak a meleg lehelletnek iuvalmáxa, mely a betlehemi jászolyból 1922 év óta árad felónk karácsonynak titokzatos, szent éjjelén . . . • Lelkem szárnyaifH kapva átrepülök ez éjszakán csonka hazánk tájai fölött: a zsibongó, zakatoló főváros, a Dunántúl nádfödeles kis házai s a Duna-Tisza közének falvai és városai fölött és látom amint a templomokban kigyulladnak a lángok. Ember ember hátán tolong, ott köhécsel, didereg kopott, szegényes ruhákban, tele sötét gonddal, bajjal és keserűséggel, de mégis reményteljesen : a mi agyonsarcolt, kirabolt, szükséggel küzködő, beteg népünk. A drágaság réme sápadt-soványra rágta le arcát, a tüdővész fojtogatja, a halál kutyái vonítanak mellében — és ez a siralomházi gyülekezet mégis boldog örömmel énekli : „Krisztus Jézus született, örvendezzünk !" Igen, örvendj csak megalázott, szegény magyar testvérem ! Karácsonyfanélküli, fénytelen ós hideg szobádban is örvendezz, mert minden keserűséged, minden árvaságod és szenvedésed között is veled van Betlehem Istene! Neked több okod van örvendezni, mint azoknak, kik téged, árva nemzetedet a nyomorúság és a koldusi szegénység jászolyába gáncsolták bele! Mert a te mártiromos lelked nyugodt, mig hóhéraidét mardossa a vádló lelkiismeret viperája ; neked van Megváltó Istened, azoknak se Krisztusuk, se Istenük ! . . . A gonoszoknak, a nemzeteket meggyilkoló béketákolmányok gyártóinak nem lehet igazi karácsonyuk. A világnak nem lehet békéje, mig a háborús mentalitás Jánusz-templomát be nem zárják s a hatalom birtoklói be nem látják azt, miszerint nincs üdvösség senki másban, csak Krisztusban. A boldogság és megelégedés dala csak akkor csendül meg majd újra e siralomvölgyben, ha a népek vezetői, a világ sorsának intézői a hű pásztorokkal együtt leborulnak a betlehemi istálló jászolya előtt s készek a benne nyugovó Gyermeknek isteni fölségét elismerni s az ő parancsait cselekedeteik s világot átfogó döntéseik zsinórmértékévé tenni! Ime, a világ hatalmasai elfeledték, megvetették és kigúnyolták Krisztust. Vele együtt eldobták maguktól a békét is. Ezért kellett 12 millió véres emberáldozat hekatombáin iszonyodva keseregnünk az ötéves testvérgyilkolás idején. Ezért nyavalyognak földresujtva a nemzetek s nem birják megtalálni a boldogulás útját. Ezért dühöng tovább a gyűlölet orkánja s bömböl, mint egy éhes oroszlán újabb áldozatok vérét szomjúhozva s a pusztulás és romok szörnyűségeit áhitva. Ezért vigyorog szemedbe az éhség kiaszott arcú fúriája és súlyosodik vállainkra a növekvő drágaság, a gazdasági szétesés minden nyomorúsága. Es végül: ezért oly tanácstalan és tehetetlen most ez a vénhedt, bűnös Európa. Csináltak békeszerződéseket Krisztus nélkül, csupán a boszutól és vad gyűlölettől vezetve, felidézték a rémeket s most ! úgy jártak mint Goethe bűvészinasa : elfeledték a jelszót: Krisztust. Nyakra-főre tartanak konferenciákat, hogy behegesszék a vérében fetrengő Európa sebeit. Előre megjósoljuk: Krisztus nélkül az nem fog sikerülni! Csak a betlehemi jászolyból kiáradó szellemnek : a testvériségnek, szeretetnek, részvétnek és kölcsönös megbocsátásnak eleven krisztusi erejével lehet újra egészségessé, virágzóvá s egyúttal szebbé és boldogabbá tenni ezt a beteg és ön vétkének gyászos következményeiben vonagló világot! . . . Felhívás a gazdákhoz! A f. évi szeptember és október hónap az őszi vetésre kedvezőtlen volt, részint a sok esőzés, részint a korán beállott fagyok miatt s igy a kenyérmaggal bevetendő terület nem volt mind elvethető. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. fl legjobb embernek.*) A legjobb ember szeme itt ragyog, A legjobb ember arca ránk nevet; Örüljetek, kicsiny földönfutók, Szőke-barna, bús utca-fiúcskák — A legjobb ember nyújt felénk kezet. Amerre jár, a sírás elcsitul, Szegények ölébe dol az áldás, Lába nyomán országutat tapos Csillagszemű, vidám ifjú csapat És feje fölött a béke hárfáz. Nevével apró Ferkók játszanak Puha-meleg, aranyszóp homokban S átkiáltják országok határán A legjobb ember legendás hirét, Ahol csak szegények szíve dobban. A legjobb ember házában vagyunk. Örüljetek, kicsiny földönfutók, Mert áldott vagy, ha egyszer megáldott És nincs vihar, mely tőle elvegye Rajongó népét — az ifjúságot. Maradj velünk, mi jóságos atyánk, Ne csüggesszen romlása e földnek — Ki rózsát vet, rózsát fog aratni, Galambok jelzik szent, örök futását És boldogok, akik utána jönnek! *) A szegény gyermekek száaai mondják Bauer Józsefnek, aki piramisokat hordott össze kenyérből és ruhából a társadalom árváinak. Maradj velünk a nagy vihar után, Mely átgázolt a népek életén ; Építsd a házat a dúlt felhők alatt, Feléd köszön egész Magyarország S áldást könyörög rád minden szegény! _____ S. B. Egy szép régi karácsonyi énekről. Irta: Homor Imre. Azon törekvések, amelyek a kath. egyházi népénekek revíziójára vonatkoznak, nem új keletűek, de ma épp oly eredménytelenek, mint a XVI. században voltak. A nép állhatatosan ragaszkodik megszokott énekeihez. Ha egy-egy új egyházi ének kedvéért el is hagyja a régit, de megváltoztatni nem igen engedi. Igy esik meg aztán, hogy egy-egy régi énekünk a nép ajkán még ma is abban a szövegében száll fel a templomok boltívei alatt, mint évszázadokkal ezelőtt. Ha általánosan meg is honosodik a revizionált szöveg, mindig maradnak helyek, amelyek még eredeti szövegében, méginkább eredeti dallamában őrizték meg őseink egyházi énekeit. Esztergom városa is avval dicsekedhetik, hogy népe egyik legrégibb kath. egyházi énekünket, amelyik igy kezdődik: „Szűz Mária e világra nékünk . . ." még ma is az eredeti szöveggel énekli, jóllehet másutt már a mult század 50-es éveiben Tarkányi Béla által megállapított uj szövege van használatban. Ezen ének közte van ama 109 magyar éneknek, amelyeket az 1651-ben sajtó alól kikerült Cantus Catholici tartalmazott. Ez az első nyomtatott magyar katholikus egyházi énekeskönyv, amely az 1629,-i nagyszombati és az 1638.-Í esztergomi zsinatok rendeleteinek megfelelően terv szerint és hivatalos használatra készült. Szerkesztő] ót Toldy Ferenc Ragyóczi Péter egri kanonok személyében sejti, bár közönségesen mecénásának, Kisdi Benedek egri püspöknek nevét emlegetik a könyvvel kapcsolatosan. Így emliti Bogisich is. A 109 ének között vannak egyházi népköltészetünk legszebb gyöngyei, a „Boldogaszszony Anyánk ..." „Ah hol vagy magyarok . . " „Oh fényességes szép hajnal ..." stb., amelyeket ma is énekelünk sűrűbben, áhítatosabban, mint máskor. Ezen énekek szerzőjét természetesen nem ismerhetjük. Szerzetes volt-e, nép közt forgó világi pap, ambiciózus kántor, vagy éppen egyegy jámbor hivő, egy azok közül az őstehetsógek közül, amelyek népdalainkat is teremtik ? Ki tudhatná ? Többen méltatták már a Cantus Catholici énekeit, de a szóbanforgó éneket, úgylátszik, mostoha gyermeknek tartották, mint amely nem való az Isten házába. Pedig alig van egyházi énekünk, amelyik az alkalomhoz annyira illő naivságával, a képzeletet kedvesen foglalkoztató képeivel több figyelemre volna méltó. A gyermeki öröm, az Atyaúristen nagy, minden teremtményt átfogó szeretetének tudata ós a Boldogságos Szűz anyai örömének megérzése ömlik el ez ének egyszerű sorain. A revizorok, akik közül nem Tarkányi lehetett az első, a mult század első felében uralkodott irodalmi izlés nevében hadat üzentek az ének „parasztos" részeinek, de ma, hogy kezdjük érteni Petőfit és érdem szerint méltányoljuk a magyar népköltészet termékeit, meg kell mondanunk, hogy kár volt elváltoz-