ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-11-05 / 120. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 50 K. Egyes szám ára: hétköznap 5 K, vasárnap 8 K. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv nyomdájában. Ä vármegye irányító szerepe. — A törvényhatóság közgyűlése. — Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága kedden délelőtt 10 órakor tartotta őszi közgyűlését, amelyen Palkovics László alispán elnökölt. Az elnök a Károlyi-féle forradalom évfordulójára esett közgyűlés megnyitása után rövid visszapillantást vetett a 4 óv előtti gyászos eseményekre, amelyek arra késztették őt, hogy boldogult királyunk I. Ferenc József és Erzsébet királyné értékes olajfestésű arcképeit a vármegyeháza nagyterméből biztosabb helyre rejtse el. Csakis igy lehetett megmenteni akkor e képeket a népsöpredék inzultusaitól ós attól a szomorú megsemmisüléstől, amely a teremben levő többi képekre várt a kommün első napjaiban. A törvényhatósági bizottság osztatlan tetszésére talált az elnöklő alispán azon rendelkezése, amellyel a megmentett képeket a vármegyeháza nagytermében az azokat méltán megillető diszes régi helyükre visszahelyeztette. A vármegyeháza nagyterme igy lassankint elveszti eddigi ridegségét. A megboldogult királyi pár emlékét az alispán indítványára felállással tisztelték meg a jelenvolt törvényhatósági bizottsági tagok. A megyegyűlés ezután elhatározta, hogy hódolatteljes köszönő átirattal rója le háláját a biboros hercegprimás iránt azon alkalomból, hogy Oeminenciája félmillió koronát adományozott az inségenyhitö akcióra. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elnök Graeffel János prelátus-kanonokról is, mint a törvényhatósági bizottság tagjáról. A tárgysorozat első pontjánál Schmidt Sándor bányafőtanácsos, dorogi bányaigazgató a Károlyi-forradalom évfordulójára való vonatkozással rámutatott arra, hogy a forradalom sikerének magyarázata részben abban rejlik, hogy a világháború alatt, különösen annak utolsó évében egyrészről a nagy drágaság, másrészről a vármegyei tisztviselők javadalmazásának csekély volta miatt a közigazgatási tisztviselők nem tarthattak fel intenzív érintkezést a vármegye lakosságával, különösen pedig a falu népével, mely igy magára hagyatva felsőbb vezetés ós irányítás nélkül behódolt a csalóka lidércfónynek s az átkos téveszméknek. A nép ma is a vármegyeházáról várja az irányítást. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a megye tisztviselői minél gyakrabban kimehetnek a községekbe a nép közé, sűrűbben kereshetik fel a falu népét otthonában s a helyszínén győződnek meg az állameszme szempontjából káros jelenségekről, de ugyancsak a helyszínén kísérlik meg a kórtünetek okainak megszüntetését is. Ennek viszont előfeltétele az, ha a törvényhatósági bizottság az ehhez szükséges anyagi eszközök megteremtéséről gondoskodik. A felszólaló indítványozta, hogy az eszme állandóan napirenden tartassék, a törvényhatósági bizottság pedig keresse és találja meg e kérdés mielőbbi kedvező megoldását. Több hozzászólás után a megy egy űlós kimondotta, hogy szabályrendeletet dolgoztat ki a fenti célra szükséges anyagi eszközök előteremtését illetőleg. Jövedelmi forrásokul az útlevél ós határátkelési igazolványok kiállitása alkalmával szedendő törvényhatósági illetékek, törvényhatósági és járási bélyegek kibocsátása szolgálnának. Hosszabb vita volt a közmunka-napok számának és a közmunkaváltság összegének megállapítása körülj mely kérdésben csekély módosítással az állandó választmány javaslata fogadtatott el, a földadó ügyében pedig felirat küldését határozta el a törvényhatósági bizottság, melyet nemcsak illetékes helyre terjeszt fel, hanem a társtörvónyhatóságoknak is megküld hozzájárulás végett. Az Esztergomi Takarékpénztár rendkívüli közgyűlése. Az Esztergomi Takarékpénztár R.-T. örvendetes fejlődése és az intézeti új üzletágak felkarolása indokolttá tették az intézeti alaptőke felemelését, valamint a társaság szervezetének s vezetésének módosítását. E célból mult vasárnap rendkívüli közgyűlés hivatott össze, melyen a 78 éves intézet életében korszakot képező következő nagyfontosságú határozatok hozattak: Minekután a társaság ez ideig összegyűjtött törzsvagyona a jelenlegi rendkívüli pénzviszonyok között nem áll arányban azzal a feladattal, melyet az a helyi piacon V* évszázad óta betölt ós melyet, az ez évben is tekintélyesen emelkedő betéti tőkékkel szemben a betevők méltán elvárhatnak, mindenekelőtt az eddigi 6 millió korona alaptőkének 15 millió koronára leendő felemelése határoztatott el. Ezen müvelet feltóteleinek megállapításánál — ugy mint a múltban — a társaság régi részvényeseinek'lett minden jog fentartva ós igy az új részvényesek javára biztositatott a kibocsájtandó összes 4500 darab új részvényre vonatkozó elő vételi jog. Sőt a netán visszamaradó részvények is a régi részvényeseknek lesznek igen jutányos elővételiáron kiadva olykép, hogy ezek a régi részvényesek által alakított alkalmi egyesülés birtokába mennek át. Az alaptőkeemelés ezek szerint ugy a közérdeket, mint az intézet és részvényesek, valamint a betevők közös érdekét szolgálván, annak kedvező lebonyolításához kétség nem férhet. A közgyűlés második tárgya az alapszabályok több pontjának módosítása volt. Ennek leglényegesebb részét, az utolsó években szokatlanul felszaporodott igazgatói munkakör megosztása képezte. Az igazgatóság azon indítványának elfogadása után, hogy a régi igazgatói állás helyett egy elnök-igazgatói ós egy vezérigazgatói állás szerveztessék, Dr. Walter Gryula püspök igazgatósági tag indítványára Bleszl Ferenc kir. tanácsos, eddigi igazgató, elnök-igazgatónak, Rudolf István titkár, helyettes igazgató pedig egyhangúlag vezérigazgatónak választatott meg. Ezek után a közgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette az igazgatóság azon határozatait, mely szerint Etter Ödön titkárnak, Brenner AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Gárdonyi Géza versei. Ha Gárdonyi Géza igazi lelkébe akarunk pillantani, „Az én falum" c. novellagyűjteményét ós két kicsiny kötetbe szorított verseit kell olvasgatnunk. Ezekben gyűjtötte össze későbbi munkáinak anyagát, első tapasztalatait, benyomásait, lélektani megfigyeléseit, érzéseit és ezek jellemzik érdeklődési körét. Már látjuk bennük a finom lélekrajzú történelmi regények írójának érzékét a mult nagy korszakainak megértése iránt. A gyönyörű „Az Isten rabjai" hangulatához ezekben találunk mélyérzósű sorokat. A gyöngéd, kezdődő szerelem mesteri ecsetelésének műhelyébe pillanthatunk a „Vilma" versciklus olvasásakor s a Göre-sikerek rugóit is itt láthatjuk, a magyar falu alakjai szeretetteljes megrajzolásának stádiumában. Verset aránylag nem sokat irt Gárdonyi. Igazi lirai költeményt alig egy-kettőt. Legtöbb verse alkalmi költemény, amelyeket újságírói pályáján könnyen elhelyezhetett. Később mindjobban belemerült a komoly tanulmányokba, a történelem, filozófia és az élettan nagy kérdéseinek búvárlatába, aminek eredményeit ujabb műveiben értékesítette s a verselés technikájától elszokott. Ötlet- és gondolatgazdagságát most már aforizmákban hintette el, mig pályája első két évtizedében versekben csiszolta ki értékes gyémántokká. Pályája kezdetén a versekről még ezt hirdette: A próza fű. A vers közötte rózsa. A próza billegdélő házi kacsa : csak úszni tud, bár oldalán a szárnya. A vers csapongó énekes madár ; A földró'l mindig a magasba száll. (Tolsztojnak.) Versei közt a legszebb és a magyar irodalomban talán legtisztábban megénekelt témakör áz első szerelem témája, a már emiitett Vilma-ciklusban. Alig 15—20 versből álló ciklus ez s hogy a költő itt tárta ki szivének igazi érzéseit s e versek igaz élmények szülöttei, legjobban a ciklus kifogásolható részei mutatják. Számos vers ugyanis már igen sokszor és más költők által talán szebben is megénekelt érzéseket tartalmaz, de éppen ezek bizonyítják, hogy igazi, általános emberi érzések, amelyek Gárdonyiban is megvoltak. E versekben találjuk a legszebb részeket is. Legjellemzőbb az érzés finomságára és szinte légies tisztaságra a „Karácsony éjjelén" c. költemény. A költő éjféli misén vesz részt és megpillantja Vilmát, aki éppen előtte ült, a doktorné mellett. Az a szőke lányka kis könyvét kinyitja. ... Mikor képre fordít, ajkához emeli; égre merengenek kék-bársony szemei. Arcát most a gyertyák aranyfénnyel hintik... A doktorné a mise vége felé elment. „Fázott már a lába." A 6zép leány mellett hely maradt utána. Igy történt, hogy mikor a pap áldást adott, én a lányka mellett vártam már. a papot B mellette térdelve — bár ö meg se látott — éreztem, az áldás csak kettőnkre szállott. 8 korona* Megmozdul a tömeg-kihullámzik árja, A lányka fölpillant. Kis könyvét bezárja. Egy öreg nő kendőt igazit a nyakán s igy szól neki: Vilma. O meg felel: Anyám. S mikor leérkeznek, ki a fehér éjbe utánuk lappangok dideregve, félve: mint az árnyék, megyek a hó lágy szőnyegén. Nem laktak messze. Eltűntek szemei elől és 6 várt, maga se tudta, hogy mire. Fenn az égen a hold tűnődve megállott: bámult, hogy ily későn még az utcán járok. Nem törődtem vele: az út havát néztem boldog figyelemmel s magamban beszéltem, lassan, lassan lépve, olykor meg-megállva: „Ez az anyja lába ... ez a Vilma lába ..." E költemény báját rideg móltatásokkal, doktriner meghatározásokkal, vagy akadékoskodó megjegyzésekkel tarkítva jellemezni szinte durvaság volna. Gárdonyi hazafias költeményei legnagyobbrészt bekerültek az iskolai könyvekbe, ezekről ez alkalommal nem is emlékezünk meg, Legfeljebb leszögezzük „Levél Brassai Sámuel úrnak" c. költői levelét, amelyet a százesztendős tudósnak irt. Ebben a mult iránti rajongás és a bölcseleti kérdések iránti érdeklődés ölelkezik megkapó módon. E gondolatokat későbbi írásaiban mélyebben kifejtette Gárdonyi. Rá kell azonban mutatnom vallásos költészetére. Sokan nem tudják, hogy egyik legszebb, országszerte elterjedt templomi énekünknek, a „Fel, nagy örömre, most született..." kezdetűnek nemcsak a szövege, hanem a dallama is