ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-09-24 / 108. szám

XXVII. évfolyam. 108. szám. Keresité!}}' magyar sasié. Vasárnap, 1922. szeptember 24. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési ára helyben ós vidékre: Egy hónapra 30 K. Egyes szám ára: hétköznap 3 K, vasárnap 5 K. Főszerkesztő : Hoxaior Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok ós előfizetések Szent Lőrinc-utca 5. $z, alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv nyomdájában. Gyermekek vasárnapja. Esztergomban, 1922. szeptember 24.-én. A magyar gyermekek között már a háború előtti időkben is nagy rendeket vágott a nyomor és a testi-lelki züllés fagj^os keze. Hiszen azért alakult a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve, amelynek központja épen itt, Esztergomban van, hogy megragadja ezt a kegyetlen kezet és a szerencsétlen gyermekek ezreit az irgalmasság testi-lelki cselekedeteivel megmentse a magyar társadalom számára. Alig ismerek ennél emberibb, nemesebb, önzetlenebb, Krisztus parancsainak megfelelőbb ós egyúttal näzafiasäbb cselekedeteket és kötelességeket. Ma pedig a nyomor és a züllés hatalma megsokszorozódott és Trianonnak nincsenek ártatlanabb áldozatai, mint a megrablott, javaiból kiforgatott nemzet gyermekeinek százezrei, akik étlenül, ruhátlanul, gondozó nélkül a nyomor lezüllesztő Ivarjaiba kerülnek. Gyökerében pusztul a nemzet, vész és sorvad a vógenyészet sokkalta nagyobb veszedelmével, mint akár a nagy háború galíciai hal ál mezőin, vagy a doberdói véres sziklákon. Az Istenért, a gyermekmentés feladatát ne tekintsék többé csak annyira hazafias és szociális kötelességnek, mint a régi jó időkben ! Amíg az ártatlanul szenvedő magyar gyermekek százezrei égbe kiáltják a trianoni szerződés paragrafusainak bűneit, addig a magyar társadalom nem várhatja összetett kezekkel az igazság bekövetkezését, amikor végre Csonkamagyarország nagyjainak és kicsinyeinek sorsa megjavulhat. Az ország határainak visszaszerzésében nagy szerepe lehet a külpolitikai viszonyok alakulásának és a világtörténelem különös alkotó erőinek, de a nemzet csak önmaga állhat talpra. A nemzeti talpraáilás első és legfontosabb feltétele pedig a jövő nemzedékek megmentése, megtisztítása és megerősítése. Ezért gondoljunk ma a templomok lépcsőinél az elhagyott, nyomorgó gyermekekre és a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve urnáinál ki-ki hozza meg a maga áldozatát: legyen ez a vasárnap egészen a magyar gyermekeké, akiket ez a csonka haza megmaradt vérével és vérszegény szivével táplál és menteget a jövőre. Főiskolai hallgatók a m. kir, honvédségben. Súlyos gondot okoz főként a középosztályba tartozó szülőknek, hogy középiskolát végzett fiaiknak további neveltetéséről miként gondoskodjanak. A mai megélhetési viszonyok mellett bizony a középiskola elvégeztetése is nagy áldozatokat kivan'meg a szülőktől, a tanulmányoknak valamely főiskolán való folytatása pedig úgyszólván legyőzhetetlen nehézségek elé állit ja a középosztálybeli szülőket. (Lakáskérdés, ruházkodás, élelmezés.) Diákjóléti intézményeink működése korlátolt anyagi erejük folytán aránylag szűk térre szorulhat. Nem egy szülő kénytelen ilyen körülmények között azzal a gondolattal foglalkozni, hogy eredeti terveit, szép reményeit félretéve, fiának további taníttatásáról lemondjon, őt valamely gyakorlati pályára adja. Had vezetőségünk derék főiskolai ifjúságunknak a katonai szolgálatra való vállalkozására módot kívánván nyújtani, érdekes újítást hozott be, amellyel lehetővé tette, hogy a katonai szolgálatra jelentkező főiskolai hallgatók tanulmányaikat katonai szolgálatuk tartama alatt szabályszerűen folytathassák, az előadásokat rendszeresen látogathassák, a tanuláshoz számukra idő adassék és vizsgáikat az előirt időben letehessék. A katonai szolgálatra jelentkezett főiskolai hallgató ily módon egy időben katona is és diák is. Két kötelesség hárul ugyan reá, de két előnynyel is jár állapota. A katona-diáknak nincsenek anyagi gondjai; nem csak hogy teljes ellátásban részesül, hanem még a rendes katonai illetményeket is megkapja épúgy, mint bármely más katona s amellett tanulmányait akadálytalanul, sőt teljesen gondtalanul folytathatja. Csakis érettségit tett s tanulmányaikat valamely főiskolán folytatni kivánó ifjak vétetnek fel ily katonai szolgálatra azzal a feltétellel, hogy a belépésüldől számított egy éven át kizárólag katonai kiképzésben részesülnek, az egy év leteltével azután katonai szolgálatuk további folyama alatt beiratkozhatnak a választott főiskolába, rendszeresen látogathatják az előadásokat, elegendő idő biztosíttatik számukra a tanuláshoz és szabályszerűen letehetik .előirt vizsgáikat. Katonai szolgálatot csak szabad idejükben és a főiskolai szünidők alatt teljesítenek, úgy, hogy az előirt 6 évi tényleges katonai szolgálat alatt tanulmányaikat teljesen befejezhetik és összes vizsgáikat letehetik. E melleit a rendszer mellett ugyan az ifjak látszólag 1 évet veszítenek, ha azonban figyelembe vesszük, hogy annak az egy évnek az árán a tanulmányoknak minden gondtól mentesen való befejezése biztositÄZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A magyarság nagy betegsége. Irta: Soltész István. Törökországot szokás „beteg ember"-nek nevezni. Az emberi természettel ellenkező erkölcsi, társadalmi törvények, mint pl. a többnejűség, fizikailag és szellemileg degenerálták turáni rokonainkat. Betegnek kell mondanunk azonban a magyar társadalmi, családi és egyedi életet is. A szellemi petyhüdtsóg, az erkölcsi dekadencia denevér-szárnyai terpeszkednek a magyar szellemi élet égboltozatán. Ez a modern kultúrólet, mely szakított a lelkiség kultuszával s a testiségnek és érzéki örömöknek emelt oltárt, látszólag zöld, üde és viruló, de valójában nem egyéb, mint lassú korhadás, belső rothadás. A magyarság élete fájának gyökerén egy pusztító kór, egy erkölcsi filoksaórá rág, mely mindegyre veszedelmesebb méreteket ölt: az új inalthuszi iskola sorvasztó betegsége. Ez az istentelen s a legszentebb emberi érzelmeket megcsúfoló rendszer a szociális bajok okát, hogy úgy fejezzem ki magam, az emberi életben való túltermelésben^ látja s szerinte a népesség létszámának mesterséges apasztása nyújtja csupán egy jobb és rózsásabb jövő igéretót. Sok az eszkimó és kevés a fóka, tehát gátat £ell állítani az emberiség túlságos elszaporodása elé. Bele kell nyúlni az Isten teremtő mmikájába s kioltani a fölösleges mécsek lángját. Eltekintve attól, hogy e tan teljesen tarthatatlan — mert ha több az ember, több a munkáskéz is és igy nagyobb a termelés lehetősége — az új maithuszi iskola nemzeti, faji és társadalmi szempontból a legveszedelmesebb : a kihalás, a kipusztulás, az erkölcsi, anyagi és fizikai sorvadás felé viszi a nemzetet. Egyébként már nem újkeletű e tan és a gyakorlati életben bebizonyította, mily romboló ós megsemmisítő hatással van a népek életére, hisz ennek esett áldozatul a hatalmas római világbirodalom s ugyancsak ez törölte el a föld színéről az antik' Görögországot is. De ami arra késztetett, hogy erről a tárgyról szóljunk, az a szomorú tény, hogy megfogyatkozott és kihalásra kárhoztatott magyar népünk is rálépett a pusztulás és örjemósztés ezen sikamlós lejtőjére. Magyar fajunk boldogságáért remegő szivünk kényszerit, hogy országgá kiáltsuk a döbbenetes megállapítást, hogy a magyar nép zöme a fajpusztitás ós öngyilkosság ördögi szolgálatába szegődött. A halál fagyos, téli szele suhog végig a négy folyam és bármas halom maradék földjón és ennek a szélnek süvöltósóben hallani vélem ezreknek ós tízezreknek nyöszörgő sirámát, azon ártatlanokét, kiknek lenniök, örülniök, dolgozniuk, izomerőt és szellemi energiát kellett volna áldozniok egy megcsonkított ország, egy sorsvetett és pusztuló nemzet fönmaradása és boldogabb jövendője érdekében, de nincsenek, mert a kegyetlen önzés s a lelkiismeretlen gonoszság nem engedte őket napfényre. Oh szerencsétlenek! Hát nem elégeltétek meg a háború Öldöklő angyalának tömeges pusztitásat ?! Pedig nemcsak a frontokon szedte áldozatait, hanem idehaza is! Az országos statisztikai hivatal megrendítő adatokban mutatja be fajunk rohamos pusztulását a háború miatt. A háború alatt szerfölött leapadt a születések száma, ezzel szemben rendkivül fokozódott a halálozás arányszáma. Mig az 1912. évben 274,169 emberrel több született, mint meghalt, addig 1915-ben 29,5^6, 1916-ban 77,804. 1917ben 87,604 ós 1918-ban 192,031 emberrel több halt meg, mint amennyi született. A háború nógy esztendeje alatt hazánkban 2,592.000 gyermeknek kellett volna születnie, ezzel szemben csak 1,225.000 gyermek látott napvilágot, elmaradt tehát .1,367.000 gyermek születése. Ezen adatok rendítsék meg ós téritsók jobb belátásra azon nem épen erkölcsösen és hazafiasán gondolkodó szülőket, kik mesterségesen apasztják a nemzet számbeli erejét! Szói pedig ez főkép a vagyonilag ós társadalmilag jobban szituáltaknak. Mert megállapítást nyert az a tény, hogy általában a vagyonos és jólétnek örvendő osztály irtózik a gyermekáldástól s a gyermekneveléssel járó gondoktól. Egy rettenetes erkölcsi népbetegség pusztít hazánkban, elsősorban a református vidékeken, de már nagyon elharapódzott a katbolikusok körében is. A francia egyke-rendszer nálunk is meghonosodott, a francia műveltséggel együtt hazahozták azt tiaink a szajnaparti világvárosból, mint keserű emléket, mely az érzéki kimerülés, a vérbajok és a testilelki degenerálás következményeivel nemzetünk átkává lett. Mert nemcsak a városlakók ezreinél, hanem az eddig egyszerű, vallásos ós nemzeti hagyományaihoz hű föld népe között is felütötte fejét.