ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-09-10 / 104. szám

Megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 30 K. Egyes szám ára: hétköznap 3 K, vasárnap 5 K. Hozzászólás a nyomorakcióhoz. A következő sorokat kaptuk a már városunkban is megindított nyomorakció ügyében: Városunkban is megindult a kormányzó által országosan mozgásba hozott nyomorakció, hogy a magyar sorsnak egy ujabb, a trianoni béke eredményeként égetően fájó sebét, a nagy elszegényedést s lerongyolódást, az ősi magyar áldozatkészség s keresztény irgalmasság balzsamával anyhitse s elviselhetővé tegye. Ennél a nagy keresztény szociális akciónál 3 lényegbevágó szempontra kell vigyáznunk. Elsősorban magának a nyomornak szigorú feltüntetésére; másodsorban az egész akció beállításának mikéntjére s harmadszor annak végrehajtására. Az első szempontnál döntő a nyomorállapot tényleges feltüntetése s megállapítása. Nyomor tényleg országszerte s nálunk is van a társadalom nagy rétegeiben. De az is tény, hogy számos társadalmi osztálynál kacagó könnyűvérűség s jólét van. Ahol annyi bál, házi mulatság, bankett, társas vacsora, titulus bibendi ünnepély, kiadós rangos lakodalom, társas kirándulás, személyi ünneplés, állandó tánciskola, fényűző s kihivó női öltözködés, mozi s kabaré-szaporulat van, mint a mostani Csonka-Magyarország társadalmi életében s ezek eltűretnek, sőt hatóságilag engedélyeztetnek, ott, akármint hangoztassuk is az ellenkezőt, —• a nyomor megállapítása kétséges és vitatható, mert a szomorú látszat, az országos mulatozó s tobzódó áramlat ellene szól. Nem is bizonyítjuk, hisz annyira kiáltó, hogy ma, ebben a letiport s lehengereltországban, ez a látszat mennyire nem keresztényi s nem hazafias hangulatról tesz tanúbizonyságot. Kétségtelen, ahol sűrűn dinom-dánomoznak, költenek, mulatnak, ott nagyon is szemünkbe vághatják, hogy még se lehet oly kiáltó az insóg, a nyomor, a nincstelenség. Ahol a sok táncmulatságnál s előadásoknál az eszem-iszomra, a toalettre hacsak ötvenszeresnél is többet költenek is el, mint amenn}á az esetleges jótékonycélra esik a mulatság bevételéből, ott, akármint szépítsék is, bőviben vannak a költeni valónak. Éppen azért, amikor nyomorakciót rendez az ország, a nyomorállapot feltüntetésére első teendő, hogy a hatóságok, a társas keresztény egyesületek s a keresztény sajtó ne reklamirozzák s népszerűsítsék a gyakori mulatozási mániát s annak melegágyait, hanem korlátozzák azokat legszűkebbre. Nem elsavanyodásról van szó, sem arról, hogy időnként ne legyen a tisztes határok között szórakoztató társas összejövetel, csak a túltengés az, ami kiártó ellentéte a hangoztatott nyomorúságnak. Hiszen ma már annyira vagyunk, hogy ami még béke időben is szórványos volt, ma már' megszokottá válnak az engedélyezett állandó tánciskolák s tanfolyamok, az ifjú nemzedék erotikus bomlasztására s emiatt aztán napirenden vannak a költséges diák-táncmulatságok akkor, amikor diák-nyomorról kiáltunk minduntalan, mikor vánszorog a sok szegény diák s diák-akciót indítunk a nyomorgó diákság támogatására. Lehetetlen nem látni ebben a jelenségben a léhaságra vezető elemet. A haza ifjúságát pláne a mai Magyarország , válságos s halálos beteg helyzetében nem járja s nem szabad a mulatozási szereplésbe belelenditeni, rászoktatni, azt mintegy pedagógiai szükségletnek hangoztatni s ezzel az ifjúságot korán felszabadítani s úgyszólván idő előtt nagykorúsítani. Ebben a sorsdöntő súlyos és sötét időkben, a jövőt szemelőtt tartva, komoly törekvésekre, a munka- s életküzdelem hivatásos megértésére kell az ifjúságot megedzeni. Mulatozás• ' ... -:"'.v• ÍÍ. • Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. szereplés után kapkodó diákifjúsággal nem lehet ország- s társadalomépitő öntudatos keresztény munkát a jövő alakulásokba beállítani. Egy diákmulatságnak lehet csak engedélyezett indokolása : a diák-majálisoknak. Ezzel schlussz. Mindezek országosan tapasztalt általános jelenségek. Mindenki láthatja azonban s nem lehet tagadni, hogy mindezekből sajnos sok van meg Esztergomban is. A következtetést könnyű ezek után levonni, hogy mennyiben van mindennek köze a nyomor megállapításaihoz. Tessék csak elővenni, az utóbbi évtizedek, a békeidők helyi újságjait s azokból kategorice megállapítható, hogy még a régi jó időkben se volt Esztergomban aránylag annyi mulatság, társas kirándulás, mindenféle cim alatt előadás, társasvacsora, ünneplés, mint a kommün óta, az utolsó 3 év alatt. Ezt szépíteni s tagadni nem lehet, ez kór tünet. A kommün mint tudjuk, hogy a társadalmat altassa, kábítsa s léhává tegye, minduntalan rendezte a cécós mulatságokat, előadásokat. Ezt a betegséget, miut ragályt, sajnos ugylátszik átvettük, ha nem is azonos céllal. A nyomorakció megindításáról tehát mikor szó van, első teendő, véget vetni az eddigi sűrű mulatozási mániának. Mert ha korlátok közé nem szorítják, ha a hatóságok, az egyesületek s a sajtó, nem lesznek erősek szembeszállni ezen túlhajtott mulatozási áramlattal, akkor a nyomor-akció csak cégér lesz s izgató elemontum árad szót a tényleg szegény és nyomorgó társadalmi osztályok lelkében. Másodsorban fontos, hogy a nyomor-akcióba a társadalom miként mozgósítandó. Elsősorban a munkaalkalmat kell megadni a munkanélkülieknek, ez is nyomor-leszerelés. De azután a munka vállalására rá is kell szorítani a tényleges munkanélkülieket, mert a szociáldemokraták a külföldi propaganda (orosz-szovjet) pénz utján való támogatással, mesterségesen szítják a munkásságban a munkanélküliséget — náluk ez hatalmi kérdés — s ezzel az elégedetlenséget, hogy a zavarosban halászhassanak, megkísérelhessék az államhatalmat magukhoz ragadni, mint 1918. októberében. Munkaalkalom most is van elég, de az említett szociáldemokrata taktika miatt munkást alig kapnak a gazdasági s ipari vállalatok. Másodsorban a tulajdonképpeni segélyáldozat hozatalában a valahogy is tehetősebb társadalmi rétegeknek kivétel nélkül részt kell venniök. Ha igy figyelemmel kisérjük a különböző jótékonysági adakozásokat, azt látjuk nálunk is, hogy 80 százalókban csaknem mindig ugyanazok adakoznak és számosan kivonják magukat azok, akik a háború s az utolsó 3 év szertelen drágasága alatt az ország legtehetősebb társadalmi osztályává emelkedtek. Amikor saját véreink helyzetének, Ínségének javításáról van szó, akkor senki sem vonhatja ki magát a társadalmi mentő ós segitő akcióból, jí/ppen azért, nehogy kisiklások, távolmaradások történhessenek, nagyon helyes azon felvetett terv, hogy a hozzájárulás kivetett társadalmi adósás alakjában kötelező legyen. Az ipari, a mezőgazdasági üzemek forgalmuk s tiszta jövedelmük nagyságához, az egyesek vagyoni helyzetükhöz mérten, az adókulcs szerint róják le ezen nyomor-adót. Ha csak az önkéntes adomány-rendszer mellett maradnánk, akkor ott leszünk, ahol voltunk. Egy része, a megszokott osztály, adni fog, egy tekintélyes rész meg tartózkodni fog. Magától értetődik, hogy a kötelező társadalmi jótékonysági megadóztatással alaposan le kell szállítani, megkell tizedelni azon számos alkalmi előadások s mulatságok rendezését, amelyek különböző cél mellett minduntalan a publikum erszényére támaszkodnak. A nyomor-akciónak talán legkritikusabb része a harmadik szempont: a segélyezés fogaKéziratok és előfizetések Szent Lörinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. natositása s végrehajtása, megállapítani t. i., hogy kik részesüljenek a segélyben ; kik képtelenek munkát vállalni vagy családjukat eltartani. I Mindenkinek mindenütt, mig emberek laknak a világon, természetesen lehetetlen közmegelégedésre eleget tenni. A segélyosztásnál következőkre lenne tanácsos vigyázni: 1. Tekintetbe veendők az elaggott, munkára képtelen egyének, a szemérmes szegények. 2. Az ifjúság-védelemére irányuló. A csecsemő, gyermek- s diákvódelmi intézmények okvetlen nyerjenek tetemes támogatást a segély-akcióból, mert ezek a jövő reménységét alkotják. Az elhagyatottság s a nyomor hatása a gyermeken üt ki elsősorban, azért ezek felkarolása, mentése a legszentebb kötelességek közé tartozik. 3. A nyomor-akció főképpen helyi szükségletekre szorítkozzék. Van Esztergomban elég anyag a nyomor sebeinek betapasztására. Sz. Tamást magát oroszlánrészben s a ] többi városrészek segélyre szoruló egyéneit szükséges ellátnunk. 4. A segélyakció, nehogy az adminisztráció sokat elvonjon a tulajdonképpeni céltól, kivitele ingyen munka legyen. Azért semmiféle hatósági, vagy magánszemély díjazásban ne részesüljön. Legyen a végrehajtás adminisztrációja nobile officium. 5. A végrehajtást egy vegyes bizottság eszközölje, mely ne sok tagból álljon. Állíttassák össze a hatóságokból, a lelkészekből, a jótékonysági, népjóléti s ifjúság védelmi vezetőkből. Ellenőrzését pedig az elszámolásnak a hatóságoktól teljesen független egyének, vagy szűkebb bizottság végezze. Nagy forgalom a Dunán. Lesz-e kereskedelmi kikötő Párkányban? A hajózási forgalom az utolsó időben nagyon felélénkült. Különösen a tranzitóforgalom öltött nagy méreteket. Szerbia és Bulgária felé irányul a hajóforgalom legnagyobb része, a FelsőDunán pedig Csehország és Németausztria felé. Románia beszüntette a gabonakivitelt ós igy most a román dunai forgalom megcsökkent. A hajóstársaságok számítanak arra, hogy az import a korona leromlása és a Devizaközpönt miatt meg fog csappanni. Mivel azonban luxuscikkeket nem hoznak a hajón, azért őket ez az új helyzet nem fogja érinteni. A kivitel egyelőre nem nagyon emelkedett. Szerbia felé igen sok téglát vittek le egy ideig, azonban a megszállott területen levő téglagyárak arra kérték a szerb kormányt, hogy jelentékeny vámtétellel sújtsa a magyar téglát. Ez meg is törtónt, mire a magyar téglakivitel is megszűnt. A forgalmat megnehezíti az, hogy a hajóstársaságok csak odafoló kapnak szenet, visszafelé maguknak kell beszerezni. Ennek a szénnek a beszerzése különösen Szerbiában nehéz. Az utolsó időben nagyszámú hajót vett bérbe Ausztria, különösen uszályt, de a németek is vettek bérbe hajókat, hogy Regensburgból sót hozzanak Magyarországba. Szorgalmasan épitik a pozsonyi Dunakikötőt; a szónkikötő telepei már teljesen készen állanak. A dévényi kikötő ópitósót ez évben fejezik be. Az Árboc cimű lap értesülése szerint Bécsben is akarnak egy nagy Dunakikötőt építeni a Nemzetközi Dunabizottság segítségével. Szeptember havában eldől, hogy a csehek felépitik-e a komáromi és párkányi kereskedelmi kikötőt. Ami a személyforgalmat illeti, augusztusban összesen 152,491 főnyi volt az összes utasforgalom. Az áruforgalom 947,000 métermázsát tett ki.