ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-07-02 / 80. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADA LAP ' Megjelenik szerdán, szombaton és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 30 K. Egyes szám ára: hétköznap 2 K, vasárnap 4 K. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lörinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Gyón Jánosokra emlékezünk. ' Esztergomban, 1922. jitirás 1.-én. A szociáldemokraták deklarációját olvassak, amelyet legutóbb a nemzetgyűlésen követtek el országos felháborodás közepette. Azt mondják, hogy a kommunizmust nem ők csinálták, Kun Béláéknak nem ők voltak a barátai, hogy ők szociáldemokraták hazafias buzgalomból csatlakoztak a kommunistákhoz, hogy a kommunisták a haza iránti lelkesedésből akasztottak (?!), hogy a kommunista internálóhelyek (parlament pincéje stb.) valóságos szanatóriumok voltak stb. stb. Amikor pedig mi, esztergomiak, ezt olvassuk, akkor vissza kell gondolnunk Esztergom bolsevista ciklusára, amelynek szelleméről elbizakodottan azt hittük, hogy régen eltemettük s ugyanígy gondolhat most vissza minden magyar város és falu legsötétebb emlékeire, a magyar törvényhozás és társadalom pedig könynyelmű s gavallér mellét verve visszagondolhat mindarra, amit eddig elmulasztott ós amely kötelességeket most már 'teljes erejével a nemzet jóléte és az ország megerősödése érdekében teljesítenie kell. Mi, esztergomiak, Gry őri Jánosokra emlékezünk, Esztergom vörös rémeire, akiket a független magyar bíróság halálra, illetőleg börtönre ítélt. A szociáldemokratáknak a magyar parlament előtt való mosakodása a bolsevista bűnösség vádja alól ugyanis igen sokban és különösen az általános elvi részekben igen hasonlatos Győri János és társainak a független magyar bíróság előtt való védekezése alapgondolataihoz. Győri Jánosék is „hazafias buzgalomból" tartották fenn a forradalmi törvényszéket, Győri Jánosék is „hazafias kötelességből" csatlakoztak a bolsevistákhoz, ők is a „haza érdekeit" tartották szem előtt, amikor ártatlan embereket lecsuktak és megöltek. Peidlék beszédének a vezóreszmójét mi már a vármegyeház tárgyalási teremmé alakított díszterméből ismerjük és a cinikus védőbeszédekre a feleletet a magyar bíró ajakáról már hallottuk. A magyar polgárság csak egyszer sülyedt le, amint Friedrich István mondotta?! Fájdalom, ez az önérzetes kijelentés csak részben igaz. A magyar polgárságnak az a része, amely Peidlék vörösszegfűs társaságát a parlamentbe segítette és hitt azoknak a zsidó-liberálisszociáldemokrata vádaknak, amelyekkel a keresztény irányzatot illették és segédkezet nyújtott annak a destrukciónak, amely a keresztény politikai alakulatokat nehéz munkájukban akadályozta — lesülyedt másodszor is. Itt van tehát ismét egy szerencsétlenség, amelyből okulhat a nemzet! Ebben a parlamentben a keresztény nemzeti Magyarország érdekében kifejtett pozitív alkotó munka egy csapat szociáldemokrata vörösszegfűs folytonos sztrájkolása és obstrukciója mellett igazán nagyon próbára fogja tenni a nemzetgyűlés erkölcsi erejét és energiáját! Jöjjetek! Ezer sebből vérző édes Hazánk legfájdalmasabb sebének gyógyítására hívunk Benneteket! A nagy seb, melyen az ezeréves Magyarország szive vére, jövendő reménye pusztul folytonosan, a gyermekhalandóság, Hány ezer csecsemő hal meg évente hazánkban, — megöli a tudatlanság, a szegénység és a nagy részvétlenség. De van-e köztetek olyan, ki most részvétlen tud maradni? Most, mikor oly nagy szüksége van Hazánknak minden emberéletre, mikor ártatlan kisdedek ezrei nyújtják sírva tehetetlen kezecskéjüket a nyomorból Ti felétek s mikor a temetők rohamosan telnek meg azokkal a kis fehér keresztekkel, melyek örök vádként merednek azokra, akik segíthettek volna s nem tették! A Haza fenséges ügye s az ártatlanul szenvedő, haldokló kisdedek szivettépő szava hiv Benneteket áldozatra! Nyissátok meg sziveteket s jertek velünk az Országos Stefánia Szövetség helyi fiókjának mai megalakítására! Zséger Gyuláné az esztergomi védőnői iroda vezető fővédőnó'je. I „ESZTERGOM TÁRCÁJA. A nemzeti nevelés.*) Irta : Dr. Walter Gyula. A waterloói ütközet után, amelynek vértengerébe hanyatlott le Napoleon szerencsecsillaga, tapasztalatszerzés coljából Hugo Viktor kirándulást tett a világhírű mérkőzés színhelyére. A borzalmas látvány, amelyet az óriási pusztítás maradványai szemei elé tártak, megrendítő benyomást gyakorolt a nagynevű iró nemes szivére ós gyöngéd lelkületére. Gondolatokba mélyedve kutatta az okokat, titkos rugókat és elfogadható ófveket, amelyek a siralmas rombolás némi mentésére alapul szolgálhatnának. Élesen pillantó, aggályosan fürkésző szelleme és. gazdag képzelete sem volt azonban képes lecsillapítani, megnyugtatni, kibékíteni az embertelen ségek által egt'szen felháborított lelkét. Izgatottsága végre súlyos szavakkal tört pálcát a háború intézménye felett ós metsző gúnnyal hozzátette: „Legfeljebb arra volt jó, hogy az ekevas mellett verítékező földműves néhány frankot keressen a véletlenül odatévedt vándortól, akinek koholt adatokkal ós önkényes színezéssel beszéli el a végzetes mérkőzés lefolyásának szivettépő mozzanatait." A vigásztalhatlan lehangoltság ily bánatosan szóló húrjait rezegtetik még kebleinkben *) Az Amerikai Vöröskereszt és az Orsz. Stefánia Szövetség f. é. májns 7.-én tartott anya- és csecsemővédelmi kiállitása alkalmával tartott ismeretterjesztő előadáson felolvasta a szerző. is a közel öt éven keresztül meg nem fékezhető dühvel tomboló világégés gyászos emlékei. Alig van sziv, amely magáévá ne tenné a költő-király elítélő nézetét. Az emberiség túlnyomó része ésszerűtlenségnek, a civilizáció szégyenfoltjának tekinti a hadviselést, amely csak könyeket fakaszt, vérző sebeket ejt, szenvedéseket okoz ós nyomort áraszt. Azon álláspontra helyezkedik a háborúval szemben, amelyet a szigorú Cato foglalt el Karthágóra nézve, midőn azt feltétlenül törlendőnek, megsemmisítendőnek hirdette. A szeretet ós engedékenység, a béke és összetartás, az egyetértés és öszhang azon aranykorát mindazáltal, amely feleslegessé teszi a fegyverek bíráskodását ós sorsdöntő hatalmát, alig lehet remónyleni. Évezredek gyakorlata bástyázza körül az intézményt. Megőrzésére ledönthetlen védőfalakat emel ós oly polgárjogot biztosit számára, mint a minőnek a természet rendkívüli tüneményei örvendenek. Fergeteg, vihar, orkán, tűzhányó-kitörés a háború, amely váratlanul tör ki és dúl, pusztít, romokat halmoz fel. Az élet tengerének az emberiség alacsony szenvedélyei által felkorbácsolt hullámzása, amely elsülyeszti az ipar csodás alkotásait és feneketlen sírjába temeti a hajótöröttek millióit. Szívszorító orvosi műtét, amelyet az államférfiak ós a hadvezérek tanácsa az országok és birodalmak ezernemű bajának elhárítására ós enyhítésére elengedhetlennek, halaszthatlannak véleményez. Salvián a világ kormányzásáról hátrahagyott nagyhírű munkájában a háború kórdósévei foglalkozva, egj^ebek között a következőket mondja: „Isten szabad folyást enged a háborúnak és azt azon tervei szolgálatába állítja, amelyek megvalósításával az emberiség üdvét célozza." Epedő vágyódással óhajtanok megismerni a legjobb Atya szándékait a lezajlott háború következményeire nézve. Meg kell azonban nyugodnunk Tarkányi lantjának zengzetes szavaiban : „Kimérte Isten a tudás natárait, S embertől elfedé fenséges titkait." Azt a sűrű, áthatolhatlan fátyolt ennélfogva, amely az idevonatkozó isteni végzések mélységei fölé borul: nem távolíthatjuk el, nem flebbenthetjük fel. A jelenségekből mindazáltal, amelyek a világégés körül feltárulnak, nemcsak lehet, hanem kell is okulást merítenünk. Ezt annál is könnyebben megtehetjük, mivel a tanulságok gazdagságára és tartalmasságára nézve a hosszú mérkőzés a világ összes eddigi katasztrófáit túlszárnyalja. Világosabb, szembeszökőbb, meggyőzőbb események soha, sehoisem történtek, mint azon titáni küzdelemben, amelynek szerencsétlen hazánk a legszomorúbb áldozata. Árulókká lett szövetségesek, kalóz nagyhatalmak, kufár szabadság-hirdetők és önmagukról teljesen megfeledkezett, bűnös nagyra vágyás

v által tüzelt gyermekei a hazának alázták porig, tépték szót mint bárányt a farkasok, fosztották meg létfeltételeitől és dúlták romokká. A görögök egykor a perzsák közeledésének hírére sajátkezűleg törték darabokra ós zúzták össze az akropolis remek műalkotásait, hogy ne kerülhessen az a gyűlölt ellenség birtokába. Mi idegenek embertelen pusztításai után vagyunk kénytelenek Phőnixként hamvaiból feltámasztani, uj életre varázsolni, alapjaiból felépíteni az enyészet örvényébe döntött hazát! Csüggedés